Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-12 / 136. szám

1980. június 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Miért emelték a strandjegyek árát? TÉNYEK, OKOK, INTÉZKEDÉSEK Sokan szóvá tették olvasóink közül a Víz- és Csa­tornamű Vállalat április végi hirdetését, amely lapunk­ban csökkentett szolgáltatást, felemelt belépődíjakat hir­detett a megye strandfürdőiben. A Damjanich uszoda ártábláján összeadva valamennyi szolgáltatás díját, az áremelés 66 százalékosnak bizonyult — a vidéki fürdőké pedig ezt még valamivel meg is haladta. Miért emelték a strandjegyek árát? — ezt kérdeztük meg a vállalat fürdőügyi előadójától, Veres Sándornétól és Kovács Géza főmérnöktől. Növekvő költségek, csökkenő dotáció Mi lett drágább a fürdő­vízben? Ehhez a vállalat gazdál­kodásának néhány körül­ményét is meg kell ismer­tetnünk. A Víz- és Csatorna­mű Vállalat, a strandok üzemeltető i eként, két for­rásból jut bevételhez. Egy­részt a belépődíjakból: a ti­zenegy fürdő és strand évi 1,3 millió látogatója révén 11 millió forinthoz jutott. (Az üzemeltetés azonban 27 milliójába került a válla­latnak — bár ebbe beletar­toznak olyan általános költ­ségek is, amelyek a válla­lat egészéhez, illetve más tevékenységéhez is kapcso­lódnak.) A ráfizetést a do­tációk csökkentik. Az Or­szágos Vízügyi Hivatal 1978- foan még minden bevett fo­rinthoz 1,50, 1979-ben 1 fo­rint támogatást adott. Ez er­re az esztendőre 3,5 millió forintos, egyösszegű dotáció­ra zsugorodott. Az OVH minden megye juttatását azonos mértékben, differen­ciálás nélkül csökkentettel ami megyénket az átlagos­nál súlyosabban érinti, mint azokat, ahol kevesebb a strand. A megyei tanács ta­valy négymillió forinttal tá­mogatta a vállalatot. A veszteségek fő forrása a strandok kihasználatlansá­ga. Megyénkben 15 ezer em­berre jut egy fürdő, a bu­dapesti 60 ezerrel szemben, a strandok átlagos látoga­tottsága tavaly csak 36 szá­zalékos volt. A kiadások nagyjából függetlenek a für- dőzők számától, hiszen a fenntartást, felújítást min­denképpen el kell végezni — a bevételt viszont a lá­togatók belépődíjainak ösz- szege határozza meg. így aztán tavaly a Víz- és Csa­tornamű Vállalatnak az ár­bevételen felül 21 forintjába került minden fürdőlátogató. Egy konkrét példa, a Dam­janich uszodáé. A költsé­gek tavalyi árakon; 6 fo­rint 50 fillér a vízdíj, 3 fo­rint 60 fillér a szennyvízdíj minden köbméter víz után — és heti 400 köbméter víz­utánpótlás szükséges. A fer­tőtlenítő vegyszertől a vil­lamos energiáig minden megdrágult azóta, és a mun­kabérekkel sem lehetett „ki­gazdálkodni’ a költségnö­vekedést. összesen 6,2 mil­lió forintot tett ki tavaly a Damjanich uszodában a vál­lalat költsége, a belépője­gyekből 1 millió, a dotációk­ból 2,4 millió volt a bevé­tele: így csak ez az egy uszoda 2,8 millió forintos veszteséget „termelt” az el­múlt évben. Az alacsony látogatottság mellett problémát jelent a tovább aligha halasztható felújítások összetorlódása is. Tiszafüreden csak a meden­ce felét engedi használni a KÖJÁL. Jászszentandráson át kellett építeni a vízcsere berendezéseit, és másutt is gondot okoz a valamikori nem tökéletes színvonalú ki­vitelezés. Mégis, a felújítá­sokból és a bérköltségekből „megtakarított” forint lesz a veszteségcsökkentés fő for­rása — nyilatkozták az ille­tékesek. Az áremelés következményei Azzal egyet kell érteni, hogy a veszteséget csökken­teni szükséges, így az ár­emelés társadalmilag indo­kolt. Az állam nem vállal­hatja magára a növekvő rá­fizetés teljes terhét, a belé­pőjegyek árának tehát kö­zeledniük kell a ráfordítá­sokhoz. Ám ez az áremelés bizonyos ellentmondásokkal is együtt járt. Például a strandra csak hétvégeken el­jutó vendégeknek a hétköz­napival azopos színvonalú szolgáltatásért 25 százalék­kal többet kell fizetniük. Ennek okát és jogosságát a vállalat fürdőjegyi előadója