Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-15 / 87. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. április 15. Világhírességek Kisújszálláson A szülőföld vonzásában József Attilára emlékezve Koszorúzási ünnepség, irodalmi est Szolnokon Szegvári Károly festőművész tárlatát Sallai András, a jégtánc világbajnoka nyitotta meg szombaton délután a kisújszállási József Attila művelődési házban. A nagyszámú érdeklődő között a megnyitón ott volt Barna ■ Károly, a városi pártbizottság első titkára is. A nagy érdeklődés nem véletlen, Szegvári Károly az Európa-szerte ismert, különböző külföldi díjakkal kitüntetett festőművész először állít ki szőkébb hazájában, megyénkben, s „haza” jött Kisújszállásra Sallai András is. Szegvári Károly: a Tisza- menti erdőkben éltem gyermekkoromat Szegvári Károly előbb hódította meg Párizs, Moszkva, Róma és Sapporo közönségét, mint a hazai művészetbarátokat. Híres festményét — a háború egyetlen pillanatát megörökítő monumentális alkotást, amelyen egy szovjet harcos egy sebesült magyar katonát támogat — a moszkvai Hadtörténeti Múzeum vásárolta meg. A képet kiállították Moszkvában a közelmúltban megrendezett magyar kulturális napokon is. „Anyaföld” című alkotása — amelyért a „Föld festője” megtisztelő elnevezéssel emlegette az olasz kritika — több képével együtt a Vatikánt díszíti. Jelenleg triptickont fest a párizsi Royal Chapelle- ben, abban a templomban, amelynek ablakai Chagall ecsetének nyomait őrzi, de már megérkezett egy megbízás Casablancából is. Tószegről vezetett a világhírig Szegvári Károly útja. Kisújszállási kiállítása — amelyet Nyírbátorban és Debrecenben már láthatott a közönség — igen ismerős világot idéz. A vásznakon élő. friss színek, kék ég. vakítóan fehér falú zsúptetős tanyák, kétségbeesetten ágaskodó, csonka kiszáradt fák. (A kiállítás műelemzésére későbbi lapszámunkban visszatérünk.) — Gyerekkori élmények kötnek az Alföldhöz. Tószegen, a Tisza közelében születtem, éltem, ott láttam először ilyen tanyákat, fákat. Sokáig erdőben is laktam, a nagyapám erdész volt. Mindig megálltam egy-egy „haldokló” fa előtt. Soha nem tudnám ezeket a lel- kembe vésődött képeket elfelejteni. Képeimmel szeretnék emléket állítani a magyar tanyáknak. Egyszer egy Szeged körüli tanyát festettem. Másnap már hiába kerestem az ecsettel, festőállvánnyal. .. Nézze ezt az épületet — mutat egy fotót — valamikor iskola volt. Rövidesen én lakom majd benne. Debrecen tanácsa meghívott, örökítsem meg a Hortobágyot, a kilenclyukú hidat, a tanyákat. Mondanom sem kell, hogy boldogan elvállaltam. — De előbb még — ahogy mondta — Párizsban majd Casablancában dolgozik. — Nem múlik el úgy egy év sem, hogy ne jönnék el az Alföldre s Tószegre. Főleg ha árvíz van. Szeretnék szülőfalumban is kiállítani — beszél terveiről. — s arra gondoltam, hogy alapítványt hozok létre, amellyel minden évben a legjobban tanuló tószegi diákot jutalmazzák meg. Szegvári Károly Sallai Andrást is „pártfogásába” vette, nemcsak azért, mert közösek a „gyökereik”, hanem mert az ifjú világbajnok ígéretes festő is. Párizsból sietett haza Sallai András, hogy megnyissa szeretett mestere kiállítását, s hogy újra erőt merítsen az ismerős „földből” az előtte álló angliai, amerikai szerepléshez: Sallai András: Minden nemzetségem a Kunságban élt, él — — Külföldön érzem igazán, mit jelent nekem a haza, az Alföld. Bár én már Budapesten születtem, de „idevaló”, kun vagyok, anyai ágról kisújszállási, apairól túr- kevei. Anyám családfája évszázadokra visszamenően