Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-20 / 92. szám

I960, április 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Változó körülmények, rugalmas alkalmazkodás Jegyzetek a megye közművelődési helyzetéről, a további feladatokról Gyümölcsözik a műhelymunka Egypercesek és Homokláda Közel egy éve alakult meg a megyei művelődési központban a „Stúdiószínház” néven működő amatőr színjátszóegyüttes. A csoport néhány alkalommal közönség előtt is bemutatkozott, biztató színvonalú előadásokkal. A „Stúdiószínház” most ké­szül az országos szakmai minősítés meg­szerzésére, e készülődés jegyében mutatta be tegnapelőtt este a művelődési központ­ban két műsorát: Örkény István egyper­ces novelláinak feldolgozásából készült előadásuk — számos technikai és rende­zésbeli esetlensége ellenére is •— élveze­tes produkció. (Képünk erről az előadás­ról készült) Albee: Homokláda című mű­ve — bár az együttes kísérletező szándé­ka mindenképpen dicséretes — egyelőre túl nehéz feladatnak bizonyult. örvendetesein, szépen beszélő, jól moz­gó tehetséges amatőröket láthattunk a tegnapelőtti előadáson — az együttes rendszeres szakmai műhelymunkája — úgy tűnik — egyre szebben gyümölcsözik. BESZÉLGETÉS TANKÖNYVEKRŐL „Nem hiszek a gutenbergi korszak végében” Magyarországon, az iskolai tanterveket 19T7—78 óta folyamatosan cserélik ki és ezzel összehangolva jelen­nek meg a szükséges tanügyi dokumentumok, köztük a tankönyvek. Ezekkel kapcsolatban kérdeztük meg dr. Kozma Tamást, az MTA Pedagógia: Kutatócsoportjának munkatársát. — A Köznevelésben, 1978- ban megjelent egy cikke, Korszerű-e a korszerű tan­könyv? címmel. Akkor meg­kongatta a vészharangot az oktatás eme hagyományos eszköze felett. Azt írta, hogy a tankönyv be fog olvadni az iskolai információhordo­zók — ia munkalapok, a mag­netofonszalagok, a dia- és pergőképek — tömegébe. Magyarországon azóta folya­matosan jelennek meg az új tankönyvek. Bevált a jósla­ta? — Nem. Még nem. A tan­könyvek kicserélése nem je­lenti az oktatás új korsza­kát. Az elmúlt száz évben ezt a cserét nagyjából húsz- évenként megismételték. Ez törvényszerű is az olyan is­kolában, ahol a pedagógu­sok tantárgyakat tanítanak, azaz egy-egy tudomány ki­csinyített változatát: irodal­mat, történelmet, matemati­kát, biológiát, fizikát, kémi­át stb. A tudományokra a folytonos elavulás és meg­újulás jellemző. A tanítan­dó ismeretek köre folyton változik és éppen ezért egy bizonyos idő után a tan­könyveket ki kell cserélni, mert a tartalmuk már nem korszerű. A tankönyvek cse­réjében a politikai szemlé­letváltozás- is közrejátszik. A tananyagból az évek so­rán ki lehet hagyni az ide­jétmúlt részeket, de ez a „nyinbálás” nem folytatható a végtelenségig. Egy adott idő után új tankönyveket kell írni. — Ez a bizonyos adott idő éppen most jött el? — Az egyik tantárgy ese­tében igen, a másikban nem. Nyilvánvaló, hogy nem min­den tantárgy tudományága fejlődik azonos ütemben. Az egyik előbb, a másik akkor éri el azt a minőségi válto­zást, szemléletbeli ugrást, ami az új tankönyvek elké­szítését igényelné. A jó meg­oldás az, há folyamatos ku­tatásokat végzünk az egyes 'tantárgyakban, és amikor ezek a kutatások beérnek, akkor fokozatosan lecserél­jük a tanterveket és kapa­citást biztosítunk a szüksé­ges dokumentumoknak. Ak­kor nem kellene