Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. június 22. DÓMJÁN GÁBOR: ;,A vers születése” Éjszaka-hosszan dolgoznék. Este álmodig kísérne szeleburdi, kölyökös szerelmem. Mély lenne, tiszta, csillogó most; szavakat siklatnék, csiszolt, alig-érintő szavakat, mint kavicsokat gyermekkoromban. S ha fodrozódnék, gyűrűznék játékom e lecsobbant nyugalomban, és hódoló hullámok, apró vízi hölgyek indulnának a partra, hát az a Vers lenne kedves, a vers maga 1... ZALÁN TIBOR: És mondá néki : Nagy Gonoszságok Égöve alatt megáldalak : cselekszem ezt a legvégső jogon halálomon : parazsas ingem hogy megsegítsen rádterítem : ez minden mit szelíden adhatok űzött vagyok békétlen kinek nyomában járnák Hosszú Árnyak : már tudom ia te kezed van abban megmaradtam jónak bár gonoszok fújják dolgom : élj a holdon vagy költözz galaktikák ködképe közepébe : ezt mondanám ha tenni is tudnék s nem hazudnék áldást szomorú Égövek alatt : MEGÁLDALAK MOGYORÓSI ERIKA: Ezüst partján Szent föld ez, szerelem-szagú, de a menyasszony karján újszülött baba a szégyen. Honnan tudhatta volna nagymama, hogy míg a földben korai virágmag, én már titkon hasba-bújtatott? — Márciusban késő lobodéval egybeszántani. Országléptű tengeri-lány, ereszkedem kútba kincsekért. Ezüst partján a mennydörgésnek téblábolnák alamuszi lángok. Készül mérnöki terv: sírokra betonvirág. Pavlov játékkutyával kísérletezik, reszketnek tönkrehűlt babák felhőkarcolók Taigetosán. A világ megváltása megint elhalasztva. S az ember végső fényfogyatkozásban. Marafkó László: Petrezselyem. _________utca m lik. ömlik a fény, a szomszédos gyárudvarra vastag, sárga sugárban zubog a meleg, csurog végig a sárga falakon, s megreked a szűk be- t cxn udvarban. Csajba Zoltán az ablaknál ácsorog, bámul kifelé, üres a tekintete, a feie, a zsebe, keskeny, verteién szája egy kissé szétnyílik, nyel egyet, fürge nyelve egy szempillantás alatt kör- ibenyalja száradó ajkait. Meleg van, a szentségit, gondolja, aztán elbaimbul. tekintete egy pontra rögzül, a gyárudvaron kókiad egy koma, azt nézi. míg a kép határai el nem mosódnak. Időtlen pillanatok ezek Csaba Zoltán életében, úgy esnek ki emlékképek és érzések nélkül, mint az ájulás pillanatai. De csak pillanatok. Háta mögül mörcögésjt hall. s azonnal feléled. a kép visszakapja kontúrjait, a kókadó koma megmoccan, az állókép be valamiféle különös élet költözik. A mörcögés fölerősödik, apró koppanások kísérik, csosz- szanás, de mégiscsak csönd. Csaba Zoltán tudja, hogy mi mörcög. Dédike. Dédike nyolcvanhét éves, ödémás a bokája, a térde és a szemhéja, ödémás az egész dédike. Ül naphosszat fekete foteljában, összegörlbedve. eleiszundít, s amikor Csaba Zoltán benyit hozzá, mélán emeld vöröses vízben úszó szemét az unokájára. Beszélgetnek is egymással, nem bírok meghalni, mondja Dédike a botra támaszkodva, ugyan, mondja Csaba Zoltán, mi nem jut eszébe, kutyabaja, korai még erre gondolni. Előredől a nyitott ablakban, megragad ja az ablakkeret szélét, s kihajol. Nyolc emelet mélységben picike autók parkolnak, szeretettel néz egy korallszínűre. halkan duruzsolóba, Ifleketekárpitos- ra, saját autójára. Valahová el kellene menni a meleg elől. tűnődik. Tekintete egy kicsit megkeményedik, elhatározza, hogy elhatároz valamit. és ellép az ablaktól. Ha- rákol, tesz-vesz az asztalán, odébb tolja ezt, visszatolja azt, majd biggyeszt. A mörcögés megújul. Zubog a víz, akár a meleg a gyár sárga falán lefelé, vagy a vér Csaba