Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-09 / 82. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. április 9. réKRnyö ___________előtt D erekasan kitett magáért a televízió; az ünnepnapok programját annyi ízből s oly sok színből komponálta meg, hogy nemre és korra való tekintettel is igazán találhatott benne mindenki magának valót. Komoly a mulatságossal — sohasem a komoly talannal! — igen élvezhetőén váltogatta egymást a napokon át folyó műsoráradatban. A jegyzetírót szinte a bőség zavara fogja el, amikor a rendelkezésre álló terjedelmen belül szeretne szót ejteni csupáncsak a legkiemelkedőbb alkotásokról is. s. Itt van mindjárt két izgalmasan mai gondolatiságú produkció, a Kapás Dezső írta és Nemere László rendezte Prolifilm, valamint a Gelman-dráma magyar tévéváltozata, a Visszajelzés, amelyet Mihályfi Imre vitt képernyőre nagyvonalúan és lényegretörően. Az előbbi témájában történelmi, hisz lényegében a felszabadulás utáni évek világát idézte, az utóbbi viszont a legmaibb jelenben játszódik, a feszültségek egy épülő ipari kombinát problémái körül robbannak ki. A Prolifilm át meg át van szőve az emlékezés finom lírájával, a szerző saját gyermekkorára emlékezik benne. A Visszajelzés kemény és szikár dráma, de korántsem csak egyszerűen „termelési” dráma, mint ahogyan témája után egyes kritikusok szeretnék ebbe a skatulyába zárni a szovjet szerző színpadi művét. Visszajelzés Különösen nem volt ez érezhető a tévéjátékban. Mihályfi rendezése ugyanis épp abban emelkedett az átlag fölé, hogy a drámát nem engedte beleveszni a téma „sarába”, hanem igazi emberi viszonylatokat teremtett, s a különböző magatartások kiélezett szembesítésével tárta fel meggyőző erővel az igazságot: helyes döntés az lehet. amelyik nemcsak pillanatnyi érdekeket szolgál, hanem perspektivikusan is érvényes és eredményes. Ezen az általánosabban vett mondanivalón belül igen erőteljesen figyelmeztet egy közvetlenebb gondolatra: az alulról jövő észrevételeknek, ^visszajelzéseknek” igenis mindig megvan' a maguk jelentősége a helyes döntések meg- ■ születésében! A tévéjáték erényei közé tartozik gondolati tisztasága és keménysége. Felépítésében feszes, semmi üresjárat, sem felesleges kitérő, a drámai cselekmény egyenesen tör célja felé. (Dramaturg Szántó Erika). A színészi munka is igen elmélyült, semmiféle hamis színészikedés, erőteljesen koncentrált kifejező játékban láthattuk a Visszajelzést (valamennyi közreműködő színész dicséretet érdemelhet). Prolifilm Másfajta építkezés jellemzi a Prolifilmet, melynek cselekménye egy emlékezés keretébe illeszkedik, s melynek elemei lazán kapcsolódnak, így végeredménye is az oldottabb játék. Ennek ellenére a részletek szervesen kapcsolódnak, egy 'pillanatra sem lehetett olyan érzésünk, mintha vasvillával dobálták volna össze őket. S ami különös sajátságot adott a játéknak: a lírai oldottságba egészségesen kamaszos humor vegyül, s lényegében azt az alapvető derűlátást fejezte ki, ami a felszabadulás után új életet kezdő magyar társadalmat jellemezte. Egy proletárcsalád életének, legfőképpen pedig a gyerekek sorsának ábrázolásában nagyszerűen fogalmazta meg a film nemcsak a halál fenyegetésétől megszabadult ember életkedvét, d,e azoknak az időknek a kettősségét is, amikor még sokminden nem tisztázódott, de érezni lehetett, hogy