Kisújszálláson terebélyesedett. Gyerekkoromban minden nyarat ebben a városban. az Alföldön töltöttem a nagyanyámnál. Rokonaim most is itt élnek. A nyakas kunoktól örököltem az akaratot, a sikerekért való küzdés képességét is. — ti — Felvételi előtt Pályafelvilágositó beszélgetések középiskolásoknak Tegnaptól Szolnok megye továbbtanulni szándékozó középiskolásai két héten át tartó program keretében pá- lyafelvilágosító beszélgetéseken ismerkedhetnek meg közelebbről választott hivatásuk emberi és szakmai követelményeivel. A Szolnok megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet ezzel a sorozattal próbál segíteni a fiatalok azon gondján, amel.y- lyel mostanság sóikat foglalkoznak: hogy vajon megfelelnek-e a választott pálya követ élményeinek ? A beszélgetések zömét Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban rendezik, ahol egy-egy szakma kiváló ismerője tart tájékoztatót és válaszol a diákok kérdéseire. Alkalmanként ott lesznek az illetékes egyetemék, főiskolák képviselői is, akik a sikeres felvételihez szolgálnak majd hasznos tanácsokkal. A pályafelvilágosító be- • szélgetéseket munfcahelyláto- gatások egészítik ki. A jövő orvosai például egy kórház mindennapos életébe pillanthatnak be. a leendő jogászok egy bírósági tárgyalást nézhetnek végig, míg a vegyész- mérnöki pályára készülőket a Tiszamenti Vegyiművekbe kalauzolják el. Ezek mellett a továbbtanulni vágyók a megye több felsőoktatási intézményét felkeresik, többek között Szolnokon a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolát, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát, valamint Jászberényben a Tanítóképző Főiskolát. József Attila születésének 75. évfordulója alkalmából tegnap délután koszorúzási ünnepséget rendeztek Szolnokon, a József Attila-szo- bornál. A költő „Levegőt” című versét Jeney István, a Szigligeti Színház művésze mondta el. majd Szurmay Ernő. a Verseghy Ferenc megyei Könyvtár igazgatója tartott ünnepi megemlékezést. Méltatta József Attila munkásságát. költészetének hazai és világirodalmi jelentőségét. Ezt követően a szolnoki városi KISZ-bizottság és a megyei József Attila emlékbizottság képviselői megkoszorúzták a költő szobrát. Az emlékünnepség délután 5 órától a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban folytatódott. A Szigligeti Színház művészei — Ferencz Éva. Margittai Ági, Basilides Barna és Fonyó István — „Elégia” címmel irodalmi műsort mutattak be. melyben József Attila műveit szólaltatták meg. Koszorúzás a József Attila szobornál Folklór fesztivál könyvkiállítás LENIN MŰVEIBŐL Vasárnap díjkiosztással és gálaműsorral véget ért a felsőoktatási intézmények Keszthelyen megrendezett folklór fesztiválja. Ugyanezen a napon s ugyancsak Keszthelyen zajlott le az országos egyetemi és főiskolai napok, valamint a hozzá kapcsolódó országos amatőrművészeti seregszemle záró- ünnepsége is. A záróünnepségen Boros Sándor kulturális miniszter- helyettes mondott beszédet. Lenin munkái és a róla írt tudományos, szépirodalmi alkotások szinte teljes választékban ; 600 kötet magyar, orosz, spanyol, angol, német, francia nyelven látható a Lenin születésének 110. évfordulója alkalmából, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában tegnap délelőtt megnyílt könyvkiállítá- son. A Mezsdunarodnaja Knylga és az Állami Könyvterjesztő Vállalat tárlatán egyebek között kiállították a Lenin teljes munkásságát közreadó 55 kötetes magyar kiadást. amelynek első kötetét a Kossuth Könyvkiadónál 1964-ben. utolsó — ötvenedik — kötetét pedig a napokban jelentették meg. A kiállítás április 27-ig hétköznap 11—18 óráig, vasárnap 11—16 óráig tekinthető meg. AMATŐRÖK A MEGYÉBEN „Gödörben” a színjátszás Visszatekintve az elmúlt tíz évre: a műkedvelő művészeti mozgalom Szolnok megyei adatai egységes, egészséges gyarapodásról tanúskodnak. 