Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-18 / 115. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 18. KÜLPOLITIKAI * KÖRKÉP A washingtoni trükk í a I Ismét bedőlnek a nyugat-európaiak az amerikaiak trükkjének — ezt a meglehetősen éles mondatot egy nyugatnémet lap írta le az Egyesült Államok sikertelen iráni kommandóakciója után. Mi diktálta c szemrehányást? Miért nő a feszültség Washington és szövetségesei között? Hosszabb idő, mondhatjuk ..Afganisztán óta” tart közöttük a vita. Ám ezúttal még az angol kormány, amely eddig feltétel nélkül támogatta Cáriért, maga is sürgősen át- küldte külügyminiszterét Amerikába, — azzal a figyelmeztetéssel, hogy Nagy- Britannia nem támogat semmilyen katonai akciót a Perzsa-öböl környékén. A balul sikerült túsz-ki- szabadítási kísérlet az eddigieknél is inkább megmutatta az ellentétek fő vonásait, növelte a kétségeket Nyugat-Európában és Japánban az amerikai politika megbízhatósága iránt. Kifogásaik három pontban foglalhatók össze. o Carter elnök nem tájékoztatja őket előre fontos lépésekről, más szóval róluk dönt — nélkülük. Hasonlóan elmulasztotta az előrejelzést Washington az olimpiai bojkott meghirdetésekor, s más alkalmakkor. A második szemrehányáscsoportra céloz a „bedőlés” és a „trükk” kifejezés. Az amerikai elnök egy ben-másban félrevezeti szövetségeseit. Irán ellen politikai és gazdasági intézkedéseket követelt tőlük. Nemrég a Közös Piac külügyminiszterei ezt meg is tették abban a hiszemben. azzal a céllal, hogy e lépések helyettesítenek. fölöslegessé tesznek, sőt kizárnak mindenféle katonai jellegű megtorlást. Mi több, miközben a nyugateurópai külügyminiszterek japán kollégájukkal együtt Luxemburgban erről tárgyaltak és döntést hoztak, Washingtonban „megnyugtatóan” közölték, hogy az iráni kormánynak május 15- ig van ideje gondolkozni a túszok ügyében.. Valójában akkor már (teljes titokban) folyt a kiszabadítási, tehát egy katonai akció előkészítése. Q Rossz néven veszik végül az Egyesült Államoktól szövetségesei, hogy súlyos nemzetközi döntéseket saját belpolitikai szempontjainak vet alá, mindenekelőtt az elnökválasztásnak. Közben pedig nincs antennája az NSZK, Franciaország, Olaszország, Japán és mások belső gondjainak, jelzéseinek fölfogására. Ha a .szemrehányások indítékait nézzük, hasonló a helyzet a Szovjetunióval szemben tanúsított amerikai magatartást illetően, de itt még kirívóbbak a véleménykülönbségek, mert nagyobb a tét. Egyoldalúan szemlélnénk azonban a helyzetet, ha csak arra fordítanánk a figyelmet, ami elválasztja őket. Valójában van, amiben nem értenek egyet, más viszont összeköti az Egyesült Államokat szövetségeseivel. Ez utóbbi igen erős: társadalmi rendszerünk, számos alapvető politikai-gazdasági érdek, a szövetség, a katonai együttműködés. Más tényezők viszont ellenkező irányba hatnak. Vajon, ha túlságosan kiéleződne a nemzektözi helyzet (aminek kicsi a valószínűsége), úgy teljesen, immár feltételeknél kül az Egyesült Államokhoz csatlakoznának a szövetségesek, vagy pedig egy ponton megálljt kiáltanának, mondván: „Itt a lojalitás határa, eddig és nem tovább!”