Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-10 / 108. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 10. Sxázkllomóteros vízhegy a tengeren Űrhajósok az óceán fölött Már Jurij Gagarin repülése után nyilvánvalóvá vált, hogy óriási távlatok nyílnak az óceán kozmikus megfigyelésére. Megjelentek az óceán felszínéről készült első fényképek, amelyeken pontosan kirajzolódtak a hatalmas áramlatok, frontális övezetek, színben élesen kontrasztos terjedelmes foltok és sávok. „Dolgos” helikopterek A szovjet repülőipar egyik legkorszerűbb típusa, a MI—6 helikopter Szükség volt azonban a vizuális megfigyelések olyan precízen kimunkált módszerére, amely lehetővé teszi a legtökéletesebb „optikai műszer”, az emberi szem lehetőségeinek teljesebb kihasználását az űrhajók és űrállomások fedélzetén. 1978-ban a Szaljut—6 űrállomás fedélzetén elfoglalták helyüket a második törzsexpedíció tagjai: Vlagyimir Kovaljonök és Alek- szandr Ivancsenkov. A legénységnek szoros tudományos kapcsolatai voltak az össz-szövetségi Tengeri Halgazdálkodási és Oceanográfiai Tudományos Kutatóintézet tudósaival. Az űrhajósok elé konkrét feladatot tűztek: a világóceán természeti közegének és biológiai produktivitásának vizsgálatát. Megkezdődött az oceanográfiai elemek és az óceán biológiai produktivitása fő ismérveinek meghatározását célzó munka, amelybe bekapcsolódtak az óceán nyílt térségeiben dolgozó tudományos kutatóhajók. Az összeköttetések idején az űrhajósok beszámoltak a megfigyelt objektumokról, konzultáltak a tudósokkal. A legénység adatait ellenőrizték az óceánban. Az űrhajósok és a tudósok közös munkája gyorsan meghozta eredményeit. Meghatározták az ismérveket az óceánfelszín olyan dinamikus képződményeinek a színkép látható tartományában való meghatározásához, mint a frontális övezetek, a mélységi víztömegek felszínre emelkedésének övezetei, az ör„Parancsátviter infravörös fénnyel Sok országban a korszerű, nagy teljesítményű televízió- és rádió-vevőkészülékeket ma már vezeték nélküli távvezérlő egységgel és vezeték nélküli fejhallgató használatát lehetővé tevő kivitelben hozzák forgalomba. A távvezérlés kétségtelenül növeli a készülék kezelési kényelmét, a fejhallgató használata pedig elősegíti a mások zavarása nélküli műsorvételt. Igaz, a fejhallgató használatának lehetősége korábban is megvolt, de a vezeték nélküli fejhallgató feleslegessé teszi a csatlakozózsinórt, amely a né- •zőt vagy hallgatót szó szerint a készülékhez köti. Mind a távvezérlést, mind a hangátvételt újabban infravörös sugarakkal oldják meg, melyek a vörös fénysugarak és a hősugarak közti tartományba esnek. Terjedési tulajdonságuk megfelel a fénysugarak -terjedési tulajdonságának. Legfőbb előnyük, hogy semmiféle akusztikus zavart nem okoznak (ellentétben pl. az ultrahanggal, amelyet ugyancsak megpróbáltak e célra felhasználni). Az is az infravörös fény mellett szól, hogy jól kitölti a teret, a falakon azonban nem hatol át. Az infravörös sugarakat speciális adó diódák 950 monométer hullámhosszon sugározzák ki, amit egy nagyfrekvenciás, 95 kilo- herz-en dolgozó adó modulál. A vevő diódák a modulált fényt ismét elektromos rezgésekké alakítják át. A távirányító egység egy szűrővel ellátott optikán át bovénylési zónák stb. És persze meghatározták az óceán különböző térségeiben a magas fokú biológiai produktivitás ismérveit is. Vlagyimir Kovaljonok különös figyelmet szentelt az óceán felszínén észlelt, a tudomány számára viszonylag nemrég ismeretessé vált egyes