Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
1980. május 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Képeslap helyett Avagy: a Sóthy féle recept Ott áll az öreg ház. ahol a szűk utca két ágra szélesedik. A végét és két oldalát alacsony kerítés veszi körül, eleje színehagyott, szárnyas ajtajával az utcára nyílik. Fényesen csillogó a ráverődő napfénytől a szélesre tárt ajtó egyik szárnyán a SCHMOLL PASTA feliratú, kék zománccal bevont tábla, a másikon az AGFA film reklámja. Régi. már csak emlékezetünkben élő árukat kínálnak. Arra emlékeztetnek, hogy az öreg házban, idős gazdával, régi bolt van. Szakái Borbála 1939-ben vesztette el édesapját, többen voltak testvérek, édesanyjuk 25 pengős nyugdíjjal maradt özvegyen. Kereset után kellett nézni, budapesti rokonoknál „kitanulta” a kereskedő szakmát, és az ő tanácsára nyitott butikot Jász- kiséren. — Úgy van. butikot nyitottam. ezt a tenyérnyi boltot. most se nagyobb, mint akkor volt. néhány bútordarab még mindig a régi. látja a reklámtáblákból is őrzök egy párat, nehéz megválni tőlük... fiatalságom emlékeit vinnék magukkal. Azt pedig nem szeretném, mert szívesen gondolok visz- sza a kezdő butikosra vagy ahogy akkoriban „becézték” az emberek az olcsóbazá- rosra. Nem volt ez rangos foglalkozás soha én mégis szívesen és büszkén csináltam. Szívesen, mivelhogy a kenyeret adta. büszkén azért, mert ha hiszi ha nem. itt Jászkiséren ez a tenyérnyi bolt volt a divatszalon. — Mosolyog ugye. mert nem tudja, miféle portékákkal voltak megrakva a polcok. A szépítő- és tisztítószereket akkoriban is keresték az emberek, és szerették, ha ők mondják el, hogy mit akarnak venni, nem pedig a boltos, hogy ez van. ezt szeresse. A szépítőszer akkoriban a púder.- az arc- meg az ajakpirosítő. a parfüm. a szagos szappan, a hajvas volt. Férfiak is jártak ide vásárolni. ők a „fájdalommen- tes”borotvapengéket, a sörtét puhító krémeket, a haj- olajat. a bajúszkenőcsöt keresték. Volt olyan is. aki a nőknél is jobban tudott válogatni a kölnivizek között. — Mit kínál ma a butikos, mert a polcok most is roskadoznak az áruktól. — Azt, amit régen, csak más nevekkel és természetes, hogy igazodni tudjak az igényekhez „lépést váltottam” Engedélyt kaptam a dohány- és a kávé árusítására, boltomból soha ki nem fogy a cipzár, a cérna, több mint ötvenféle gombból válogathatnak a vásárlók, szépítőszerekből is van minden... amit mostanában keresnek. Könnyebb is a dolgom, mert férjem nyugdíjas, ráér, ő az anyagbeszerző, felhajt mindent. amit a kedves vevő kíván. Persze az is előfordul, hogy kifogyunk valamiből, hogy szombat délután veszem észre , nincs kávé, és tudom, hogy vasárnap — akkor is nyitva tartok — keresik majd. Rohanok az áruházba, veszek néhány csomagot, aztán másnap ugyanolyan áron odaadom. Azt kérdi, megéri? Hát hogyne érné meg. Mondtam, lépést váltottam, de annyira nem, hogy most. hatvannyolc évesen is ki tudnám mondani a jó kereskedő számára mindig arcpirító szót,... hogy nincs. Illés Antal 6. „A háborút elvesztettük” A köztársaság kikiáltása Mi kell egy csodálatos utazáshoz? Egy csodálatos üdüléshez? Ezekben a heteikben, amikor a beutalók gazdára találnák, amikor kialakul a nyári program, mind sűrűbben