Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-22 / 118. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 22. IGEN ÉS NEM Jelölő gyűlések után a „házasoknál” Olyan Tiszajenő, mint egy nagy gyümölcsöskert. Amióta kitalálták, hogy az utcákra is meggyfákat ültetnek, versengenek egymással az emberek: kinek a háztája lesz szebb. Meg persze a fa gyümölcsöt is ad, és a gyümölcs érték. Nem látványosan, de hasznosan Most nem is olyan szép erre — szabadkozik Eszes László tanácselnök —, az áprilisi hideg miatt csak kínlódva virágoztak a fák. De azért az idén újabb ezer meggyfát ültetünk el a hiányzók pótlására, meg azokban az utcákban, ahol még nincsen. , A tanácstagi jelölő gyűléseken is kérték az emberek. Meg sok mást is. A tanácselnök láthatóan büszke rá, hogy a két település 2 ezer 100 választópolgárából a többség (68 százalék) élt jelölő jogával, és közben 104 közérdekű bejelentést, javaslatot is tett. Mi foglalkoztatja a tiszajenőieket. a ve- zsenyieket? Mi lesz az elhangzott bejelentések, .javaslatok sorsa? Presszó legyen ne kocsma Metsző szél fúj a tisza- jénői vasútállomáson, pirosra csípi a vagonrakók arcát. Napraforgómagot szállít a helyi Tiszamenti Tsz Budapestre, a növényolajgyárba. Báli Zoltán a szállítószalagot kezeli. — Napi ezer mázsát rakunk a vagonokba — magyarázza. — Teljesítményben dolgoznak? — Dehogy. Tizenhárom forint az órabér, napi tíz órát dolgozunk. —• Akkor meg sem kell kérdeznem, van-e háztáji? — Az az asszony dolga. Paradicsomot, paprikát, zöldbabot termelünk, van egy kis szőlő is, meg kukorica. Az anyósom háztáji földjét is mi műveljük. Aztán van két tehenünk. Ami igaz, igaz, a feleségem többet keres mint én. Amikor a tanácstagi jelölő gyűlésen voltunk azt többen szóvá tettük, hogy a háztájiból a termékek szállítását jobban segíthetné a téesz. Egyetlen lovaskocsit tartanak orré a célra. — Mi mindenről esett szó a jelölő gyűlésen? — Én még két dolgot tettem szóvá. Az egyik a külterületi utak karbantartása volt. Szóval az nagyszerű, hogy a KPM adott követ, és mi megcsináltuk, most már esőben is járhatók. Csak karban is kell tartani. Aztán elmondtam, hogy jó lenne, ha az áfész átalakítaná a Szőlőskert falatozót. Ne kocsma legyen, hanem presszó, és külsőleg is hozzák rendbe az épületet. Itt félbeszakad a beszélgetés. Egy traktor nagy pö- fögéssel megrakott vontatót húz a vagonok mellé. Üjabb szállítmány érkezett, be kell rakni a vagonba. Hem igazi falu A kiskonyhában jó meleg van. Idős korban fázósabb az ember, már pedig Izsó István nyugdíjas cipészmester és felesége már nem tartozik a fiatalabbak közé. Aztán kell a meleg a csipogó kiscsirkéknek is, jó tanyára leltek az öreg sublótfiókban a tűzhely szomszédságában. — Nyolcvannégy éves vagyok — mondja Izsó István, — Én már ’45-ben is választási elnök voltam itt a szőlőben. Mert akkor még nem létezett Tiszajenő. Vezsenyi szőlőnek nevezték ezt a területet. Errefelé nem lakott gazdag ember. Itt csak a szőlőjük volt, amit a szegények műveltek. Mindezt az idős mester sorolja, de azt is hozzáteszi: — Nem igazi falu ez még ma se. — Miért nem? — Születnek emberek, de halnak is. És ennek a községnek nincs temetője. — De van iskola, tornaterem, óvoda, öregek napközije, ABC.. . — ... meg van két vasútállomásunk, orvosi rendelőnk, vendéglőnk. Sok minden épült itt. tudom én. De temető nincs. — Hát hol temetkeznek a jenőiek? — Vezsenyben, az meg hat kilométerre van. Vagy Jászkarajenőn. Akkor igazi egy község, ha temetője van. Mondtam én ezt a jelölő gyűlésen is. Meg jó, hogy említette a boltot. Mert az messze van tőlünk. De ha végre itt a kertek alatt kinyitnák azt az utcát. amit régen kérünk, nékem se kellene akkor biciklivel járni kenyérért. Jól sikerült társulás —Harkay Gyuláné, a vezsenyi vízműtársulat pénzügyi vezetője. — Mondtam én a tanácstagi jelölő gyűlésen. hogy azt nem tudjuk, hogyan fejlődött volna Vezsény, ha önálló község marad, de hogyan fejlődött mint társközség, azt tapasztaljuk. Az biztos, hogy akkor nem lett volna vízműtársulás. A székhely község, Tiszajenő segített a szervezésben, ők tárgyaltak a gazdasági szervekkel. Most 394 tagunk van, és az építkezés ötmillióba került a tervezett 8,4 millió forint helyett. Társadalmi munkával sokat tudtunk spórolni. Aztán van már itt nyugdíjasok klubja, másutt ezt öregek napközijének nevezik. Bevezettük a házi szociális gondozást, és már van kompunk is . .. 