örvénylések kifejlődésének. Kiderült, hogy ezek az óceáni örvények nem véletlen, hanem gyakran megismétlődő jelenségek, és a vizek általános cirkulációjában természetes elemnek tekinthetők. Megállapítottak egy egészen kivételes jelenséget: az Indiai-óceán szintjének erőteljes felpúposodá- sát a Timor-tenger élővízéin. Az erről szóló jelentés any- nyira váratlan volt, hogy egyes tudósoknak kételyük támadt a megfigyelések eredményeinek reális voltát illetően. Bizonyos - idő múlva azonban ezek teljes mértékben beigazolódtak. A kutatóintézet tudósai folytatták közös munkájukat a Szaljut—6 fedélzetén dolgozó harmadik törzsexpedíció legénységével: Vlagyimir Ljahowal és Vale- rij Rjumininal. Az ismételt megfigyelések lehetőséget nyújtanak annak megállapítására, hogy idényjellegű változások mennek végbe a dinamikusan aktív övezetekben és a biológiai aktivitás intenzitásában a korábban .megfigyelt térségeidben, s hogy helyzetűikben az évszaknak megfelelően változások mennek végbe. Ezenkívül új produktív térségecsátja ki az infravörös fényt, halszem alakú műanyag lencséjével minél több fénysugarat összpontosítván a diódákra. Az elmondottakból következően az infravörös fénysugarakkal való jelátvitelnek tehát van egy fontos feltétele: az adó és a vevő egységnek mindig „látnia” kell egymást. Ez a módszer elsőként a rádió- és televízió-technikában talált két is felfedezitek a nyílt óceáni vizeken. 1979 júliusában az űrhajósoktól rendkívül érdekes jelentés érkezett: az Indiaióceán északnyugati részién, az északi szélesség, 4. fokánál a legénység a víz szintjének nyugatról keleti irányba húzódó erős felpúposodá- sát észlelte. A vízhegy legalább 100 km hosszú volt. Vlagyimir Ljahov erről a következőképpen számolt be: ,,Az óceán felszínét szemlélve, egészen váratlanul megpillantottam egy vízdombot, amely olyan magas volt. hogy az árnyéka határozott sávként húzódott az északi lejtők mentén. Tüstént hívtam Valerijt, aki pontosan ugyanazt a jelenséget konstatálta, amelyet egy pillanattal előbb én figyeltem meg. Tudomásunk volt róla, hogy Vlagyimir Kovaljonok szintén megfigyelte az óceán szintjének hasonló megváltozását, s hogy többen kételkedtek a bejelentésnek a hitelességében. Most, amikor egymástól függetlenül ugyanazt a jelenséget láttuk, csupán az Indiai-óceán más részén, reméljük, hogy a kételyek elosztanak”. De még a dokumentáció nélkül is nyilvánvaló a kapott információ hitelessége, mivel a vízhegy beiirányzá- sának és megvilágításának szöge kizárta az optikai csalódás lehetőségét. Az űrhajósok tehát újabb rejtélyeié állították a tudósokat. Csupán feltételezhető, hogy ezek a jelenségek nem ritkák, s hogy éppen velük vannak kapcsolatban az cűyan esetek, mikor a hajók váratlanul eltűnnek teljesen nyugodt időjárás esetén is. Most arra kell megtalálni a választ, hogy milyen okok váltják ki ezeket a jelentős és gyors víz- szintváltozásokat a nyílt óceánban. APN—KS alkalmazásra, de használata más területeken is elterjedőben van. Képünkön: a Siemens-cég „Infrafern—500” nevű távműköd,tető rendszerének integrált áramkörös kézi pa- rancsadó-egysége, amely 30 méter hatótávolságon belül négy különböző csatornán adhat' parancsot gépek, készülékek be- és kikapcsolására, műveletek elvégzésére. A helikopterek polgári célokra való alkalmazása nem mai keletű, de nagyobb mértékben csak az utóbbi években kezdték el használni a gazdasági élet, a termelés különböző területein és személyszállításra is e sokoldalú légi járműveket. A helikopterek