Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. április 13. Gazdaságosan és határidőre Meghatározott keretek között Beruházó, tervező, kivitelező A fejlesztés és az emberi tényezők­Az V. ötéves terv első éveinek beruházási tevékeny­ségét nem kívánatos túltel­jesítés jellemezte. Az első évék jelenségei a beruházá­si piacon tovább növelték a „fizetőképes kereslet” és a kivitelezői (szállítói és ter­vezői) kapacitás mögött meglévő egészségtelen fe­szültséget. A tervszerűtlen folyamat megállítása érdekében a központi szervek különböző kényszer-intézkedéseket tet­tek. Így például a tanácsi gazdaságban 1978-tól a be­ruházási színvonal határozza meg az évente tervezhető beruházási célú pénzeszkö­zök felhasználásának felső határát. A Minisztertanács határo­zatának megfelelően a Szol­nok megyei Tanács 1977. de­cember 9-i ülésén rendelke­zett a megyei tanácsi szer­vei részére a beruházási sza­bályozás kötelező alkalmazá­sáról. A Szolnok megyére jóváhagyott beruházás össze­ge éves bontásban a követ­kező: 1978- ban 750 millió forint 1979- ben 825 millió forint 1980- ban 808 millió forint. A Szolnok megyei Beru­házási Vállalat tevékenysé­gét az új szabályozás köz­vetlenül érintette. A válla­latnak elsőrendű kötelessége a tanácsi beruházások gaz­daságos, határidőre történő elkészítését biztosító előké­szítő, szervező és mozgósító tevékenység. A vállalat feladatát 1980- ban 461 millió forint értékű tanácsi kommunális, kultu­A Tiszamenti Vegyi­művek 1969-ben kezdte meg a TOMI mosószerek gyártását. Az volt a cél. hogy az új mosó­szerek már megjelenésükben is modernebbek legyenek az eddig gyártottaknál, minősé­gi mutatóikat illetően pedig megközelítsék a világszínvo­nalat. Ezeket az elképzelése1 két sikerült is megvalósítani, minden új mosószerünk „Ki­váló áru” minősítést ka­pott. Nagy a verseny a mosószerpiacon Az üzemünk indulásával a mosószertermelői kapacitá­sok meghaladták az országos igényeket, a vállalatok tehát versenyre keltek a minél na­gyobb piaci részesedés bizto­sítása érdekében. A hagyo­mányos mosószergyártó vál­lalatok is javították mosósze­reik minőségét, a választék bővült, az árak csökkentek. Vállalatunk ebben a ver­senyben igyekezett elől jár­ni. Problémáink kétirányúak voltak; hogyan lehetne az üzem termelői kapacitását teljes egészében kihasználni, és emellett — a verseny el­lenére — hogyan lehet gaz­daságos mosószert ermelést folytatni. A mosószertermélés indí­tásakor összehasonlító szá­mításokat végeztünk. Érték- arányos áraikat alakítottunk ki. pontoztuk a mosószerek tulajdonságát és a magasabb Ibeltartalimi értékből eredő­en magasabb árat is állapí­tottunk meg új termékeink­nél. Az első csalódás ekkor ért bennünket. Mintegy fél év alatt kiderült, hogy a fo­gyasztók többsége máskép­pen „pontoz”, mint mi. és a magas árak miatt a kereslet olyan alacsony lett. hogy a termelést nem tudtuk nye­reségessé tenni. A kialakult helyzetből levontuk a kon­zekvenciát, két ízben is ár- leszállítást hajtottunk végre. A további árcsökkentés azonban az adott terméke­inknél ismételhetetlennek rális. egészségügyi, vízügyi beruházás képezi. Az előirányzott beruházási színvonal ismeretében min­den év kezdetén összegez­zük az előttünk álló éves feladatokat, s a rendelkezés­re álló pénzalapokkal, beru­házási színvonallal, kivitele­zői kapacitással egybevetve soroljuk őket. — Munkánkban