Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-15 / 139. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. június 15. Gazdaság peremvidékek nélkül: Észtország példája A racionálisan megszerve­zett gazdaságban az egész mindig több mint részeinek összege, mivel új tulajdonsá­gokkal rendelkezik. E tétel helyességénői meggyőz ben­nünket egyebek közt Észt­ország példája. Észtország számára, amely 1940-iben csatlakozott a Szovjetunió­hoz, elsősorban a gazdasága előtt megnyílt ama lehetősé­gek voltak előnyösek, ame­lyek az ország egységes pópgazdaslági kompllexumáJ hoz tartozó régiók mindegyi­kének egyidejű mélyülő sza­kosítása közepette megvaló­suló kooperációban rejlettek. Észtország, amely a Szov­jetunió területének 0,2 százalékát foglalja el, és la­kosságának 0,6 százalékát te­szi ki, a Szovjetunió villa- mosenergia-termelésé ben 1,7 százalékkal, olajipari beren­dezés gyártásában 15,1, vil­lanymotorgyártásában 4,4 papírgyártásban 19, műtrá­gyagyártásában 1,5, tejterme­lésében 1,2, tojástermelésébe11 0,8 százalékkal részesedik. A nem egészen másfél millió lakost számláló Észtország nemzeti jövedelme elérte a csaknem 3 milliárd rubelt (megközelítőleg 4,5 milliárd amerikai dollár). Ezek a tények nem min­dig kapnak objektív értéke­lést. Olykor olyan vélemé­nyek hangzanak el, hogy Észtországnak a 'Szovjetunió­hoz való csatlakozása előtt is fejlett ipara volt, és ön­állóan ugyanilyen gazdasági eredményeket ért volna el. Ez a következtetés azonban azon a hírnéven alapul ame­lyet ez a térség a század elején ért el, amikor való­ban az orosz állam egyik iparilag . fejlett körzete volt. De ne feledjük: 1939_re a burzsoá ÉSsztoa-szág csupán 87 százalékát érte él az 1913. évi termelési szintnek. Ugyanekkor az erőfeszíté­seiket egyesítő más szovjet köztársaságok (a Balti köz­társaságok kivételével, ame­lyek nem tartoztak a Szov­jetunióhoz), nemcsak hogy utolérték, hanem lényegesen . meg is előzték ipari fejlő­désben a Baltikumot. Vajon ez azt jelenítette, hogy a Szovjetunióhoz csatlakozott Észtország Litvánia és Lett­ország szándékosan rosszabb felételék közé került, mint új gazdasági partnerei? Nem, az említett köztársaságok kezdettől -fogva aránytalanul nagyobb részt kaptak az egész Szovjetunió jövedel­méből. A Balitakum gazdasá­gába fektetett beruházások hosszú évek folyamán lé­nyegesen túlszárnyalták egy lakosra számítva az egész Szovjetunióban eszközölt be­ruházások átlagos volume­nét. Ez a megközelítési mód az összes nemzeti köztársaság gazdasági és kulturális fej­lettségi színvonalának terv­szerű emelését és közelíté­sét célzó általános irányvo­nalból következett, amelyet a szovjet hatalom első évei­ben nyilatkoztattak ki. Az össz-szövetségi erőforrások­nak a gyengék javát szolgáló új raf elosztási mechanizmusa ebben a helyzetben ugyan­olyan hatékonyan működött, mint korábban is, amikor végbement Közép-Ázsia, Ka­zahsztán és más peremvidé­kek gazdasági felemelkedé­se. 1945-ben a Szovjetunió költségvetéséből Észtország­nak közvetlenül több mint 300 millió rubelt utaltak ki, ami fele akkora összeg volt, mint saját költségveté­se. Nem teljes adatok sze­rint az Észt SZSZK 1945 és 1948 között több mint 2,6 milliárd rubel összegben kapott ipari berendezést, nyersanyagolt, anyagokat, közszükségleti cikkeket. S ez abban az időben történt, amikor az egész ország a háború ütötte sebeket gyó­gyította. Így nyújtották azt a köz­vetlen segítséget, amely le­hetővé tette az elmaradottság és a pusztítás