előbb-utóbb mindennek tisztázódnia kell. A három gyermekszereplő tehetsége — Baké’ Péter. Kobolák László, Schir Szilárd — egészen különleges élménnyé avatta az egyéliként sem szokványos hangvételű tévéfilmet. És sokáig emlékezetes marad Monori Lili is a proletáranya szerepében. Kevi emberek Az említett televíziós művekhez kapcsolható gondolatban az a riportfilm is, amelyet Kevi emberek címmel sugárzott szombat délután a televízió, amelyben egy konkrét háborús esemény részletei tárultak ugyan fel, de ahogy a film megidézte, s ahogy megszólaltatta az egykori esemény résztvevőit, a maga egyszerűségében és mindenféle pátoszt kerülő hangvételével a film valami általánosat is ki tudott mondani az emberről, valami lényegeset, amit egyszerűen csak úgy nevezhetünk : felebaráti szeretet. Annak megnyilvánulása volt az a bátor tett, amelyre 1944 októberében néhányan, nem kevesen, vállalkoztak a túr- keveiek közül, hogy akár a német tankok árnyékában is, a városháza pincéjében rejtegetve, 51 sebesült orosz katona életét mentsék meg. A félelem árnyékában folyt a küzdelem több napon át — sikerrel. Ahogy most a filmet az egykori hősök — mert hőstett volt az, amit véghezvittek, a javából — visszaidézték a tragikus napok eseményeit, abból természetesen áradt az emberség varázsa. Pedig Mata János rendező a tényszerűséget fogadta el alapelvként ri- pórtfilmjében (a téma felfedezése egyébként Tiszai Lajos érdeme, aki forgatókönyvíróként maga is részt vett a film készítésében), s csak a képeket aláfestő zenében vált érzelmessé, de ékkor is tartózkodóan elégikus. Az „iskolai” képek azonban, amikoris mai diákok idézték tankönyvi szárazsággal az egykori történet részleteit, semmi gondolati többletet nem jelentettek a riportfilmben, miként feleslegesnek hatottak a volt „szükségkórház” helyén, a pincében kiépített klubban d.isz- kózó fiatalok képsorai is; disszonáns hatásuk egyszerűen nem illeszkedett a riportfilm gondolatsorába. Hiszen tévesen sugalmazták a nézőnek> hogy lám az élet megy tovább, s a régi dolgok könnyen „feledésbe mennek”, az előző részletek ugyanis tartalmilag épp az ellenkezőjét bizonyították: Túrkevén ma is elevenen él a régi emlék. A film leghatásosabb pillanatai, lélekbe markoló pillanatai: az egyszerű emberek humánumtól duzzadó szavai. A kameráknak magáért ezért érdemes volt a tiszántúli kisvárosba látogat ni ok. Széles skálán mozogtak a mulatságosat, a szórakoztatást képviselő műfajok is; az ünnepnapok programjában volt derűs kábám Álljatok a fejetekre, bohózatba hajló komédia, filmburleszk, a többrészes Suli-buli, Varsányi Ferenc filmje hézagpótló munka; az élet. a diákélet humorosan eltúlzott ábrázolása a kritikusan látás és láttatás mesterien nevettető formája. A sorozat minden egyes darabja: vérbeli karikatúrák — kamerával rajzolva. Sajátos ízt képviselt Körmendi János vidám estje. eltekintve a kissé erőszakolt kerettől, kellemes szórakozást nyújtott. És szinte párját ritkította a két részben adott Sportolók a porondon. — VM — A jászberényi Székely Mihály Általános Iskolában kézimunkakiátlításí rendeztek az iskola Székely Mihály termében hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából — NZS — A könyvtáros — nyugdíjban sem pihen Pályaválasztás negyvenéves korban Amikor Tiszaföldváron megszületett — 1913-ban — már javában gyülekeztek