Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-10 / 108. szám

1980. május 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Békenagygyülés Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) nak nukleáris fegyvert; ezért indítványozta ugyancsak a Szovjetunió, hogy a fegyver­zetek alacsonyabb szintjén hozzák létre az 'erőegyen­súlyt: ezért kezdeményezője a Szovjetunió a SALT-nak, és a leszerelési tárgyalá­soknak is. És mindezek vég­következtetéseként ezért ta­nácsoljuk másoknak is: ne fegyverrel, hanem érvekkel, ne erőszakkal, hanem tárgya­lásokkal. ne embargóval, ha­nem szélesedő szállításokkal és vásárlásokkal közeledje­nek a vitás kérdések feloldá­sához. — A 35. évfordulón a jobb­nak tartott politika és ma­gatartás elfogadására hívunk fel és ösztönzünk mindenkit — mondotta végezetül Sar­lós István. ROMESH CHANDRA: Magyarország fővárosa a béke városa Ezután Romesh Chandra^ a Béke-világtanács elnöke léipett a mikrofonhoz, s Bu­dapest lakóinak a világ né­peitől hozott üdvözletét ad­ta át. — Az üdvözlet a követke­ző üzenetet tartalmazza: A világ minden országában ugyanaz a vágy, s ez a bé­ke vágya. Ugyanaz az aggo­dalom is, hiszen manapság vannak, akik visszafelé akar­ják forgatni a történelem óráját. Egy új hidegháború indításán mesterkednek, s halállal, szomorúsággal fe­nyegetik az egész világot. A Béke-világtanács elnök­ségi ülésére 70 országból ér­keztünk Budapestre. Hir­dettük és hirdetjük, hogy a háború nem elkerülhetetlen. A világ népeinek megvan az ereje ahhoz, hogy meg­állítsák a béke ellen törő­két, az összecsapások kirob­bantásával próbálkozókat. Mi nemet mondunk a hideg­háborúra. nemet minden há­borúra. Önökkel, s a velünk tartó többiek százmilliós se­regével szembeszegülünk a fegyverkezéssel is. Nem. nem szabad elfelej­teni a létező veszélyt, amely nagyobb, mint amilyen pél­dául tavaly vagy öt évvel ezelőtt volt. Nagyobb,, mint bármikor korábban. — De a mi hitünk is áll­hatatos: amikor a fenyege­tések sűrűsödnek, akkor a népek ereje is egyre nő, hogy sikerrel megküzdjenek az érdekeikre törőkkel. Mi erre az erőre számítunk, építünk, ezt akarjuk haszno­sítani közös nagy ügyünk érdekében — hangzottak a fel-feltörő tapssal kísért szavak. — Budapestről kiáltványt, felhívást bocsátunk ki, amely a béke védelmére szólít, s amelyet — hisszük — a vi­lág minden népe támogat. A kiáltvány mindenkinek szól, mindenkit közénk hív. te­kintet nélkül arra, hogy mi­lyen politikai párthoz tar­tozik. A béke erőinek, har­cosainak táborába invitál­juk. csatlakozásra szólítjuk a szocialistákat, szociálde­mokratákat. kommunistákat, liberálisokat, vallásos em­bereket, vagyis mindenkit. Mindenkit! Méltán esett Bu­dapestre a választás, hogy innen tegyük közzé ezt a mozgósító felhívást. Tudom és érzem: ez az a város, ez az az ország, amelynek la­kói, egész népe mélyen el­kötelezett azért a célért, amelyért én is harcolok. Ez a cél az élet alapját jelentő szóban elmondható: a béke! — A világon mindenütt ma ünnepeljük a hitleri fa­sizmus felett aratott győze­lem 35. évfordulóját — mondotta továbbiakban Ro­mesh Chandra. És emlékezünk a máso­dik világháború egyik leg­fontosabb tanúságára is: a fasizmust azért sikerült le­győzni, mert minden anti­fasiszta erő összefogott. A világméretű küzdelem nyo- mánv a Szovjetunió 20 mil­lió állampolgárának élet­áldozatát látva, a népek megértették, hogy a törté­Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára pénteken az Országház­ban szívélyes, baráti hangú eszmecserén találkozott a Béke-világtanács budapesti elnökségi ülésén résztvevők képviselőivel, a BVT elnök­ségének vezetőivel^ az élen Romesh Chandrával. a Béke­világtanács elnökével. A találkozón résztvett Lo- sonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, és Se­bestyén Nándorné, az Orszá­gos Béketanács elnöke, a BVT elnökségének tagja. * * » Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja. nelmi