legrövidebb időn belül való leküzdését. A későbbi években Észtor­szág dinamikus gazdasági fejlődésének fő tényezője lett a köztársaság részvétele az össz-szövetségi munka- megosztásban. Észtország a kooperáció folytán megkezd­te nagy specializált ágazatok megteremtését, ami növelte népgazdaságának hatékony­ságát. Emellett a köztársaság előtt megnyíltak a Szovjet­unió óriási műszaki-tudomá­nyos potenciálja felhaszná­lásának lehetőségei. Gyakor- korlatilag Észtország minden nagy vállalatának technoló­giáját a Moszkvában, Lenin- gráidban, Kijevben'és más városokban, levő vezető, ter­vező és tudományos kutató szervezetek dolgozták ki és készítették elő. Jelenleg a köztársaságban két energetikai óriás műkö­dik: az észtországi és a bal­tikumi regionális erőmű, 3,2 millió kilowatt együttes ka­pacitással. Ezek az erőművek a kalóriaszegény helyi fűtő­anyagokkal működnek, még­is a legolcsóbb áramot ter­melik a Szovjetunióban. Észtország az egy lakosra számított villamosenergia­termelés tekintetében (ez körülbelül 13 000 kilowatt­óra) megelőzött olyan or­szágokat, mint az Egyesült Államok, az NSZK, Japán. A szövetséges köztársasá­gok közötti munkamegosztás lehetővé tette Észtország számára, az ország feltételei­nek és hagyományainak megfelelő ágazatok — a gépgyártás, a palaipar, a pamutszövet- a fafeldolgozó, a vegyipar, a könnyű- és élelmiszeripar, a mezőgazda­ság fejlesztését. Ugyanekkor számos esetben a Szovjet­unió más körzeteiből szállít­ják Észtországba a nyers­anyagot. Példának okáért Észtország közép-ázsiai gya­pottal dolgozik, ugyanekkor a pamutszövet gyártásbah ' a harmadik helyet foglalja el a szövetségi köztársaságok között, egy lakosra számítva pedig- az, elsőt. Tekintélyes szakemberek tanúsága sze­rint a szállítási költségek busásan megtérülnek az elő­állított termék minősége ré­vén, ami az észtországi ká­derek magas kvalifikációjá­val és tapasztalatával ma­gyarázható. Mindez hozzájárult Észtor­szág gazdasági arculatának gyökeres megváltoztatásához. Míg a burzsoá uralom évei­ben Észtország ipara csu­pán ötödrészéit adta a bruttó nemzeti terméknek, addig most kétharmad ré­szét adja. A köztársaság bruttó ipari termelése az 1940—1977. években 43-szo- rosára emelkedett. Most na­pirenden van a már létre­hozott termelési potenciál hozamának következetes nö­velése. E probléma idősze­rűségét elsősorban az gdja meg hogy kevés a munka­erő. Észtországban a munka­képes lakosság 95 százaléka dolgozik vagy a termelő- munka megszakításéval tar riul, ámi a Szovjetunióban és európai viszonylatban a legmagasabb mutató. Ezzel kapcsolatban elsődleges fi­gyelmet fordítanak a mun­katermelékenység növelésére. Az előirányzát szerint a köztársaság társadalmi ter­melése növekményének mintegy 90 százalékát a munkatermelékenység nö­velésével kell elérni a het­venes évek második felié­ben. Nyikolaj Hitajlenko az APN közgazdasági szemleírója Lesz-e a Mekong ismét a béke folyama ? Odaát, a Mekong túlsó partján már Thaiföld. Évek­kel ezelőtt még rendszere­sen átjárt a komp, s a túl­oldalról látták el a Vienti- ané-i piacot. Akkoriban azonban sok laoszi értelmi­ségi, műszaki szakember hagyta el az országot, hitelt adva az ellenséges propa­gandának. 