Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
1980. június 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 „Zúgjon dalunk, miként a fergeteg” Országos vasutas énekkari találkozó Szolnokon Az iskola nem üvegház Jegyzetek az elmúlt tanévről ményeként — a társadalmi fejlődés jelenlegi szintjén nevelő iskolává vált. Az elmúlt tanévben intézményeinkben javult az oktató-nevelő munka színvonala. Külön is dicséretet érdemelnek óvónőink, akik áldozatos munkájukkal elérték, hogy a megnövekedett létszámú csoportok ellenére sem esett vissza az óvoda „gyermek- megőrzővé”, hanem a gondokat, nehézségeket legyőzve sikerrel valósították meg világhírű nevelési programunkat. Munkájuk gyümölcse remélhetőleg jobban kamato- zódik majd az általános iskolában a tankötelezettség teljesítésében mint eddig. Megyénkben évek óta jobb az országosnál az iskolaelőkészítésben — óvodában, tanfolyamon — részt vett hatévesek százaléka. Ennek ellenére mégsem sikerült megállítani az elsős tanév- vésztők arányát, noha a gyengén tanuló első és második osztályosok korrepetálása kötelező. Az első kudarc — aligha kell bizonygatni, mennyire meghatározó a továbbhaladásban. Amíg országosan egyenletesen javul az általános iskolát nyolc, illetve tíz év alatt elvégzők aránya megyénkben mindkét esetben visszaesés tapasztalható. A tavaszi nevelési értekezleteken a nevelőtestületek a munkaerkölcs helyzetét elemezték. A megfelelő értékelés alapján meghatározott feladatok maradéktalan végrehajtására int a tankötelezettségben tapasztalható vlsz- szaesés. Ám helytelen volna minden gondot csak a pedagógusokra hárítani, hiszen az iskola nem üvegház, az egész társadalomban tükröződnie kellene a munka, a tanulás becsületének, elismerésének. Ezzel együtt nyilvánvaló, hogy a még színvonalasabb oktatás-nevelés — a tehetséggondozás, a különböző képességű, a kedvezőtlen szociális körülmények között élő gyerekekkel való differenciált foglalkozás — mellett illetve egyidejűleg a tankötelezettségi törvény teljesítése az általános iskolákban tanítók legfőbb feladata a jövőben. Az utóbbi időben javult az intézmények pályaválasztási, pályairányító munkája, noha a (társadalmi és az egyéni igények, adottságok még gyakran nincsenek összhangban. A gimnáziumok furcsa ellentmondása — több leány jelentkezik ebbe a középfokú oktatási intézménytípusba mint fiú, ugyanakkor a főiskolára, egyetemre felvettek között fordított az arány — is jórészt erre vezethető visz- sza. Míg néhány szakközép- iskola, s a szakmunkásképző intézetek egyes szakmákban beiskolázási gondokkal küszködnek, a fiatalok, — vagy inkább szüleik? — az „íróasztalt”, az értelmiségi pályát erőltetik. Az oktatásügy immár több éve tartó korszerűsítése révén egyre inkább tisztázódnak a különbségek az egyes középfokú oktatási intézménytípusok célja, funkciója között, s egyre jobban sikerül a megvalósításuk is. Gimnáziumainkból — bár meg kell jegyezni, nem mindegyikből — évről évre . felvételiznek sikeresen felsőoktatási intézményekbe, a szak- középiskolákban a továbbtanulók mellett egyre többen maradnak a választott szakmában, akárcsak a szakmunkásképző intézetek végzősei. A szakmunkásképzés színvonalának emelkedését igazolja a „Szakma kiváló tanulója” versenyeken elért eredmény. Az idén az előző éveknél jobban szerepeltek a megye szakmunkástanulói; az öt első helyezés önmagáért beszél. Az eredmények mellett — minden oktatási intézményben — számos gond vár még-megoldásra. A feladatok továbbra sem csökkennek, mint ahogy nem volt könnyű az elmúlt tanév, nem lesz az a következő sem. A nyári vakáció, a megérdemelt pihenés szolgáljon erőgyűjtésül a tanévkezdéshez. Tál Gizella Készfii a riport ipari Szakmunkásképző Intézetből érkezett. — Sokáig kezdetleges feltételek között készítettük az iskolarádió műsorait, helyiséggondjaink is voltak, és a technikai eszközök sem a legmodernebbek közül kerültek ki, nevelőink nem fordítottak kellő gondot arra, hogy színvonalasabbá váljanak az iskolarádió adásai. Jövőre talán változik a helyzet, felszerelést, állandó helyet kapunk. Bizonyára kamatoztatni tudjuk majd a táborban tanultakat. A „sulirádiók” diákszerkesztői, riporterei pénteken búcsúztak Szolnoktól, élményeiket minden bizonnyal nemcsak a magnószalagok őrzik meg. T. E. A szombathelyi Járműjavító Haladás Férfikara Karai Kuruc szvitjének előadása közben Tegnap délután a Vasutasok Szakszervezete