ilyen feszí­tett ütemben végrehajtani a cserét... — Tudomásom szerint nyolc év alatt folyamatosan cserélik a tanterveket. Ez feszített ütem? — Az egész iskolarend­szerre kiterjedő váltás hallat­lanul nagy szervezőmunkát igényel. Régebben ez nem jelentett ilyen feszültséget, mert az egész oktatási rend­szer kisebb volt. például nem volt tömeges középis­kolai oktatás. Az Oktatási Minisztérium mindent meg­tesz, amit megtehet a tan­tervekkel és tankönyvekkel kapcsolatban, csak az a baj. hogy a rajta kívül álló té­nyezőket nem tudja befolyá­solni. így például a külön­böző nézeteltéréseket egy- egy tankönyv tartalmáról. Vagy a szerzők, a szerkesz­tés, a nyomdák adottságait. Ez hatalmas gond, mert az óriási könyvmennyiség rö­vid idő alatt pumpálódik át a magyar könyvkiadás vi­szonylag keskeny csövén. Vannak aztán olyan nehéz­ségek is, amelyeket álprob­lémának érzék és vélemé­nyem szerint tárca-szintű in­tézkedéssel megoldhatók lennének. Például az, hogy minden iskolatípusra feltét­lenül külön könyv készül. Bizonyos tantárgyakban azt hiszem elegendő volna alap­művet kiadni és meghatá­rozni. hogy a különböző is­kolatípusokban mennyit használjanak belőle. Többek között külön tankönyvpá­lyázatot írtak ki a gimnázi­umi és a közgazdasági szak­középiskolai kezdő angol nyelvkönyvre. Vajon milyen elvi különbségnek kell lenni a kezdő középiskolai nyelv- tanulásban? És ne feledjük a „pumpálás” kínjait, amit esetleg a kis példányszámú, — de önálló — tankönyvek kiadása, szerkesztésben és nyomdai munkában jelent. — Ez a pumpálás — gon­dolom — nehezíti a pedagó­gusok felkészítését is az új tantervekre. — Magyarországon össze­sen több, mint kétszázezer pedagógus van. El tudja képzelni a tantervek cseré­jével összehangolt. alapos továbbképzésüket? Pedig az olyan tantárgyaknál, mint például a matematika, ahol valóban alapvetően új szü­letett, hallatlan szükség vol­na a továbbképzésre. Ez mindaddig jól ment, amíg az új ta'nterv bevezetése kí­sérleti stádiumban volt és a többletmunka, a továbbkép­zés fizetésemeléssel járt. Ez a fokozatos elterjesztés az új tantervek bevezetésének valódi útja. Hiszen az csak szakmai hiedelem, hogy azo­nos nevelési körülményeket tudunk teremteni, ha egy­szerre kapják meg a taná­rok az új tanterveket. — Eltekintve a tantárgyi rendszerrel, a tantervek ösz- szehangolt és gyors kicse­rélésével. illetve a tovább­képzéssel kapcsolatos prob­lémáktól — milyennek talál­ja az új tankönyveket? — Nos, lehet, hogy el­lentmondásba kerülök saját magammal, de az ilyen tan­könyvesére mindig hordozza annak lehetőségét, hogy jó szülessen. Az új matematika például, bármilyen viták vannak körülötte, kétségte­lenül nagyon fontos lépés. Ugyanezt mondhatjuk el az orosz nyelv tanításának ko­rábbi kezdéséről. No, meg ami a legközelebb áll hoz­zám: az anyanyelvi oktatás­ról. Az olvasás-tanításban is megpróbáltak szemléletet váltani, és ez hatékonyabb, mint az előző. Még nagy­szerűbb, hogy belátható időn belül meg fog jelenni egy másik olvasókönyv és a pe­dagógusok maguk választ­hatják ki, hogy melyik könyv segítségével, milyen módszerrel tanítják meg a kisgyerekeket olvasni. — Végezetül visszatérek első kérdésemre: mikor ol­vad be a tankönyv a többi információhordozó közé? — A közeljövőben még nem. Az az elképzelés, hogy a gyerekeknek nem