Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

1980. április 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Pódiumon Az elmúlt hét figyelemre méltó zenei eseménye volt Deseő Csaba és együttesének dzsessz hangversenye a szol­noki Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A mű­faj ismert jeles képviselői látogatták ezúttal városunk­ba. Sőt a véletlen folytán még meglepetésben is volt részünk Jack Gregg szemé­lyében, aki egyenesen Párizs­ból került Szolnokra. Deseő Csaba — brácsa, Horunzsij Vladimír — zon­gora, Kőszegi Imre — dob, Jack Gregg — bőgő és Ber­ki Tamás — ének, kitűnően harmonizált temperamen­tummal telített igen ritmikus improvizatív muzsikát ját­szottak. Nagyon sok saját kompozíció is elhangzott, melyek színes, változatos improvizációkra adtak lehe­tőséget. Általában a dzsessz tradicionális keretei között valósították meg elképzelé­süket, de olykor meglepő ze­nei fordulatok dús ritmikai építkezés tette még színeseb­bé számaikat. Valamennyien nagyszerű szólisták hangsze­reiken, és mégis szerényen egymásra figyelők az össz- játékban. Ez utóbbi különö­a dzsessz sen zenei szempontból je­lentős, mert bármilyen kitű­nő is egy szólista, az együt­tes produkcióját figyelem.be- véve nem sokat ér ha ego­centrikussá válik az összjá- ték. Kőszegi Imre érdekes, fi­gyelmet keltő szerzeményei, mint a Kati, Baseball Blues, Darling, vagy Deseő Csaba Nagy erdő című száma, Ber­ki Tamás dala a műsor leg­sikeresebb produkciói voltak Charlie Parker Yarbird Suite és Nat Adderley Munkada­la mellett Számomra a hangerő volt egyetlen — a bőgő és dob szólóit kivéve, mely olykor kifejezetten zavart. Dinami­kai differenciáltságról szin­te nem is írhatok, ami úgy érzem minden érthető indo­kolás dacára a zene rovásá­ra megy. Egy bizonyos hang­erő fölött a zene képtelen funkcióját mairadéktalianul •betölteni. Tehát a műfaj ko­molyzenei rangjának elisme­rését tekintve ez nem lehet közömbös, hiszen a dzsessz művészi értéke a lemérhető fejlődés ellenére még ma is vitatott kérdés. Egyed Ferenc Emlékezés József Bttilára Koszorúzási ünnepség Szolnokon József Attila születé­siének 75. évfordulója alkalmából holnap dél­után fél 4-től koszorú­zása ünnepséget rendez­nék Szolnokon a József Attila szobornál. A vá­ros lakóinak nevében Szunmay Ernő, a Ver­seghy Ferenc megyei Könyvtár igazgatója tart ünnepi megemlékezést. A tiszteletadás koszorúit a KISZ Szolnok városi Bizottsága és a megyei József Attila emlékbi­zottság képviselői helye­zik el a szobor talapza­tán. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban délután 5 órától költé­szet napi irodalmi mű­sort mutatnak be a Szig­ligeti Színház művészei: Ferencz Éva. Margittal Ági, Basilides Barna és Fonyó István. Főiskolások matematikaversenye Szép sikert értek ei a „házigazdák” Az ország tizenhat műsza­ki főiskolája, négy-négy hallgatóból álló csapatokkal képviseltette magát az idei Hajós György matematikai tanulmányi versenyen, ame­lyet tegnapelőtt rendeztek meg a Kilián György Repü­lő Műszaki Főiskolán. A verseny eredményhirdetésé­re tegnap délelőtt került Sor. A csapatok vetélkedésé­ből a budapesti Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola került ki győztesen, minimá­lis különbséggel végzett a második helyen a Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskola, a harmadik helyezett a győri Közlekedési és Táv­közlési Műszaki Főiskola csapata lett. Az egyéni versenyben Vojczek Judit., az Ybl Mik­lós főiskola hallgatója vég­zett az első helyen, a má­sodik, harmadik helyre a „házigazda” főiskola hall­gatói — Pix Gábor, illetve Hanácsek László — kerül­tek. A legszebb feladatmeg­oldásért járó különdíjat A Kilián főiskolás matematikusai. Képünkön Brassói Tivadar vezérőrnagy, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola parancsnoka az egyéni verseny második helye­zettjének, Pix Gábornak adja át a jutalmat Kozma Erzsébet, a győri Műszaki Főiskola, hallgatója Közlekedési és Távközlési nyerte el. A Budapesti Történeti Múzeumban láthaifó a budai gótikus galéria legszebb szobra, a hetvenhárom centiméter nagyságú Fehér Madonna. 