Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-13 / 86. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. április 13. 75 éve született József Attila agytok a ma, vagytok la holnap — írta Ady Endre a Csók Máté földjén című költeményében; alig néhány évvel azután, hogy József Attila megszületett. A jóslat nem egyetlen személyre, hanem egy egész osztályra vonatkozott. Mégis érdemes elidőzni annál a fénynél, hogy még Ady életében — József Áron szappanfőző és Pőcze Borbála mosónő gyermekeként — megszületett az a proletár- fiú, aki méltán lépett Ady örökébe. Aki emberiként, forradalmadként, költőként és gondolkodóként, mindig a teljességet ostromolva, az „emberi felszabadulás” egyik legjelentősebb szószólója lett. József Attilában a kivételes érzékenység és a rendkívüli okosság olyan történelmi időszakiban forrt össze egyetlen megváltó indulattá, amikor már — visszafelé nyomozva az időben — természetesnek hat. hogy valaki egymás mellé írja ezt a két mondatot a külvárosokról szólva: „Az egész emberi világ itt készül. Itt minden csupa rom”. Abban az Ady megírta környezetben született, ahol „álmodott a nyomor”. Ha már ennyi a kín, világot vált valórak’ — hirdette osztály történelmi küldetéséről József Attila. Gyermekkori hányattatása. félárvasága, nélkülözései — nem pusztán egyéni -sorsának mozzanatai. „Szerte nézett s nem leié honját a hazában:” Kölcsey sorai a Himnuszból — aktualizálva — a dolgozó többség életérzését fejezik ki a két világháború közötti Magyarországon. József Attila életét önmagában is egyetlen hatalmas metaforának, egyetlen végsőkig sűrített jelképnek érzi a mai utód. Iskolái és költői eszmélke- dése természetszerűleg a baloldali mozgalmak és a háború utáni európai művészeti avantgárd vonzásában történik. Huszonéves korára már érett, saját hangú költő, aki a folklórból, a világköltészeti hagyományból. a kortárs modem törekvésekből és a Nyugat vívmányaiból egyaránt merített. Szinte már indulásakor tudatosan vallja magát az „utca és a föld fiának”. Fölvállalt és elkerülhetetlen meri a küzdelmeibe zárt ember esendőségét is: „A legutolsó harcos én legyek” — írja tizennyolcévesen. József Attila a haladó polgári eszmék és a marxizmus tanulmányozásával, kortársai között kiemelkedő gondolkodói teljesítményével és szintézisteremtésével. költészeti gyakorlatában is kamatoztatta fölismeréseit. Költészetének történelmi mélységlátása — a maga élességében és következetességében — legnagyobb hazai és világirodalmi kortársaihoz viszonyítva is páratlan, ö mutatja ki a legnagyobb meggyőző erővel, versei sokaságában — a „Retteg a szegénytől a gazdag, s a gazdagtól fél a szegény” alapállásából — hogy a kizsákmányolás ténye milyen szükségszerűen eltorzítja a személyiséget, a kizsákmányolásnak még a haszon- élvezői körében is. Ezért kell szerinte a munkásosztálynak „az egész emberiségért helytállni az örök talajon”, vállalni nem csupán a külső, hanem az ember belső felszabadításának hosszú folyamatát. Érett fővel megértette. hogy az emberben a történelem fejlődésével is csupán „finomul a kín”. De az ..aljas, nyomorító hatalmak” megdöntését — épp ennek a felismerésnek a távlatában sürgette. forradalom várása és jövetelének késése mellett, a fasizmus világméretű előretörését tapasztalhatta. „Az elnyomás csapatban károg, élő szívre, mint dögre száll” — adja meg a félelmetesen pontos képletet koráról. Elméletileg is szembenéz a legkihívóbb kérdésekkel: a történelem törvényszerűségei, nemzet és osztályharc viszonya, az esztétikum és a politikum kapcsolódásának lehetőséged egyaránt mélyen foglalkoztatták. A nemzetet „közös ihlet”-nek nevezte. Szembeszállt a művészeti hatékonyság kérdésének minden szűkkeblű, lefokozó-gyakorlatiás értelmezésével ugyanúgy, mint az öneélúság