kell majd tankönyveket és füze­teket cipelni, mert a multi­médiák lépnek a régi esz­közök helyére, egyszer meg­valósul. De ennek a cseré­nek a bevezetésére ma még nincs anyagi lehetőségünk. Hiszen jelenleg iskolánk sincs elég! S hogy negyven —ötven év múlva mire szá­míthatunk? Ez elég kicsi idő az európai kultúrában. Tankönyvek, a mai értelem­ben bizonyára nem lesznek. És még kevésbé lesznek a, szó tegnapi értelmében, amikor sok-sok családban az ábécés könyv volt szinte az egyetlen nyomtatott betű. A gyermeklexikon, a gya­korlókönyv. a különolvas- mány, a szöveggyűjtemény meg a tankönyv között el fog mosódni a határ. Ezt már jelzi az új tantervek­kel megjelenő munkafüze­tek, feladatlapok változatos szerepe is. De nem hiszek a gutenbergi korszak végében; az írott mű mindig fontos információhordozó lesz. Nógrádi Gábor Tény, hogy a közművelő­dés társadalmi rangja az el­múlt években jelentősen emelkedett. A különböző vá­lasztott testületek munka- prograjrnjában a művelődés megkülönböztetett súllyal szerepel, s ez tapasztalható a végrehajtás ellenőrzésekor is. Fontos változás ez. hiszen nem is oly rég — az igazság­hoz ez is hozzátartozik — bi­zony még sok helyen csak formálisan foglalkoztak a művelődéssel, s a különböző testületek néhol amolyan „essünk ezen is túl” alapon tárgyalták a kultúra ügyét. Ma már merőben más a gyakorlat, napjainkban el­képzelhetetlen, hogy egy-egy közigazgatási egység, üzem vagy vállalat művelődésének irányítása ne a vezetés szer­ves része legyen. Ez még ak­kor is igaz, ha tudjuk, hogy sok helyen még mindig las­sacskán döcög a közművelő­dés szekere, ám az esetek döntő többségében nem a jó szándékon múlnak a na­gyobb eredmények, hanem a hozzá nem értésen, a szeré­nyebb tárgyi és dologi adott­ságokon. De ezen akadályo­zó tényezőkön már lényege­sen könnyebb javítani, hi­szen a felismerésiben nincs vita: a művelődés a fejlett szocialista társadalom építé­séért dolgozó embereknek joga és kötelessége. Ugyan­akkor felvetődnek a jogos kérdések, hogy a kedvezőtle­nebb gazdasági viszonyok közepette hogyan tudunk eleget tenni kulturális célki­tűzéseinknek? A XII. kongresszus hatá­rozatának megjelenése utáni napokban felmerültek jóin­dulatú aggályok is: lám. a kongresszusi határozat a mű­velődésnek — terjedelemben — a vártnál mintha keve­sebbet szentelne, s netán ez azt jelenti, hogy átmenetileg feszítőbb gondjaink háttérbe szorítják a művelődés ügyét? Megerősítve, rövidebb távra Ezeket az aggályokat talán az okozta. hoe,r a művelődés­ért „szurkolók” — nem pár­tunk kulturális politikájának folyamatában értelmezték a XII. kongresszus művelődés- üggyel foglalkozó határoza­tait. Nagy hiba lenne ugya­nis arról megfeledkezni, hogy a közművelődési párt- határozat és a közművelődési törvény a legfontosabb fel­adatokat hosszú i meg­határozta. Ezeket a művelő­déssel foglalkozó párt- és ál­lami határozatokat a XII. kongresszus most megerősí­tett». s rövidebb távra — a XIII. kongresszusig — a vál­tozó körülményekhez igazod­va jelölte meg a tennivaló­kat. A művelődés nem önmagá­ért történik, a tudatformálás, a szocialista életmód alakí­tásának kérdései a kulturá- lódás tényétől elválaszthatat­lanok. A komplexitás kike­rülhetetlen. életünk bármely területét vizsgáljuk; a köz- életiségre. a munkára neve­lés elválaszthatatlan a