jelentőségű diadalban az első szocialista országé volt a főszerep. Most azt mondjuk: sikerül száműzni a háborús veszélyt, győze­lemre vinni a békét, mert ebben a harcban — mint akkor — ma is velünk van a Szovjetunió. — A mai napra az a meg­tiszteltetés jutott nekem, hogy ennek a gyönyörű vá­rosnak, Budapestnek — a Béke-világtanács elnökségé­nek megbízásából — hálán­kat fejezzük ki. Testületünk döntése alapján deklarál­juk: Magyarország fővárosa, Budap>est a béke városa! — jelentette be Romesh Chand­ra. — Ez a város egész mozgalmunk története során a békéért folytatott harc bástyája volt. Minden nép úgy tekint Budapest lakos­ságára, mint igazi szövetsé­geseire. barátaira, az elnyo­más ellen, a békéért, a tár­sadalmi igazságosságért folytatott harcban — mon­dotta befejezésül nagy tet­szésnyilvánítástól kísérve a BVT elnöke. A nagy tapssal fogadott beszédet követően Romesh Chandra átadta Szépvölgyi Zoltánnak, a Fővárosi Ta­nács elnökének a kitüntetés­ről szóló diplomát. A budapesti békenagygyű­lés a DÍVSZ induló hangjai­val ért véget. este a Parlamentben foga­dást adott a Béke-világta­nács budapesti elnökségi ülé­se alkalmából. A fogadáson megjelent Ká­dár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titkára. Résztvett: Sarlós István a Politikai Bizottság tagja a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Mar­kója Imre igazságügyminisz­ter, Púja Frigyes külügymi­niszter, Berecz János, a Köz­ponti Bizottság külügyi osz­tályának vezetője. Szépvöl­gyi Zoltán a fővárosi tanács elnöke, valamint politikai, gazdasági és társadalmi éle­tünk több más képviselője. A fogadáson Losonczi Pál pohárköszöntőt mondott. Kádár János találkozója a nemzetközi békemozgalom vezetőivel A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban A béke és barátsági hónap megyei megnyitója Tegnap a KISZ Szolnok városi Bizottsága és a 633. számú Szakmunkáskénző Intézet KISZ-bizottsága szoli­daritási napot szervezett. Programjában pol-beat műsor, énekkarok és báb- csoportok bemutatkozása, aszfaltrajz-verseny, zeneka­rok műsora, korongozó be­mutató és sokminden más szerepelt. A színes, sokolda­lú rendezvénysorozat méltó előkészítője volt az ifjúsági nagygyűlésnek, melyet a délután folyamán a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban tartottak. Ez a ren­dezvény egyébként a béke és barátsági hónap megyei nyitányát is jelentette. A zsúfolásig megtelt színházteremben a Szamuely Tibor Gépipari Szakközép- iskola énekkarának műsorá­val kezdődött a nagygyűlés, melyen megjelent Szabó István, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője, Oláh János, a HNF megyei tit­kára és Nyitraj István, a KISZ megyei bizottságának első titkára. Bekényj István­ná, a Hazafias Népfront vá­rosi Bizottsága titkárának megnyitója után Pataki Já­nos, az Országos Béketanács tagja tartott beszédet. Beve­zetőül hangsúlyozta, hogy a békénél nincs ma fontosabb a világon. Megemlékezett a 35 évvel ezelőtt véget ért világháborúról. Az éleződő nemzetközi helyzetre utalva aláhúzta, hogy van erőnk lefogni a háborús gyújtoga­tok kezét. Az imperializmus ma már nem cselekedhet kénye-kedve szerint. Fékező erőként áll vele szemben a szocialista tábor katonai, gazdasági és erkölcsi ereje. a gyarmati elnyomás alól felszabadult népek küzdel­me függetlenségük megvé­déséért és nem utolsósorban a világ nepeinek békemoz­galma. A szónok utalt a béke vé­delmét célzó feladatainkra is, — így a szocialista építő­munka fejlesztésére, a fegyverkezési verseny elleni fellépésére, a szocialista tá­borral való együttműködés erősítésére és a világ haladó erőivel való szolidaritásra. Pataki János beszéde után Hornok Ede harmadéves kő­műves szakmunkástanuló ja­vasolta. hogy békevágyukal kifejező levelet küldjenek a Béke-világtanácshoz. Javas­latával a nagygyűlés részt­vevői egyhangúan egyetér­tettek. Bekényi Istvánné zársza­vai után Verseghy diák­napok nyerteseinek gálamű­sora következett. A munkaerőgazdálkodás helyzete a SZOT napirendjén Kitüntetések a vöröskeresztes világnapon Több mint 30 esztendeje annak, hogy minden év má­jus 8-án megemlékezünk a vöröskeresztes világnapról, amelynek az idén a jelszava: „Mindenütt mindenkiért!”