a fő fi­gyelmet a társadalompoliti- kailag legfontosabb, az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottsága cselekvési program­jában meghatározott felada­tok maradéktalan végrehaj­tására összpontosítottuk. — A megkezdett, folya­matban lévő beruházások­nál a minél előbbi, de leg­alább határidőre, jó minő­ségben történő befejezést, üzembehelyezést szorgalmaz­tuk, segítettük elő a rendel­kezésre álló eszközökkel. — Egyre nagyobb figyel­met és munkát fordítottunk az indításra tervezett beru­házások szakszerű gazdasá­gi és műszaki előkészítésére. A megadott beruházási színvonalon belül a követ­kező létesítményeket valósí­tottuk meg: 1978- ban a megyében át­adtunk 1037 lakást, egy nyolc tantermes általános iskolát, 200 helyes óvodát, 100 he­lyes szociális otthont. Két város vízellátását, bővítését' szolgáló víztornyot és víz­hálózatot helyeztünk üzem­be. 1979- ben a szolnoki Szé­chenyi lakótelep komplex építése során üzembe helyez­tük a végleges fűtőmű I. ütemét. Határidő előtt át­adtuk a forgalomnak a lakó­telepet a 32-es fő közlekedé­si úttal összekötő dr. Mün- nich Ferenc út új szaka­szát. A megye különböző településein 900 lakást ad­tunk át, amiből 679 határ­idő előtt készült el. A nemzetközi gyermekév célkitűzéseinek megfelelően a megyében 80 bölcsődei és 325 óvodai férőhelyet helyez­tünk üzembe. Idei feladatunk, hogy az alapos gazdasági és műsza­ki előkészítés törésmentes átmenetet segítsen elő a VI. ötéves tervre. Ennek ér­dekében felmértük az 1981— 82-es évekre áthúzódó beru­házások várható alakulását. Tárgyalások sorozatát kezd­tük meg a tanácsok ágazati osztályaival. A kiegyensúlyo­zott munkavégzés érdeké­ben szorgalmazzuk az 1981— 82-es években induló beru­házások területelőkészítését, kiviteli terveinek elkészíté­sét. Gazdasági-műszaki szá­mítások, célokmányok ösz- szeállításával segítjük a ta­nácsi tervező munkát. Sorrendben fontos feladat a befejezésre tervezett be­ruházások átadása, ezek kö­zül különös figyelmet fordí­tunk a karcagi 250 személyes egészségügyi gyermekotthon üzembehelyezésére. Fejlesztjük a Széchenyi lakótelep ellátottságát egy 16 tantermes általános is­kola, újabb 150 helyes óvo­da és egy 1336 négyzetmé­ter alapterületű ABC-áru- ház üzembehelyezésével. Varjú István, a Szolnok megyei Beruházási Vállalat igazgatóin főkönyvelője A piaci verseny kötelez Állandóan bővül a Tomi család mutatkozott: oly kismértékű nyereség tartalmat engedett meg a leszállított ár. Új meg­oldást kellett tehát keresni, melynek során olyan mosó­szerek (előmosó és szappan alapú fékezett habzású) gyártását vezettük be, me­lyek összetétele lehetővé tet­te, hogy az eddigieknél ala­csonyabb fogyasztói árszín­vonalon legyenek értékesít­hetőek. Családi mosószerek Az automata mosógépek belföldi elterjedésének idő­szakában megjelentünk egy különlegesen jó. fékezett habzású bioaktív mosószer­rel, a TOMI Sztárral, mely termék kiváló adottságait az átlagosnál jóval drágább anyagösszetételének is kö­szönhette. A drágább anyag- költségeket az árban érvé­nyesíteni kellett. Ez volt az első mosószerünk, amelynél a magasabb' minőségi muta­tókat az árban el tudtuk fo- gadt'atni a vevőkkel. Ez a tény is hozzásegített ahhoz, hogy a mosószergyártás gaz­daságossága növekedjék. A gazdaságosság tovább javult, amikor bevezettük a maxi kiszerelésű mosószerek gyártását. Erre a