ára sokáig több mint háromszorosa volt a hasonló férőhelyszámú, szokásos típusú repülőgépekének. A korábbiakénál jóval kisebb súlyú hajtóművek ki- fejlesztésével, a műanyagok széles körű alkalmazásával és több más újítással, korszerűsítéssel sikerült jelentősen leszorítani a helikopterek árát és üzemköltségét. Nyílván ezáltal lett kifizetődő a használatuk, alkalmazásuk is. A gyakorlati alkalmazások közül mindenekelőtt azt a felmérhetetlen segítséget kell megemlíteni, amit a helikopter a mentés, a betegellátás szolgálatában nyújt. A helikopterek úszótestekkel ellátott típusai ma már a víz felületére is le tudnak ereszkedni, így tengeri mentést, segítségnyújtást is végezhetnek, A nyílt tengerre egyre nagyobb számban teA Szovjetunióban gyakorlatilag az első pilótás űrrepülések óta működik a próbaüzemelő mérnöki szolgálat. A próbaüzemelést végző mérnökök a kozmikus feltételeket imitáló körülmények között dolgoznak a kozmikus technikával. Ezután átadják tapasztalataikat az űrhajósoknak, együtt tökéletesítik azokat a műszereket, amelyekkel a kozmonautáknak majd repülés közben dolgozniuk kell. Természetesen, az űrrepülés feltételeit lehetetlen teljes mértékben imitálni itta Földön, de például rövid ideig tartó súlytalanság kialakítható a repülőgépeken, ha parabolikus pályán repülnek, huzamos súlytalanság pedig vízmedencében létesíthető. Kísérleteket végző személyzet űröltözékben dolgozik az űrállomás vízbe merített makettjén, kezeli az űrtechnikát, gyakorolja az űrállomás tartálytestének hossztengelyében való előrehaladást. A súlytalanság víz alatti modellezése elég közel áll a repülés reális körülményeihez, és lehetővé teszi a próbát végző számára, hogy megtanulja saját testének irányítását. A víz alatti súlytalanságban a legénység elvégezheti az egész űrállomás átvizsgálását, ami bonyolult, munkaigényes és nem kockázatmentes munka. Ezeken az edzéseken velük együtt a víz alatt tartózkodnak a módszertannal foglalkozó mérnökök, akik nem csupán irányítják a legénység munkáját, hanem biztonságukról is gondoskodnak. A repülés során esetleg előadódó váratlan helyzeteket is „végigjátsszák” a vízmedencében. A Szaljut—6 repülési programjának előkészítése során például a legénység egyik munkaképtelenné vált tagjának evakuálását imitálták. Az egyik kipróbáló az űrállomás hossz- tengelyében haladva átszállította a másikat, ami a telepített olajfúró-platformok talán meg sem lehetnének a helikopterek nyújotta segítség nélkül, ami mind az anyag-, mind a személy- szállításra kiterjed. Az eldugott helyen fekvő, a világtól sokszor csaknem teljesen elzárt településekkel való kapcsolattartásnak ás nélkülözhetetlen fenntartójává vált a helikopter. A nagyfeszültségű távvezetékek építői a szerelési munkáknál és génység saját tapasztalatai és orvosi vélemények szerint is komoly erőfeszítést igényel. Olykor az orbitális pályán adódó helyzet sugallja, hogy a próbaüzemelést végző mérnököknek mit kell kimunkálniuk annak érdekében, hogy segítsék az űrhajósokat bizonyos repülési feladatok végrehajtásában. Éonen ilyen helyzet adódott a Szojuz—25 űrhajónak a Szal- jut—6 űrállomáshoz való repülése után. A dokkolás nem sikerült. Nem volt világos, mi is történt azzal a dokkoló berendezéssel, amelyet a Szojuz megközelített. Ezt a Szojuz—25 legénységének kellett ellenőriznie. Bonyolult és igen fontos műveletet kellett begyakorolni, mivel ettől füeeött a Szaljut—6 orbitális állomás egész további programja. Romanyenko é6 Grecsko űrhajósok a