nem tudta kielégítően meg­magyarázni. A minőségi sportot vízi­labdában megyénkben egye­dül a Vízügy Sportegyesület első osztályú csapata kép­viseli. Az egyesület évi bér­leti díját az eddigi 70 ezer­ről 2,5 millió forintra emel­ték. Az egyesületnek erre nincs fedezete. Az MHSZ búvársportolói, az úszóver­senyek résztvevői is többet fizetnek, ezután óránként ezer forintért használhatják a medencét. Az úszásoktatás is bizony­talan helyzetbe került. Igaz, hogy az alacsony belépődí­jak miatt a Damjanich uszoda — ahol az úszások­tatás már az országos ren­delet előtt is rendszeres és általános volt — feleannyi bevételt hozott, mint az azo- inos látogatottságú berekfür­dői strand. De hiba lett vol­na kockára tenni azt a nagy vívmányt, hogy Szolnok, Száj ol, Rákóczifalva, Tószeg és Tiszavárkony nyolcévesei vízbiztonságot szerezhettek. Két forint helyett 5 forint­ba kerül most belépőjegyük, s a tavalyi 973-mal szemben az idén 1332 gyerek várható az uszodába. Ez a költség- vetésben támogatásként biz­tosított korábbi összeg há­rom és félszeresét igényelné a városi tanácstól — ennyi pénze viszont nincs — ked­vezménykérelmét pedig a Víz- és Csatornamű Vállalat már hivatalosan is elutasí­totta. A testnevelési órák egy részét is, a napközis tábo­rok többségét is strandokon tartották eddig. A százötven százaléké« áremelésből mennyit kell a szülőknek vállalni — nyitott kérdés. A nyugdíjasokat az átla­gosnál érzékenyebben érin­tette az áremelés, ök első­sorban egészségük védelmé­ben üldögélnek a gyógyme­dencében — és heti bérletük ára 20-ról 35 forintra, a ha­vi bérleté 60-ról 120 forint­ra ugrott fel. A növekedés 75, illetve 100 százalékos; ráadásul a heti és a havi bérletjegy nem korlátlan számú fürdőlátogatásra, ha­nem névre és meghatározott . időtartamra szól. Röviden: a vállalat attól függetlenül jut bevételhez — rossz idő­járás esetén például —, hogy igénybe vették-e szolgálta­tásait vagy sem. Érthető te­hát, hogy a tavalyi százhat­vannal szemben az idei má­jusban csak hatvankilencen váltottak bérletet a Damja­nich uszodában; a bevétel ebből tehát az áremelés el­lenére csökkent. (A vállalat többi uszodájáról, strandjá­ról hasonló adatokat nem tudtunk beszerezni.) Célsze­rű volna szociálpolitikai okok miatt újból megvizs­gálni. hogy a nyugdíjasok számára nem • lehetne-e a jelenleginél mérsékeltebb árakat megállapítani, illetve nem korlátozni őket a bér­letük felhasználásának mód­jában. A szigorúbb gazdasági fel­tételek azonban nemcsak ár­emelésre, hanem takarékos­ságra, minőségi munkára is kell, hogy ösztönözzék a vál­lalatot, hiszen az egy főre jutó felemelt átlagos belé­pődíj mellett is 25 százalé­kos a veszteség — a forga­lom növekedése nélkül te­hát az áremelés a ráfizetést nem szüntetheti meg. Több látogatót kell „becsalogatni”. Márpedig májusban — a ta­valyinál jobb volt az idő­járás — a bevétel és a lá­togatottság egyaránt csök­kent, a vállalat az áremelés­sel nem került közelebb ki­tűzött céljához. Amit a megyei tanács vállalt A cikkünkben foglaltak­kal kapcsolatban Ulveczki Tibor, a megyei tanács el­nökhelyettese az alábbi tá­jékoztatást adta: — A közvélemény előtt eddig ismert helyzethez ké­pest már intézkedéseket tet­tünk. illetve teszünk. A lá­togatójegy például ma már nem 8 és 12 forint, hanem egységesen 5 forint. Döntés született arról, hogy az isko­lai úszásoktatás feltételeit ezután is biztosítani kell — ennek anyagi fedezetét a megyei tanács a szolnoki városi tanács részére bizto­sítja majd. A Vízügy SE bá­zisszerveinek javasoltuk, hogy magasabb anyagi tá­mogatással tegyék lehetővé az úszó és vízilabda szak­osztály működését. Nem já­rultunk hozzá a vállalatnak ahhoz a szándékához sem, hogy a sátortetőt — önkölt­ségcsökkentés címen — az idén ne állítsa fel. A me­gyei tanács 1980-ban egymil­lió forintos összegű és 50 szá­zalékos, a forgalom