1975, az ameri­kai agresszió feletti győze­lem és a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság ki­kiáltása óta pihen a komp... Odaát , a tháiföldi parton kötötték ki, gyakorlatilag elvágva Laoszt a külvilág­tól. A hegyes-dombos or­szágnak ugyanis betonútja alig, vasútja pedig egyálta­lán nincs. A feszült nemzetközi hely­zetben, a szinte mindenna­pos kínai határincidensek közepette, jelentős belső el­lenálláson felülkerekedve, éhei, elcsigázott emberek kezdtek tavaly a hároméves terv megvalósításához. A szocialista országok segítsé­gének eredményeként, ma már 500 kisebb-nagyobb üzem működik, és felépült 70 ezer lakóház. Ami a leg­fontosabb : sorban épülnek a várost a faluval összekö­tő utak, az öntözőcsatornák. Jórészt ennek köszönhető, hogy az ország déli részén Rizsaratás egy dél-laoszi állami gazdaságban tavaly kétszer arattak a rizsföldeken. A Laoszi Népi Demokra­tikus Párt legfontosabb ag­rár pirog ramjáként gyors ütem­ben alakulnak a termelő- szövetkezetek. Eddig 1600 közös gazdaságot hoztak lét- , re, bennük a parasztcsalá­dok 16 százaléka. Aratáskor azonban azok is összefog­nak, akik ma még idegen­kednek a termelőszövetke­zettől. Legutóbb tízezer ön­kéntes csoport dolgozott a földeken. A gazdaság szocialista át­alakításával nem marad el a város sem. Államosították a nagyipart és a magán bankokat. A külkereskede­' lem is állami monopólium lett. A gazdaság jelentős ré­sze azonban ma még ma­gántulajdonban van, bár itt is erős az állami ellenőr­zés. A békés építőmunkát hátráltatja Kína nagyhatal­mi, soviniszta, terjeszkedő. külpolitikája. Az amúgy is sok gonddal küzdő ország jelentős erőforrásokat kény­telen önvédelmére fordítani. Pedig — mint Keyson Phomwihan laoszi minisz­terelnök nemrégiben a Prav­da tudósítójának elmondta szeretnénk a Mekong folyót újra a béke folyamává vál­toztatni. (seres) Olasz voksok tanulsága Egy rekord megdőlt a jú­nius 8—9-én rendezett olasz tartományi választásokon: soha még a köztársaság fennállása óta ilyen sokan nem maradtak távol. Illet­ve nem dobtak ennyien ér­vénytelen szavazólapot az urnákba, mint most. Ta­valy júniusban, az általános választásokon a választásra jogosultak 13,4, most 17 százaléka vonta meg a bi­zalmát valamennyi párttól, sőt magától a választások intézményétől is. Különben rtem sok válto­zást hoztak a voksok. Pon­tosabban.: semmiképpen nem eredményezték a ke­reszténydemokrácia látvá­nyos előretörését és a kom­munisták súlyos kudarcát. Rómában pedig á viharom korteshadjárat ' hangzava­rából sokan jelentős erőel­tolódásra következtettek. Érzékeny jobbra tolódás Aldo Moro meggyilkolása ■óta,, az elmúlt két évben az Olasz Kereszténydemokrata Pártban érzékeny jobbráto- lódás következett be. A je­lenség nem függetleníthető a nemzetközi helyzet alaku­lásától, ‘ ami kétségkívül Képek kőt ország határáról Nagyszabású iközös (bolgár—román ipari vállalkozás kez­dődött. A Duna két partján nehézgépipari gyárat alapíta­nak, különleges és egyedi gépek gyártására. A gyárkomp­lexum a bulgáriai Rusze és a vele szemközti parton, Romá­niában, Giurgiu városéban lesz. A bolgár parton megkezdődött az üzemcsarnokok falának felhúzása A romániai gyárakban már a gépeket szerelik Ez az óriás eszterga, a KGST-program keretében a Csepel Művekben készült kedvezett a relatív többségi olasz kormányzó párt új irányvonalának. 1979-ben az általános választások igazol­ták a Democrazia Cristiana Centrista és mérsékelt jobb­oldali vezetőit: a visszaesés korábbi irányzata megvál­tozott, s a DC 38,1 százalé­kot szerzett. Most azzal a nem titkolt céllal indult Harcba, hogy a tartomá­nyok. illetve a megyék és a városok vezetőségében is visszaszerzi elvesztett pozí­cióit. Törekvését nem koronáz.