tesszük fel ezeket a kérdéseket. Van, aki úgy gondolja, elég lapozni valamilyen útikönyvet a fantázia nekilódul, hegye- ket-völgyeket ugrik. Sóthy Jenő villanyszerelő szakmunkás nem ezen a véleményen van. „Aiki a kilométereket számolja, rosszul teszi”. — Szolnok és Cserkeszéi® között autóbusszal órányi a járás, „Cserke” mégis jelentheti azt, amit másnak a Riviéra vagy az Alpok, netán a tenger. — Nem takarékoskodom, nem osztom be ilyenkor az időmet, meg a pénzemet sem. Amikor pihenni kell, az idő a pihenésé, a szabadságé, amikor meg a munkáé, akkor meg azt kell tenni, amit előírnak. A kettőt nem szabad felcserélni. Én azt szeretem, ha megmondják: ezt meg ezt kell csinálni, s úgy jó, ha hozzáteszik a határidőt is. Ha pihenek, akkor a magam feje szerint cselekszem Cserkeszőlőben van a vállalat üdülője, a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalaté, ahol Sóthy Jenő dolgozik. Lányaival, feleségével jó néhány szép napot töltött itt. — A véletlen hozta úgy, hogy beutalóhoz jutottunk, de nagyon kellemes volt. Miért mentünk ismerősökkel? Jobban eltelt a nap, az asszonyok beszélgettek, ha úgy gondolták. főztek, mert önellátásra rendezkedett be a csenkei üdülő — mi férfiak meg horgásztunk, vagy a gyerekekkel strandoltunk. Az előbb említettem, hogy a saját beosztásom szerint szabtam meg a napomat. Nem restelltem felkelni hajnali háromkor, ezután irány a Körös a szákkal meg a botokkal. Mondták az asszonyok: 8-kor reggeli, de inkább lekéstük, hogy a folyó vize mellett maradjunk. Mondják: az üdülésben, mint a lyukas gumimatrac, könnyen leereszt a pénztárca. — A cserkei ház — a kisebbik fájta, napi 20 forintba került, a nagyob, amelyben két szobában két család lakott, ^ napi 40 forint. Ilyen volt akkor a mi „otthonunk” is. Ügy vagyok vele, hogy szeretem a pénzt megkeresni, túlórázok. ha kell, hajtok, de amikor ilyen adódik, mint az üdülés, nem számolom. Nyaklánc kell, kislányom? Itt van, tessék. Lángos kell vagy baba a bizsustól a másiknak? Nesze. Szóval ilyenkor nem mustrálgatom a pénztárcát. Amikor piacra megyek, s a gyereknek veszek valamit mondjuk mostanában szamócát, akkor is az érdekel, hogy szép-e, s csak utána vetődik a szemem az ártáblára. Nem is küld sokszor az asszony a piacra. Szóval üdülésnél többet megenged az ember magának. Milyen messzire hallik a gyerek kacagása? A szülők fülében bármilyen távolságra is vannak az apróságtól, föl-fölcseng a legszebb muzsika, de ugyanígy a sírás is. A nagyobbik „leányzó” hatéves, a kisebbik négy. — Mondtam a feleségemnek: csak akkor megyünK, ha jöhetnek a lányok is. Ne azon töprengjünk az üdülés alatt, hogy jaj most mit csinálnak a gyerekek. A feleségem itthon volt gyesen mindkettőjükkel — még moziban sem voltunk az eltelt pár év alatt. Nekik is, nekünk is nagy élmény, sokáig téma az ilyen üdülés. Télen a Mátráiban voltunk szánkózni. Azt mondja a lányom: apu, ide el kell jönni akkor is, amikor kinyílnak a virágok ... Mi kell egy csodálatos utazáshoz? A Sóthy fele recept valahogy így szólna: végy négy autóbusz jegyet, fogj a táska mellé pár horgászbotot ... Igaz, 1982-ben már módosul a képlet, hiszen megjön a várvavárt Trabant. S akkor már a kilométerek még kevesebbet számítanak. H. J. Bazár