Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-15 / 87. szám
1980. április 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 a távfűtök Ígérete Nem fogunk fagyoskod ni Tulajdonképpen ma ér — érne véget hivatalosan a fűtési idény. Szó se róla, az idő szép, a hőmérő vasárnap óta egyre inkább a tavasz közeledtét igazolja. Mégis sokan aggódnak, talán nem is alaptalanul. Szolnokon több mint ötezer lakásban élnek emberek, akik csak a központi fűtéstől várhatják az „otthon melegét”. — Nem kell aggódniuk — mondta Varga Gábor, az ingatlankezelő illetékese. — Csak akkor állunk le hőközpontjainkban a fűtéssel, ha a középhőmérséklet három napon át átlagosan 12 fok lesz. Ezért rria még folyamatos üzemben dolgozunk, nem szüntetjük be a hőszolgáltatást. Amennyiben az idő tartósan jobbra fordul, akkor dolgozóink — hiszen melegvízellátáshoz továbbra is dolgozni kell a hőközpontokban — szóval akkor dolgozóink egyharmada hozzáfog a karbantartási munkákhoz. — S ha április végén, május elején úgy járunk mint tavaly, és jön egy hideghullám? — Akkor se fog senki fa- gyoskodni, mert amint tartósan 12 Celsius fok alá süllyed a hőmérő, újból fűtjük a lakásokat, az irodákat, az intézményeket. — Ezek szerint minden rendben van a távfűtés körül? — Egyet még engedjen meg, hogy elmondjak. A nyár folyamán sok hőközpontunkban kénytelenek leszünk kéthetes karbantartás miatt a melegvízszolgáltatást is szüneteltetni. Ezt ió- előre közölni fogjuk minden érdekelttel, s ezért már most elnézést is kérünk, de a következő időszak zavartalan ellátása miatt szükséges. — Köszönjük a tájékoztatást, s reméljük, ezután is a korábbiakhoz hasonlóan egyre kevesebb panaszt hallunk a szolgáltatók munkájára. — sj — Tárgyalás a papírgyár új létesítményéről Szolnokra látogatott flbrahám Kálmán miniszter Szolnokra látogatott tegnap Ábrahám Kálmán építési és városfejlesztési miniszter, akit a megyei pártbizottságon Andrikó Miklós, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára fogadott. A miniszter Andrikó Miklós kíséretében délelőtt a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat központjába látogatott, ahol feladategyeztető tárgyaláson vett részt. A tanácskozás témája a Szolnoki Papírgyár rekonstrukciója, nagyberuházása, az új papírgyártó és mázoló gépsor felállítása volt. A 6,1 milliárd forintos létesítmény megvalósításának előkészítéséről, a munkák jelenlegi helyzetéről Soós István, a megyei állami építőipari vállalat igazgatója tájékoztatta a tárgyalás részvevőit. A megbeszélésen — amelyen jelen volt a Könnyűipari Minisztérium képviselője, valamint a létesítmény és a rekonstrukció megvalósításában érdekelt minden jelentősebb vállalat, intézmény vezetője — egyebek között szó esett az együttműködés fontosságáról, az előkészítés helyzetéről, a további aktuális tennivalókról. Ha bútort vesz az ember... Házhoz szállítás díjjal és anélkül A négy férfi úgy elmerült a beszélgetésbe, hogy csak hosszas torokköszörülésemre figyelnek fel. — Van itt valaki, aki a szállítási ügyekkel foglalkozik? — kérdezem, mire egyikük felemelkedik a fotelból, és gúnyosan a társaira mutat: — Egy, kettő, három .. . négyen vagyunk. Elég? — Hogyne, persze. De miután az ügyintézői asztalnál senki se ül, gondoltam . . . — Miről lenne szó? — vágja el a magyarázkodásom. — Mi kell ahhoz, úgy értem, milyen papírok, hogy a bútoromat hazavigyék? összenéznek,, a tekintetükből látom, hogy nincs jó véleményük a tájékozatlan ügyfélről. Az iménti szóvivő rátenyerel az asztalira, és tagoltan hozzákezd az oktatásomhoz. — Kell a bútorról a számla. és kell egy vevő is persze. — Mi a tarifa helyben? Most már az egyik társa is közelebb ion. — Az sok mindentől függ — mondja, és a hüvelykujján kezdve számol. — Először is: mit kell szállítani, a város melyik részébe, van-e rakodója . .. ? — Azt hittem, önök egyúttal a rakodást is elvégzik. — Hát éppen elvégezzük, Egy ülőgarnitúra emeletenként 150 forint, plusz a szállítás. — Földszinten lakom. A Vörös Csillag úton, és nem ülőgarnitúrát, hanem szekrénysort veszek. Vállrándítás, majd: — Körülbelül háromszázötven, pakolással. — Sok. De majd meglátom. Visszajövök. A hátamon érzem a „só- her ürgének” szóló megvető pillantásokat. A szolnoki Domus Áruház földszintjén, megnyitása óta szolgálatot