Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. június 29akar élni élete végezetéig, ahol dolgozik. Szeretem a falumat, ragaszkodom hozzá minden gondjával, bajával, örömével. Egymáshoz kötődtünk. Húsz év nagy idő, sok mindent megéltem az itteni kétezerkétszáz lélekkel együtt. Mást ne említsek: átéltem, ahogyan a falusi asszonyokból ipari munkások lettek. Mert „iparosodott a község, a kecskeméti konzervgyár helyi telepén főként nők dolgoznak. Ez az „átváltozás” nem ment bonyodalmak nélkül. Az asz- szonyoknak is meg kellett birkózniuk egy új életformával. Aztán, hogy ipari munkások lettek, önálló keresettel, más lett a helyzetük a paraszti családokban. Nem voltak többé kiszolgáltatottak, amit a férfiak nehezen akartak tudomásul venni. Egy orvosi rendelőben sokmindenről szó esik Tudom, mennyi vívódás, könny, veszekedés, meg nem értés előzte meg, különösen az idősebbeknél, amíg belenyugodtak, hogy ez az átalakulás maga az élet’’. Konzervgyár. Az asszonyok fémkarikákat, konzervdoboz-tetőket gyártanák a kopottas műhelyben. Bálint Anna mű szakvezető s iet a magyarázattal: — Októbertől februárig tart a hagyma- feldolgozás a tiszakürti telepen. és a fémcsomagolók gyártása, aztán ha kezdődik a szezon, ahogy érik a borsó, az uborka, a paradicsom, úgy változik a mi munkánk is. — Hallottam, hogy három műszakban dolgoznak... — Aki idejön, annak a három műszakot is vállalnia kell, ráadásul szezonban szabadszombat sincs. De a 40 százalékos bérpótlék az éjszakai műszakért, nem megvetendő. Inkább az a nehéz, hogy ilyenkor három váltó csoport van, amelyik bejár a gyári autóbusszal Kecskemétre dolgozni, segíteni a zöldborsó-feldolgozást mert ott már nem kapnak elég munkást. Kérdem tőlük: hogyan próbál a gyár segíteni a három műszakban dolgozó nőkön? Az asszonyokból árad, a panasz: ma is 11 órakor kapott kép y eret a község. Amíg helyben sütöttek, jó kenyér volt, most, hogyKun- szentmártonból hozzák, rom" lőtt a minősége, ráadásul nem egyszer a délelőtti műszakból hazamenet már nem is kapnak. Akadozik a húsellátás is, holott — vélik többen — ezen a környékbeli téeszek segíthetnének. Tálas Istvánná szakszervezeti főbizalmi és Bálint Anna szinte egymás szavába vágva tették fel a kérdést: hogyan tudjanak az édesanyák nyugodtan dolgozni, amikor nyáron a napközi csak 9 árától 13 óráig tart nyitva. Falun sem ismeretlen már a „kulcsos gyerek”, akinek apja, anyja dolgozik és ő egész nap egyedül van. Dékány Károlyné mondja: — A keresetünk jó, van aki 3200 forintot is kap havonta a teljesítménye után. A kismamák külön műhelyben dolgoznak. Boldogulunk renlőre, de idő múltával szép hasznot hajt a szövetkezetnek. Zeisel László, a fiatal ágazatvezető-helyettes szerint máris szállingóznak visz- sza a régi szőlősgazdák utódai a községbe. Magasművelésű lesz itt a szőlő. A gép kapál, a kötözés, a metszés meg nem nehéz munka, és szüretelni is állva kell. — Betanított munkás tanfolyamunkon harminchatan végeztek. Ősszel megkezdődik a szakmunkásképzés harminc résztvevővel. A mi a falu múltjáról valló edényeket, munkaeszközöket. Van itt minden, permetezők, metszőollók, cserpák vagy egy tucat. Ezekkel merték a mustot, a murcit a léhóból, a töltikéből, a töldöklőből. Aztán akad itt íertáj többféle méretben, kármentő, hogy egy csepp bor se menjen veszendőbe ... A régi szőlőtermesztés, borkészítés megannyi munkaeszköze sorakozik az öreg falak között. Mi lesz a sorsuk? Benkó József így válaszol: — Elég sok edényt, tárgyi emléket átadtunk a községi könyvtárnak. Sok anyagunk van az iskolában. Reméljük, hogy egyszer teljesül az álmunk, és lesz egy tájház Ti- szakürtön. az arborétum mellett, ahol gyűjteményünk végleg otthonra lel, valóban közkinccsé válik. „Miben segíthetne még az értelmiség? Minden elismerésünk a tanács vezetőinek és Fülöp Zoltánná