? Fontos kérdés ez. A polgári Die Zeit írta le a következő, szentségtörésnek számító mondatot: „Még a Német Szövetségi Köztársaságban is nő mostanában az érzés, hogy a feltételek nélküli alkalmazkodás az Egyesült Államokhoz nem a bölcsesség teteje”. Ezek persze szavak, sóhajok. Mit tesznek valójában? Engednek is, fékeznek is. Japán nemrég fölfüggesztette iráni olajvásárlásait, a nyugat-európaiak csökkentették teheráni követségük létszámát, és május közepi határidővel gazdasági megtorlást helyeztek kilátásba Irán ellen. De nő bennük az ellenállás a nemzetközi feszültséget növelő amerikai lépések láttán. Piros vészjelző vonalat húzott e tekintetben a túsz-szabadítási kísérlet. Még előtte, a japán kormányfő kijelentette: egységes frontot kell alakítani az Egyesült Államokkal. Utána súlyos aggodalmát és sajénlkozását fejezte ki. s szemmel láthatóan megbánta, hogy fölfüggesztette az olajvásárlást. Azóta ez a japán bojkottintézkedés hatályát is veszítette. A francia külügyminiszter így jellemezte országa helyzetét: „Franciaországnak a jelen körülmények között csak két fegyvere van, az eltökéltség és a párbeszéd”. Az eltökéltség a Nyugathoz való tartozást jelképezi, a párbeszéd az enyhülés óhaját. 0 Nem irigylésreméltó tehát a nyugatnémet, a francia, az olasz, az angol, a japán kormány helyzete. Alapvetően szolidárisak Washingtonnal, de Amerikánál jóval közelebb vannak a veszélyzónákhoz, többet, kockáztathatnak, és közvetlenebbül is élvezték a mült évtized enyhülési politikájának előnyeit. Adott esetben olyan erőt képviselhetnek, amelyre számítani lehet a küzdelemben. amelyet a szocialista országok folytatnak a feszültség csökkentéséért. Végül — a fekete-fehér ítéletalkotást elkerülendő — jegyezzük meg, hogy az Egyesült. Államokban is vannak higgadtságra intő csoportok. Ezt jelezte Vance külügyminiszter lemondása. Tatár Imre Csökken a gazdasági fejlődés fl fejlett tőkés országok kilátásai A Nemzetközi Valuta Alap jelentése szerint a fejlett tőkés országok az 1979-es 3,4 százalékos gazdasági növekedéssel szemben 1980-ra 1,4 és 1981-re csupán 1,2 százalékos növekedéssel számolhatnak. A fizetési mérlegek alakulása sem mutat kedvező képet. A várható mérleghiány 1980- ban — az összes fejlett tőkés ország viszonylatában — mintegy 47 milliárd dollár körül alakul. Az olajjal nem rendelkező fejlődő országok valószínű fizetési hiánya 68 milliárd dollár lesz, ezzel szemben az olajexportáló országok 115 milliárd dollár többlettel számolhatnak. Az infláció várható értéke, a fejlett tőkés országokban 1980-ban 9,6, 1981-ben 8,5 százalék körül várható. Huszonöt éves a bajkonuri űrrepülőtér II startoló űrhajók városa A starthelyre szállítják a „Vertikal—8” geofizikai rakétát A Szovjetunióban 25 évvel ezelőtt 1955-ben határozatot hoztak: a mesterséges holdak, űrhajók és bolygóközi önműködő állomások segítségével végzendő űrkutatások céljából tudományos gyakorlóteret kell létesíteni. Az APN tudósítója, Alena Sze- vasztyanova kérésére erről beszél Jevdokím Bohanov mérnök, a bajkonuri építkezés résztvevője. — A Szovjetunióban 1955- ben geofizikai rakétákkal már végeztek magaslégköri kutatásokat. Ezeknek alapját azok a repülési kísérletek vetették meg, amelyeket az Sz. P. Koroljov kontsruk- tőr-irodában korábban kidolgozott R—I A rakétákkal végeztek. A kísérletek igazolták a leválasztható konténerekkel felszerelt, folyékony üzemanyaggal működő rakéták kifejlesztésének elvi lehetőségét. 