Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 25. három egymásutáni évben elvitte a víz. Megmentett anyagából az utolsó lakó, Boros Mihály erdőkerülő fia a mostani vegyesbolt mellett építette a házát. — Ö a legjobb szomszédom, öregek vagyunk csak itt, a fiatalok messzire mennek. Huszonöt ház áll már csupán Szórópusztán. S mi lesz. ha az idős gazdák kihalnak? Bozsó Imréné nem tudja. Azt azonban igen. hogy özvegyen,. egy élet tisztességgel keresett pénzéből ő új házat húzott a régesrégi mellé. — Egy nevelt fiamra hagyom, odaköltöztetem még életemben ezt a régi kis boltot, hogy majd az örökösöm vigye tovább. véres verejtékkel dolgozott a parasztember, harminckétezer hold egyházi birtokon! A Bem körúton tényleg szépek a házak. Gazdag József a TRVVV dolgozója ott áll a saját, 8-as számú háza előtt, s úgy mondja: — Ebben az utcában ez volt az első ház. amit én építettem. Tizennyolc éve most, hogy felhúztuk. Van benne két nagy szoba, konyha, fürdőszoba, minden, ami kell. A portája 500 négyszögöl. Gondolom, sokkal többet ér már, dehát változik a világ. Öröm a Kossuth Tsz-ben: a vezetőség bejárta a határt, s a kutya időjárás ellenére térdig ér a búza, gyönyörű a vetés. És minden elvetve, '[Valamikor a most 216 ;éve községgé nyilvání- ..........jtott Besenyszög egészen Szászberekig ért. a százberki földek is ide tartoztak. És a tanyavilág: Palotás, Ho- morszög, Fokoru, Szórópuszta, szentiván —■ ahogyan az 1764-es alapítási oklevél is igazolja, amiről oly szépen ír a falu hűséges krónikása, a ma már nyugdíjas, Beseny- szögön 39 éven át becsülettel tanító, idős Wesniczky Antal, ö írja azt is, hogy nehéz volt itt mindig az élet. Az egykori Beseny nevű lapály — amelyről részben nevét is kapta — jó helyet adott a halászkunyhóknak, — de a száraz, kegyetlenül nehéz sziken nehezen boldogultak a parasztemberek. Jobban mondva, a cselédek és bérlők. Itt ugyanis minden, de minden talpalatnyi föld birtok volt, a legtekintélyesebb, legnagyobb tulajdonosok érsekek, káplánok, — máig is emlegetik az alapító egri érsek, s a legnagyobb földeket bérbeadó szatmári káptalanérsek nevét. A bérbeadott földeken ki hogy bírta a munkát. Ahol nagy volt a család, sok a gyerek, jutott libapásztortól szántóvetőig mindenre „em- bemyi” • erő. Erről Szórópusztán Bozsó Imréné, hatvanéves, ma is dolgozó áfész-boltvezető így beszél: — Fiatalon, semmitlenül került össze apám. meg anyám. Megfogták egymás kezét, úgy mentek be (bizonyosan gyalogosan, 17 kilométerre) Szolnokra Österreicher Lipót nagyfatelepes úrhoz. Mondták neki, nincs semmink, dg Szórópusztán felhúznánk egy kis boltot, meg csárdát, ha a méltósá- gos úr segítene. Ott mindig csárda volt, elkélne most is. Nahát akkor az úr azt mondta: menjetek haza, verjetek válykot, ha kész, gyertek faanyagért, tetőért. Kaptok árut is. harmincnapos elszámolásra. Aztán a többi a ti dolgotok. Bozsó Imréné tiltakozik, ne, ne írjuk meg, még ha most is úgy hívják a helyet, ne írjuk, hogy Szépasszony csárdája lett az hamarosan. Hat gyerekkel, nagyon fiatalon maradt özvegyen az anyja, többet szenvedett abban a csárdában, mint bárki gondolná. Aztán mikor látta, hogy kevés a haszon, ötven hold földbérletért folyamodott a szatmári érsekhez. Attól kezd,ve jobban éltek. — A magunk cselédjei voltunk, tetszik tudni, és az megnyugvás volt jó anyámnak, felnevelt bennünket becsülettel. A csárda alapító levele egyébként 1755-ös keltezésű volt. Először a Tisza-part- ján, a mentetlenen állt, egészen 1933-ig (akkor persze már erdészház volt) s csak akkor bontották le, mert Szőlő díszük a besenyszögi sziken Bem körút 8. Végében a gazda: — Ez a ház volt az első, 18 éve húztuk fel Huszonöt ház áll már csak Szórópusztán — mondja Bozsó Imréné, a boltos Havonta több mint kétmillió forintot hagynak itt a kasszában A szépen öltözött, délelőtti sétára induló óvodások is. Apropos, óvoda! A mostani nagy közös beszélgetéseken, a jelölő gyűléseken arról esett a 'legtöbb szó. Kicsi a községi óvoda, új kellene. Az emberek nemcsak a tanácsot buzdítják, dolgos kezüket is felajánlják. (Ha minden jól megy, súgja az egyik