Zoltán fej-eredben. Dédike vécézett. jó lesz körülnézni a deszkán, a földön, itt meg ott. holtbiztosán lesz valami felmosni való. A szentségit. Ezt már tökéletesen indulatok nélkül szokta gondolatai végére akasztani Csaba Zoltán, megszokott mozdulattal, mint kabátját a fogasra. A szentségit — ez azt jelentette, hogy Dédike valahol megielent, megnyilatkozott. Már megint itt- hagyta a fogát, a szentségit, megint itt matat, a szentségit, ne mossa a fürdővizembe a bimbikét, a szentségit. El kellene határozni valamit gondolja Csaba Zoltán egészen határozottan, s rögtön el is határozza, hogy telefonál a feleségének. — Meleg van — állapítja meg a telefonkagylóban —, tán még melegebb, mint a nyáron. Ment bőven benne járnak a szeptemberben. Szeptember utója van. a levegő nez- zenetlen, ablak, ajtó tárva bár, de huzat nincs, forró minden, mozdulatlan, legfeljebb Dédike csoszog becsu- kogatni mindent, tán fázik. — Menjünk fel a tóhoz — indítványozza az asszony —, elmegyünk a gyerekért, aztán együtt fürdünik ©gyet. Nagy ötlet. A tó közel van, a hegyek közé csinálták, igaz, hogy csinált tó. de tó, meg lehet benne fürödni, úszni lehet, kinyújtózni a hűvös vízben. A partján lehet nagyokat futni, a homokban várat építeni a gyerekkel, felnézni a tó mögött magasodó hegyre. Jó lesz. Még egy-két óra, akikor lehet menni az asszonyért, a gyerekért, addig összerámolja a gatyákat, pokrócot, úszógumit. papucsokat. Fülest, ceruzát, radírt, bűvös kockát.. Tanácstalanul áll a szoba közepén. Csaba Zoltán általában tanácstalan volt. most is az. Rémülten gondolkodik, mit felejt ki a listáról, miért szúrják fej miért mondják majd: ügyetlen barom, aki soha semmire sem gondol, egy ügyesen dresszí rozott állat jobban intézne mindent... Már a konyhafiókban kotor, kezeügyében akad egy műanyag stanicli befőzőgu- mi. diadallal teszi a csomagba. Ma dicséretet kapok, gondolja, és tenyere ábrándosán megizzad. Hiszen a dicsérettel esetleg más is jár. A cókmók nagyjából összeáll. benne van minden, most az egyszer nem maradt ki semmi, éljen, éljen, éljen. Amíg gubancot köt a pokróc sarkain-, azért csüggedten eszébe jut: eddig is mindig azt hitte, hogy . jól megoldott valamit, de mindig kiderül, hogy mégsem. Tökmindegy. Mörcögés: Csaba Zoltán, az előszobában guggol, felnéz. Dédike botorkál1 feléje és megáll. Egymást nézik. Dédike ősz, de nem hófehér, hanem olyan seszí- nű, megmarad! szürkének, amelybe itt-ott belevegyül egy 'kopott, vönhenyes tincs. Dédike ritka haja meghatározatlan színű, talán a külö- nös-szürkésfehér a legtalálóbb kifejezés rá. — Menés lesz? — kérdezi lassan, Dédike lassan beszél, nem a megfontoltság, hanem a szkleróais, a lágyuló agyvelő, a nehezen mozduló beszélő szervek miatt — Aha — Csaba Zoltán bólint, és összerántja a pokrócot. Kész a csomag, voltaképpen indulni is lehetne, dehát van még egy kis idő. Addig netán kinéz az ablakon. A koralilszínű kocsi a megszokott. csöndes járással fordul ki a tízemeletes elől, kanyarodik, nekilódul. A csomag hátul, a vezetőülésben Csaba Zoltán fogja a kormánykereket. Egy koraOiliszá- nű folt löndül át lomhán a városon, megáll az iroda főbejáratánál. Csaba Zoltán ruganyosán lépdel fölfelé, nem szenved már a melegtől, a friss, hűvös vízre gondol, s ettől egészen magához tér. Csók, szevasztok. csókolom. — Becsomagoltál? — kérdezi az asszony, és mindjárt hozzáteszi: — fogadok, hogy a féle cuccot kihagytad. — Nem, nem — Csaba Zoltán ingatja a fejét, és gyors ütemben