1947-ben talál­ták meg a testet, majd 1979. november 8-án a hozzátartozó fejet. A szobor anyaga Budafok-nagytétényi bányákból származó puha mészkő A Kossuth Könyvkiadó és a Kossuth Nyomda között kötött szocialista együttműködési szerződés érteiméiben Lenin születésének 110. évfordulójára a , boltokba kerül Lenin összes műveinek befejező kötete is. Az évforduló alkal­mából a Kossuth Nyomda hatvannapos átfutási idő alatt elkészítette a kiadvány prospektusát. A prospektus az ötvenöt kötet rövid ismertetését tartalmazza. A lámpások messzi világítanak K Ki-be kergetőzik a pajkos tavaszi szél a kungyalui is­kolában. Gyerekzsivajt idéz­ve muzsikál. — Nem iskola ez már — legyint a csizmaszárból ki­húzott újsággal a régi épü­letre a postással dislkuráló idős bácsi. — A gyerekeink, unokáink a városban tanul­nak. Reggelente jön értük a busz. délután meg haza hoz­za őket. Régebben járt velük a tanító is de biztos megun­ta. mert elköltözött a falu­ból. Nehéz eldönteni mit fájlal jobban: a kihalt épületet, aho­va egykor palatáblával járt, vagy azt. hogy még a tanító is elköltözött a faluból. Gazdátlan szolgálati lakások A körzetesítéssel, az elnép­telenedő isíkolák felszámolá­sával a pedagógusok egy ré­sze ..munkanélkülivé” vált lakóhelyén. A gyerekekkel egy üt ingázik a szomszédos község iskolájába, vagy más településre költözött át. A kungyalui tanító az utóbbit, Cser Imréné mezőhéki peda­gógus az előbbit választotta. A fiatal magyar-orosz sza­kos tanárnő akikor kel. ami­kor még „a nap is lábujjhe­gyen jár”. Hét óra előtt már viszi a két kisebb gyerekét az óvodába, ^ két nagyobbal, s a többi mezőhéki diákkal pedig együtt utazik Mester- szállásra, az iskolába. A nap­közi után ugyanígy fordítva. —• Kényelmesebb volt Me- zőhéken. helyben tanítani, de ott csak az alsó tagozat maradt. — mondja. — Igaz, hívtak, települjünk át Mes­terszállásra. most is üresen áll két szolgálati lakás —% de idős apámat már nem hozha­tom át a családi házunkból, öreg fát vétek átültetni. A tantestület másik két pedagógusa dr. Horváth Fe- rencné igazgatónő és Prekup János tíz éve ingázik. Ök Kunszentmártonból. Nem a szolgálati lakás minősége el­len van kifogásuk, az igazga­tónő családi körülményék miatt költözött el Mesterszál­lásról. Prekup János meg egyelőre még r.erp döntött a letelepedés mellett. Ügy véli. a napi_ utazgatás nem megy a munkája rovására. Nem így Cser Imréné. a,ki abban látja a bejárás legfőbb hátrányát, hogy nem „léleg­zik” együtt a faluval, nem igazán mezőhéki. nem iga­zán-mesterszállási. nem tud­ja úgy megismerni tanítvá­nyai szüleit, életkörülménye­it. örömeit gondjait, mint ahogy helyben élve tudná. Szerinte bármekkorát is for­dul a világ, különösen a falu­si pedagógusnak változatla­nul „lámpásnak ” kell lennie, nemcsak az iskolában', ha­nem az adott közösségben is. Csak így tudhat maradandót alkotni munkájával. Az in­gázás átmeneti megoldás le­het csupán. Életprogramnak beillő szép feladatot jelölt ki magának Cser Imréné, amelynek megvalósítása számára Mes­terszálláson egyelőre — rajta kívülálló okok miatt — még várat magára. Milyen a gombostű? Ki tudja miért, egy má­sik mesterszállási „hiánysza­kos” tanárnő meg a szom­szédos településen szegődött el. A pedagógusok „útjai” sole esetben, úgy tűnik, ki­számíthatatlanok. Ki ezért, ki azért vesz vándorbotot a kezébe. Kerekes Alajos például az öcsödi cigánygyerekek kedvé­ért ingázik naponta Kun- szentmártonból, no meg azért, mert azt vallja, „senki sem lehet próféta saját hazá­jában”. Tíz évig Kungyaluba, ti­zenhárom éve Öcsödre jár tanítani. — Nézze meg a gyerekeim írását — mutatja a diákok füzeteit. — Pedig négy évvel ezelőtt némelyiknek még gondot okozott a magyar nyelv. Mintha csaik rácáfolna a tanítóra. elélép egy óriás biztosítótűvel egy kisdiák: — Tanító úr. találtam’ egy gombostűt. Nevetésre görbülne a szám, de a tanító komoly arca visz- szatart. Megköszöni, s elma­gyarázza a nebulónak milyen a gombostű. — Egy évtizede még tizen­éveseket tanítottunk a betű­vetésre. Most a tizennyolc 'harmadik, negyedik osztályos tanítványaim között egy túl­koros sincs. Sajnos, az ingázók többsé­gét nem effajta „megszállott­ság, a pedagógia „perifériá­jának” vonzása indítja út­nak; hanem az egyik mert éppen összeveszett az igazga­tójával, rossz a tantestületi légkör, a másik a magasabb fizetésért, a harmadik, mert nem a szakját taníthatja, a negyedik nem adja fel a vá­rosi lakását, s az ottani el­helyezkedés lehetőségét, — az ok, ahány nevelő annyiféle. S hogy mennyi? Nem szerepel ® statisztikában, hogy hány a bejáró — azaz höly inkább a városokból kijáró — peda­gógus. Egy országos becslés Szerint az arányuk eléri a harminc százalékot, mások véleménye: még ennél is több, Szinte alig van olyan tantes­tület. amelyben ne lenne „bejáró” nevelő, s szinte hi­hetetlen. de van olyan isko­la. amelynek óvónői, taní­tói, tanárai valamennyien in­gázók. Korán kell kelni annak, aki Szolnokról akarja elérni a jászberényi „tanító” buszt, így nevezik a Jászság „fő­városából” Pórtelekre induló járatot, mivel a busz utasai között minden reggel ott van az iskola egész tantestülete. A tizenegy tanítót, tanárt száz­ötven diák várja a tanyaiköz­pont iskolájában. Azaz for­dítva, hiszen — a busz nem a becsengetés- hez igazodik — a peda­gógusok már hét óra körül megérkeznek az iskolába, s a gyerekek csak ezután szál­lingóznak be — többségük öt kilométernél is messzebbről 1— a környező tanyákról. Pórtelekről három éve köl­tözött el Salamon József, az utolsó „lámpás”, helyben élő 'tanár. „Egy esős november­végi” napon, emlékszik visz- sza, nem túl lelkesen. Nem Csoda. Élete nagy részét itt töltötte: — 1945»ben, ahogy elvo­nult a front, akkor jöttem Pórtelekre, öten voltunk a tantestületben. mind itt laktunk, többnyire albérlet­ben. S aztán, ahogy bővült az iskola, sokasodtak a diá­kok. egyre több lett a Jász-' berényből kijáró nevelő. Vé­gül azt vettem észre, csak én lakom Pórteleken. A tanítás 'mellett afféle mindenes vol­tam, könyvtáros, népművelő, mozis... de ne higgye, hogy ez panasz. Most Pórteleken nincs mo­zi. gazdátlan a művelődési ház., A könyvtár ablakán el­mosódott a nyitvatartás. a polcokhoz támasztva, a si­kált hajópallón egy rossz kerékpár: nem éppen csalo­gató látvány. Á könyvtár szomszédságában a nyolcszor nagyobb büfén, akárcsak a közeli Pipacs presszón vi­szont jól látható, hogy csak 9-órától várja a vendégeket Ügy tűnik, korábban nem ér­demes kinyitni. Nincs to­longás a vegyesboltban. Nem is igen lehet mit venni — jegyzi meg a kora reggeli kenyérrel távozó egyetlen vá­sárló. A boltos szerint meg: „nem fogy itt semmi; a tej rániksavanyodiik, a felvágott megzöldül”. Eltartotta a lakosság —• Én nem akartam elköl­tözni innen — folytatja a be­szélgetésünket Salamon Jó­zsef, az iskola igazgatóhe­lyettese. — Megvettem vol­na a szolgálati lakást, vagy építettem volna. A ta­nácson azt mondták, állami lakást nem lehet megvenni. Telek meg nincs. Jászbe­rényben volt. így most ő is ingázik. A település története sze­rint Pórtelek első tanítója a századforduló előtt nyitotta meg iskoláját. Egy írástudó pásztor római módra a sza­bad ég alatt a porba, hamu­ba írva vezette be a gyereke­ket a betűvetés tudományába egy véka lisztért, egy zsák kukoricáért... A lakosság el­tartotta. Pórtelken most több mint ezren élnek — a központban hétszáz körüli a lélekszámú A takaros utcákban új házaik épülnek. Szeptemberben meg­nyitotta kapuit a diákok szá­mára a napközi, van óvoda a kövekező tanévben húsz el­sős — több mint tavaly — lépi át az iskola küszöbét. A település — úgy tűnik — nem egykönnyen néptelene- di'k el. S mégsem tudna nem „el”, hanem megtartani egy pedagógust sem? Tál Gizella

Next

/
Thumbnails
Contents