utáni tá­mogatásban részesíti a vál­lalatot. Mindez kevés a vesz­teségek kiegyenlítéséhez, ezért a vállalatnak mozgó­sítania kell a tartalékait. Az energiával, munkaerővel va­ló takarékosság éppúgy feL- adata, mint a szolgáltatásai minőségének javítása — egy­szóval a forgalom növelése. Kőhidi Imre Képviselői megbízólevelek átadása A június 8-i szavazás során a 352 országgyűlési választó­kerületiből 350-ben eldőlt, hogy a következő öt eszten­dőben kik lesznek az ország- gyűlés tagjai. A megválasz­tott 350 képviselőnek az or­szággyűlési választókerületi bizottságok ünnepélyesen át­adták megbízólevelüket. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára Angyalföldön, a XIII. kerületi tanács épületében vette át képviselői megbízó- levelét Szaló Jánostól, a bu­dapesti 38-as számú ország- gyűlési választókerületi bi­zottság elnökétől, Losonczi Pálnak, a népköztársaság El­nöki Tanácsa elnökének Barcson Pandur István, a Hazafias Népfront városi bi­zottságának elnöke adta át képviselői megbízólevelét. Lázár Györgynek, a Minisz­tertanács elnökének Miskol­con Koszti Lajos, a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei 5. számú országgyűlési válasz­tókerületi bizottság elnöke nyújtotta át képviselői man­dátumát. Amint arról szerdai la­punkban beszámoltunk, jú­nius 10-én a megye tíz or­szággyűlési képviselője át­vette megbízólevelét. Teg­nap öten kapták meg ezt az okiratot. Tegnap délelőtt a jász­árokszállási Nagyközség] Közös Tanács házasságkötő termében vette át mandátu­mát Legény Béláné. Szabó Lajosné Tiszaföldváron, a művelődési házban kapta meg a megbízólevelet. Szűcs Jánosnak Kunszentmárton- ban. az MSZMP járási bi­zottság vb-termében adták át a képviselői megbízóleve­lét. Kelemen Zoltán Mező­túron. a városi tanács kis­termében, Fábián Márton Karcagon, a városi tanács vb-termében vette át man­dátumát. ÍFÉSZ-segitség a háztáji gazdaságoknak A Fogyasztói Szövetkeze­tek Országos Tanácsa tíz megye MESZÖV-elnökét hívta meg tanácskozásra teg­nap Szolnokra. A tájegysé­gi értekezletet dr. Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnök- helyettese vezette. Azt mérlegelték, hogyan segíthetik a fogyasztási szö­vetkezetek a másodlagos gazdaságok fejlesztését, mi ebből az áfészek feladata. Nő az esztergapadnál KUcnc hónapja kezdte A szolnoki MEZŐGÉP Vállalatnál betanított mun­kásnő is dolgozik a forgá­csoló üzemben. Nekünk szo­katlan — nem így a Krasz- nai házaspárnak. Krasznai Károly hat évig dolgozott az NDK-ban. Ott ismerte meg feleségét, Gabriellát, aki német állampolgár. — Hogyan is kezdődött, miért ezt a munkát vállalta? — Elég rosszul beszélek magyarul, talán ez az egyik oka, hogy idejöttem, ahol a férjem dolgozik, ő segített, tanított az első időszakban. Egy kicsit nehéz volt. de hozzászoktam. A másik ok sem mellékes: az anyagiak. Most 3500 forint körül ke­resek, Ha nem tudok vala­mit, a férjem kisegít, de más „idegen” munkahelyen ez le­hetetlen lett volna. — S ha megtanul jól ma­gyarul, továbbra is itt ma­rad? — Ügy érzem, igen. Oda­haza számítógépnél, gépi adatfeldolgozásban dolgoz­tam. A későbbiek során egy modern gépet szeretnék. Most egy revolveresztergán dolgozom. — Hogyan fogadták a munkatársak? Egy fiatal nö közöttük? — Az első hetekben egy kissé idegenkedtek. Nehezen tudták elképzelni, hogy egy nő velük együtt dolgbzik ilyen munkában. Ugyanazo­kat a feladatokat bízzák rám mint egy férfi betaní­tott munkásra. Úgy érzem, most már változott a véle­ményük. Szívesen segítenek a kollegák, ha valamit nem értek.