Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
1980. június 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Mensáros, avagy egy előadóest anatómiája Ritka élményben volt része pénteken este a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ közönségének: Mensáros László Kossuth-díjas kiváló művész vendégszerepeit Szolnokon, a XX. század című előadóestjével, Mensáros ezzel a műsorával néhány előadás híján csaknem ezerszer lépett közönség elé, s ez példátlan a magyar előadóművészet történetében. Nemcsak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, a műsor méterekkel mérhető pontossággal ott született — 1963-ban — ahol most — megváltozott környezetben — elhangzott: a művész hónapos szobája ugyanis majdnem a mai művelődési központ helyén állott. Szolnoki tisztelői, barátai egyébként kíváncsian várták, felismeri-e Mensáros. hogy hová tért vissza? A XX. század megalkotásának alap- gondolata a Csarnok utcai házacska kertjéhez és egy kölcsönként Mambó típusú magnetofonhoz kötődik. Egy nyári éjszaka, amikor elült a város maihoz amúgy sem hasonlítható zaja, Mensáros maga elé tette a mikrofont, elindította a gépet.' s szalagra mondta előadóestje irodalmi vázát, melyből egynémely ma is műsorán szerepel. Néhány hónap múlva az Ah kád presszó előtt már sorba álltak az emberek, hogy meghallgassák Mensáros előadóestjét. Nem sokkal később az Egyetemi Színpadon estéről estére ismétlődött a felfokozott érdeklődés, s a XX. század című előadóest elindult sokáig megmagyarázhatatlannak tűnt sikerútjára. Abban a műsor jó másfél évtizeddel ezelőtti kritikusai is megegyeztek, hogy Mensáros színészi varázsán kívül az est tartalmi költését a válogatás érdekessége adja. — Közismert, hogy Mensáros László a legintellektuálisabb magyar színészek egyike. A műsorába felvett naplórész- letek, versek, drámarészletek, apróhirdetések (!), regényszemelvények, stb. már önmagukban is választ adnak arra, hogy Mensáros- nak mi a véleménye a korról, amelyben él, s az őt környező világról, mit tart fontosnak, fontosabbnak, legfontosabbnak. Mély humánumot, az emberiség sorsáért való aggódást sugall a válogatás. De mindez kevés ahhoz, hogy a XX. század változatlan sikerét magyarázni tudjuk, hiszen előadó- művészeink legjobbjainak műsorai többé-kevésbé ugyanezt a gondolatot hordozzák. Mensáros , műsora annyival több, amennyivel kifejezőbb benne a változás, a kor diktálta felismerések újszerű tolmácsolása. A szolnoki közönség folyamatában érzékelhette a műsor tartalmi és hangulati változásait. Mindezek természetesen szoros összefüggésben vannak a szerkesztőelőadóművész véleményalkotásának árnyalt módosulásával. Mensáros őszinte színész, a világról alkotott véleményét sohasem titkolta el, kételyeinek mindig — korrekt módon — hangot adott. Nem merevedett az idővel, érzékenységével új és újabb jelenségekre reagált. s műsora — másfél évtizednél hosszabb pályafutása alatt — magán viseli az előadó emberi és művészi kiteljesedésének jegyeit. Ez egyaránt jelent tartalmi és formai változásokat. Mindez persze igen áttételesen mutatkozik, hiszen Mensáros századunk legfontosabb jelenségeiről, sorsfordulóiról mond véleményt az írók, költők, kortársak segítségével, de ez a folyamat hovatovább már két évtizede tart. Közben nemcsak a felgyorsult idő hozott felszínre újabb és újabb kínzó gondokat az emberiség számára, d.e Mensáros világképe is változott, az új felismerésekre még érzékenyebb, véleményformálása letisztultabb lett, kifejezési formái tovább egyszerűsödtek, még plasztikusabbá váltak. A műsor egészének Sza- tyin monológja adja aiz alapját. Jól érződik, Mensáros Gorkij igazával fenntartás nélkül azonosult, ez az ő plattformja is, még akkor is, ha egy-egy előadóesten Szabó Lőrinc csodálatos mu- zsikájú mondataival emberi kételyeinek ad kifejezési: ..Azt hittem”, lehet a világon segíteni, s az élet, ha sokan akarjuk, megváltozik. .Ez a vélemény, így kiragadva meglehetősen pesszimista, ám Mensáros erős hite mindig az emberiség jobb jövőjében bízik, s amikor a csüggedés hangulati hullámai borosabbá teszik a XX. századról alkotott i világképét, kiutat, és megnyugvást keres, s ilyenkor halljuk tőle legmetszőb- ben Komlós János már klasszikussá vált művét az Utópiát, a legdrámaibban Pilinszkyt, s a harmónia útjaira vezető 8 és 1/2 záró- képet: nem feladni, nem lefékezni. Áttételesen; minden fájdalom, iszonyat után hinnünk kell, hogy az auschwitzi árajánlat is csak kisiklás, s arra a vonatra kell felszállnia mindenkinek, amely Fellini hősét viszi, — boldogságkeresőbe. Együtt, mindenkinek... Sokan kérdezték már Men- sáiostól — nem azért mert a XX. századot akarták volna már a XX. században „múlttá tenni”, hanem a kíváncsiság örök emberi tulajdonságával —, hogy !ké- szül-e új előadóestje. Ha a fentiekben igaza van e sorok írójának, akkor igen. Csaknem két évtizede Mensáros mindig új előadóestet „készít”, s neki abból a folyamatos gondolatkörből, amelyben mindig megújítja önmagát, s mindig újat tud mondani közönségének, soha sem szabad kilépnie. Mensá- rosnaík valószínűleg — szeretnénk ha így lenne — élete végéig „csak” ez az „egy”, a „kegyetlen század” kínjait és kacagásait, bukásait és reményeit végigkísérő előadóestje lesz. Ügy tudjuk eddig, egyetlen kor ennyire átfogó művészi elemzésére pódiumon még nem volt példa. Az előadóest sikerére jellemző, hogy ma is, ott is telt házakat vonz. ahol a művész az elmúlt tizenöt évben ötödször, tizedszer mutatja be műsorát. A szolnoki előadóest után Mensáros László újabb, a tavalyihoz hasonló, kéthónapos amerikai előadókörútra utazott. Tiszai Lajos Fotó: Tarpaj Zoltán Előzetes mérleg a könyvhétről 120 milliós forgalom - sikerkötetek — Bár végleges adatok még nincsenek birtokunkban, azt tudjuk már, hogy az idei ünnepi könyvhéten csaknem 120 millió forintnyi könyv kelt el, a tavalyinál mintegy 20 százalékkal több — mondotta Gábor Viktor, a' Kulturális Minisztérium kiadói főigazgatója, az MTI munkatársának. Ügy ítéljük meg, hogy ez az eredmény — figyelembe- véve az árváltozásokat is — minimális mennyiségi forgalomnövekedést takar. A fővárosban az Állami Könyv- terjesztő Vállalat üzleteiben, könyvsátrainál a tavalyinál 10 millió forinttal, 21 százalékkal több könyv — összesen 57 millió forintnyi —talált gazdára. A Vidéki Állami Könyvterjesztő, a Művelt Nép. mintegy 43 millió forint forgalmat ért el, amely az előző évinél 25 százalékkal több.' A szövetkezeti könyvesboltok pontos forgalmi eredményét ma még nem ismerjük, számításunk becsült adat; eszerint ezekben az üzletekben mintegy 15 százalékkal nőtt az előző évihez viszonyítva a forgalom; s így elérte a 18 millió forintot. Az idei könyvhétnek is sikenkötetei voltak, a már hagyományos antológiák: a Körkép ’80, a Rivalda 78— 79, és az Irószemmel 1979; a többi kelendő kötethez — Nagy László, Szeptmihályi Szabó Péter, Tandori Dezső, Ráth-Végh István, Gold- ziher Ignác, Janikovszky Éva, Bojár Sándor. Slawo- mir Mrozek, Joyce Carol Oates könyveihez — hasonlóan már az első napokban elfbgy-tak, A siikenkönyvek kapcsán megjegyzem, hogy a Moldova György könyve iránti rendkívüli érdeklődésre számítottunk, de a tervezett 100 ezres péltíányszá- mot reálisnak tartottuk, s a könyv mégis (teljesen elfogyott. — Lényeges tapasztalata az idei könyvhétnek, hogy kulturális életünk jelentős eseményének társadalmi rangja tovább erősödött. Nyáron is lehet?! Klubközösségek vakációja.