1977 óta, amióta „házasságra léptünk” Tiszajenővel, ennyi minden épült. — Gondokról nem is beszélt a jelölő gyűlésen? — Dehogynem! Gondunk azért van: az Üjtelepre nagyon kellene egy autóbuszforduló. Aztán hírlik, hogy az áfész meg akarja szüntetni a kisboltot, már pedig akkor csak egy üzlet marad a faluban, az pedig kevés. És azt sem értjük, miért nem lehet a vendéglőben rendes előfizetéses ebédet kapni. Mindenki szerelmes Amikor a művezető a fu- tószaldg végén megnyomott két gombot, s egy kis zörgés-morgás után megállt a szerkezet, mindenki arra gondolt, röpgyűlés lesz, vagy most jelentik be a régen várt bérrendezést. (Ez különben éppen olyan, mint az árrendezés többek szerint, ugyanis senki se bércsökkentést, mindenki béremelést vár.) Ott tartottunk, hogy megállt a futószalag. A művezető kiállt, hogy mindenki lássa az örökké ládákkal el- barikádozott közlekedési útra. s rákezdett: — Május van, emberek. Ü9V gondolom; idejében szólok, nehogy a szokásos marhaságok következzenek, s rajtunk röhögjön az egész gyár. Felelősségem teljes tudatában kijelentem, akit munka közben rajtakapok, hogy szerelmes, már mehet is a munkakönyvéért. Gondolkozzanak el a tavaly májusi eseten. Hogy mondtam akkor a kis Mucsinak, vi— Nos — kérdezem Eszes László tanácselnököt —. milyen válaszokat ad.tak, adnak a kérdésekre, a bejelentésekre? Harminc napon belül — Harminc napon belül mindenki írásban is megkapja a választ, bár a jelölő gyűléseken minden kérdésre szóban reagáltunk. — Vegyük sorra: a háztájival összefüggő javaslatoknak mi lesz a sorsuk? — A téesz azt mondja, nem tud több szállító járművet adni, vegyék igénybe a gazdák a magánfuvarosokat. Csak az nagyon drága. Erről még tárgyalnunk kell a megoldás érdekében, mert ebből a községből évente 4500—5000 sertést. 300—350 hízómarhát® adnak le a háztájiból. Volt, ahol szóba került, hogy az áfész miért nem készítteti a csőkutakat, amiket ígért az öntözéshez. Most tárgyaltunk a szolnoki áfész vezetőivel is. Májusban megkezdik a csőku- tak fúrását, egyelőre 35 készül, de további 30 fúrásáról is szó van. Az áfész fizeti a költségeket, a háztáji gazda csak ezer forinttal járul hozzá, de vállalnia kell, hogy öt évig a termékek 80 százalékát az áfésznak adja. — Üzletek, ellátás? — A falatozó átalakítása már megkezdődött, szép presszó lesz belőle. A vezsenyi kisboltot nem szüntetik meg, a tiszajenői ABC- be adnak hűtőszekrényeket, hogy mindig tudjanak tejet és egyéb, hűtést igénylő árut tartani. A vezsenyi vendéglő ügyében végleges választ ezután kapunk. Ami az utca kinyitását illeti, hogy Izsó- ékhoz is közelebb legyen a bolt: az ügy a bíróságon van. A telkes gazdák közül többen nem akarnak hozzájárulni, mert akkor át kell adniuk a tanácsnak területeket. — Autóbuszforduló? — A KPM Közúti Igazgatósága szélesíti, korszerűsíti a Vezsenybe vezető utat, akkor építjük meg az autóbuszfordulót is. —• A temető? — Négymillió forintba kerülne. Nyolcévi községfejlesztési alapunkat csak erre kellene adni. Ezt egyelőre nem engedhetjük meg magunknak. Harminckét jelölő gyűlésen több mint száz közérdekű bejelentés, javaslat hangzott el ebben a két kisközségben. Személyes panasz egyetlen egy sem volt. Varga Viktória gyázzon, mert ilyenkor már dolgoznak a kertészek is a