szolnoki művelődési központjában megkezdődött a második országos vasutas énekkari találkozó, amely a vasutas kórusok egyik legrangosabb művészeti szemléje. A szolnoki találkozóra, az ország városaiból tizenegy énekkar érkezett, hogy felkészültségéről számot adjon a Fasang Árpád vezette zsűri és a közönség előtt. A Film-Színház1 Muzsika egyik közelmúltban megjelent száma képriportban közölte : tévéjáték készült Erdélyi Sándor „Az az egyetlen pillanat” című művéből. A szerző, aki a hatvanas évek végen a hetvenesek elején színháziban, nádióban, televízióban kemény társadalmi konfliktusokat hordozó művekkel adta le a névjegyét, immár esztendők óta Szolnok megyében él. és dolgozik: a Martfűn épülő növényolaj gyár beruházó főmérnöke. Fölösleges szószaporítás volna arról írni, hogyan él teljes életet, soroljuk inkább a tényeket, adatokat. 1964-ben végzett az egyetemien, egyetemista korában jelentek meg első szépirodalmi munkái: novellák voltak. Mérnökként egy nyírségi üzemben kezdte pályáját; 1969: a Katona József Színházban (ahogy ő mondja) „tisztes sikerrel” mutatták be — Balbarczy László rendezésében —„Mozaikok” című három felvo- násos drámáját. 1972-ben „Mérnök úr vagyok” című munkája hangzott el a rádióban, ugyanezt 1976-ban a televízió is bemutatta. Közben írt egy komédiát — ez egyelőre a „fiókban van”, további csiszolásra vár, számos szakpublikációja jelent meg a Valóságban, a közelmúltban a másodlagos elosztásról szóló írása nyomán 'bontakozott ki jókora vita. A „Tudósklub” adásaiban többször láthattuk a képernyőn is. Gazdasági szakemlber és író — egy személyben. Az egymástól látszólag távoli tevékenységeik — gyárépítés és írás — a valóságban nagyon közeliek, kiegészítik, táplálják egymást. — Mérnök vagyok — mondja — ez az írásaimból is kiderül, érződik rajtuk. Ha jól belegondolunk, egy dráma szerkesztése — lényégében —• nem különbözik egy gyár építésétől. Az énekkari találkozót dr. Balázs Ákos, a Vasutasok Szakszervezete kulturális agitációs propaganda és sportosztályának vezetője nyitotta meg. A megnyitó után megkezdődött a kórusok bemutatkozása; műsoraikon jobbára huszadik századi magyar szerzők kórusművei szerepeltek. örvendetes, hogy a nagy hagyományú felnőtt vasutas A televízióban bemutatás előtt álló művének „előéletéről” így szól: — Eredetileg a televíziónak írtam — hosszabb tévénovella volt. Különböző okok miatt a tévéfelvétel nem készült el, így született meg Bozó László rendezésében, nagyon jó szereposztással a március elején elhangzott rádiójáték. Ezután jelentkezett a tévé ismét. A televízió — hasonlóképp a rádióhoz — iaz eredeti forgatókönyvet változtatás nélkül dolgozta fel. S ugyancsak kitűnő szereposztással: Bessenyei Ferenccel, Ruttkai Ottóval, Némethy Ferenccel, Udvaros Dorottyával (a Szigligeti Színház tagja), Benfcő Péterrel, Bánky Zsuzsával — és másokkal. Mindent összevetve: elevenbe vágó, morális és társadalmi kérdéseket feszegető, a hatalom bizonyos működés- mechamizmiuisait föltáró drámára számíthatnak a tv- nézők. A vegyiüzemben bekövetkezett robbanás — a dráma cselekményének magja — hatalmasan kitárul Erdélyi Sándor munkájában. A beszélgetés végén óhatatlanul szóba kerül: — Napi munkája mellett hogy jut ideje írásra? Egyáltalán — jut-e mostanában? — Meglehetősen kevés. Szerencsémre igen gyorsan dolgozom, amikor leülök írni — fejben már rendszerint készen vagyok. (Persze a neheze, a csiszolás, a javítás aztán következik.) A Valóság valamelyik közeljövőben megjelenrő számában közük egy tanulmányomat, a felelősségről szól, a televíziónak pedig — egy félig riport, félig szociografikus sorozatához készítettem forgatókönyveket. „Fejben kész” megírni valóm is nagyon sok van. — sz. j. — karok mellett ezúttal két fiatal együttesnek is tapsolhatott a közönség: a tapolcai vasutas szakszervezeti művelődési ház úttörőkórusa és a budapesti zeneiskola központi vegyeskara nagyon szép előadással lepte meg a közönséget. A kórusfesztivál ma délelőtt a Lenin-szobornál megrendezendő záróünnepséggel fejeződik be. Gordonkatanárok továbbképzésen Sz. T. Kaljanov gordonkaművész, a moszkvai Csajkovszkij Zenei Konzervatórium rektarhelyettesónek vezetésével egyhetes országos továbbképzést tartottak gordonkatanárok részére Jászberényben. A továbbképzésen, amelyen 35 gordonkatanár vett részt, elméleti előadásokon, bemutató tanításokon és egyéni konzultációkon gazdagították a