az első világháború fellegei. Viharban teltek hát a gyermekévek, s majd a harmincas években debreceni joghallgató korában is a történelmi idő „sűrűsödését” tapasztalhatta. Nyitrai Lajosból — végül is ■— nem lett jogász. Egy ideig ügyvédje- löltködött ugyan szülőfalujában, aztán, miután katonaként túlélte a háborút, a közigazgatásban kezdett dolgozni. Bihar, Heves, Szolnok .megyei munkahelyek váltogatták egymást, mígnem 1954-ben — immár negyvenévesen — véglegesen pályát választott: könyvtáros lett, a kalocsai járási-városi könyvtár igazgatója. — Ez a választás tulajdonképpen nem volt olyan nehéz. Világéletemben szerettem a könyveket, szerettem olvasni. A magyar könyvtárügynek ez a korszaka is szép volt, fontos, nagy leckéket adott fel a könyvtárosoknak. Ekkor alakult ki, akkor szerveződött az a közművelődési könyvhálózat Magyarországon, amely — persze alaposan megváltozva — ma is létezik. — Kalocsáról — szép és tökéletesen rendezett könyvtárat hagyva maga után — 1967-ben hazaköltözött Ti- szaföldvárra. — Igen. öreg szüléimhez jöttünk haza a feleségemmel. A megyei könyvtárban dolgoztam tovább, igazgató- helyettesként. S ahogy az ötvenes években a hálózat- szervezéssel kezdtem, itt is a hálózati módszertani munka volt a „reszortom”. És Nyitrai Lajos mesél: a könyvtárosi munka — ami kívülről nézve meglehetősen unalmasnak tűnik — számtalan rejtett szépségét villantva föl. A hálózatszervező munkában volt olyan korszak, amikor érvelve, ügyeskedve, ravaszkodva kellett a települések tanácsait „megnyerni” — tegyenek valamit a könyvtárért. Nagyon szerette mindig az olvasószolgálatot, — ez a könyvtárosi munka csúcsa: a közvetlen, személyes kontaktus az olvasóval. Nyugdíjasként is képtelen pihenni. 1973-ban úgy vágott neki a nyugdíjas évekn'ek, hogy „szép csöndesen elkezdem a Szolnok megyei Néplap repertorizálását.” El is kezdte, s ezzel egyidejűleg tiszteletdíjasként hozzálátott a tiszaföldvári gimnázium könyvtárát — a szó szoros értelmében — „megcsinálni”. Volt ugyanis a gimnáziumban egy nagy halom, mintegy tízezer kötet rendszerezetlen, „feltáratlan” könyv. Most: a gimnázium könyvtára szép, rendezett, diákok, tanárok javát szolgálja. — Sok tanulsággal szolgált számomra a gimnáziumi könyvtárosság. A legfontosabb: amit a zsúfolt tantervekkel nem lehet elérni, az kiteljesedik a könyvtárban. Figyelem a gyerekeket. Hárman-négyen r— spontán módon — a marxista klasz- szikusok iránt érdeklődnek. Odaadtam nekik Engels: A természet dialektikáját, s hozzá a Filozófiai Kislexikont — nehogy kudarcélményt okozzon az olvasás. Meglepetésemre az egyik kislányt a rakétarendszerek érdeklik, ő is kapott könyveket. És sorolhatom a példákat. Szóval, úgy érzem, iskolai könyvtárosként is használhatok. — És közben készül a repertórium. — Nagyon izgalmas munka ... — Bocsásson meg. hogy laikus módjára közbevágok: mi az, ami izgalmat nyújt éveken át, miközben — korántsem, az öröklétnek író. dott — húsz, huszonöt év előtti újságok cikkeit olvassa, hogy helyét és tartalmát egy cédulán rögzítse. — Ennek a munkának, — a napilap repertorizálásának — szinte teljesen hányoznak az előzményei. A kezdet kezdetén — ezért haladtam az elején lassabban — ki kellett találni magát a feldolgozás rendszerét. Ez a szakmai oldal. Másrészt, bármilyen furcsán hangzik, nagyon érdekes olvasnivalók a két