volt, butik lett Pásztor Imre: RÉGI IDŐK PARLAMENTJE 1914. július 28-án a képviselőház tagjai — pártállásra való tekintet nélkül — egy emberként ünnepelték a hadüzenetet, amelyet Tisza István miniszterelnök így jelentett be: — T. Ház! Van szerencsém egy jelentést benyújtani a háború esetére való kivételes hatalom igénybevételéről. Kérem, hogy a jelentést kinyomtatni, szétosztani és előzetes tárgyalás végett a véderő bizottsághoz utasítani méltóztassák. T. Ház! Ezen jelentés benyújtásában adva van a mai helyzet jellemzése, egy olyan helyzeté, amely szükségképpen felfüggeszti egy időre a képviselőház tevékenységét és tanácskozását. Olyan időket élünk, t. képviselőház, amidőn a beszédek, a viták a tanácskozások helyét a fegyveres tények fogják elfoglalni ... Az ellenzék nevében gróf Apponyi Albert beszélt. Öt nevezték később „aranyszájú” Apponyinak, mert Trianonban. amikor a vesztett háború következményeiről volt szó, állítólag olyan szépen és kifogástalan francia- sággal mondotta el — közismerten fölöslegesen — mondókáját. — Mi mélyen átérezziük ennek az órának történelmi jelentőségét: mi teljesen át vagyunk hatva attól, hogy az a leszámolás, amely megindult, kikerülhetetlen volt — mondotta tizennégyben. — Ennek a leszámolásnak a megkezdésére mi is csak egy szóval felelhetünk, azzal a szóval, amely az egész közönségnek ajkain van, és ez a szó az: hát végre! Nehéz meghatározni, hogy vajon a Ház baloldalán vagy jobboldalán ugrottak-e talpra nagyobb lelkesedéssel a képviselők, az ellenzékiek, vagy a kormánypártiak kiáltották-e hangosabban: „éljen a király!”. A „leszámolás” nem sikerült. 1918. október 16-án Károlyi Mihály nagy parlamenti szónoklatban adott hangot a tömegek követeléseinek. Kifejtette, hogy Magyarországnak azonnal meg kell szakítania Ausztriával az áddigi kapcsolatokat és önmagát kell képviselnie az elkövetkező béketárgyalásokon. Kijelentette, hogy akik a német politikát követték, megbuktak. Ennek tanulságát le kell vonni és a jövőben a korszellemnek megfelelő nemzetiségi politikát kell kialakítani. A németekkel való szövetség ellentétes a nemzetek önrendelkezési jogával, és csak sajnálatos, hogy a háború előtt az ország nem helyezkedett erre az alapra, mert akkor elkerülhető lett volna a háború. Tisza ekkor már nem volt miniszterelnök, de ott ült a Ház padjaiban. Károlyi feléje fordult: — Önöket a vádlottak padjára ülteti a nemzet, és nem hiszem, hogy az ítélet felmentő lesz. Azok nevében mondom, akik meghaltak és * azok nevében, akik életben maradtak, hogy az egész háború félrevezetés volt. A kormánypárt zajos műfelháborodással szakította meg Károlyi beszédét. — Gyalázat! Hazaárulás! — üvöltötték. Óriási vihar támadt. a kormánypártiak megakadályozták az ülés folytatását. Másnap Tisza István kért szót. de egészen mást mondott, mint amit vártak tőle: — Nem akarok játékot űzni a szavakkal. Elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály tegnapi beszédében mondott: elismerem, hogy ezt a háborút elvesztettük. Három nap múlva Károlyi Mhály javaslatot terjesztett a képviselőház elé az ország függetlenségéről. — Ha a parlament nem fog a cselekvés útjára lépni, majd rálép a magyar nemzet, amely nem fogja tűrni, hogy ez