Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-08 / 133. szám

1980. június 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Több egy előadásnál __Gondolatoka műszaki kötökről__ S zolnok megyei műszakj hetek: megtelt széksorok, ak­tív viták. több. mint három- ezerötszáz résztvevő. Előa­dások, korreferátumok, ilfct- oitt bóbiskoló fejek. A téma: mennyiségi és minőségi szemléletváltás feladatai a termelésben. Néhány szóban így lehetne summázni az idei rendezvénysorozatot. Az elhangzottak; a tervezett s lezajlott program többnyire minden résztvevőben vala- anilyiert visszhangot váltott ki. Módosítani a sebességet Ha csak ennyi történt vol­na. már az is eredmény. Sok­szor beszélünk a műszaki ér­telmiség közéleti passzivitá­sáról. Noha a .jheték” moz­gósító erejére nincs jól mér­hető pontos jellemző — a tapasztalatok azt mutatják, az eseménysorozat minden esztendőben megfodrozza az időnként álló vizeket. Így történt az elmúlt hetekben is. A téma húsba vágó. Ezért is választotta ki a MTESZ megyi szervezet elnöksége, hiszen napjaink égető kérdé­séről van sző. Miért kell e szemléletváltásról, beszél­ni? Azért, mert egy. a kel­leténél lassabban zajló folya­mat sebességét változtathat­ják ezzel közvetve vagy köz­vetlenül a szervezet aktivis­tái, az egyesületek tagjai. Juhász Ádám. a NIM állam­titkára az eseményt megnyi­tó előadásában így véleke­dett erről: „Tevékenységün­ket a piac minősíti, s ehhez kell alkalmazkodnunk...” A fő témáról szólva pedig meg­említette: „A gazdaságta­lan termelést nem lehet nö­velni1, sőt vissza kell fogni! A piac minősítette gazdasá­gos termelést azonban igen­is növelni kell...” Nem szükséges különösebb kommentár: a műszaki szak­emberek java része tudja, hogy rosszak az eszközhaté- konysági mutatóink. Ezt bi­zonyítja az a tény. hogy 1976 és 1978 között gyorsabban emelkedett a termelőeszköz- állomány a termelés volu­menéhez viszonyítva. Vagy az egységnyi nemzeti jöve­delemre jutó készlet nagyság mutatója is gyengébb a fej­lett országokéhoz képest, A műszaki szakemberek java része, hangzott el az imént... A rendezvénysorozat célja többek között az volt. hogy minél több szakember jusson információkhoz még ha az saját munkaterületétől távol is esik. Meddig hallatszik el egy előadó hangja? Néha az első sorokban ülők sem hall­ják meg máskor pedig azok­hoz is eljut néhány gondola­ta. akik beszámolóján ott sem voltak. Tény, hogy ese­tenként egy-egy rendezvény mondandója csak szűk szak­mai réteg érdeklődését kel­tette fel, viszont akadt fej­tegetés, — ilyen volt példá­ul a sertéstenyésztéssel ösz- szefüggő tanácskozás első előadása, — amelynél sűrűn jegyzeteltek az ország sok­sok részéből idesereglett hallgatók. Egyeditől az általánosig Szép számmal akadt olyan esemény, amelyen túlléphet­tek gondolatban a résztve­vők az üzem, a vállalat ke­rítésén az olajbányászok egyik rendezvényén például a vezetők szerepéről, a ma­gatartásformáról az irányí­tást segítő és akadályozó tényezőkről hallhattak elem­zést. A Hűtőgépgyárban pre­dig a magyarországi mun­kaszervezési tapasztalato­kat, eredményeket, felada­tokat összegezték, míg a Ge­odéziai és Kartográfiai Egyesületben az országos tér- képrendszer készítésének minőségi követelményeit taglalták. A mutatókból kiderül Egy előadás hasznossága — mondják — lemérhető a hallgatók figyelmén, azok tekintetében. Sőt, a hozzá­szólásokban is. A rendez­vénysorozat néhány esemé­nye például megfelelt való­ságos konzultációnak. A Ma­gyar Elektrotechnikai Egye­sület szolnoki csoportjának tagjai és az érdeklődők, a villamos energia mezőgazda- sági árszabásának kérdései­ről hallhattak előadást, amelynek végeztével