elvével. „Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz. az a virág, ami van. széthull darabokra” — fogalmazza meg a természet és a történelem, á társadalmi fejlődés nagy törvényszerűségét a maga sor láttató és átgondolásra kényszerítő erejével. A munkásosztály költője — egyúttal a magyar nemzet költője is volt. „Édes hazám, fogadj szívedbe!” — szól fellebbezése az igazi nemzeti lelkiismerethez. a politikai szorongatottság és a belső s zárak ivet ettség idején. Új, szocialista internacionalizmust ■ hirdet meg a Duna táján, a nagy előd. Ady Endre szavaival is egybehangzóan. a harcos forradalmár. kora és kortársai kíméletlen bírálója, szenvedve panaszkodik: „Miért is kell fegyvert veretni belőled, arany öntudat!” De bízik harcának értelmében, s abban is. hogy az emberiség előtörténete véget ér egyszer, eljő a „szabadság békessége”, s „minket is elfelednek lassan lugasok csendes árnyain” — írja megnyugvást, feloldást keresve a jövőben a jelen harcosa. „A világ vagyok: minden, ami volt, van”. József Attila költészete intenzív foglalata nem csupán a megtörtént, de minden megtörténhető vagy eljöhető időnék is. Jövőidézésének türelmetlensége egyéni életsorsának tragikussá válásával, szerencsétlen szerelmeivel, betegsége előrehaladásával is nyomatékot kap. „És testem végül megbetegedett. mert férfi vagyok és nem tudja senki, még magam sem. hogy mennyit szenvedek” — írja önvallomásként egyik töredékében. József Attiláról szólva különösen érvényes az a megfogalmazás. hogy az igaz nagy költészet soha nem a kitalálás, hanem a megtalálás művészete. Az ő soraiban a tapasztalát törvény- erejűvé emelkedik; számtalan élethelyzetünkben idézzük őt hogy önmagunkat is jobban megértsük. A boldog és a boldogtalan szerelmes, áz élettel most ismerkedő kamasz vagy a komoly felnőtt egyaránt meríthet költészetéből segítséget, bátorítást, tanulhat önérzetet, önbecsülést. Fölényes poétikai eszköztára lehetővé tette számára. hogy gazdag egyénisége minden élményét és tartalmi közlendőjét — a szó legnemesebb értelmében — formává alakítsa. Képei, összevont hasonlatai, váratlan gondolati fordulatai ma már köznyelvünkben is elevenen hatnak, s minden újabb magyar nemzedék újat keresve és újat találva fedezi fel őt magának. Volt idő, amikor József Attilát csak a forradalmi, vagy éppenséggel a szűkebben vett mozgalmi versei alapján tartották elsősorban nagy költőnek. Minden kisajátító elfogultsággal szemben, ma is csak azt válthatjuk: a teljes József Attila a miénk! Világirodalmi jelentősége mellett a két világháború közötti szocialista költészet legnagyobbjai sorában a helye!) na ■feledkezzünk meg arról sem, hogy olyan magyar költőnagyságok kortár- saként emelkedett ki, mint Kassák Lajos, Illyés Gyula, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc. Több mint négy évtizede bekövetkezett halála után. képletes értelemben, öleljük őt vissza újra és újra a sínekről. Ne feledjük ma sem, hogy még életében, kulcsmondatként hagyta ránk költészetéhez: „Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret”. Becsüljük meg és szeres^ síik őt a hozzá egyedül méltó. végletes és gyermeki őszinteséggel! József Attila: (íme, hát megleltem hazámat...) Íme, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul árják fölébem, ha feliemet, ki eltemet. E föld ‘ibefogad, mint a persely. Mert nem Ikell (mily sajnálatos!) aháborúból visszamaradt húszfilléres, a ivashatos. sem a vasgyűrű, ,melybe vésve a szép szó 'áll, hogy új világ, jog, föld, — Törvényünk háborús még s szebbek iaz aranykarikák. Egyedül voltam én sokáig. Majd eljöttek hozzám sokan. Magad vagy, mondták; bár velük voltam volna én boldogan. Így éltem is voltam én hiába, megállapíthatom magam. Bolondot |játszottak velem s már halálom is hasztalan. Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen. Nagy nevetség, hogy nem vétettem többet, mint ■vétettek nekem. Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot már végképp másoknak remél. Zelk Zoltán: Nem tudsz te meghalni Hiába feküdtél a sínekre, lásd be, nem tudsz te meghalni. Vak vagonok sora düböröghet rajtad, s vonatnál dübörgőbb évek szerelvénye — nem fog rajtad halál, Megválthatsz egy népet, magad meg nem váltod, a megváltók sorsa kikelni a sírból. Te sem rejtőzhetsz hát, hiába vágysz ülni holt rigók leikével, a semmi nyugalmas, fuvalom-se-bántja, rezdületlen ágán. S kínálnád még százszor magad a halálnak, lenne pusztulásod országos ezerszer, akkor sem bocsátna el az élő világ. Hogy is bocsájlanának! Szükség van szavadra. •Arra is, mit szájjal a füleknek mondasz. Jöjj, lobbantsd hát lángra vitáink parazsát, fénylő, szép gondjaink ki ne aludjanak értetlen, vak szavak sivár hamujától. Jöjj, te Vitatkozó, jöjj, te Magyarázó, várnak éji szobák, s Költészet gondja. Lássuk, mily ábrákat vés mutatóujjad ércnél maradandóbb füstbe-lámpafénybe. Ne kéresd hát magad. Kelj föl a sínekről, te széttéphetetlen! S úgy jöjj közénk, haza, ahogyan éveid azt megkövetelik, már a tél derével hetyke bajuszodon, így illesz már közénk... Hát még az ifjakhoz, kik atyjuknak vallnak, s versed páncéljába, hűségbe öltözve vágnak az időnek — hidd el, fölismernék, téli ág alatt is változtathatatlan, szép kamasz-mosolyod! Szász Endre rajza Szalay Lajos rajza (Illusztrációk a Mama című vershez) Magyarország messzire van A költő versei idegen nyelven ózsef Attila költészete vitathatatlanul a világirodalom áramlá- tába tartozik. A világ számos nyelvére fordították le verseit, A színvonalas műfordítások s a növekvő kiadások száma mind több lehetőséget teremtenek költészete nagyságának megismeréséhez. nemzetközi elismeréséhez. Az egyetemes kultúrában Tristan. Tzara a következő módon jelöli ki József Attila helyét: „Büszke emléke azon a magaslaton foglal helyet, ahol hozzá hasonlóan Bartók is a nemzet éltető szelleméből merítette azt a szubsztanciát, ami az egyedi sajátosságokon túlmutatva az egyetemességig jut ei” — A magyar költészet kincsestárának egyik gyöngyszeme József Attila, aki szinte egyetlen: magyar vonatkozású, klásszikus, sőt modem költészeti antológia, válogatás lapjairól sem hiányozhat. Hans Magnus Enzensberger válogatásában a Museum der modernen Poe- sle-ben (1963) németül, a The Penguin Book of socialist verse (1970) antológiában angolul jelent meg. Nemcsak kortársai, s kor- társaink — hiszen közülük, akik személyesen is ismerték, sokan még közöttünk élnek —, de az újabb nemzedékek képviselői is megragadó erejűnek tartják József Attila költészetét, életét. A francia költőtársak már 1955-ben tisztelettel adóztak József Attila emlékének, a cais á Attila József című kötetben. Guillevic neves francia költő József Attila egyik kitűnő fordítója így fogalr mazta meg hatását: „Meglepő, mennyire a saját keserves életéből fakadnak képei: mindig a maga nyomorúságos, kóborló, harcos, hazájával összeforrt sorsának élményeiből merít. Megvan benne a képesség, hogy minden dolgot átlényegítsen, s olyan magaslatra emeljen, ahol az egyén veresége már a balsors feletti győzelemmé válik”. Kötetében, a Mes poótes hongrois-ban (1967) 23 József Attila versfordítása jelenik meg. Köztük a Tiszta szívvel, amelyet más francia szerző is lefordított, a Flóra, A tőkések hasznáról s az utolsó verse, az íme. hát megleltem hazáimat is szerepel. Más neves francia költők is, mint Tristan Tzara, Paul Eluard, Jean Rousselot, Cocteau fordítottak József Attila-verseket antológiák számára, amelyek köziül megemlítjük a Gara László szerkesztésében 1962- ben a Seuil kiadásában megjelent kitűnő magyar költészeti válogatást. Ebbe húsz