évtizeddel ezelőtt kinyomtatott újságok. Mondok egy apró adalékot: a Néplap napihír rovatából tudom, milyen gyakran játszottak az ötvenes években Moliere-t a falusi színjátszócsoportok. — Meddig jutott a reper- torizálással? — A feleségemmel, aki segít nekem, eléggé belejöttünk a munkába. Elkészült az első négy — 1950—53-ig — évfolyam, a negyedik füzet hamarosan megjelenik, s már dolgozunk az 1954-es évfolyamon. Lendületet adott, hogy könyvtárosok, helytörténeti kutatók igazolták, hogy jó, használható az eddig elkészült anyag. — Az eddigiekből nyilvánvaló: nem csalódott későn választott szakmájában. — De, egy dologban csalódtam. Amikor 1954-ben könyvtárba kerültem, azt gondoltam: hű, de jó lesz nekem, most aztán olvashatok. Nem így történt, sokat elégedetlenkedtem — s néha mostanában is így van —, hogy nincs időm csak úgy, a magam örömére olvasni. Dehát ézzel majdnem minden könyvtáros így van. A hatvanhét éves nyugdíjas könyvtáros — aktivitása és fiatalos külseje alapján — jó pár esztendőt letagadhatna. Honnan a kedv, az erő? — fogalmazódna a kérdés, de kisegít, a hétköznapi feladatok varázsáról kezd beszélni, amely varázs korántsem hétköznapi. Sz. J. huSámhoGszán Szolnok megyében Ünnepi hét múlt el — a rádióiban is. Gazdag és színvonalas program köszöntötte felszabadulásunk ünnepét, s nem volt hiány kellemes húsvéti műsorokban sem,. S a múlt héten megkezdődött a Szolnok megyei rádióhall- iglatók „küllőn ünnepe” is, a megyei rádiós hetek hat héten át tartó sorozata. Annak idején —- mintegy öt éve — a rádióelőfizetők számának növelése érdekében indította ej, a ráidió megyei akcióit, a jelenleg folyó rádiós hetekkel fejeződik be a monstre sorozat. Az eliső hő; műsorai alapján úgy tűnik, éléggé „fáradtan” érkezett a rádió Szolnok megyébe. Eddig: semmi különös, elhangzott néhány rutinosan . megcsinált. szürke műsor, talán a pénteki adásnapon sugárzott két műsor volt — néhány hibája ellenére is — legérdekesebb. Varsányi Gyula az új megyei művelődési központ egy napjának eseményeit kísérelte meg fölvillantani félórás riportjában, a megiszóillaltatottak nem is beszéltek érdektelenül, ám a műsor terjedelme lehetővé tette volna az intézmény társadalmi hátterének vázolását is — enélkül levegőben lógtak a közölt információk. Az „Iránytű” második része Szolnok megyei tájakra kalauzolta el a hallgatókat — a műsor átlagos fajsúlyának megfelelő . módon, „színességre” törekedve. A rádiós hetek „java” még hátra van, érdemes lesz figyelniük a Szolnak megyei hallgatóknak. S tálán bizakodhatnak i,s: eredet; gondolatokat, ötleteket felvillantó műsorokat is hallanak a későbbiekben. — cszjé — Szocialista filmek fesztiválja A Béke és Barátság hónapja alkalmából ez év májuséban élsőízben rendezik meg Budapesten a szocialista filmek fesztiválját, amelynek programjában hét európai szocialista ország filmművészeti alkotásai kapnak helyet. A rendezvény célja az, hogy bemutassa Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia^ Lengyelország, az NDK és a Szovjetunió film-művészetének három és fél év tizedes fejlődését, s elmélyítse a béke és barát.ság gondolatát. A szocialista fillmek fesztiváljára májuk 8—14. között négy budapesti -mozir- ban kerüli sor. Számtanóra az alattyáni általános iskolában. Felvételünk a harmadik osztályban készült, ahol Járadi Józsefbe tart órát