tar­talmas eszmecsere alakult ki. A kép teljességéhez azonban hozzá tartozik: akadt egyesület, amelyben nem sikerült a fő témához kapcsolódó rendezvényt megszervezni — ami nem is főbenjáró bűn. Hiszen a műszaki hetek egyben al­kalom arra is, hogy az eltelt hónapok tudományos Eredményeiről! t tájékozódja­nak a szakemberek. Végtére is a tizenegyedik alkalommal megrendezett műszaki hetekről, ami a szervezettséget, a megjele­nést, az aktivitást illeti, az mondható el: sikeres volt. Hogy mennyire eredményes, az elsősorban akkor derül ki. amikör a termelési mu­tatók jó irányba változnak. H. J. Korszerű termékek HVDSZ-küldöHértekezlet Megválasztották az új magyei bizottságot A Csepel Művek Transz­formátorgyárában a hagyo­mányos transzformátorok mellett zárlatkorlátozó foj­tótekercseket és öntőgyantás száraz transzformátorokat is gyártanak. Ezek a gyár leg­korszerűbb termékei. A zár­latkorlátozó fojtótekercseket — amelyek a túliáram eliten védik az ipari és komimmá- liis létesítményeket, — KGST szakosodás keretében gyárt­ják, elsősorban lengyel és NDK megrendelésre. Az ömtőgyanitás száraz transz­formátorok nyugatnémet 11- cenc alapján készülnek, s az idén kezdődött sorozatgyár­tásuk. Előnyük a hagyomá­nyos transzformátorokkal szemben, hogy hely- és ener­giatakarékosak, nem igényel­nek karbantartást és robba­nás-biztosak. Ilyen trasz- formátorok üzemelnek a metróban és majd a Paksi Atomerőműben is. Képün­kön: impregnáláshoz készí­tik elő a zárlatkorlátozó foj­tótekercset. A Hélyiipairi és Városgaz­dálkodási Dolgozók Szakszer­vezetének Szólítok megyei Bizottsága tegnap délelőtt Szolnokion, a Ságvári Endtre Szakszervezeti Művelődési Központ színháztermében tartotta választói értekezle­tét. A küldöttgyűlésen töb­bek között részt vett Mohá­csi Ottó, a megyei pártbi­zottság titkára. Predáts Gyu­la. a HVDSZ központi veze­tőségének osztályvezetője és Fekete István, az SZMT tit­kára. A megjelenít 89 kül­dött a megye mintegy nyolc­vanezer helyiipari és város­gazdálkodási dolgozóját kép­viselte. A megyei bizottság ötéves munkájáról Gere Mihály, a HVDSZ megyei titkára szá­molt be, aki többek között elmondta, hogy az ipari üze­mek az utóbbi négy eszten­dőben. negyven százalékkal termeltek többet értékben, és a nettó árbevétel har­minckilenc százalékkal nö­vekedett. Sokat javult a la­kosságnak végzett szolgálta­tói munka, főképpen a textiltisztítás és a személy­gépkocsijavítás. A kommu­nális szolgáltató vállalatok továbbra is a lakosság és a tanácsok igényeit elégítik ki. A tanácsi költségvetési üze­mek nagyban járultak hozzá a települések fejlesztéséhez, a 'közterületek fenntartásá­hoz. Az eltelt négy esztendő ben egyébként árbevételük 38,5 százalékkal emelkedett. A megyei titkár szólt, be­számolójában a dolgozók ja­vuló élet- és munkakörülmé­nyeiről is. A beszámoló feletti vitá­ban többen fejtették ki vé­leményüket. A bizalmiak megnövekedett feladatairól, az üzemi demokrácia helyi tapasztalatairól, a szakszer­vezeti alap>saervezetek mun­kájáról beszélt Demeter Ist­vánná, a jászberényi Város­gazdálkodási Vállalat szb- titkáira, Budai Péter, a szol­noki Útfenntartó Üzem rész­legvezetője és Koczka An- taüné, a Vasipari Vállalat dolgozója. A HVDSZ nőbi­zottságának ötéves munká­járól Nagy Miklósmé, a Víz- és Csatornamű Vállalat munkaügyi csoportvezetője, a sportbizottság tevékenysé­géről Bertalan Sándor. a szolnoki Útfenntartó Üzem dolgozója, az ifjúsági bizott­ság munkájáról Szabó Ist­ván, a Vasipari Vállalat dolgozója, a társadalombiz­tosítási bizottság tevékenysé­géről pedig Földes Róbertné, a szolnoki Városgazdálkodási Vállalat osztályvezetője szá­molt be. A pditikai-szakmai