. Ebből az alkalomból tegnap délelőtt ünnepséget rende­zett a Magyar Vöröskereszt megyei vezetősége is Szolno­kon. a megyei tanács kister­mében. Az ünnepség résztve­vőit. a megye városaiból, községeiből érkezett vöröske­resztes aktívákat, kiváló vér­adókat, véradószervezőket dr. Baki Magdolna szolnoki városi főorvos köszöntötte, majd Magyar Gyula, A Vö­röskereszt megyei szervezeté­nek titkára tartott ünnepi megemlékezést. Az évforduló alkalmából kitüntetéseket kaptak az élenjárók. A Vöröskeresztes munká­ért arany fokozatát kapta Pálhidy Csabáné. az egyik szolnoki alapszervezet titká­ra. Szuromi Mihályné. a martfűi családvédelmi mun­kabizottság elnöke, és dr. Mohai Ferenc főorvos, a kar­cagi vezetőség tagja. (Mind­hárman Budapesten vették át kitüntetéseiket.) Az ezüst fokozatot öten. a bronzot pedig nyolcán kap­ták. Ezeket és az egyéb elis­meréseket kifejező kitünteté­seket dr. Baki Magdolna ad­ta át. A szigorúbb követelmé­nyek hatására a vállalatok mérsékeltók a munkaerő iránti keresletüket, sokhe­lyütt a létszám csökkentésé­re törekednek, ami azonban nem okozott és nem is okoz foglalkoztatási gondokat — mondotta Trethon Ferenc munkaügyi miniszter a Szak- szervezetek Országos Taná­csának tegnapi ülésén. A munkaerőgazdálkodásban te­hát kedvező irányzat van ki­alakulóban, bár a munkaerő- kereslet még mindig nem Szentágothai János akadé­mikust választották meg is­mét. ötéves megbízatással, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnökiéivé az Akadémia tegnap délután befejeződött 140. — ezúttal tisztújító — közgyűlésén. Alelnök lett Pach Zsigmond Pál, Polinsz- ky Károly és Somos András. Az Akadémia vári kong­resszusi termében megtartott zárótanácskozáson az MTA vezető tisztségviselőinek sze­mélyéről. az elnökség vö­csökként a kívánt és indokolt mértékben. A miniszter rámutatott: mindenkinek joga van ahhoz, hogy érdeklődésének, igényei­nek. családi körülményeinek megfelelő elfoglaltságot ke­ressen. hogy munkahelyét megválassza. A kormányzat tehát a gazdasági ésszerűség és a hatékonyság követelmé­nyét továbbra sem admi­nisztratív módszerekkel, ha­nem az érdekeltség megte­remtésével kívánja érvénye­síteni. lasztott tagjairól titkos sza­vazással döntöttek, s ugyan­így tett javaslatot a közgyű­lés a Minisztertanácsnak az akadémia főtitkára és főtit­kárhelyettesi személyére. A közgyűlési határozat — amelyet egyhangúlag fogad­tak el — leszögezi, hogy az Akadémia a következő ötéves ciklusban fontos feladatának tekinti az MSZMP XII. kong­resszusán kitűzött feladatok végrehajtásában való haté­kony közreműködést. Befejeződött az Akadémia közgyűlése Alt vallják a jászkisériek 0 gondokon úrrá lenni kell Egy kitüntetés hátterében Néhány héttel ezelőtt szinte megszokott ünnepségre gyűltek össze a jászkiséri MÁV Építőgépjavító Üzem dol­gozói. Kitüntetések kapcsán ritkán szoktak hagyományról beszélni, a 12 éve a vasút kebelében dolgozó üzem esetében azonban mégis helyénvaló a tradíciókat említeni: ötödször nyerték el a Kiváló Üzem címet. Amikor Csőiké Pált, az üzemi pártbizottság titkárát a si­kersorozat leg­utóbbi állomá­sáról faggat­tam igencsak nehéz helyzet­be került. Tör­te a fejét, és hosszú ideig nem is tudott mást mondani: „hát — dol­goztunk”. Aztán a múlt évi munka j élleim zésére mégis elmondott egy-ikét dolgot. Érdekes módon nem a szép eredményeket — például a villamos bakdaru két hóna­pos javítási idejének felére csökkentését — tartotta a legfontosabbnak. Inkább a gondokról beszélt: — Az anyag- és alkatrész- ellátás évek óta nem volt olyan rossz, mint tavaly. Létfontosságú, ám csak kis szériában készíthető öntvé­nyeinkre az országiban sehol nem