sorolja: — bent van a fürdőruhás szatyor, a kö- römkeflét is éltettem, a libás úszógumi. mindnyájunknak papucs, a gyereknek fürdő- köpeny, magunknak törülköző, szappan, még sampont is tettem él1, neked úszósapka, egy újsági, azt hiszem ÉS. a Fülesed, ceruza, radír.. — Haj-gumit persze nem tettél be — arcán szétömlik a győzelem, és szétnéz, mint egy hadvezér. — Képzeld, azt is tettem be — vigyorodifc el Csaba Zoltán, és a tenyere megint megizzad —, az jutott az eszembe elsőnek. Az asszony vállat von. Mosolyog. — Meglátjuk. Meglepne, ha mindent megtalálnék a csomagban. Még nem fordult elő. hogy valamit is jól elintéztél volna. Bumm. Csaba Zoltán nem válaszol, várja, mit tesz az asszony. Készül. Egy utolsó igazítás a frizurán, futó pillantás a tükörbe, ahonnan hátraszól. — Dédike már a kocsiban van? Csaba Zoltán még levegőt is elfelejt venni ijedtében. — Dédike? — Hát persze. Szép, idő van, elvisszük Dédikét is. Végtére is ő vette a kocsit, nem? És Schőmerlék is tegnap vitték el a nagymamát kirándulni, mesélték, hogy mennyire élvezte. Schőmerlék nagymamája csak két évvel fiatalabb Dédikénél. Elvisszük Dédikét, élvezze egy kicsit az öregasszonyok nyarát. — Vén — mondja elképedve Csaba Zoltán —, vénasz- szonyok nyara. Hát jó. vigyük. Mire az utcára érnek, már egészen természetes is a dolog. Elugomak a gyerekért az óvodába, onnan mennek haza. a tízemeletes elé nagy lendülettel kanyarodik a korall csoda. Csaba Zoltán kiszáll és felmegy. Dédike szundikál a -fotelban. Benyit hozzá, Dédike mélán emeli vöröses vízben úszó szemét az unokájára. Nem tudok meghalná, mondja, mire Csaba Zoltán felel: ugyan, Dédike, most ne is akarjon meghalni, megyünk ki a tóhoz, magát is visszük. — Hová? — ármul el Dédike, és azonnal felkel a fotelból — a tóhoz? Kapkod, öltözködik tőle szokatlan fürgeséggel. Amikor a hajsütővasat veszi kézbe, Csaba Zoltán felhördül. — Ne? — Ne — könnyebbül meg —. nem színházba megyünk, hanem egy kicsit a napra. Kiül a zöldbe, megnézni a hegyékefT Szép lesz. Mennek lefelé. Dédike előreüli, mert őt úgy kell foevonszolni a kocsiba. Leülni már nem tud. csak zöttyen egy óriásit félméter magasból, próbára téve a foieder- meyer fotelok és a kanapé állóképességét. Már bent van, lehet hát menni, ami jó is lesz, mert megy az idő. még eltűnik a hegy mögött a nap, oda lesz a fürdőzés, a homokvár, nem úszhat a gyerek. Dehát a szerpentinen is lassan kell menni. Dédike rosszul lesz. nehezen tűri a kanyarokat. Azért csak odaérnek. A strand üres. leáll- niakl előrerohannak a pokróccal, leterítiik, a gyerek levetkőzik, pucér. Csaba Zoltán is fürdőgatyát ölt. úgy megy Dédikéért, szép akkurátusán bevezeti a zsombékos fűre. körbenéz, s a hajóhinta melletti padot célozza meg. — Innen jól lát majd minket. meg mindent — mondja megnyugtatóan —. amott van a vízimalom, innen rálát az egész tóra, Étvezkedjen nyugodtan. mi megfürdünk. sétálunk egyet, aztán megyünk is haza. Dédike beleegyezően bólint és szorgalmasán néz. Nézi Csaba Zoltánt és Csaba Zpltánnét, nézi ifjú Csaba Zoltánt, akik óvatosan merészkednek befelé a vízbe. Sikoltás — a lépcső síkos mó- szatján Csabáné egyensúlyát veszti, belepaccsan a vízbe. A víz hideg. Hidegebb, mint gondolta. Az’ asszony már tempózik. a gyerek fröcskölve visong. a libás úszógumi megindul befelé, csak Csaba iZoltán lépdel lábujjhegyen, nehogy elér je lábaközét a hideg. Amikor eléri, megadóan löttyen a vízbe, a víz alá. Nincs melegem, gondolja a víz alatt, aztán