képzésről szólott Horváth József, a jászberényi Vegyes­ipari Szolgáltató Vállalat igazgatója, és Szkokén Já­nosáé, a jászberényi Cipőipa­ri Vállalat szb-tijtkára. Ezen kívül szót kapott: Kaposvári Kázmér. a Víz- és Csatorna­mű Vállalat üzemvezetője. Domanyik Jánosné, a KISZÖV területi szakbizottságának tagja. Szilvási Sándör, az Ingatlankezelő Vállalat osz­tályvezetője. Fehérvári Lász­ló. a megyei tanács osztály­vezető-helyettese. Predáts Gyula elismerően nyilatko­zott a megyei bizottság mun­kájáról. A vitában felszó­lalt a megyei pártbizottság titkára is. A vitát Gere Mihály fog­lalta össze, majd megválasz­tották a 11 tagú megyei bi­zottságot, a 9 kongresszusi küldöttet és az SZMT vá­lasztói értekezletének kül­dötteit. A HVDSZ megyei elnöke Kaposvári (Kázmér. titkára Gere Mihály lett. Az értekezlet végén kitüntetése­ket adtak át, Egységet az értelmezésben és a végrehajtásban XII. kongresszu­sa kidolgozta, és határozataiban rögzítette a párt tevékeny­ségének fő irányát az elkö­vetkező öt esztendőre. Nap­jainkban pártszervezeteink fontos feladata a kongresz- szus valamennyi dokumen­tumának alapos tanulmá­nyozása, a határozatok vég­rehajtásának megszervezése a saját területükön. Ez a munka lényegében vala­mennyi szinten elkezdődött. Az országgyűlési képviselő- és tanácstagi választások előkészítésére irányuló poli­tikai kampányban megfele­lő helyet kapott a kongnesz- szus állásfoglalásainak tu­datosítása, összefüggéseinek magyarázata. A propaganda és a vezetőképző tanfolya­mok, a pártoktatás témái kiegészülnek a kongresszus anyagaival. A sajtó pedig már eddig is több olyan fi­gyelemre méltó írást jelen­tetett meg, amely hasznosan segíti az egyes témák átfogó megismerését, illetve értel­mezését. Fontos lépésnek kell tartani azt is, hogy na­gyon sok területen éppen az alapszervezetek kezdeménye­zésére a pártcsoportokban vagy a kommunisták ki­sebb közösségében elkez­dődött a kongresszusi anya­gok csoportos tanulmányo­zása konzultációs jelleggel. A párt XII. kongresszusa a politikai munka fejlesz­tésének alapvető területe­ként a végrehajtás javítását jelölte meg. Ennek viszont lényeges feltétele, hogy a párt tagsága, aktivistái nem utolsó sorban pedig az egész társadalom világosan értse, egységesen értelmezze azo­kat az állásfoglalásokat, amelyek az ország nyilvá­nossága előtt alkotó és fe­lelősségteljes vitákban ala­kultak ki. Az anyagok fel­dolgozása erősítse tovább a szocialista nemzeti egységet, társadalmunk szocialista vo­násait, járuljon hozzá a fe­lelősségteljes munkavégzés­nek, a munka becsületének növeléséhez, a közösségi szellem erősítéséhez, a szo­cialista hazafiság és a pro­letár internacionalizmus el­mélyítéséhez. Régi tapasztalat, hogy olyan esetben, amikor egy átfogó és hosszabb időszak­ra szóló program megvaló­sításán több szerv és szer­vezet dolgozik, felmerülhet­nek egyidejűségek, átfedé­sek. Ezért alapvető igény, hogy a párt. állami és tár­sadalmi szervek a kongresz- szusi határozatok feldolgo­zásával és végrehajtásával Pírtunk összefüggő ideológiai, politi-. kai, agitációs-propaganda és szervezőmunkában teremtse­nek összhangot. Lehetőleg kerüljék el, hogy a pártta­gok. az aktivisták más-más fórumokon az anyagok több­szöri feldolgozására kény­szerüljenek. Másrészről pe­dig hangsúlyozni kell, hogy a kongresszusi anyagok fel­dolgozását. a velük kapcso­latos politikai munkát nem lehet szakaszokra bontani. Vagyis azt mondani. hogy „eddig tart a tanulmányo­zás, az értelmezés és innen kezdődik a konkrét végre­hajtás”. konkrét végre­hajtá­sára a megyei pártbizottsá­gokig bezárólag ötéves fel­adattervek készülnek. Erre az alsóbbszintű pártbizott­ságok és