kiszerelés­re úgy „jöttünk rá”, hogy volt eg£ nem teljes sikerű tőkés export üzletünk, melynek kapcsán felmértük a nyugati piaci szokásokat, és láttuk, hogy ezekben az országokban a mosószerek értékesítése nagyobbrészt nagy kiszerelésben történik. További tőkés export remé­nyében csomagoló automatát vásároltunk, melynek üzem­behelyezése után a belföldi ellátásnak már közel felét maxi kiszerelésben végezzük. Az országban jelenleg egyedül vállalatunk bocsát ki ilyen ún. családi mosósze­reket. A fogyasztók számára ez a kiszerelés további elő­nyöket jelent. Az új termé­kek árait ugyanis a kiskisze- relésű mosószereknél alacso­nyabb szinten állapítottuk meg. A hazai termelő’ konkur- rencia miatt műszaki, keres­kedelmi. csomagolásbeli új­donságokat. újításokat min­dig viszonylag alacsony ára­ikon kellett a. fogyasztókra hárítani. Ez azt eredményez­te, hogy tíz év alatt az érté­kesítés négyszeresére való növelése, a világszínvonalhoz közelálló minőség sem tett lehetővé az átlagosnál ked­vezőbb jövedelmezőséget. Felmerül a kérdés: hogy ha a belső termelő kapacitá­sok meghaladják a fogyasz­tói igényeket, akkor a kapa­citás-többletet miért nem re­alizáljuk export útján? Magas a tőkés importhányad Az export gazdaságos ki­vitelezése mindig nagyon ne­héz volt. A mosószereknek igen nagy a tőkés alapanyag igénye. Ezért is vált szüksé­gessé a nátriumtripolifoszfát üzem megépítése. A tőkés alapanyagok árai. fuvarkölt­ségei. vámterhei oly maga­sak, hogy azokat tartósan egyetlen külpiaci relációban sem tudta mindezideig a mo­sószergyártó iparág érvénye­síteni. Nehezíti ezt az is, hogy termékeink szemcsés megjelenési formájuk miatt könnyű fajsúlyúak, így a ki­szállítás fajlagos fuvarkölt­sége nagyon magas. Annak ellenére, hogy az értékesítésünk többszörösére A rendkívüli módon meg­nehezült külgazdasági felté­telek mellett mostanában sok szó esik a hatékonyság növeléséről, a tartalékok feltárásáról. Pártunk XII. kongresszu­sán az elkövetkezendő idő­szak politikai gazdasági fel­adatainak megfogalmazásá­nál is rendkívül nagy hang­súlyt kaptak ezek a kérdé­sek. A helyzetet vizsgálva óhatatlanul felmerül azon­ban egy kérdés vagy aggály. A hatékonyság növelése szo­rosan összefügg a szerkezet váltásával, a szerkezet vál­tása pedig az ezen változta­táshoz szükséges pénzekkel, magyarán fejlesztési lehető­ségekkel. Ugyanakkor azon­ban azt is tudjuk, hogy ezen fejlesztési lehetőségek is szű­kültek. Hogyan lehet ezt a két ellentétes tendenciát egyeztetni? Talán nyúljunk vissza az alapokhoz, a bizo­nyos jól megtanult alapok­hoz, amelyek alkalmazásával azonban nem mindig állunk a helyzet magaslatán. Ho­gyan is tanultuk annak ide­jén? A munka tárgya, a munka eszköze és a munkar végző ember maga. Ebben a fogalomrendszerben fejlesz­tés, beruházási pénzek meg­felelője a munka eszközének kicserélése, modernizálása, javítása. De mellette ott van a másik tényező, a mun­kát végző ember maga. Ha a fejlesztési lehetőségek szű­külnek, ennek egyenes kö­vetkezménye, hogy egyre na­gyobb hangsúlyt kapnak az emberi tényezők. Tehát nőtt. a termelés gazdaságos­sága a mennyiségi növeke­déssel nem tartott lépést. A termelői kapacitásunk ugya­nis egy gyártási útvonalból áll. A forgalom növelésére irányuló törekvésünkben újabb termékkel jelentünk meg. és növeltük a kiszere­lés választékát. A termék- váltáshoz azonban az