községi vezető, a mi kategóriánkban könnyen elsők lehetünk a társadalmi munkában. ..) Persze könnyű ott szervezni, ahol a tanácselnök is megfoja a kapa, az ásó nyelét, ahol első a társadalmi munkások között! Ipar. Ismeretlen fogalom volt. Még Wesniczky tanító úr említi valahol, hogy fontak, szőttek az asszonyok hajdanán. Azon túl semmi az égvilágon. Már az is van. A budapesti Női Ruházati Ipari ‘ Szövetkezet 3. számú üzeme jó tíz éve települt meg Besenyszögön. Hatvanöt dolgozója között összesen két férfi van. Két műszakban dolgoznak a lányok, asszonyok, a TEXTIMA gépeken. Szép nyári ruhákat, komplékat mutatnak, amiket főleg a Skála áruházakban vásárolhat meg az ember. A jelenlegi legszebb kiskosztümre alkalmi maliterre akarják emelni. A juhtenyésztésük szépen jövedelmez: év végére 4200— 4500-as lesz az anyalétszám. A libatenyésztésük, a keltetőjük is .egyre fejlődik. Bálint János, a libakeltető üzemvezetője. • — Száz tojásból. 75 kisliba lesz átlagosan — mondja. — Ebben az évben 140 ezret keltetünk, amiből négyvenezret terveztünk ér-, tékesíteni, ahogy a tojásból kibújt. Nos, már 43 ezernél tartunk. Ahogy a tojásból kibújt? Ifjú Szabó Pálné fürge kézzel oltja őket. Influenza ellen. mert ez a liba leggyakoribb ellensége, s a korai védekezés igen eredményes. A csinos fiatalasszony picit idegen kiejtéssel beszél. — Nem magyar? — End.iká. Kari-Marxstadt — mondja pirulva. — Férjem magyar, ottan dolgozott, szeptember óta vagyunk itten házasok. Most nagy az örömöm, hat hónap után látom a városomat, anyámat. Velünk jön az anyósom is, aki igen jó asszony, szeret engem. Az anyósa az óriás keltetőgép előtt mondja. hogy helyre kis német asszonyt hozott a fia. megszerették egymást. S ö is vele örül most. hogy félév után meglátogatják a messzi NDK- ban élő szülőket. A szarvasmarha-telepen minden csendes. A nagy istállóban a fejős tehenek egy irányba fordítják fejüket. A hátsó végről elindul a traktor, tele lucernával. A pavlovi reflexek működése látható, hallható. Az egész nap nyitva tartó főtéri, (vagy főutcai) áfész ABC a jelen. Példás rendje, szép árukészlete, gondos kínálata azt igazolja. a Szolnok és Vidéke Áfész egyáltalán nem tekinti „vid.éknek” a besenyszögi 301-es ABC-t. Makai Bélá- né boltvezető tizennyolc társával akár a megyeszékhelyre is elvihetné úgy ahogy van. az üzletet. Dehogy is vihetnél Kell az a besenvszögieknek! Havonta több mint kétmillió forintjukat hagyják a kasszákban. Pedig föl se élnek mindent. A takarékszövetkezetben 25 milliójukat őrzik. Az új házak, a szaporodó gépkocsik. a presszó, az étterem forgalma, a művelődési otthon. a könyvtár iránti érdeklődés. mind-mind az élet jó változásait példázza. Idősb. Szabó Pálné az óriás keltetőnél. Száz tojásból 75 kisliba kel nekent keresnek. Boros Lászlóné, aki kislány korában került ide, iralva-pirul- va forog a maguk csinálta csinos szoknya-mellényben. A besenyszögi nők a tanulástól se félnek, a jobb munkáéit és pénzért. Először alig volt szakképzett varrónő az üzemben. Most egyre többen tanulnak, munka közben. Jelenleg tizenegy résztvevője van a kihelyezett szakmunkásképzőnek. — Nem ők az egyetlenek — mondja Sinka Lajosné. a pártbizottság titkára. — Miránk mindig azt mondták, tudatlanok, túlságosan vakbuzgók vagyunk. Hát a múltunk, az egyházi birtokok. a püspökök, érsekek közelsége miatt ez érthető is. És mit szól hozzá? A mezőgazdasági technikum — amit nagy buzgalommal, de sok kétellyel, megszerveztünk ezelőtt három évvel, rövidesen végzősöket bo- csájt ki. Őszre esti gimnáziumot szervezünk. Negyvenen jelentkeztek! Szórópuszta. Fokoru. Paközpontjában gyönyörű parkot „csináltak” a szorgos kertészek. Az igazgató — Bagi Károly örül a virágoknak. — Itt, a nehéz földön, ahol azelőtt tényleg csak a szik virága fehérlett, nézze a kecses tulipánt, a fenyőket, az orgonát. Mégis azt mondtam épp a legutóbbi vezetőségi ülésen: becsüljük meg mi nagyon a traktorosainkat! Ügy rázza őket a nyereg, mint valamikor a hőskorban a régi Hofferék. A Palotási Állami Gazdaságban pontosan 386 besenyszögi illetőségű munkás dolgozik. A gazdaság az