a pártszervezetek nincsenek kötelezve. Egy­idejűleg az átfedések miatt megszűnnek az „éves cselek­vési programok”. Ezentúl a felsőbb szervek határozatai­ból eredő, valamint a gaz­dasági mtmkával összefüggő éves helyi feladatokat a pártszervezetek az eddig szokásos munkaterveikben határozzák meg. Egyértelmű tehát, hogy a gazdaság területén kifejtett politikai munka nem csök­kenhet, sőt, mai helyretünk­ben tartalmában, módszeré­ben, hatékonyságában min­den szinten fejleszteni kell azt. Csupán arról van szó, hogy egy és ugyanazon fel­adatok ne legyenek ismétlő­dően megtervezve a külön­böző elnevezést viselő ter­vekben. E feladatok kidolgozásá­val összefüggésben — ép­pen a kongresszus ide vo­natkozó állásfoglalásával összhangban — fontos kö­vetelmények jelentkeznek. Pártszervezeteink akkor járnak el helyesen, ha a tervezésben és a munkában egyaránt elkerülik a már korábban feldolgozott té­mák újraértelmezését és széles körű vizsgálatokat csak a legszükségesebb ese­tekben kezdeményeznek. A sokszor felesleges elemző­munka helyett ajánlatos na­gyobb figyelmet fordítani viszont a határozatok vég­rehajtását biztosító helyi in­tézkedések megjelölésére. Most nem arra van szük­ség. hogy pártszervezeteink újabb általános jellegű ha­tározatokkal „fejeljék” meg a kongresszus, vagy netán saját pártértekezletük. a taggyűlések állásfoglalásait. A jó végrehajtás alapja, ha U határozatok minden pártszervezet a ma­ga szintjén konkrétan és nem általában jelöli meg a tennivalókat. A párt központi verető szervének a feldolgozással kapcsolatos határozata fel­hívja a figyelmet arra, hogy a végrehajtás szakaszában hatályosnak kell tekinteni azokat a korábbi központi bizottsági, politikai bizott­sági, titkársági állásfoglalá­sokat, melyek a (kongresszus határozataihoz kapcsolód­nak, s ha szükséges, ez­zel összhangban módosítani kell azokat. A pártmunka valamennyi területén ezt az eljárást célszerű alkalmazni. Végeredményben tehát most, amikor a pártszervezeteink a kongresszusi határozatok he­lyi megvalósításán fáradoz­nak, a módszert tekintve ak­kor járnak el helyesen, ha mindenekelőtt áttekintik saját korábbi állásfoglalá­saikat és elbírálják, hogy közülük a kongresszusi ha­tározat alapján melyek szo­rulnak kiegészítésre, vagy netán melyek azok, amelye­ket hatályon kívül kell he­lyezni. Ezt — csakúgy, mint minden más feladatot — úgy tudják megvalósítani, ha az irányító pártszervek szorosan együtt dolgoznak az alapszervezetekkel. ————] után itt A kongresszus az al­------------------------------ kálóm, h ogy irányító pártszerveink érvényesítsék a határozat ar­ra vonatkozó kitételét, hogy adjanak több és érdemibb segítséget a pártmunka él­vonalában dolgozó alapszer­vezeteknek. Ez a segítő mun­ka többirányúan és folya­matosan történjen. Szüksé­ges megfelelő tanácsokat ad­niuk abban például, hogy saját célkitűzéseikkel össz­hangban, az alapszervezet jellegének megfelelően mely kérdések igényelnek figyel­met. Ugyancsak az irányító szervek fontos feladata a segítő és ellenőrző munka azon elemeinek kimunkálá­sa, melyek biztosítják, ja­vítják a végrehajtás sze­mélyi. politikai stb. feltéte­leit. Munkánk eredményes­ségét nagyben befolyásolja, hogy ez a szoros együttmű­ködés mennyiben valósul meg. nem kevésbé. hogy minden pártszervezet kö­vetkezetesen, felelősséggel valósítsa meg a kongresz- szus határozatából azt. ami a feladatkörébe tartozik. dr. Latos István az MSZMP alosztályvezetője Késnek a mezei munkák Az utóbbi napok borús, esős időjárása kedvezőtlenül befolyásolta a mezei munká­kat: a takarmány betakarítása például csak hosszas szárítás után történhet (K. 1.)

Next

/
Thumbnails
Contents