üzemet mindig le kell állítani, ki kell takarítani. Ez vesztesé­get jelent energiafelhaszná­lásban és kapacitás kiesés­ben. 1979. január 1-től a mosó­szergyártás gazdaságosságát állami intézkedés érintette, túlnyomórészt megszűnt a mosószer alapanyagok ártá­mogatása, és ettől az idő­ponttól kezdve az anyagokat tényleges beszerzési árakon kapták meg a vállalatok. Ezen intézkedés eredménye­képpen az alapanyagok ár­szintje jelentősen megnöve­kedett. a termelés gazdasá­gossága csökkent, vagy vesz­teségessé vált. Hogy ez mennyire komoly probléma, azt igazolja a mosószerék fo­gyasztói árának júliusi fel­emelése is. Ettől az időpont­tól kezdve még nagyobb fel­adat lett vállalatunknál is a gazdaságos termelésre való törekvés, ebben a helyzetben ez a veszteség kivédését je­lentette. A választékcsökken­tésen túlmenően főleg a tő­kés import anyagok áralaku­lására kellett odafigyelni, és gyorsítani kellett a tőkés im­portanyagok kiváltását. A tőkés importanyag árak vár­hatóan tovább emelkednék, ezért az ez irányú feladatok vállalatunknál változatlanul nagyok. A gazdaságosság fenntartására irányuló tö­rekvésünk mellett továbbra is szeretnénk pozíciónkat a belföldi piacon megtartani, sőt erősíteni. A szűkösebb anyagi lehetőségek ellenére tovább újítunk. Ennek során bevezettük az elmúlt hetek­ben a zöldalma illatosítást. Varga Sándor a Tiszaimenti Vegyiművek gazdasági igazgatóhelyettese ugyanazon fejlesztési feladat realizálásához szűkösebb pénzeszköz-állomány mellett azt kell megvizsgálni, hogy a fejlesztési beruházási mun­kának melyek azok a kérdé­sei, amelyeket szorosan em­beri tényezők határoznak meg, s amelyeken javítva végső soron jelentősebb anyagi forrás hiányában is javítható a beruházási, fej­lesztési munka egész mecha­nizmusa, hatásfoka. Érdekek A beruházási, fejlesztési munka egyik legnagyobb problémája, tapasztalataim szerint, még mindig az ér­dekek skizofréniája, a be­ruházó, tervező, kivitelező szentháromságában. Hogy csak egyet vegyünk: a szük­séges funkcionális szemlélet helyett a volumen-szemlélet dominál. A beruházó ugyanis valamilyen funkciót megva­lósító objektumot szeretne, lehetőség szerint legkisebb volumenben, tehát legkisebb költséggel. A tervező a jelenlegi ter­vezői díjszabásszámítás alap­ján, amely a díjalap-értékre támaszkodik, abban érdekelt, hogy azt a bizonyos funk­ciót a lehető legnagyobjj vo­lumennel valósítsa meg. Az eddigiek során, amikor az árképzés alapját nem a hoz­záadott érték határozta meg az építési-szerelési tevé­kenységben, valójában eb­ben volt érdekelt a kivite­lező vállalat is. A volumen növekedése ugyanis értelem­szerűen magával hozta a fajlagos élőmunka-ráfordítás csökkenését, másrészt a kü­lönböző „feltét” százalékok végső összegének növeke­dését. Felelősség Lényegében az előbb em­lített érdekellentét tovább rezeghet a felelősség válla­lásának kérdésében is. A már említett beruházási hár­mas valójában abban érde­kelt, hogy a másik két fél nyakába lehetőleg minél több felelősséget varrjon. A tétel egészen pontosan úgy hang­zik azonban, hogy egyálta­lán nem érdekelt abban, hogy a szükségesnél egy pa­rányival is több felelőssé­get vállaljon. Ez önmagá­ban még nem volna baj, ha nem kellene azt is megálla­pítani, hogy semmi sem igé­nyel olyan hosszút időt, köt le, annyi energiát, mint a felelősség áthárítása. Már­pedig: beruházási, fejleszté­si