iskolaigazgató-helyettesnek. Et sem tudja képzelni, mennyit NYUGHATATLAN ZAKÜRT „Nevem Feledi László. Most húsz esztendeje, hogy a Nyírségből idejöttem Ti- szakürt- re körzeti orvosnak. Én már itt vagyok itthon. Amikor házat vettem a községben, a tanács vb-titkár- nöje azt mondta rólam a jártásnál: ez az az orvosi aki ott desen, bár gondjaink sem csekélyek. „Átéltem én azt az időszakot is, amikor meghúzták a halálharangot a tiszakürti szőlőskertek fölött. Pedig hát az itteni Homokháton — Tiszakürt is részel belőle egy darabot — ízes, zamatos szőlő terem. Akkoriban az emberek elvesztették a kedvüket, sokan — főként a fiatalabbak — elmentek a faluból.” Hetven hektárnyi termő szőlő zöldellik erre a Homokháton, és a Tiszazug Tsz — három falu lakosságát fogja egy maróikba, Ti- szakürtöt, Nagyrévet és Ti- szainokát — szakemberei az idén tavasszal fejezték be 186 hektár szőlő telepítését. Van terület, ahol már négyévesek a tőkék, másutt alig cseperedtek fel. — Engedélyt kaptunk újabb 210 hektár telepítésre; 60 százalékán Cabemet és Kékfrankos terem majd. Divatos lett a vörös bor. A többi fehér: Kövidinka, Saszla. A terv kész, a tereprendezés rövidesen kéz; dődik, de már tudjuk, hogy lehetőségünk lesz további 30 hektár előkészítésére, és 20 hektárnyi korszerűen művelhető háztáji szőlő telepítésére is, a hagyományos műve- lésűek helyett, amelyek kiöregedtek és mi kivágtuk. Tíz év múlva már több mint 510 hektár szőlő lesz errefelé — tájékoztat Dancsik Ferenc főágazatvezető. Amikor majd termőkorba ér az ültetvény, mondják, 120 mázsát is ad hektáronként egy-egy jó esztendőben. A négyévesek az idén 50 mázsa körüli termést ígérnek. A rekonstrukció hektáronként 200 ezer forintba kerül, ebből az állam 70 ezret vállal, a többit a szövetkezetnek kell kifizetni. Most még tehát csak kiadásuk van a szőEzt a székfű-szedő villát már sok néprajzos szerette volna megszerezni — mutatja Benkó József —, mert ez igazi ritkaság. A villákat egyetlen fából faragták ki aki a falubéliek szerint megszállottja szakmájának. — Nem? Hát ezt a részt I. Ké- za király adományozta a ga- ramszentbenedeki bencés apátságnak, onnét az első írásos emlék a faluról. De a falutörténet író, Hornyik János szerint, mikor a magyarok bejöttek, itt már szőlőt találtak. Most, amikor rendezték a terepet, sok értékes leletre bukkantak. Megtaláltuk például egy 16—18 méter átmérőjű épület alapjait, a régészek szerint a honfoglalás korából való. felelő, és közművesített telket is tudunk adni az építkezéshez, mely jövőre kezdődik és 1983-ban fejeződik be. — Alig volt olyan tanácstagi jelölőgyűlés, amelyen ne kérték volna az emberek, hogy épüljenek végre az új tantermeik. Most már a község ivóvíz-ellátásának megoldása kerül napirendre. A terv már arra is elkészült, sőt a lakosság 80 százaléka alá is írta: egyetért a vízmű- társulat megalakításával — büszkélkedik Papp Károly fme egy szép üveglopó a néprajzi gyűjteményből szakembereink, meg a helybéli iskola tanárai lesznek az előadók — mondja Dancsik Ferenc. — Ismeri ennek a szőlőhegynek a történetét? kérdi Papp László' ágazatvezető, talpalnak azért, hogy végre új tantermeket kapjon a község. Nos, a többi értelmiségi segíthetne a társadalmi munka szervezésében, a mozgósításban. Ez nagyszerű lehetőség erőink összeadására, hasznosítására. Mert a pedagógusnak, az agronómusnak, az orvosnak vagy a gyógyszerésznek ma is szava van a falu színe előtt.” A tanácsházán Szűcs Ilona vb-titktárrai beszélgetek. — Ma adtuk a megbízást a beruházási vállalatnak az iskolabővítés lebonyolítására. Az értesítés szerint 18 millió forintot kaptunk a megyei tanácstól az építkezésre, és most nagyon jó hírt hallottunk: ebből a pénzből meglesz a nyolc tanterem, és a tornaterem is. Konyhát, éttermet ugyanis nem kell építenünk, mert a jelenlegi