a többség (ti. a parlamenti többség — a szerk.) megakasztója legyen a demokratikus törekvéseknek, a különbékének, a magyar békének ... Ma nem köthetjük a sorsunkat a föl- bomló Ausztriához, törvény- javaslatomnak nem mondatai adják meg lényegét, hanem az a cselekedet, amely benne van. Az óra sürget. Nincs vesztegetni való percünk sem! Fényes László, a Károlyipárt tagja, újságíró, aki nagy népszerűséget szerzett magának a hadiszállítási panamák leleplezésével, még pártvezérénél is tovább ment, s odavágta a kormánypártiaknak : — Igenis, nem látták a saját önző osztályérdekükből azt a rettenetes veszedelmet, amelybe az országot sodorták. De most már látják, tehát le kell vonni a konzekvenciát és ha idáig vitték az országot, a minimális, amit önöktől minden józan eszű magyar ember követelhet, az. hogy álljanak félre... — Bolsevikizmus! — kiáltotta közbe egy kormánypárti képviselő. Mire Fényes: — Nem bolsevikizmus,a józan ész diktálja és minden demokrata gondolkozása. Az kényelmes álláspont, hogy ha pusztulásba vittem a nemzetet, akkor nyugdíjba megyek és élek vidáman és nyugodtan egy kastélyban. Nem, aki ennyi emberhalált, ennyi szenvedést idézett elő, akár a könnyelműségével is, az felelni fog a saját személyével is! Egy hónap sem telt bele, s a néptömegek elsöpörték azt a képviselőházat, amely ellenszavazat nélkül szavazta meg a háborút. Károlyi Mihály az 1918. november 16-i, utolsó ülésen a miniszterelnök számára fenntartott helyet foglalta el; a felfegyverzett tömegek. az októberi forradalom helyezte őket a kormány élére. Szász Károly elnökölt: — Kötelességemnek ismerem azzal a javaslattal lépnem a Ház elé, hogy a magyar országgyűlésnek ez a még 1910-ben összegyűlt képviselőháza, a teljesen megváltozott viszonyokra való tekintettel mondja ki a feloszlását. A javaslatot elfogadták. Az ülés 10 órától 10 óra 5 percig tartott. 11 órakor a kupolacsarnokban összeült a Nemzeti Tanács. Hock János, a köztársaság lelkes híve ékesszólóan jelentette be a király lemondását. — Máris összetörtük a trónt, amely az önkényuralomnak. a népek elnyomatásának, a rabszolgatartásnak és a vérrel-vassal doleozó régi világrendnek volt alapköve. Szabad, és független nemzetté lettünk, elszakadván a német szövetségtől és az osztrák közösségtől... Összejöttünk, hogy kimondjuk most államformánk megváltoztatását: a szabad és független köztársaságot. így lett a vérözönből megváltás, a halál pusztulásából dicsőséges feltámadás. A Nemzeti Tanács tagjai éljeneztek, tapsoltak. Sokuknak könnybe lábadt a szeme, amikor egy öreg, negyvennyolcas honvédet vezettek az emelvény elé. Az ülés befejeztével a Nemzeti Tanács tagjai kivonultak az Országház lépcsőire. A Parlament előtt már sok tízezres tömeg sorakozott. Azt kiáltották, azt énekelték: „Éljen a köztársaság!” A külvárosok hábo- .rútól meggyötört, lesoványodott. lerongyolódott lakói együtt kiáltottak ' éljent Károlyi Mihállyal. Vörös és nemzeti színű zászlók lobogtak a hideg szélben. A Schlick-gyár munkásai egy kis fekete koporsót emeltek a magasba. Felirata: „A királyság”. Bokányi Dezső jelentette be a köztársaság kikiáltását. Cigányzenekarok húzták a Himnuszt, a munkások zenekara a Marseillaise-t játszatta. (Folytatjuk.)