munka éppen az egyre szigorúbb világpiaci feltéte­lek miatt csak akkor lehet eredményes, ha minél rövi- debb id,6 alatt végered­ményt, üzembelépő, termel­ni kezdő gyáregységet, üzem­részt produkál. Határfelületek A nem mindig egyirányba ható érdekeltségi rendszer, valamint a felelősségvállalás készségének hiánya az ese­tek jelentős részében a kel­leténél sokkal több határ­felületet visz bele a beru­házási tevékenységbe. A határfelületekkel kap­csolatban két problémáról kell beszélni. Az egyik a durvább, de nagyon gyakran előforduló hiba, az ugyanis, amikor a határfelületek még csak nem is érintkez­nek, és a határfelületek kö­zött olyan tevékenységek he­lyezkednek el, amelyeket a másikra várva senki nem végez el. Például bizonyos részlettervek elkészítéséről a tervező úgy gondolja, hogy azt a kivitelező terv nélkül megoldja, a kivitelező pedig azt várja a tervezőtől, hogy részletterveket szolgáltas­son. Amíg azokat nem kap­ja meg, nem kezd hozzá a tevékenység érdemi végzé­séhez. Ezt a határfelületi problémát akár úgy is jel­lemezhetjük, hogy a határ­felületen jelentkező hatásfok a 0-val egyenlő, a tevékeny­séget ugyanis senki nem végzi. Másik gyakori eset, hogy a határfelületek érint­keznek ugyan, de közöttük a transzmisszió — a tech­nikában megtanultakkal tel­jesen analóg módon — na­gyon komoly hatásfokrom­lással jár. Amennyiben pél­dául a beruházói igények és elvárások nem fogalmazód­nak meg a tervező számá­ra is érthető és értékelhető módon, úgy a kölcsönös egyeztetések, tárgyalások, levelezgetések sorozatában lekötött szellemi kapacitás hallatlanul rossz hatásfok­kal hasznosul, arról nem beszélve, hogy a folyamat ismét csak rendkívül időigé­nyes, az időveszteség pedig végsősoron a fejlesztési, be­ruházási tevékenység egé­szének hatásfok-romlásában jelentkezik. Funkcionális zavarok A fent^ leírtakra saját be­ruházásunk, a martfűi Nö­vényolajgyár építése tárgy­köréből számtalan példa vol­na felsorolható. Megjegy­zem, nem vagyok annak a beruházási szemléletnek a híve, és ez talán ebből a rövid, kis írásból is kiderül, amely csak a másik két fél hibáiban látja jelenlegi be­ruházási gyakorlatunk nem kielégítő voltát. Az a há­rom gondolat, amelyet ko­rántsem a teljesség igényé­vel kiemeltem, valójában a részterületek együttműködé­sének funkcionális zavarai­ra utal. Ezen funkcionális zavarok mögött döntően olyan emberi tényezők hú­zódnak meg, amelyeken a fogalmak kellő tisztázása és helyére tétele esetén anyagi áldozatok vállalása nélkül lehet segíteni. Amennyiben ezt elvégezzük, úgy feltétle­nül elérjük az egész fej­lesztési, beruházási tevé­kenység hatásfokának javu­lását. Ez a hatásfok-javulás végsősoron mindig a fajla­gos költségek csökkenésében jelentkezik a pénzügyi el­számolásnál. Márpedig ha a fajlagos költségek csökken­nek, akkor logikus következ­mény az, hogy a fejlesztés­re, beruházásra összességé­ben fordítható pénzösszegek csökkenése mellett is natu­rális mutatókkal számolva ugyanannyi vagy ugyanúgy megépíthető. És akkor gaz­dasági életünknek ezen te­rülete is jobban eleget tud tenni annak a kongresszusi határozatban megfogalmazott követelménynek, hogy elért eredményeink megszilárdítá­sa mellett teremtsük meg továbbfejlődésünk feltételeit. Erdélyi Sándor a martfűi Növényolaj gyár főmérnöke Összeállította: dr. Gyénél Márta

Next

/
Thumbnails
Contents