műve­lődés ügyétől. A művelődés hatása ugyanis — például a munkaerkölcsben, de más­ban is — etikai mozdító erő­ként jelentkezhet. Abban vi­szont senkinek sincs kétsége, hogy ez mennyire szükséges. A közművelődés nagy és ne­mes feladata ennek a folya­matnak elősegítése, s a vál­tozás csak a munkamódszer alkalmazására vonatkozhat, az eredmény nem mutathat csökkenő tendenciát, sőt... Érték szerinti cselekvést Közművelődési helyzetünk megítélésében is a valóságból kell kiindulni. Tény, hogy az országos normatívák szerint szükséges intézményi alapte­rületnek még csak 62 száza­lékával. a könyvtárak eseté­ben pedig még ennél is ke­vesebbel rendelkezünk. Az ésszerű takarékosság elvét a művelődés- területén is alkal­mazni kell. De nem az alap­ellátás rovására! A megyei pártértekezleten, a zárszó­ban. a megyei pártbizottság első titkára külön is kiemel­te. hogy a közoktatás és a közművelődés alapellátását, színvonalát meg kell tarta­ni. Határozott igényként fo­galmazódott meg: a minőség, az érték szerinti gazdálkodás a kultúra és a közoktatás te­rületén is érvényesüljön. Úgy hisszük, ez is világos beszéd: arra áldozzunk, amire érde­mes. aminek tudati haszna előbb-útóbb jelentkezik. Te­hát a közművelődés haté­konyságáról van szó. Ennek érdekében az eddigieknél sokkal alaposabb, megfontol­tabb döntésekre van szükség. A célok ismertek, „csupán” elérésük hogyanjában kell ésszerűsítenünk. javítani munkánkon. Szellemi és anyagi erőforrásaink felhasz­nálásával céltudatosabban kell gazdálkodnunk. A meg­lévő kevesebb — anyagiak­ra gondolunk — megfelelőb­ben felhasználva’ többet eredményezhet, mint a rosz- szabbul kamatozó, nagyobb befektetés. Nem azt állítjuk, hogy a rendezvények, szak­körök, kirándulások stb. dzsungelében feleslegesen költöttek el az intézmények, üzemek, vállalatok évente tízmilliókat, kötöttek le szá­mottevő szellemi kapacitást, csupán az elaprózódás veszé­lyeire hívjuk fel figyelmü­ket. Egy-egy város közműve­lődési rendezvénynaptára bi­zony a koordináció hiányáról árulkodik, sok az átfedés. Nem az a lényeg, hogy ki rendezi az előadásokat, tár­latokat. sokkal fontosabb, hogy mikor, mit és kinek ... A különböző programfüze­tek, meghívók özöne olykor a bőség zavarát mutatja a különböző rendezvények te­rületén. Megoldhatatlan fel­adat elé kerül a szervezés, szükségtelenül oszlik meg a közönség, növekednek a költ­ségek. A művelődési otthoni há­lózat közös fenntartásának gondolata .már évekkel ez­előtt napirendre került. A mesvei szakirányítás, nem is eredménytelenül, szorgal­mazza a közös teherviselést! A gyakorlatban bizonyoso­dott be, hogv célszerűbb — például nagyközségek eseté­ben is — a művelődési ott­honi hálózat anyagi támoga­tása. a központi programok­ban való részvétel, mint az úgynevezett „többcsatornás” rendezés. — vagyis az, hogy a különböző gazdasági szer­vek. szervezetek önállóan bo­nyolítják kulturális program­jaikat. Kikerülhetetlenek ez esetben az átfedések, ismét­lődések. s bizony az anyagi­ak mozgása is „többcsator­nás” lehet. Az „én házam, én váram” helytelen szemlé­lete különben jó lehetőséget ad a felesleges haknik elter­jedésének is: tudunk olyan esetről, hogy egy „brigád” egymásután három előadást tartott a községben, összesen százhúsz néző előtt. — ahe­lyett. hogy a művelődési ház kétszáz személyes