1951-ben hat alkalommal bocsátottak fel R—I B rakétát, tudományos berendezéssel és kísérleti állatokkal, 100 km-es és ezt meghaladó magasságba. Munkálatok folytak nagyteljesítményű hordozórakéták ki- fejlesztésére. Napirendre került a kozmosz megostramlásának kérdése. A jövendő űrexpedícióikhoz szükség volt különleges űrrepülőbérre. Hol építsék ezt meg? A szakemberek tudták, hogy a maga nemében ilyen egyedülálló objektum színhelyét energiafelhasználással összefüggő elképzelésekből úgy kell megválasztani, hogy minél közelebb legyen az egyenlítőhöz és biztosítva legyen nagyméretű rakományoknak az építkezés körzetébe, majd pedig a rakéták felbocsátásának színhelyére való szállítása. Ráadásul a f elbocsátandó objektumok röppályájának gyéren lakott térségek fölött kell vezetnie, az elhasználódott rakétafo- kozatok visszahullási övezetének pedig teljesen lakatlannak kell lennie. S végül a kiszemelt helynek az évszak nagy részében felhőtlennek kell lennie és kielégítő mennyiségű energia- és vízkészletekkel kell rendelkeznie. Ennek a követelményeknek teljes mértékben megfelelt a kazahsztáni végeláthatatlan Kizil-Kum sivatag. 1955 végén megkezdődtek a földimunkák, megalapozták az indító létesítmények komplexumát, a szereplő- és próbacsarnokot, az irányító termeket, megépítettek több száz kilométernyi műutat és földútat, s ezzel párhuzamosan folyt a hő- és vízszolgáltató rendszerekkel ellátott lakótelepek építése. S a vörös homokkal borított óriási területen mindenütt ezrével dolgoztak építőgépek, amelyek átláthatatlan porfelhőket vertek. Ezt a „csiszoló- por-felhőt” még az általunk „homokfúvóknak” elnevezett, télen roppant hideg, nyáron túlságosan forró állandó helyi szelek sem voltaik képesek eloszlatni. A déli nap tűző sugarai sem törtek át rajta. A gépek éjjel-nappal bekapcsolt fényszórókkal dolgoztak, ez azonban vajmi keveset segített... Befejeződött a nagyméretű berendezés szerelése, megkezdődtek az elektronikus berendezéssel és a hidraulikus követő- rendszerekkel kapcsolatos munkálatok, majd a beszabályozás. Aztán elérkezet az építkezés befejező szakasza: az indító állomás felkészültségének ellenőrzése a rakéta felbocsátására, komplex kipróbálása. Az űrrepülőtérre, mint ahogy már akkoriban neveztük, megérkeztek az egyes rendszerek konstruktőrei és Sz. P. Koroljov akadémikus. a főkonstruktőr. Attól számítva már nem sok idő telt el. A vakmerő úttörők tettei révén az emberiséget meglepték az éterbe elhangzott szovjet rádiójelzések: „Itt Moszkva beszél... Ma... a világon először...” Közéjük tartozott az első Szputnyi.k, majd Gagarin, Tyereskova, Leonov, az első huzamos expedícióik, és az első nemzetközi startok. A bajkonuri űrrepülőtérről 45 szovjet és négy szocialista országbeli űrhajós indult a kozmoszba, akik együttvéve 5 év 190 nap, 3 óra 40 percet dolgoztak földkörüli pályán. A mai Bajkonur modem város képét mutatja, de megvan a sajátos profilja. Ott, ahol 25 évvel ezelőtt sátrak és barakképületek álltak, nagyszerű lakó- és szolgálati helyiségek nőttek ki a földből. Olyan emberek laknak itt. akik a kozmikus technikát készítik elő az űrrepülésekre és indítják útba a csillagok felé. S bizonyos, hogy az emberiség még sokszor lesz szemtanúja azoknak a hőstetteknek, amelyek Baj- konurból indulnak ki. Ez a legnagyobb elismerés és az építőkre való legszebb emlékezés. APN—KS Szojuz—13 űrhajó kilövése