__ A klubmozgalom kezdeti és jelenlegi szakasza számos lényeges dologban különbözik, ám egy valami a kezdete óta változatlan. A nyár jöttével a legtöbb klub működése esetlegessé, feleslegessé válik. „Megjön az uborkaszezon” — szokták mondogatni a klubvezetők, a közművelődési szakemberek. S ebben — bár abszolút értelemben nem igaz — sok igazság van. A diákklubok tagjai a vakációban szétszélednek a szélrózsa minden irányába, megnyílnak az építőtáborok, a „felnőttebb” fiatalok is szabadságra mennek, utaznak, üdülnek. Noha ide vonatkozó felmérések adatai nem állnak rendelkezésünkre, mégis kétségtelen, hogy az ifjúsági klubok tagságának jelentős hányada nyáron is klubja közelében, lakóhelyén marad. Ugyanakkor: nyáron — elvileg — a közösségi művelődés, szórakozás feltételei sokkal nagyobbak, mint bármely más évszakban. Jó az idő (bár ez ezen a nyáron eddig nem jellemző), hosz- szabbak az esték, kirándulásra, szabadtéri események szervezésére is van lehetőség. Nem szükségszerű az uborkaszezon A klubmunka okos és ötletes tervezésével tehát meg lehet tölteni tartalommal az uborkaszezon üresnek kikiáltott hónapjait is, nem szükségszerű — a működés szüneteltetése. Sőt, a klubok néhány típusa esetén a nyári hónapokban végzett tevékenység színesebb, szervezettebb lehet(ne) — mint egyébként. Például a kisebb településeken működő közösségek esetében. Ekkor térnek haza az eljáró, kollégiumban élő középiskolások, s több szabad idejük van az iparban vagy a mezőgazdaság néhány ágazatában dolgozó fiataloknak is. Soha jobb alkalom — ha átmenetileg is — „egy tető alá hozni” a település fiatalságát. amire a spontán hajlam megvan, hiszen a nagyjából azonos életkorúak keresik egymás társaságát: a strandon, a presszóban, a sportpályákon — a művelődési otthonokban is. Szalonnasütés és a Boney M Kiugróan jó — egyszersmind nagyon kifejező példát idézünk. Esztendőkkel ezelőtt egy — nem Szolnok megyei — kétezer lelkes faluban az otthon vakációzó egyetemisták, középiskolások és a faluban élő munkásfiatalok színjátszó csoportot alakítottak, két vásári komédiával járták a környékbeli településeket. A Jászság néhány falujában ugyancsak voltak — és vannak — kezdeményezések a klubok nyári szünetének tartalmas kitöltésére. A klubvezetőknek, a klubok irányítóinak — nyáron — természetesen nem szabad a szokásos „kötött foglalkozás hetente kétszer” keretben gondolkodniuk. Annál inkább sikerük lesz a szórakoztató. érdekes közösségi programoknak. Egy jól megszervezett hortobágyi kerékpártúra — --például — nyújt annyi ismeretterjesztő tartalmat. mint bármilyen vetítettképes előadás, a maga módján „ér annyit” egy szombat esti, énekléssel végződő, szalonnasütés, mint egy vetélkedővel, egybekötött discó, Amanda Lear- és Boney M-lemezekkel. ötleteket, sőt egész ötletpéldatárakat persze bárki könnyedén adhat hisz „belefér” a klubok nyári programjába a szabadtéri színházak látogatásától a távcsöves bemutatóig, az erdei sportvetélkedőtől a táncházig, vagy a hobbi-estekig minden. Lehetőségek bőségesen vannak, kihasználásuk a népművelők, klubvezetők, ifjúsági vezetők szervező- készségén, ügyességén múlik. Az ifjúsági mozgalom idejekorán ráérzett a „klubszünetben” keletkezett űr betöltésének fontosságára. Az ifjúsági kedvezmények rendszerében — immár esztendők óta — jelentős helyet foglalnak el a fiatalok nyári pihenését, szórakozását. művelődését szolgáló, olcsó utalványok, amelyeket ifjúsági klubok is igényelhetnek. Szolnok megyében — ebben az évben — kedvezményes utazási utalványt mintegy kilencven klubból igényeltek (több száz darabot). az igényeknek csak egy részét lehetett kielégíteni. E tény talán önmagában is jelzi: elég sok klubban gondolnak a nyárra. fl szervezésen múlik A nyári „klubozás” sikere — döntő módon — az irányítás, a szervezés szemléletén múlik. S„ erre vonatkozólag hadd álljon itt egy példa. A kis Tisza menti faluban arról kesergett a népművelő klubvezető, hogy a hamarosan kezdődő olimpiai közvetítésekkel a tévé mindentől elvonja a fiata-, lók többségét, reménytelen