kibukkan és stílusosan úszik, mint Mark Spitz vagy Tarzan, a dzsungel fia. Most erős. friss és ruganyos, még fiatal is. képzeletbeli krdkodiliusoikikal is megküzd, férfi. Úsznak. A tó túlpartján először kimászik az asszony — igen jól úszfkt, Csalba Zoltán sosem tudja utolérni —. megrázza magát, haját kicsavarja, visz- szanéz. Megérkezik Tarzan is. lomhán, veti magát partra, spórol a meleg mapfürdőre. A gyerek közben kimászott, futkos a homokon. Meghitten sétálják körbe a tavat, ballagnak a homok szélére terített pokróc felé. Csaba Zoltán egyszercsak fázik, megborzong. Felesége tiszta libabőr. Szél fut hirtelen, egy parányit sötétebb lesz. Csabáné aggódva mutat a tó mögött magasodó hegy felé: mögötte megjelenik egy cafran- gos szélű, sötét felhő és jön, jön, jön, A szél már port is kavar, vihar jön. atyaúristen, mondja Csaba Zoltán, futás, mert megázunk és megfagyunk. Futóra veszik, a gyerekre sebtiben rádobják a fürdőköntöst, Csaba Zoltán összerántja a pokrócot, és sebesen iszkolnak a kocsihoz. Már ott is vannak, a kocsikulcsot már futás közben ki- kotorászta, nyitja hát, és nagy zihálással esnek be mindhárman, fújnak. Ideje: a szélvédő ablakán kövér cseppekben koppan az esővíz. Átöltöznek, szárazát húznak, Csajba Zoltán indít a már zuhogó esőben. A motor halkan duruzsol, a szélvédő homályos, bekapcsolja hát az ablaktörlőt és a ventillátort a tisztánlátás végett. Indulnak, az asszony lehunyt szemmel ül Csaba Zoltán mellett, aki ránéz, és megint megizzad a tenyere. Hírtéiért nagyon sötét lesz. ömlik, ömlik a víz, zubog végig a kocsi oldalén, s megreked az útszéli kátyúkban. Lámpa is kell. lassian lehet csak haladni. A szerpentinen is óvatosan kanyarodnak, baj nélkül érnék a városba. Piros a lámpa, Csaba Zoltán megáll és kinéz, jobbra. járdaszegélyen egy kutya ázik. Didereg. Csapzott fejét Csaba Zoltán felé fordítja. Szeme vöröses vízben úszik. Tekintete méla és szomorú. Fején a szőr ritkás, amolyan kopott-vörhenyes, netán küllönös-sizürkésEehér. Csaba Zoltán torka üss: »szorul. Oldalt néz. keze finoman reszketni kezd. érzi, hogy elsápad. Az asszony visszanéz, az ő nézése is szorongó. És a gyerek szólal meg a hatalmas csöndben, melyet a ko- rallszanű motor hangja csak fölerősít. — Dédike? ióta is nem járt a Petrezselyem utcában? Hogy válaszolhasson, először arra kellene felelnie, miiért olyan régen járt ottJb. Amíg anyja élt, rendszeresen meglátogatta. Amikor meghalt, még megismerte a helyébe költözött csatiádat, amelynek minden tagja a közeli öntödében dolgozott. Most már az arcukat is nehezen tudná felidézni. Voltaképp marad az a kérdés, máért oly régen járt a gyerekkor 'földszintes, kopott házában', locsolástól nedves kertjében, ahova sorbán nyíltak az egyforma, egyszobás lakások üveges konyhaajtói. Az nem magyarázat, hogy nem aikart vállalati kocsin kimenni. Néma azt restellte a sofőr előtt, hogy hol laktak, de nehezen viselte volna a néma szem- rielhányáist, hogy munkaidő után a főnök mi a jóistent nosztalgiázik egy külvárosi házban, ahol az elegáns fekete kocsi köré gyűlnek a környék srácai, megkocogtatják a szélvédőt, az oldalát, megkérdezik, hány lóerős, mennyivel tud menni. Miért is né vinné ki az érettségi előtt álló nagy- fiát? Ne csak prédikációkat halljon, hogyan is élitek ők akkoriban. Szegényen? Anyja, ha élne, most biztosan megsértődne, mert arra mindig büszke volt, hogy tisztességes étéi került az aszKampis Péter: DÉDIKE? Szikszai Károly illusztrációja