- ta siker. Igaz ugyan, hogy az 1975-ben tartott tarto­mányi választásokhoz ké­pest valamelyest több vok- sot szerzett (akkor 35,3, most 36,8 százalékot), ezzel azonban nem volt képes' el­tüntetni a tartományok és városok éléről a kommu­nista, iletve baloldali több­ségű tanácsokat, a’helyi ön- kormányzat szerveit." ■ Igaz, az Olasz Kommu­nista Párt szavazóinak bi­zonyos hányada ezúttal másfelé orientálódott: talán a szocialistákat, netán a szélsőbaloldali csoportosu­lásokat tüntette ki bizalmá­val. de az is lehet, hogy a tartózkodók, az • érvénytelen szavazók számát gyarapítot­ta. Akik azonban földcsu­szamlásról ábrándoztak, s az OKP látványos vereségét jósolták, alaposan téved­tek. Marad a vörös szín Bár a tartományi. taná­csok megalakulása még hosszabb időt vesz igénybe, annyi szinte bizonyos, hogy a korábbi hat kommunista irányítású tartománya közül legalább három — netán négy — megőrizte vörös színét S az is eldőlt néhány órával a végleges adatok nyilvánosságra hozatala után, hogy Itália jelentős nagyvárosai közül Rómá­ban, Bolognában, Firenzé­ben és Velencében — hogy csak néhányat említsünk — változatlanul a kommunista párt listájára adták le a legtöbb szavazatot. Olaszországban már rég­óta az erők polarizálódásá­nak vagyunk a tanúi. A két nagy párt: a keresztényde­mokrata és a kommunista a voksok csaknem hetven szá­zalékával rendelkezik. A mérleg nyelve rendszerint valamelyik kisebb párt. Most leginkább a szociális- ták tarthatnak igényt erre a szerepre. Annál is inkább, mert berkeikben valóságos győzelmi mámor uralkodik: míg a hetvenes években te­kintélyük alaposan megté- pázódott, most végre jelen­tős sikerként könyvelhették eL, hogy 12,7 százalékukkal mind 1975-höz képest (12 százalék), mind a múlt évi általános választásokhoz vi­szonyítva (9,8 százalék) nőtt a táboruk. Ebben kétségte­lenül az is, közrejátszott, hogy a szocialisták részt vesznek a hárompárti koa­lícióban. A kabinet sorsa Sokan azt mérlegelték a választások után. Hogy va­jon az eredmények miként befolyásolják Francesco Cössiga. kabinetjének sor­sát? Nos, a koalíció — mi­ként azt "Flaminio Piccoli, a kereszténydemokraták el­nöke . első nyilatkozatában kifejtette ' — megerősödve’ került Hi az erőpróbából. Cossigának szüksége is volt arra, hogy helyzetét megszilárdítsa. Az utóbbi hetekben kipattant Donat Cattin-ügy' miatt némileg megrendült iránta a biza­lom. (A kereszténydemokra­ták azóta lemondott főtit­kár-helyettesének a fia, Marco ellen alapos a gya­nú, hogy az egyik hírhedt temorszervezet tagja. Szö­késének háttere tisztázatlan, s Cossiga gyanúba kevere­dett, hogy mint korábbi belügyminiszter, netán fi­gyelmeztette Donat Cattint: fiát körözik.) Ugyanakkor Itália szövetségesei előtt bi­zonyítani szerette volna, hogy: 1) kormánya stabil, 2) a kommunisták korábbi térhódítását elreteszelték, 3) az ország jobbratolódá- sával a választók nagy többsége egyetért. A voksok azonban mást tanúsítanak. Bármily éles és helyenként a hidegháborús esztendőkre emlékeztető kommunistaellenesség je­gyében folytatott hecckom- pány jellemezte is a válasz­tási hadjáratot, a frontát­törés nem sikerült. Itália térképéről nem tűntek el a vörös foltok, legföljebb itt-ott kissé összezsugorod­tak. Az OKP, a szocialisták és a különböző más balol­dali csoportosulások együt­tesen olyan erőt képvisel­nek, amelyet nemcsak a ti­zenöt érintett tartomány­ban, hanem az országos politikában sem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. Gyapay Dénes

Next

/
Thumbnails
Contents