'Míg 1970-ben 5428 taggal 249 együttes működött a megyében, addig 1979- ben csaknem 10 000 műkedvelő vett részt 478 csoport munkájában. Az adatok — noha csak a tanácsi fenntartásban működő közösségeket tartalmaz^ zák, kétségtelenül jól szemléltetik a változást, s ha arra gondolunk, hogy az amatőr művészeti tevékenység folyamatában az alkotás, a befogadás,- az esztétikai értékek közvetítése kapcsolódik egybe — szinte fölösleges hangsúlyozni: a műkedvelő mozgalom közművelődésünk egyik legértékesebb része. Élegyüttesek és a derékhad Mindehhez tegyük hozzá; néhány együttesünk — elsősorban kórusok és néptánccsoportok — „profi” színvonalú produkcióval léptek a közönség élé. Nemcsak mennyiségi gyarapodást, de minőségi .javulást is hoztak tehát a közelmúlt évek, bár ez korántsem jellemző egyértelműen ipindegyik művészeti ágra. Mert igaz ugyan, hogy a Jászsági együttest és a szolnoki Tiszát a néptánc hazai élvonalában jegyzik, ám e két együttes mögött nem alakult ki olyan megyei „derékhad”, amely a néptánckultúra egyfajta „anyanyelv- ként” való terjesztését tömegesítését szolgálhatta volna. S igaz az is. hogy több pályázaton szerepeltek sikerrel Szolnok megyei amatőrfilmesek, ám nem kollektív produkciókkal; az amatőrfilmezés — mint kollektív öntevékeny művészeti tevékenység — ezidáig nem nyert polgárjogot a megyében. A bábjáték — önálló amatőr művészeti ágként — egyelőre nem sok helyen vert gyökeret, bár az óvodai és az általános iskolai — didaktikus. pedagógiai szándékú — bábozás jelentős elterjedése biztató a jövőt illetőleg. Érdemes megjegyezni: a televízió — amelyet sokan az amatőr mozgalomnak legfőbb „ellenségként” emlegetnek — a bábozás elterjedését jelentős mértékben elősegítette. A közművelődési intézményhálózat — remélhetőleg mielőbb képes lesz alkotó kontaktust kiépíteni az óvodákban, iskolákban meglehetősen magukra haevatot- tan dolgozó bábosokkal. A tanácsi művelődési otthon hálózat 1979-es adatai 37 csoport, 657 tagjáról — 1975-höz képest majdnem a duplájáról — számolnak be — tevékenységük rendszeressé válásának előbb-utóbb jó produkciókban is meg kell mutatkozni. „Eltűnő” csoportok Ügy tűnik, a színjátszómozgalom — tartósan hullámvölgybe került. Bár ez — korántsem csaik Szolnok megyei jelenség. Két hónappal ezelőtt az országos színjátszó értekezlet referátumában a következőik hangzottak el: .......tovább tart a színjátszó c soportok fogyatkozása. 1974 és 1978 között (az országban!) „eltűnt” 367 csoport. Ugyanakkor tanúi vagyunk egy, az élgárdára és a derékhadra jellemző szakmai, minőségi gyarapodásnak.” Szolnok megye színjátszó- mozgalma sajátos — és sajnálatos — módon tükrözi ezt a felemás képet. 1975-höz képest tizenhárommal csökkent (most 35 van) a csoportok száma, s ezzel arányosan a tagok száma is. Viszont a megye színjátszóinak tevékenységéről nem mondható el a szakmai, minőségi gazdagodás sem. S ami a legsúlyosabb; az utánpótlás — bázist jelentő diákszínjátszás .is vegetál!, a közelmúltban megrendezett diáknapokon kiosztott díjak — egy-két kivételtől eltekintve — az egyszeri produkciót jutalmazták, mellesleg szólva olyanokat is. amelyeknek szereplői láthatólag szenvedtek a világot jelentő deszkákon. Sajnos, nem terjedt el azoknak az iskoláknak (Tiszaföldvár. Üj- szász) a példája, amelyek évek óta bizonyítják, milyen hatásos nevelési, pedagógiai eszköz a színjáték. Új népszerűsítő módszerek A kevés biztató kezdeményezést szaporítani kellene — mert rövid idő alatt is gyümölcsöznek. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban tavaly lebonyolított színjátszó stúdió eredményeképp egyre jobb teljesítményt nyújtó csoport szerveződött. a Stúdiószínház. Kisebb anyagi ráfordítással, több helyen — talán érdemes volna megismételni a tavalyi stúdiót, s egyéb — a színjátszást népszerűsítő — módszerekkel sem ártana kísérletezni. A sikertelenség veszélyét vállalva is megérné ... Sz. J. flADl^huüámhosszón Költésiét — Latinovits A lapok sorozatokat, ko- lumnás összeállításokat közöltek, kül önszám altat állítottak össze József Attiláról és a költő műveiből. A rádió, amelynek elévülhetetlen érdemei vannak a költészet népszerűsítésében, terjesztésében, a lehető legegyszerűbb — és leghatásosabb — módon emlékezett a költő het- venötödik születésnapjára, ünnepelte a költészet napját. A múlt hét szinte mindegyik napján jutott az adásidőből néhány perc olyan műsorokra. amelyek az egyesegyedül fontosra. a világirodalmi rangú életműre irányították a figyelmet. S ezek az öt-tíz- tizenöt percek valóban ünnepi percek voltak. Kiváló előadóművészek tolmácsoltak olyan remekműveket, mint a Mama, a Kései sirató, a Határ, a Holt vidék — hogy csak néhányat említsünk. Szép volt a József Attila megzenésített verseiből ösz- szeállított műsor is. Furcsa, de véletlennek semmiképp sem tekinthető, hogy a pár esztendeje halott „veszélyes sorsú zseni”, a „színészkirály”, Latinovits Zoltán többször is megszólalt a rádió „József Attila hetén”. Latinovits: akinek életében a rádió volt az a „színház”. amellyel sohasem szakadt meg alkotó kapcsolata. (Egy majdan megírandó La- tinovits-monográfiának alighanem fontos forrása lesz a rádió archívuma.) Az eredmény — Latinovits versfelvételei — kulturális örökségünk becses kincsei. „Mint követ hajítja ránk a sorokat, bombát dob a közönségre. Nem lehet elmélázni, fel kell ugrani bensőnkben; ujjongva vagy felháborodva” — írta róla egyik méltatója. Szombaton — a Szolnak megyei hallgatók kérései alapján összeállított kívánságműsorban — zuhogtak a rádióhallgatóra a kövek. Négy felejthetetlen versinterpretációt hallhattunk, legvégül József Attila Ódáját, gyötrelmes, felemelő Latinovi tsrversdrámát. Szolnok megyében Csaknem tíz Szolnak megyei vonatkozású műsor hangzott el a megyei rádiós hetek keretében. A rádiós akciósorozat második hete tartalmilag jelentősebb volt az elsőnél, vonatkozik ez elsősorban a hét végén elhangzott műsorokra (többek között a föntebb már említett kívánságműsorra is). A szolnoki színház — a megye egyik legjelentősebb szellemi-kulturális központja — két ízben is „szerepelt” a rádióban : kitűnő elképzelés volt műsorra tűzni a „régi” szolnoki társulat előadásában Bulgakov ' Álszentek összeesküvése című darabját. Kár viszont, hogy a Szolnoki stúdió a Petőfi rádióban nem Szolnak megyei témával, hanem egy bugaci idegenforgalmi riporttal jelentkezett. — eszjé — Jászberényi sikerek A Jászberényi Tanítóképző Főiskola hallgatói sikeresen szerepeltek az egyetemi, főiskolai kulturális napokon. Az irodalmi színpadok és színjátszó csoportok szegedi bemutatóján a jászberényi „Pitypang” színpad produkciója a zsűri fődíját nyerte el. Az egyetemi, főiskolai kórusok nyíregyházi seregszemléjén a jászberényi tanítóképző női karának műsorát arany oklevéllel jutalmazták.