állattenyésztésben dolgozó embereinek szolgálati lakást biztosít. Van saját óvodájuk, huszonkét gyerekkel, üzemorvos vigyázza az egészséget, s az üzemi konyhát igen szeretik. Minden nyáron megszervezik az idénynapközit is az első kerületben (ez tulajdonképpen Palotás), hogy az iskolás gyerekek szülői nyugodtan dolgozzanak, nincs utcára csapva, maga kárára, veszélyére a gyerek. — Nézze, az az igazság, hogy a megnőtt gazdaság ma hat község, valamint a megyeszékhely határában birtokolja a 12 ezer 229 hektár földjét. Ebből ugyan egy Besenyszög, de a besenyszögi szikből nekünk 3 ezer 972 hektár jutott. S bár ez a föld a régi értékmérés szerint mindössze 12 aranykoronás, az emberek, sokkal, de sokkal értékesebbek. A legtöbb nődolgozónk, a baromfitelep munkásai közülük kerültek ki. A brig juk éppen most nyerte el a Szakma Kiváló Brigádja kitüntetést. A férfiak kisebb része az állattenyésztésben, többen a gépműhelyben, a traktorüzemben dolgoznak. Amit különösen a javukra írok, az nem más. mint, hogy hozzászoktak a rossz földhöz. A másik: kitartók. A legtöbben több tízéves törzsgárdatagságunk meg- becsültjei. Szórópusztára, az egykori Szépasszony csárdája helyén álló kis áfész vegyesboltba két naponként érkezik a friss kenyér, a pékára. Bocsó Imréné kedvteléssel nézegeti a fényeshátú. szép kenyereket. Mondom. valamikor búbos állt a kis vályogházakban, maga sütötte családja kenyerét a besenyszögi asszony. Rámnéz. hatvan év bölcs nyugalmával. s kimondja, amit a szeméből is kiolvasok: — Ha volt miből, kedves! Errefelé nagy úr volt ám a nincs! Jó. hogy vége. Jó. gondolom, s lapozom hazafelé az úton azt a vendégkönyvet, amit a községalapítás 200 évfordulóján írtak alá a vendégek. Az első aláíró Chiovini Ferenc. A község büszke nagy szülöttére. Úgy gondolom, szülötte is büszke már rég kicsiny falujára. Az egykori száraz sziken emberré, szépszál. egyenes derekú emberekké nőtt besenyszögiekre. A munkájukra, a mindennapjaikra. Maguk munkájával jutottak messzire. A számadásuk szerény, de gyönyörű. És a sziken itt-ott már szőlő is díszük... Sóskúti Júlia Fotó; P. Katona László Boros Lászlóné, „alkalmi” maneken a futószalag mellett mutatja be a legcsinosabb modellt a kukorica is. Bár azt mond,- ják, itt ha eső esik. napokig áll, ha felszárad, akkor meg úgy megkeményszik a talaj, hogy félelmes repedései most is rázzák nyergében a traktorost. Aggodalom a Kossuth Tsz-ben: a szövetkezetei tíz év alatt felvirágoztató dr. Horváth Jánost, az elnököt néhány hete nélkülözniük kell. Nyomja a betegágyat Nagy László elnökhelyettes mondja is: úgy dolgozunk, mire visszajön, elégedett lesz mindennel. És várjuk már,, a jó idő biztosan visszahozza közénk. Virágzó téesz? A hatszázas szakosított szarvasmarha-telepen példás a rend és az eredmény is. Az első negyedévben a 3140 literes fe- jési átlaggal a 12. helyen állnak a megyében.. Elégedetlenek, még az idén 3800 Ebben az új házban tartották nemrég a tanácstagi jelölő gyűlésüket a pusztai emberek. „Ked.ves Bozsó néni” megszólítással ott a tanács köszönő levele érte, s a kérés is: az amúgy is benéző pusztaiaknak adja kezükbe az értesítést. felvették őket a választási jegyzékbe. — Valamikor nagy volt a pusztaság, rengetegen éltek a tanyákon, — mondja Boros Emil, a tsz-brigádvezető- ből lett tanácselnök. Most négyezer lelkes a község. A legtöbben a helyi Kossuth Termelőszövetkezetben, meg a Palotási Állami Gazdaságban dolgoznak, de a felnőtt, munkaképes korú lakosság tekintélyes része Szolnokra jár nap mint nap dolgozni. Ez érthető is, a 17 kilométeres távolság miatt, meg azért is, mert a fiatalok ma már nálunk is tanulnak. ki mit, — legtöbben olyan szakmát, amivel úgymond’ „vissza se jönnék”, csak hazajárnak. ,— Szorgos, dolgos emberek a besenyszögiek— mondja Sinka Lajosné is. a községi pártbizottság titkára, aki ugyancsak itt látta meg a napvilágot. — Nézzék meg a Bem körutat, az utóbbi két évtizedben épü^t ott minden ház. És milyenek! A nehéz földön a kiskertekben már virágok nyílnak, nem egy helyen szőlőt is láttam. Szőlőt ezen a sziken, ahol tört az eke. dőlt a ló, 12hönap KÖZSÉG a