gyárudvaron. Használt neki a szép szó? És ugye. két napig másról se beszéltek, mint arról, amit a kis Mu- csi csinált. Mert nem elég, hogy ott a bokrok tövében aludt, mint a bunda, de még horkolt is, hogy az odasza- lajtott rendész messziről meghallja. És jegyzőkönyv, művezető, meg csoportvezető felelősségre vonása, fegyelmi. Ez sok volt. és az ügyeskezű kis Mucsi nem bírta két napnál tovább, hogy rajta röhögjön az egész gyár. Még magyarázkodott is. emlékeznek? Hogy messziről éjszaka jött egy rokon, ezért hajnalig nem tudott elaludni. Mondhatta! Aki huszonöt éves korában délután lány mellé ül a buszon, s hazafelé, az utcasarkon egymás kezét szorongatják, az mpnd- hatja a messziről jött nénikéjét ... A művezető szünetet tartott. Szétnézett az embereken. Almos, hunyorgó szeA martfűi művelődési központot körülölelő szép parkban asszonyok, lányok gereblyézik a pázsitot, söprö- getnek. A gumigyár 212-es műhelye Kállai Éva Szocialista Brigádjának és a 272- es műhely Nyekraszov Szocialista Brigádjának tagjai. Ez a két brigád — egyebek mellett — vállalta a művelődési központ környékének rendbentartását. Ibolya László, a művelődési központ igazgatója megjegyzi : — Pár évvel ezelőtt nem lehetett volna ilyesmit látni. Akkoriban a szocialista brigádok inkább az óvoda, bölcsőde. iskola, sportpálya bá- zatáján „tudták le” társadalmi tennivalóikat. A művelődési központ környékén zajló társadalmi munka — anélkül, hogy túlbecsülnénk jelentőségét — kifejezi tehát azt a figyelmet is, amely az utóbbi esztendőkben az intézmény működését kíséri. Mert tényleg erről van szó. Két műszakban Véletlenek persze nincsenek. A művelődési központban a közelmúltban lezajlott nagyszabású rendezvény- sorozat— a munka és művelődés hetei — program- füzetében lapozgatva feltűnik: „Április 22-én író-olvasó találkozó Balás« Anna írónővel. Házigazda a Nyekraszov Szocialista Brigád.” Tegyük hozzá, az íróolvasó találkozó igen jól sikerült. Csakúgy, mint a munka és művelődés heteinek többi rendezvénye: a munkásénekkarok területi bemutatója, a Szigligeti Színház vendégjátéka a Svejk- kel, a költészetnapi ünnepség, amelynek házigazdája a szocialista brigádok olvasóméin néztek feléje, mert ő a napfénnyel háttal állt meg. A szalag végén egy fiatal- asszony ásítást nyomott el, egykedvűen várta a további dörgedelmet. Ásítása olaj volt a tűzre. — Miért ásítozik, Hudák- né? Mert május van, már maga is szerelmes? Mindenki szerelmes? Hudákné felelt. Mondta, egész éjszaka nem aludt, mert a kisgyerek lázas volt, megfázott a vasárnapi hancúrozásban. — Ez egy lehetetlen műhely — jelentette ki a művezető lemondóan. — Itt mindenki megmagyaráz mindent. Közben olyan szerelmesek, mint az ágyú.- Ez pedig tűrhetetlen! Ekkor történt a csoda. A művezető orra előtt egy lány hangosan felkacagott. Nyomában a többi, mind a futószalag mellett. Csak Molnár néni, az öreg takarítónő méltatlankodott. — Micsoda •társaság! Előre kiröhögik saját magukat. Különben meg, mit is vihognak? Mikor legyen az ember szerelmes, ha nem fiatalon és nem májusban? Nem értem én már ezt a mai világot.. — só JEGYZETEK A MARTFŰI MŰVELŐDÉSI KÖZPONTRÓL köre volt, az A és B műszak számára külön-külön megrendezett találkozó Molnár Gábor vadászíróval — hogy csak néhányat említsünk a színes és tartalmilag is gazdag programból. Kiállításon és színházban De a martfűi intézmény nemcsak az „ünnepi hetek” idején fogad sok látogatót, hétköznapokon is a megye leglátogatottabb intézményei közé tartozik. Működési rendjében nincs semmi különös, reggeltől estig nyitva tart — az autóbuszra váró bejáró munkások is itt tölthetik el — hasznosan a „fölösleges” félóráikat. A rendezvények időpontját mindig nagyon következetesen állapítják meg a művelődési központ munkatársai. . A kiállításmegnyitók például évek óta fél három után öt perccel (hivatalosan persze fél háromkor) kezdődnek, mert a délelőtti műszak után ekkorra mindenki odaér, akit érdekel az esemény. Rendszerint tűt sem lehetne leejteni a kiállítások megnyitóin; legutóbb Szegvári Károly kiállítását a hatalmas emeleti „zsibongóban” rendezték meg — a megnyitón így is tolongtak. A rendszeresség, a pontosság, a közönség iránti apró figyelmességek jellemzik évek óta a martfűi intézmény munkáját. Sok egyéb mellett előfeltételei ezek a- látogatók — és a lehetséges látogatók — nyitottságának is. Martfűn, ahol mintegy 6 ezer 500-an élnek — a művelődési központ 7 előadásból álló színházi bérletét négyszázötvenen vásárolták meg. (Dupla lélekszámú településen is elégedettek lennének a szervezők ennyi bérletessel.) Emellett havonta kétszer indít buszt a művelődési központ budapesti színházak előadásaira. Ezzel kapcsolatban két dolgot érdemes — akár tanulságképp — megjegyezni. Ä budapesti színházi előadásokra a brigádverseny-szervezők árusítják a jegyeket — ezzel nagy segítséget nyújtanak a művelődési központnak S egy másik „apróság”: a színházi busz úgy érkezik Pestre, hogy marad idő az előadás előtt sétára, bevásárlásra' is. Mozi, könyvtár, közösségek A statisztikai adatok — noha nem abszolút értelemben — jelzik, milyen népszerű a martfűi művelődési ház a településen élők, de a bejáró dolgozók körében is. Ifjúsági hangversenybérletet háromszázan vásároltak, s gyakorlatilag minden négyévesnél idősebb martfűi gyereknek van a gyermekszínházi sorozatra bérlete. Az épületben működő mozi szintén a művelődési központ irányítása alá tartozik — úgynevezett társadalmi mozi —, látogatottságáról elég legyen megemlíteni: anyagilag is kifizetődő a fenntartása. A 36 ezer kötetes könyvtárnak tekintélyesen sok, 2100 olvasója van —■ ebben az adatban benne vannak a munkásszálláson, az egyes üzemrészekben létesített fiókkönyvtárak olvasói is. Figyelemre méltóan népszerűek a műhe-' lyekbe kihelyezett 30—40— 50 kötetes kis brigádkönyvtárak is, amelyeknek állományát havonta rendszeresen cseréli a brigád könyvtárosa. A művelődési központból kisugárzó sokféle hatás és információ természetesen elősegítette a művelődési közösségek szerveződését is. Ez idő tájt nem kevesebb, mint húsz tanfolyam. szakkör, klub, művészeti csoport működik az intézményben. Mind,ez hétről hétre több száz rendszeres látogatót jelent. Baráti Kör és társadalmi vezetőség A teljesség igényével szinte lehetetlennek tűnik felvázolni: mi az, aminek népszerűségét köszönheti a Tisza Cipőgyár fenntartásában — és tőszomszédságában — működő művelődési központ. Költségvetése — évi másfél millió forint — ugyan elég magas, de ez — jól tudjuk — Önmagában kevés volna. Sajátosan és példamutatóan jól funkcionál viszont az intézmény társadalmi irányításának rendszere. A művelődési központban minden hónap utolsó keddjén találkozik a „Népművelők baráti köre”, amelynek tagjai közt vannak szocialista bri- gádyezetők, a különböző üzemrészekben dolgozók, pedagógusok, munkásszálláson lakók — általában mindazok, akik a művelődési központ mindennapi munkáját segítik. Tévedés ne essék, a „népművelők baráti köre” nem egyenlő a művelődési központ társadalmi vezetőségével. A „kör” az, amit a neve többé-kevésbé kifejez: az intézmény főhivatású munkatársainak munkáját segíti közönségszervezéssel, — általában mindennel, amire épp szükség van. A társadalmi vezetőség — amelyben képviselve van az üzem és a lakóhely minden szerve, szervezete és rétege — a jelentősebb döntésekre hivatott. A társadalmi vezetőség közreműködésével készült például az éves munkaterv, a nyitvatartási rend, a működési szabályzat, de a költségvetés felosztása is. Mindez — az intézmény irányításának demokratizmusa — az egyik fő forrása a mindennapi működés demokratizmusának, a nem látványos, de hasznos eredményeknek is. Szabó János