résztvevők művészi ismereteiket. Idén harmadik alkalommal rendezték meg a szakmunkástanulók rádiós táborát. A „sulirádiók” ifjú szerkesztői, riporterei ezúttal Szolnokon vertek sátrat, azaz igazi sátorozás helyett a 605-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézet kollégiumát alakították át alkalmi stúdióvá. — Az iskolarádiókban rengeteg — egyelőre. még kihasználatlan — lehetőség rejlik, — mondja Kristály Mátyás táborvezető. — Egy jól működő „sulirádió” kiegészítheti az iskolai nevelőmunkát, demokratikus fórumot teremthet diákoknak, nevelőknek egyaránt. Tájékoztató és mozgósító funkciója mellett kulturális, művészeti értékeket is közvetíthet, s ennek nagy a jelentősége különösen a szakmunkásképző intézetekben, amelyekben köztudomásúlag kevés a közismereti tárgyak óraszáma, s a diákok elfoglaltsága miatt kevesebb lehetőség kínálkozik az iskolán kívüli nevelőmunkára is. A táborban azokra a feladatokra készítjük fel a diákokat, amelyeket az iskolarádióknak el kell látniuk, és bizonyos rádiós szakmai ismereteket is kapnak. t A teljesség igénye nélkül csupán néhányat sorolunk fel ezek közül. A diákok előadást hallgattak meg többek között a tömegkommunikáció eszközeiről, ezek jelentőségéről, a KISZ és az iskolarádió kapcsolatáról, a rádiós ismeeseményekMozgalmas, I ben gazdag tanévet zártak az oktatási intézmények. Az általános és középiskolákban folytatódott, a gimnáziumokban pedig elkezdődött az új oktatási-nevelési tervek bevezetése. Szolnokon új főiskola nyitotta meg kapuit, a levelező tagozatos oktatás mellett szeptemberben megkezdődött az üzemgazdászképzés a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola nappali tagozatán. Szinte a becsengetéssel egyidőben megkezdődtek az előkészületek iskoláinkban politikai életünk kiemelkedő eseményére, a párt XII. kongresszusára. A tanév főbb nevelési feladata ennek jegyében a politikai, erkölcsi, világnézeti, hazafias, s a munkára nevelés volt. Az iskolákban a tantestületek nevelési értekezleteken vetettek számot munkájukkal, határozták meg a tennivalókat. Az oktatási intézmények előtt álló feladatok, mint ahogy a XII. kongresszuson, s a megyei pártértekezleten is elhangzottak, a továbbiakban sem ígérnek könnyen, s gyorsan elérhető sikereket. Hiszen fokozódtak az iskolával szemben támasztott társadalmi követelmények, amelyet a legrövidebben összefoglalni (talán úgy lehetne, hogy alaposabb tudással felvértezett, a permanens önnevelést és önművelődést igénylő, kreatív fiatalokat várunk az oktatási intézményektől. Noha a nevelő isko* la — amelynek ez a célja — megvalósulásához még évek kellenek, oktatási intézményeink jelentős lépéseket tettek, jó úton haladnak a követelmények teljesítésében. A nevelő iskolát nem lehet egyik napról a másikra bevezetni, megvalósulása folyamatos. az adott oktatási intézmény elsősorban személyi. de tárgyi feltételeinek is függvénye. Igen örvendetes, hogy van már olyan iskolánk, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium, amely — útkeresésével, egy évtizedes hazai és nemzetközi kísérletekben való részvétele eredretterjesztés lehetőségeiről, a műsorszerkesztés tudnivalóiról. Gyakorlatban is kipróbálhatták a riport, és az in- terjúkészítésben szerzett jártasságukat. Az elmúlt napokban több szolnoki üzembe, intézménybe kopogtattak be mikrofonjaikkal. A téma — melynek nyomába eredtek — sítlszerűen Szolnok és a Tisza volt. Bodnár Tibor, harmadéves könyvkötőtanuló — a budapesti Ságvári Endre Nyomdaipari Szakmunkásképző Intézet sulirádiójának színeiben — a vizirendőrségen járt. S, hogy nem ijedt meg saját árnyékától, azaz rendelkezik a riporterek immár szállóigeként emlegetett tulajdonságával, — „ha kidobnak az' ajtón, lépj be az ablakon” — elmondása szerint mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy százkilenc rádióstársa közül egyedül neki sikerült szóra bírni a Tisza szigorú őreit. — Nem vagyok már újonc — mondja — két éve foglalkozom a rádiózással. A tavalyi táborban is részt vettem, s noha társaimmal együtt sok mindent megtanultunk, a sulirádió ügye mégis nehezen mozdul előre. Kevés iskolában értékelik megfelelően az iskolarádió szerepét, többnyire nem használják ki a benne rejlő lehetőségeket. Aradi István és Czétényi Zsolt ugyancsak Budapestről, a Rózsa Ferenc VendéglátóTV-PREMIER ELŐTT; „Az az egyetlen pillanat” A szerző; Erdélyi Sándor „Sulirádiósok” Szolnokon