fogadtak el megrende­lést. A szállítás biztonsága érdekében dolgozó pálya­fenntartó gépek javítása megbénult volna, ha csak a szokásos üzleti kapcsolatok­ra hagyatkozunk. Mi azon­ban addig mentünk, amíg megfelelő megoldást nem találtunk. Végül az Aprító­gépgyárral kialakított koope­ráció enyhített a gondokon, öntödéjükben elkészítik a nálunk nélkülözhetetlen al­katrészeket, mi pedig forgá­csoló munkák elvégzését vállaljuk el. A gazdasági körülmények bonyolultabbá válását nem­csak a hiányzó anyagok je­lentették. Az üzem saját maga is „nehezítette” hely­zetét, hiszen szigorúbb kö­vetelményeket támasztottak magukkal szemben. A nyu­gati gyártmányú, építőgépek kemény valutáért megvehető alkatrészeit igyekeztek sa­ját maguk elkészíteni. Ez természetesen több feladatot, még inkább a szakmai tu­dás nagyobb erőpróbáját je­lentette. Szerencsére az üzem 980 dolgozójából 560- an harminc éven aluliak és közülük igen sokan már a szakközépiskolát is elvégez­ték. Köntés Sámuel, a javítóműhely főművezetője a nehezebb kö­rülmények és a szigorúbb követelmények ellentmondásá­ról beszélt: — Kétségtelen, hogy tavaly az anyaghiány okozta nekünk a legtöbb bosszúságot. Az idegeskedés azonban még elviselhető lett volna, ha az ellátási nehézségeket forin­tok is nem jelezték volna. Lassabban haladt a munka, de év közben mégis sikerült a legfontosabb gépek javítá­si idejét jó szervezéssel le­rövidíteni. Ez azonban kevés volt: az első három negyed­évben alig dolgoztunk töb­bet, mint amennyit a félé­ves terv előírt. A kongresz- szusi és felszabadulási mun­kaverseny pótvállalásai, a dolgozók összefogása segített rajtunk. Végül nemcsak a műhely tervét teljesítettük túl. hanem még az üzem­csarnok új darupályájának szerelésére is jutott idő... Szinte lehetetlennek látszó feladatokat vállaltak és ol­dottak meg az emberek ... Hogyan? A főművezető mesélte ~el, hogy maguk a munkások keresték meg, amikor az alkatrészhiány miatt már napok óta nem tudtak hozzányúlni egy-egy géphez. Lecserélésre meg­érett alkatrészek felújítását vállalták el, és a használha­tóvá vanázlsolás módszereit is félkutatták. A munkát úgy végezték el, hogy a gép minősége, megbízhatósága így is kielégítette az előírá­sokat. Kalmár Kornél, a födarabfel- újiító szerelője azt is elmond­ta, hogy meny­nyivel rosszabb a sajnos már megszokott, de egyáltalán nem elfogadható feltételek közt dolgozni: — Tulajdonképpen duplán végzünk el egy-egy munkát, hiszen még új alkatrészeket is át kell alakítani, ha a mérete nem felel meg az adott géphez. Ha egy szi- mering külső átmérője ki­sebb a kelleténél, akkor ne­kem kell acélgyűrűt készíte­nem, és gumigyűrűt bele­helyeznem, hogy pontosan illeszkedjék a helyére. Ezért nem kapok külön pénzt, és még a „barkácsolással” töl­tött idő eg" részét is igye­keznem kell. hogy behoz- zam... Persze még így is érdemesebb a házilagos ki­vitelezést vállalni, mint na­pokig, hetekig várni egy megfelelő alkatrészre. Például úgy, hogy a MÁV Kiváló Ifjúsági Brigádja címet elnyert, Puskás Tivadar nevét viselő fiatal munkáskollek­tíva tagjai is ették. Szepesik Sándor.. a bri­gád vezetője elmondta, hogy tavaly igen sikeresen alkal­mazkodtak a takarékosság diktálta szigorúbb követel­ményekhez. öt újítási ja­vaslatot dolgoztak ki. és eb­ből négy a bevezetés után drága importanyagok- meg­vételét teszi fölöslegessé. „Ez biztosan jótékonyan ha­tott a kitüntetés odaítélőire, azonban valószínűleg azt is értékelték, hogy 1979-ben egyetlen garanciális meghi­básodás sem fordult elő ki­javított gépeinken”. Furcsa érzés egy kitünte­tés kapcsán szinte csak a gondokról beszélni”. — ez jutott eszembe, amikor en­nek a cikknek a megírását tervezgettem. Aztán meg­győztem magam, hogy egyál­talán nem követek el ünnep­rontást, ha a jászkisériek nagykorúságát, vagyis azt bizonygatom, hogy a saját lábukon próbálnak megállni. — vszj —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents