Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-13 / 86. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. április 13. Tiszamenti Vegyiművekben 1979-ben indult be a próbaüzem a közel \1 milliárd forintos ' beruházással épült nátriumtripolifoszfát- és fősz- forsavgyárban. Ebben a két hatalmas gyárrészben 62-en dolgoznak négy műszakban. Műszakonként 16 dolgozó ügyel, ellenőrzi az automata berendezéseket. A gyárnak évi kapacitása közel 30—30 'ezer tonna. A nát- rivmtripolifoszfát 15 százalékát helyben a mosószergyártásnál használják fel. A többi u hazai mosószergyárak igényeit elégíti ki. Foszforsavból exportra is szállítanak. Az alapanyagot a Szovjetunió és Bulgária biztosítja. Új üzem a Vegyiművekben W A két gyárrész, előterében a foszforsavszóda isilói A foszforsav 'üzemben a fűtő-melegvíz szivattyút szabályozza Czifra Sándor lakatos és Bámer János csoport- vezető ... A gyár agya — Ladányi István a műszerszobából irányít Foszfor lefejtése Hajtóműcsere a szódaadago ló rendszerben Technológiai ellenőrzés — Vígh József csoportvezető a csőhídon Tarpai Zoltán képriportja Ellentétek és párhuzamok — Miért pont ezt a gépet találta fel? — 1972 nyarán, egy tikkasztó augusztusi vasárnapon indult a család a strand,ra, amikor az anyósom arra kért, várjuk meg, amíg elmosogat, aztán ő is jön. Végignéztem, mondhatom úgy is, végig türelmetlenkedtem a mosogatást Mennyi értékes időt elvesz ez a nem éppen gusztusos munka az asszonyoktól. De hány, meg hány munkaerőt leköt az üzemi, konyhákon, éttermekben...! Nem szaporítom a szót, elkezdtem azon gondolkozni, hogyan csinálhatnék valami egyszerű masinát, amely leveszi az asz- szonyok válláról a mosogatás terhét. Mosogatógépek eddig is voltak. — Igen, vízsugarasok, amelyek a tányérokat elmosták. De én olyat akartam, amely mindenféle, formájú edényt, evőeszközt elmos megszárít, helyére, rak. — És? — A szabadalmi bejelentésemet 1975. február 6-án nyilvántartásba vették. Idézünk a háztartási mosogatógép szakleírásából: „A gép két egymással összefüggő változatban építhető Az első változat: a kisebb jövedelmű, illetve egy-két személy részére megfelelő, félautomata mosogatógép, melynek külön berakótere van, ahová az edényeket egyenként be kell rakni, a megtisztított edények visz-' szakerülnek a berakónyíláshoz, amit kézzel kell kiszedni, A második változat: egy teljes automata mosogatógép. Egy konyhaszekrény bal oldalába be van építve, az első változat szerkezete. Ennél az űjabb mosatlan berakása miatt a megtisztított edényeket nem kell a berakótérből kézzel kiszedni. A gép három csoportba kirakja a tárolóba, külön a tányérokat, külön az egyéb edényeket és külön az evőeszközt. Az edények berakásán és egy indítókar meghúzásán kívül más tennivaló a mosogatással kapcsolatosan nincs. Amikor az utolsó megtisztított edény is a tárolótérbe került, a gép automatikusan leáll. Ez nagyon ígéretes, de mibe kerülne egy ilyen gén. mennyi áramot fogyasztana? — Az első változat — sokat mondok — négy-ötezer forintba. Az automata kb. egy mind,ént tudó mosógép araval lenne azonos Az energiaszükséglet? Minimális, annyi, mint más szerény háztartási gépeké. A továbbiakban a gép sorsáról beszéljenek a dokumentumok. Az Országos Találmányi Hivatal 1979 április hó 28-án — tehát a be- jelentest követően négy év- vei később — V. A. szolnoki technikusnak, mint szaba- dalmasnak - ő a feltaláló a háztartási mosogatógépre szabadalmat adott. A különböző szakvélemé- nyek alapján a szerkezet többet tud, mint a hasonló vagy nem hasonló _, a merikai, svájci és nyugatnémet gépek. 1978. szeptem- ber 18-i dátummal a feltaláló a következő levelet kapta a Danubia Szabadalmi Irodától: „Szíves tudomására hoz- zuk, hogy a tárgy szerinti szabadalmi bejelentés közzétételét az Országos Találmányi Hivatal elrendelte (ez megjelent a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő 1979. januári számában. A SZ'H*k' Az esedékessé vált 1 5 évi és kinyomtatási díj befizetési költsége 8 ezer 400 forint. Amennyiben a befizetés nem történik meg, úgy kénytelenek leszünk a tárgyi bejelentés képviseletéről lemondani ” Alan-ás. V. A. a kért összeget be- ízette Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a szabada- om oltalmi ideje a beje- lentéstől számított húsz év A szabadalmi oltalom tartalmára évenként fenntartási dijat kell fizetni.. Ez az ösz- szeg a bejelentést követő évben 1000 forint, majd évente 500 forinttal emelkedik — Erre az évre mennyit fizet? — Január 14-én már befizettem a fenntartási illetéket, 3 ezer 500 forintot. — De menjünk időrendben. __ Tavaly június. 6-án levelet írtam a Danubia Szabadalmi Hivatalnak, megköszöntem az eddigi szíves közreműködésüket, és megbíztam őket a szabadalom értékesítésével. _ Erre kapott választ? __ Természetesen, augusztus 9-én. Tessék... — Legjobb, ha idézünk a Vá—2479. számú levélből: „Az értékesítés érdekében előzetes piackutatást kell végeznünk. Ennek feltétele többek-között a hazai gyártómű felkutatása.” — Meghívtak személyes tárgyalásra is. / _ Erre a válaszlevél után k erült ugye sor? — Igen. — S akkor mit közöltek önnel? — Azt, hogy keressek vevőt, aztán majd ők bonyolítják ... — Talált „vevőt”, pontosabban olyan gyárat, üzemet, amelyik vállalta volna a gyártást? — Sajnos, nem. _ Mi következett ezután? __ 1980. január 10-én újabb l evelezésbe kezdtem. — Ahogy nézem a szabadalom értékesítése érdekében folytatott levelezés vastagabb paksaméta, mint maga a találmány műleírása. — Sajnos, igen. Tessék a január 10-i levelem, amelyet a TESCO-nak írtam: ,.A Licencia Találmányokat Értékesítő Vállalat javaslatára érdeklődöm, hogy hivataluk vállalná-e találmányom külföldi értékesítését.. — Szóval külföldre . .. — Ne nézzen olyan szemrehányóan, én amit tudtam, mindent megpróbáltam itthon. Munkásember vagyok, teljességgel járatlan egy találmány eladása hogyanjával, mikéntjével. Eddig olyan harmincezer forint körüli pénzemben van ez a gép. Kb. 800 napot dolgoztam rajta. Jövőre mar négyezer forint fenntartási illetéket kell fizetnem... S ha itthon nem kel el, akkor a védettség idejére 104 ezer forint illetéket kell fizetnem. — Jelenleg hol tart az ügy? , m . — A TESCO közölte, hogy magánszemélyek találmányai értékesítésére nincs joga szerződést kötni. Forduljak talán a NOVEX Találmányfejlesztő és Értékesítő Külkereskedelmi RT-hez. — És? __ Ott azt mondták: ha a b izottságuk úgy dönt, hogy elvállalhatják, akkor majd foglalkoznak az üggyel... De nem titkolták: hosszadalmas lesz... Ne idegeskedjek, ne zavarjam őket, majd értesítenek .. . Különben elfogultsággal, méltánytalansággal senkit sem illetek. ^ A vonal másik véO gén volt iskolatár- ■ jMi sam: — Nem, sajnos az idén már nem megy ... Csak jövőre. Egy fia kapacitásom sincs... — Akkor hát, szervusz — kezdtem búcsúzkodni. — No várj, ne idegeskedj, van azért megoldás. Szerzek neked egy brigádot: szombat, vasárnap megeszik az egész melót... Maszekben, persze, hogy maszekben . .. Minden úgy történt, ahogy volt cimborám mondta. A kőművesek, a villanyszerelők pontosan, de boszorkányos gyorsasággal dolgoztak. Vasárnap este megittuk a „melóra” az áldomást. Néhány héttel később az egyik segédmunkás megkeresett : — Egy kis baj történt... Elkaptak bennünket a daruskocsival . .. Maszekoltunk. Beemeltünk a „hobbin” néhány gerendát. — Vasárnap? Hogy jutottak a daruhoz? — Ah, dehogy, meló alatt, úgy üzlet. Tudna segíteni... Csak szólni kellene a főnökségnek. — Nem ígérhetem ... Vagy két hónappal később összefutottam egy másik „brigádbélivel”. Csak éppenhogy, udvariasságból érdeklődtem: nincs tán nagyobb baj? — Ah, nem lett belőle semmi. Nem mindenki olyan félős, mint maga. „Elgereblyézték ..Azóta már óra- béremelést is kaptunk, nemhogy fegyelmit. Csak tudni kell, kivel kössön üzletet az ember, hogy ne üsse meg a bokáját... — Mondja, hogy csinálja: maguknál több a színielőadás, mint három más nagyközségben együtt. — Bérletsorozatot hirdettünk. Igen nagy az érdeklődés, mindig telt ház van. — Melyik színházat „fogta meg”? — Haknjhrigád, de nagyon rendesek, pontosak, lel- kiismerétesek. — De a jegy ... a bérlet... az jó drága! — Nézze, „ebből szubvencionálom az államot”. — Ezt meg hogy értsem? — A kedves papa meg a mama hatvan forintért is eljön megnézni a „nesze Pista láss vásárt” című izét... Keres valamicskét ezen a művelődési ház is, ebből fedezzük a Népszínház, az Állami Bábszínház ráfizetéses gyermekelőadásait. A kicsik csak tíz forintot fizetnek. De az irodalmi esteket is jobbára ezekből az „ihaj, csuhaj, sose halunk meg” haknik jövedelméből fedezzük ... * A nevezetesebb előadóművészek — tisztelet a kivételnek — ugyanis csak két-három előadást vállalnak el... Egyszem fellépést nem igen ... — Mennyi a bevétel, mennyi a kiadás? — A bevétel? Ah ... Egy- egy művész viszont ' elvisz bizony tőlünk öt-hatezer forintot is .. . Pedagógus ismerőA som lecsapta a pi- * ros ceruzát: — Nem, én ezt nem csinálom... Írok a miniszternek, az ENSZ-nek, a Szentháromságnak, hogy ezeket a dolgozatokat én csak társadalmi munkában vagyok hajlandó kijavítani. A gyerekek iránti szere tétből. — Miért? Milyen dolgozatok ezek? — Az országos középiskolai tanulmányi verseny első fordulójának írásbeli anyaga. Nem, nem rosszaik, sőt... De kiszámoltam: any- nyiért javítom darabját, hogy hét forint az órabérem ... Miért akarnak így megszégyeníteni ?! ?; Felelős beosztású B vezetőtől sok ezer »sí embert érdeklő és érintő dologról kérdezősködtem. Mindenre pontos, határozott választ adott, nem rejtette véka alá üzemük gondjait sem. A részkérdésekben is „otthon van”, a zavaró tényezőket is aprólékosságig ismeri. — Arra kérem, hogy segítsen gondjainkat teljességében feltárni, nehogy valakik is hamis illúziókat tápláljanak — hangsúlyozta, majd hozzátette — tudjuk, sók minden kellene, de miből? Ésszerűen, takarékosan kell bánni javainkkal. Megszólalt a telefon. Odalépett az íróasztalhoz, felvette a kagylót. — Igen, én ... tessék mondani ... A vonal túlsó végén lelkes duruzsolás. De nem sokáig tartott: — Nem, nem kérem. Akármilyen szép és olcsó, akkor sem. Tudom, hogy jó lenrfe, de nem... Köszönöm a figyelmességét. A beszélgetés csak néhány percig tartott. Vendéglátóm kesernyés mosollyal fordult hozzám: — Miféle újmódi nyavalya ez rajtunk, hogy a tegnap vett öltönyünket, bútorunkat stb. ma már ósdinak tartjuk. Alig tudtam a gondnokunkat most is valamiről lebeszélni. Mert hogy van rá egy kis „dugi pénze”. Hol ezzel, hol azzal akarnak „meglepni”. A múltkor már azt mondtam, nekem csak annyira kedveskedjenek a köz pénzéből, mintha a saját zsebükből tennék ... Tiszai Lajos