- — Nem nehéz ez a mun­ka? — Nálunk, otthon Drez­dában, sok nő dolgozik köz­vetlenül a termelésben. Nem feltűnő, csak meg kell szok­ni, és akkor nem is olyan nehéz. — tarpai — Győzi-e az építőanyagipar? a azt vizsgáljuk, hogy milyen anyag­éi látásra számíthat­nak a magánépítők a következő ötéves terv során, akkor néhány meghatározó tényt már a bevezetőben rögzíteni kell. Igaz, hogy csökken a beru­házási építés, így az építő- anyagipar termékeiből több juthat a kiskereskedelembe, de e két szféra anyagai elég­gé különböznek egymástól. Ugyanakkor a beruházások visszafogása az építőanyag- iparban is érezteti hatását, és itt is igaz az új gazdasá­gi szabályozók azon tétele, hogy az áraknak tükrözniük kell a ráfordításokat. A beruházások ütemének csökkenése kétségtelenül a magánerős építkezések irá­nyába tolja el az építő- anyagipairt. A következő öt évben, tehát ha mérsékelten is, de növekszik a magán­erőből lakást építők száma. Alapvető célkitűzésnek te­kinthetjük az ő anyagszük­ségletük biztosítását. Figye­lembe véve, hogy az építő- anyagipar néhány területén — elsősorban a téglaipar­ban — a termelés a korsze­rűtlen üzemek leállítása miatt csökken, így az igé­nyek kielégítéséhez fejlesz­tés szükséges. A következőkben vegyük sorra a különféle anyagokat. Kezdjük nyomban az épület- szerkezetek alapvető elemé­vel, a téglával. Ma 1,9 mil­liárd darab kisméretű tég­lának megfelélő falaizóanya- got gyártunk' évente, ennek körülbelül háromnegyede ke­rül kiskeveskedélmi forga­lomba. Ezt a mennyiséget úgy tudja előállítani a tég­la- és cserép ipar. hogy jóné- hány korszerűtlen téglagyá­rat működtet. Ezeket fokoza­tosan le kelt állítani, mivel sok, nehéz fizikai munkát végző dolgozót igényelnek. Ugyanakkor korszerűtlenek termékeik, nem elégítik ki az új hőtechnikai ,szabvány­ban előírt hőszigetelési kö­vetelményeket sem. A ki­eső üzemek pótlása 5—6 új téglagyár építését igény­li. Az ilyen beruházásokát- futási ideje hosszú és mint szóba került már. a forrá­sok szűkösek... A tégla- és cserépipar gyártja a nevében szereplő tetőfedő anyagot is, évente 106 millió darabot. Ennél többet várnak a TÜZÉP te­lepek, de a jelenlegi gyártó­bázis csak ennyire képes. Viszont azbesztcement sík­palával ez a hiány pótolha­tó. Volt idő. amikor ez ép­pen fordítva vólt, és arra kérték az építőket, hogy cse­réppel fedjék be a házaikat pala helyett. A következő fontosabb anyag, a cement. Ez időn­ként hiánycikk a TÜZÉP- eken. A lakosság évenkén­ti igénye mintegy 1,3 millió tonna. Ebből 800 ezen- tonna a zsákolt importcement és ez a mennyiség teljes egé­szében a kiskereskedelem­be kerül. A maradék há­nyad hazai teimelés. A Bél­apátfalvi Cementgyár felfu­tásával tovább nő a hazai termelés, így ez, és a szo­cialista import együttesen biztosítani fogja a lakosság cementedé tását. Amiből már most üteme­sen kielégíthető az építők szükséglete, ez a kerámia termékek választókban is egyre bővülő tábora. A Fi­nomkerámiaipari Művek hódmezővásárhelyi gyára korszerű egészségügyi kerá­mia termékeivel — mosdók­kal, WC-kagy lókkal — el tudja látni a lakosságot. — Ugyanez áll a csempére, és a padlóburkoló lapokra is. Itt a választék bővítése és az export gazdaságosságának javítása a cél, ugyanis a romhányi új gyár beindulá­sával már a hazai igények kielégítésén túl, exportálha­tó felesleg is termelődik. S végül néhány adat az idei építőanyag ellátásról. A TÜZÉP egyesülés vezérigaz­gatója nemrég egy interjú­ban elmondta, hogy falazó- anyagból 1 milliárd 425 mil­lió kisméretű téglaegység­nyit kötöttek le a Tégla- és Cserépipari Trösztnél. Az egyre népszerűbb, zsaluzás és emelőgép nélküli födém készítésére alkalmas FÉRT gerendából 400 ezer folyó­méter, kerámia béléstestből pedig 4 millió 667 ezer da­rab lesz a kínálat. Beton és Vasbeton- ipari Művek dolgo­zói hazánk felsza­badulásának 35. év­fordulója és a XII. kongresszus tiszteletére tett munkaverseny felajánlásuk­ban vállalták, hogy az idén a szerződéses kötelezettségü­kön felül további 10 mil­lió forint értékű termékkel, — vasbetongerendával, fö­démpallóval, áthidalóval, mozaiklappal — segítik a magánépítőket. — németh — Válaszolnak az illetékesek

Next

/
Thumbnails
Contents