ügy volna bármit is szervezni számukra. Két faluval arrébb a klubvezető dörzsölte a tenyerét: de jó, hogy jön az olimpia, a versenyek idején mennyi mih- dent lehet majd szervezni, külön olimpiai faliújságot csinálnak a klubban, lehet tippelni az egyes versenyszámokra. végeredményekre, külön „klubtotó” kibocsátását tervezik — és persze a tévét is együtt nézik majd a „gyerekek". (A futtball vb idején már sikere volt az ilyesfajta közös tévézésnek.) A példához még annyit kell hozzátenni: az előbb említett faluban színes tévé van a művelődési házban, az utóbbiban fekete-fehér. Szabó János Izzik a fény a lapja Ma nyílik Patay Mihály grafikusművész kiállítása a Damjanich Múzeumban Hetvenéves lenne a fiatalon elhunyt szolnoki grafikusművész, akiről 1952-ben írta Végvári Lajos, Szolnoki művészet című könyvében: .. aktív tagja a művészte- íepnek.... Patay Mihály grafikus, aki főleg a szolnoki parasztság életéből vett jeleneteket, enteriőröket és szolnoki vonatkozású tájképeket készít. Fő kifejezési formája a fametszet, amelynek egyik legjobb jelenkori művelője.” Patay Mihály élete gyermekkorától kezdve kötődött a művésztelephez. A tehetséges, rajzolgató fiatal gyerek Pólya Tibornak mutatta meg a rajzait, s a művészek ösztönzésére 1932-ben beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Mestere, Varga Nándor Lajos grafikusművész volt rá döntő hatással, aki a rembrandti hagyományok felélesztésével igyekezett megújítani a magyar grafikusművészetet, és a fiatal Patayban jó tanítványra lelt. Patay Mihály már főiskolás éveiben néhány olyan fametszetet alkotott, amelyet a magyar grafika leg- jobbb lapjai közé számíthatunk. Ez teremtette meg első kiállításának lehetőségét. Az Ernst Múzeumban 1935-ben nyílt meg a kiállítása. A huszonöt kiállított metszetből jó néhány (Disznóperzselés, Tehenek az akolban. Parasztfej, Vacsora cséplésnél, önarckép. Szolnoki paraszttanya, Kisborjú, Kaszaverő, Favágók, stb.) mutatja azt a paraszti világot, amelyből a művész érkezett, és amelynek életét művészi alkotásokba emelte. „Valósággal izzik a fény a lapjain... ” — jellemezte a kiállítást egyik bírálója. Művészi felfogása és eredményei alapján vendégtagként hívták meg a Szolnoki Művésztelepre 1939-ben. A nyarat már a Szolnoki Művésztelepen töltötte, majd ösztöndíjjal Firenzébe ment tanulmányútra. Hároméves itáliai tartózkodása talán művészi pályájának csúcsát jelenti. Kiállításai az olasz városokban, művészi központokban, tehetségének elismerését bizonyítják. 1942- ben részt vett a velencei bi- ennálén, azután Stockholmban, Helsinkiben állított ki, de Itáliában készült metszeteivel rendszeresen részt vett a szolnoki tárlatokon is. Pályáját derékba törte a második világháború. 1947- ben hadifogságból visszatérve nyilatkozza: „Bizony, szinte letört, amikor megtudtam, hogy a művészteleppel együtt összes ottlévő munkám, eszközöm és értékeim megsemmisültek. így meglehetősen nehéz helyzetönarckép (1934) be kerültem. De bizton remélem, hogy ezeket a nehézségeket sikerül leküzde- nem, és munkámat zavartalanul folytathatom.” Munkásságának új korszaka indult. A Dózsa tanul- , mányai, a Kubikosok, Az újjáépített szolnoki Tiszaiad, az Aratás, és Cséplés című fametszeteiről állapítja meg á Szabad Művészet 1949-ben: „... A grafikus Patay Mihály fametszetei erőteljesek, valóságos élettel telítettek. Különösen tetszettek az „Ökrösfogat”, a „Cséplés”, és a jó karakter ábrázolású munkás- és parasztfejei. Patay Mihály a realizmus útját járó grafikusaink közé tartozik, akinek műveivel gyakrabban szeretnénk találkozni.” 1956. márciusában bekövetkezett korai halálával ígéretes művészi pálya zárult le. Akkori emlékkiállítása és a most rendezett tárlat azt igazolja, hogy rövid élete alatt is hosszú életre valló maradandó művet alkotott. Kaposvári Gyula