próbaüzemelőkkel közösen lent a Földön kidolgozták a nyílt kozmoszban történő ellenőrzés valamennyi mozzanatát. Ezután pedig megismételték az orbitális pályán is reális feltételek között. Idézzük fel a tévéközvetítést. Grecsko: 0 óra 34 perc. Lépj ki lassacskán. Tekints balra, a dokkoló berendezés sértetlennek látszik, mintha új lenne. A központi vezérlőterem: Jól van, tovább. Grecsko: A tölcsér — rendben. A csatlakozó — rendben... A központi vezérlőterem: Jó. Nézzétek meg a felületet, a bordát, a karcolásokat, csorbulásokat... Grecsko: Nincs semmiféle karcolás, semmi sem sérült meg, minden csak úgy ragyog... A központi vezérlőterem: Jól van. így kezdődött a munkák programja a Szaljut—6 űrállomáson. Mint tudjuk, ebben a programban szerepelt három huzamos ideig tartó expedíció (96, 140 és 175 napos) végrehajtása, négy látogató-expedíció, közülük három nemzetközi, együttvéve csaknem két tucatnyi dokkolás és az űrállomás többszöri üzemanyag-fel töltése. E nagyszabású program eredményes teljesítésében a földi próbaüzemelő mérnöki szolgálat munkája is benne van. Alena Szevasztyanova APN—KS az ellenőrzéseknél veszik jó hasznát a csavar-szárnyas járműveknek. A mezőgazdaság növényvédelemre, műtrágyázásra veszi igénybe a helikoptereket, a .tűzoltók pedig az oltandó objektumok minden eddiginél jobban való megközelítésére. A rezervátumokban az állatok felkutatására, nyomon követésére megfigyelésére is jól bevált a helikopter. A „holdzsírnak” is nevezett különleges zselészerü kenőcs angol feltalálóját láthatjuk, kezében a világ legdrágább kenőanyagát tartalmazó dobozzal A Föld körül egyre több olyan mesterséges hold kering — híradástechnikai, meteorológiai, geodéziai, irányítástechnikai stb. rendeltetéssel —. amelynek energiaellátását napelemek biztosítják. A napelemeknek mindig a Nappal szembe kell nézniük, a jeleket felfogó földi állomással kapcsolatot tartó antennának pedig állandóan a Föld felé kell irányulnia. Mindez mechanikai mozgással, szerkezeti részek egymáson való elmozdulásával, következésképpen súrlódással jár, amit kenőanyagok alkalmazásával lehet csökkenteni. E követelmény az űrhajók és űrállomások esetében még fokozottabban fennáll. A nehézséget az jelenti, hogy a csapágyakban használt kenőanyagoknak állniuk kell a hőmérséklet igen szélsőséges határok közötti ingadozását (a szerkezeti részek hol a Nap felé fordulnak, hol pedig „hátat fordítanak” neki). További problémákat vet fel az a kettős követelmény, hogy felbocsátás előtt és közben levegő jelenlétében, a világűrben pedig légüres térben, vákuumban kell „helytállnia” a kenőanyagnak. Kezdetben ún. szilárd kenőbevonatokat (kötőanyagba ágyazott kenőanyagokat) alkalmaztak, mígnem sikerült rátalálni a legmegfelelőbb kozmikus kenőanyagra, a grafitra, amit még ólommal is „házasítanak”. A különleges elkészítési módú. csillagászati árú — egyébként szabadalommal védett — zsírszerű kenőanyag, az oleo- fil ólomgrafit iránt, mely vegyileg semleges, érzéketlen a vízzel szemben, kiváló hőstabilitású, ma már nemcsak az űrtechnika érdeklődik, hanem a föld.i vákuum- technika, az energetika, a forgács nélküli alakítástechnika is igényt tart rá. Súlytalanság a Földön Az űrhaiósok kilépése a nyílt világűrbe, egyike azoknak a legbonyolultabb és olykor legszükségesebb műveleteknek. amelyeket az űrberendefeés legénységének el kell végeznie. Hogyan készülnek fel az űrhajósok ilyen munkákra? Lehet-e a Földön a kozmikus körülményekhez hasonló feltételeket teremteni? Kozmikus kenőanyag