megGéppei permetezik már a szőlőt itt a Homokháton „Az értelmiségnek nagy a felelőssége azért a településért. ahol él, kötelessége, hogy munkájával gazdagítsa, példát mutasson életvitelével, ízlésével, kulturáltságával. Jó barátom Benkó József tanár, a falukutató, éveken át gyűjtötte az iratot és tárgyi emlékeket a falu múltjáról a gyerekekkel együtt. Sokat köszönhet neki a község!" A Homokháton, a volt bo- garasi tanyai iskolában talált Benkó József tanár és lelkes régiséggyűjtő csapata helyet tanácselnök. „Sokat fejlődött és gyarapodik a falu. Ugye, kevés helyen lát ilyen szép egészség- ügyi központot, mint a miénk? A régi szülőotthont alakíttatta át a tanács körzeti orvosi, fogászati rendelőnek, tanácsadónak. Egy évben az egészségügyre 2 millió forintot költünk, a tanácsi költségvetés haijmadái. Tiszták, szépek az otthonok, az emberek. Itt nagyon szeretik a gyerekeket, az állami gondozottakat is. A fiúnevelő intéA konzervgyár telepén, ezen a rolnizó gépen Gyurik Ferencné dolgozik zet is nerprég kapott helyet gyakorló és pihenő kertnek. Van ott már villany, víz. Most a tereprendezés tart, díszfákat ültetünk, készül a kerítés, a KPM lejárót épít. A halászok megengedték, hogy a fiúk pecázhatnak a Holt-Tiszában. Autóbuszt kapott az olajosoktól a tanács, rendbe hozatta, azzal szállítják a gyerekeket a külterületekről minden nap iskolába és haza. Ezzel a busszal vitték Sátoraljaújhelyre táborozni a fiúnevelő intézet gyerekeit, júliusban a Dunántúlra, országjárásra mennek ...” Az öreg iskola elárvult termeiben Zoboki Tóndval, Molnár Zolival, Tóth Lalival és Takács Sanyival beszélgetünk, bár közülük hárman már ősztől középiskolába, szakmunkásképzőbe járnak, de... — ... a régi iskolába visz- sza-visszajövünk, már a klub kedvéért is — mondják. — És ha fölépül az új iskola, akkor biztos nagyöbb helyet kap a rádiós szakkörünk is. Igen, a szakkör, amelyet Benkó tanár út vezetésével szinte a semmiből teremtettek ezek a gyerekek. Benkó József másik szenvedélye ugyanis a rádiótechnika. Együtt tanult morzézni a gyerekekkel, együtt vizsgáztak és közben ki tudná megmondani, hány gyár, kutató- intézet, üzem segítségét sikerülj; megnyerniük. És az eredmény? Ma a szakkörnek most hetedikes, és lelkes szakköri tag. A járási úttörő-parlamenten elmondta, hogyan dolgoznak ők. De arról hallgatott, hogy amikor elment a szüleit meglátogatni Kisújszállásra, tíz cigánycsalád tévéjét javította meg. — Tanár bácsi képzelje — mesélte Benkó Józsefnek — azt mondták, sokba kerül a javítás, azért nem csináltatják meg. Hát megjavítottam mindenkiét. Én akkora lettem előttük, de akkora ... „Büszke vagyok a falumra, a kürti emberekre, akik szeretik az otthonukat. Ezért díszük itt ennyi virág is az utcákon. Milyen a tiszakürti ember? Tud és szeret dolgozni. Barátságos, vendég- szerető és nyughatatlan. Mindig többre vágyik, és nem nyugszik bele, ha válaTiszakürt híres arborétumában minden évben — az idén július 15-től — megrendezik a fafaragók, a festők, a néprajzkutatók táborát. Ezt a két gyönyörű faragást, mely a Napot és a Holdat mintázza. Nagy Kristóf készítette és ajándékozta a községnek Nyári szünet az iskolában. De a rádiós szakkör tagjai most is találnak maguknak munkát körülbelül 3—3,5 millió forint értékű műszere van. Abban, hogy a szakkör tagjai közül többen híradástechnikai szakközépiskolában tanulnak tovább, a kis kollektívának — ahogy ők mondják, klubnak — nagy szerepe van. Hallottam egy történetet Pusoma Sanyiról. A kis cigányfiú állami gondozott, a fiúnevelőben él, mi hiányzik a családnak, a falunak. Meglátja: ha nem is egy két év múlva, de lesz még itt az utcákon portala- nított út, lesz még vízmű és tájház a községben... Ha nem így (esz, ne legyen a nevem: Feledi László.” Varga Viktória Fotó: Nagy Zsolt 12hűnap KÖZSÉG ,