teljesít a Volán szállítási irodája. Ök csak bútort visznek házhoz, szigorúan megszabott tarifáért, amely természetesen évről évre követi az ármozgást, tehát egyre több. A kezdettől fogva, amikor az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, a DOMUS gazdája szerződést kötött a Volánnal, csak a bútor hazavitelét vállalják, a rakodásról, emeletre cipelés- ről a vevőnek kell gondoskodnia. És ha nincs elég markos barátja, bizony nem keveset fizet, amíg a lakásába kerül a bútor. Ezért többnyire inkább toboroz a vásárló szállító munkára is kapható kollégáikat, ismerősöket. rokonokat, amely ha belegondolunk, hogy nekik legalább néhány üveg sört illik felszolgálni a fáradozásért, tulajdonképpen semmivel se olcsóbb, mint a Volán „Önkénteseiből” összeállt brigád fizetsége. A Volánnak ugyan semmi szüksége a mentegetésre. de az igazsághoz tartozik, hogy kísérletképpen bevezették, hogy az átlag hat, szolgálatot teljesítő gépkocsijukhoz rakodókat is alkalmaztak, a vevők azonban nem vették igénybe, drágának találták, ezért a Volán abbahagyta a ráfizetéses kísérletet. Tóth Jenő, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat ve- gyesiparcikkek osztályának vezetője: — A Volánnal szerződésünk van a bútoroknak a vasútállomásról a raktárakba és az áruházakba történő szállítására és ez a partnerünknek egyáltalán nem gazdaságos. Miután jó a kapcsolatunk, szerződést kötöttünk a házhozszállítás lehetőségére, amely viszont többet visz a Volán konyhájára. — Az áruház megnyitásakor és még utána is hirdették a díjtalan házhozszállítást. mint a DOMUS-háló- zat egyik szolgáltatását. Ez létezik még? — Természetesen, de kizárólag az úgynevezett tartós fogyasztási cikkeket visszük haza saját gépkocsinkon díjtalanul, és csak a megye- székhely területére. Emellett nemrégiben egy új autónk is járja a várost, amelynek ponyváján a DOMUS-szer- viz felirat áll. — Mit nyújt a DOMUS- szerviz? — A vásárló bejelenti, ha a bútorával valami problémája van, például hibát fedez fel rajta, vagy az elemes bútort nem tudja ösz- szeszerelni. a szervizkocsi egy asztalossal, aki egyúttal a gépkocsivezető is. szükség esetén maga mellé vesz kárpitost, kimegy a vevő lakására és megvizsgálja, jogos-e a reklamáció, illetve összeszereli a bútort. — Díjtalanul? — Nem. De meglehetősen olcsón. Az összeszerelésért harminckét forintos órabért számítunk, ehhez Szolnokon hozzájön húsz forint, a megye többi helységében pedig ötven forint kiszállási díj Ha bőven számolunk, ez a megyeszékhelyen a százast se éri el, hiszen az asztalos szakembernek nem telik sok idejébe az elemek összeállítása. Nem értjük a vevőket, miért nem veszik igénybe a felkínált szolgáltatást. Bendó János A MEGYÉBEN — A MEGYÉRŐL Széles körű eszmecsere a rádióban Sajtókonferencia Szolnokon Rapcsányi László, a műsor vezetője és a Sajtókonferencia válaszadói, a házigazdák Tegnap este a Kossuth- adón Szolnokról jelentkezett a rádió egyik legnépszerűbb „élő” műsora, ä Sajtókon- . ferencia, amelynek ez volt a 120, adása. Hogy a Sajtókonferencia iránti érdeklődés mitsem csökkent az elindítása óta eltelt tizenegy év alatt, talán bizonyítja az a tény, hogy tegnap délután 13 órakor a hallgatók kérdései számára fenntartott telefonok egyszerre csörrentek meg. És ettől kezdve egészen az adás végéig érkeztek a kérdések Szolnokról, Karcagról, Jászberényből, Túrkevéről, Kunmadarasról, Üjszászról, a megye más településeiről, sőt a megyehatáron túlról is. Beigazolódott, amit Rapcsányi László, a Sajtókonferencia riportere még jóval az adás megkezdése előtt mondott: „Ez a műsor tulajdonképpen magamagát alakítja!” Az adás kezdetéig közel ötven kérdést tettek fel a Szolnok megyei rádió- hallgatók — település- és gazdaságpolitikával, kulturális élettel, művészettel, sporttal, mindennapi életünkkel kapcsolatosakat. Az adás megkezdése előtt tíz perccel, 19.20-kor a megyei tanács vb-termében — a Sajtókonferencia színhelyén — helyet foglaltak az adás részvevői: a központi lapok és a szomszédos megyék sajtóorgánumainak [képviselői, és a válaszadók: Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, Barta László, a megyei tanács elnöke. Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára, Bereczki Lajos és Ulveczki Tibor, a megyei tanács elnökhelyettesei, Sándor László, a szolnoki városi pártbizottság első titkára, Fenyvesi József, a szolnoki városi tanács mb. elnöke, és Bekényi Istvánná, a Hazafias Népfront szolnoki városi bizottságának titkára. Tíz perbcel később pedig megkezdődött a párbeszéd az újságírók, a rádióhallgatók és a megye vezetői között. S ez az eszmecsere az élő közvetítés jóvoltából társadalmi méretűvé szélesült. Az adásban — az idő rövidsége miatt — a föltett közérdekű kérdések mintegy egyharmadára válaszoltak: a meg nem válaszolt kérdésekre a Szolnok megyei Néplap a közeljövőben közli majd a feleleteket. fl Jászságban Iró-olvasó találkozók, rendhagyó irodalomórák A költészet napját rendhagyó irodalomórákkal, íróolvasó találkozókkal ünnepük ma a Jászságban. A Jászapáti Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tanulói délelőtt 10 órakor Soós Zoltán költővel, a jászárokszállási Solymosi Ignác Gimnázium diákjai pedig déli 12 órakor Jobbágy Károly költővel rendhagyó irodalomórán találkoznak. Soós Zoltán délután 3 órakor a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumba is ellátogat — az intézményben ugyanekkor József Attila szavalóversenyt is rendeznek — majd a költő délután fél 6- tól az Erősáramú Szakközépiskola kollégiumának vendége lesz. Szegfű hat forintért Tegnap óta szálanként hat forintért nagy mennyiségű szegfűt „dobott” piacra, — azaz árusít boltjaiban az útfenntartó üzem kertészete Szolnokon. Miközben a nagy szegfűvásárt készítik elő, az alcsiszigeti kertészetben már a jövőre gondolnak. Tegnap huszonhat kertész szorgoskodott a cserepekre váró begóniákkal. Ezeket anyák napján árusítják majd a boltokban (Fotó: Tarpai) Tavaly 95 ezerrel nőtt hazánkban a villamosenergia-fogyasztók száma, és míg 1978-ban 8,2 százalékkal több áramot fogyasztottunk, mint egy évvel korábban, addig az 1979. évi felhasználás csak 1,6 százalékkal haladta meg az egy esztendővel azelőttit. Igaza lett az utóbbi évek egyik legsikerültebb reklámfigurájának, a mozgékony fogyasztásmérő órának. Forgó Morgó nemhiába dohogott Kevesebb is elég! Nem haszontalanul siránkozott: kinek van 'erre energiája? Szűkebb pátriánkban, a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat szolnoki üzemigazgatósága területén az elmúlt húsz esztendőben évente 13 —16 százalékkal nőtt átlagosan a kisfogyasztók — a háztartások — áramfelhasználása. Amikor tavaly júliusban nyilvánosságra hozták a díjtarifa emelését, nyomban utána már érzékelhető volt, hogy kevesebb áramot fogyasztunk, pedig akkor még a régi áron számlázták. Novemberben 6 százalékkal takarékosabban gazdálkodjunk a háztartási gépek üzemeltetésénél, gondosabban körülnéztünk, mielőtt otthonról eljöttünk, lekapcsoltuk az égve felejtett villanyokat, A szolnoki üzemigazgatóság által vásárolt és a fogyasztókhoz eljuttatott (a közületeket is beleértve) vil- lamosene^ia mennyisége 1978-ról 79-re több mint 17 százalékkal nőtt, míg az idén (a márciusi adatok ösz- szesítése még hiányzik) két hónap alatt 2 "Százalékkal alatta maradt a tavalyinak. A sok évi fejlődési tendenciát figyelembe véve ez már 20 százalékos visszaesést jelent. A tarifa egységesen emelkedett 51 százalékkal, ám a fővárosban most annyi az egységár, (75 fillér/kWh) amennyivel a vidéki községekben drágább lett. Ez már a budapestiek pénztárcáját is érzékenyen érinti, hiszen ott az egy háztartásra jutó villamosenergia felhasználása többszöröse a vidékinek (tavaly kétezer kilowattóra fölött volt). A Fővárosi Elektromos Művek területén már 13,5 százalékkal kevesebb áramot igényeltek a lakások. A megdrágult áramdíj természetesen takarékosságra ösztönzi a háziasszonyokat és a család valamennyi tagját, de semmiképpen nem gátolja a háztartások fejlesztését, korszerűsítését. Az automata mosógép is időt szabadít fel, a nagyméretű hűtőszekrény áldása révén nem kell minden nap időt töltenünk a vásárlással, egyidejűleg több napra is megfőzhetünk, a háztartási robotgép és egyéb elektromos segítőtársaink mind azért szolgálnak minket. hogy több szabad időt nyerjünk pihenésre, kultúrálódásra. Nem feltétlenül szükséges az egész lakásnak fényárban úsznia, és hallgassunk Forgó Morgó figyelmeztetésére: fölöslegesen ne járassuk a gépeket, legyen szervezettebb az otthoni munkánk. Tanuljuk meg: kevesebb is elég! — rónád —