színházter­mében szervezték volna elő­adásukat a művelődésügy helyi irányítói. Az elmúlt években a könyvtárakban — nem álta- lánosíthatóan. de egyes he­lyeken számottevően — csökkent az olvasók száma. A könyvvásárlás mutatói vi­szont örvendetesen emelked­tek. Sok könyvszerető, rend­szeresen olvasó ember szá­mára egyszerűbb volt meg­venni a könyvet, mint köl­csönözni, de ez a helyzet ko­rántsem jellemző mindenki­re. Ezzel a ténnyel számol­nia kell közművelődésünk­nek. Ebből következően úgy véljük, azok a tanácsok, in­tézmények döntöttek helye­sen. amelyek a lehetőségeik­hez mérten növelték a könyvvásárlásra fordítható pénzügyi kereteiket. A XII. kongresszus és a megyei pártértekezlet hatá­rozataiban egyértelmű a társadalmi viszonyok tökéle­tesítésének, a szocialista de­mokrácia különböző és jól funkcionáló fórumai megte­remtésének szándéka. De ahhoz, hogy a szocialista de­mokrácia fórumai az eddi­gieknél jobban betölthessék hivatásukat, a közművelő­désnek fokozottabban hozzá kell járulnia a tudati fel­tételek megteremtéséhez. A művelődő közösségek a szo­cialista demokrácia előisko- lái. — s ez újra felveti a művelődés hatékonyságának gondolatát. Jó dolog, hogy a művelődési otthonokban növekszik a látogatók szá­ma, de ha mindez nem pá­rosul a programok minőségi fejlődésével. akkor bizony csak a látszat szép. Ne a jó statisztikáért... Egy másik veszély: vannak művelődési otthonok, ame­lyek a közművelődés minő­ségének fogalmát csupán a direkt agitációs, előadásos formák gyakoriságával azo­nosítják, háttérbe szorítják az emberek szórakoztatását. Téves elképzelés, hogy ab­ban a művelődési házban, klubkön.yvtárban, ahol sűrű a nevetés — tehát az embe­rek jól szórakoznak — nem lehet érdemi közművelődés. Az emberek szórakoztatása, pihentetése nemcsak a mű­vészetek feladata. Az ama­tőr művészeti mozgalomnak is mielőbb fel kell nőnie ad­dig. hogv szórakoztatva ne­veljen. Nem véletlen, hogy az új pártdokumentumok ki­emelten. a művészetekről szóló fejezetben hangsúlyoz­zák az amatőr egvüttesek fontosságát. — erősítve ez­zel azt az elvek hogy a mű­vészetnek vannak hivatásos és nem hivatásos művelői. Majdnem minden második, hazánkban élő magyar em­ber az ifjúsági korosztály­ba tartozik. (Hozzávetőlege­sen 4,2 millió fiatalról, gye­rekről van szó, közülük csaknem másfél millió a dolgozó fiatal.) Az viszont köztudott, hogy az amatőr művészeti mozgalom gerin­cét az ifjabb korosztályok képezik. Mindez parancso- lóan teszi szükségessé sző­kébb hazánkban is. hogy az amatőr művészeti mozgalom különböző ágazataiban mie­lőbb és nagy mértékben megközelítsük az ifjúsági kórusmozgalom nagyszerű eredményeit. A közművelődési szakem­berek a legjobb tudói, hogy szerteágazó munkájuk szinte minden területén rugalmas gondolkodást kíván az alkal­mazkodás a változó körül­ményekhez. De hisszük, az­zal mindenki tisztában van. hogy csupán alkalmazkodás­ról, nem az elért eredménye­inkről való lemondásról van szó, sőt dolgoznunk kell — mint az élet minden más területén — a megfontolt és lehetséges előrejutás érdeké­ben. S ez nem kizárólago­san csak anyagiakon múlik. Tiszai Lajos Szegeden, az.algyői városrészben az egészségház előtti park­ban állították fel Kling) Sándor Hódmezővásárhelyen élő szobrászművész — „Gondviselés” című alkotását

Next

/
Thumbnails
Contents