Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. április 20. T 'z évvel ezelőtt kezdődött a gyártelepítés, öt éve 70 ember kezdett munkához, egy kétszáz négyzet- méter alapterületű házban Jász- )ényszarun. Aztán megépült a kalapgyár, s jelenleg hatszáz embernek ad munkát a körülbelül 9000 négyzetméterre épült gyártelep. Azóta ügyes kezű munkáslányok, asszonyok lettek a községbeli nők. Gyapjú- és nyúlszőrtompokat, nyári- és műbőrkalapokat készítenek, bőr- és ször- mekonfekció gyártása a mindennapos feladatuk. Termékeik bel- és külföldön egyaránt kelendők, 100 millió forint éves termelési értékükből mintegy hatvan százalékot exportálnak. Képeink a központi telepet, a kalapok kellékgyártását, az új csarnokban dolgozó konfekciórészleget mutatják be. Megörökítettük a gyapjútompok fonását, alakítását, a gyártásközi ellenőrzést, s a figyelő, pontosan, szépen dolgozó kalapszegélyező munkásnőt. — sj — Nagy Zsolt képriportja Nemeskócsag fészekalján Irdatlan pusztaság övezi a kunkápolnási mocsárvilá- got. Nyáron, amikor sárga virágszőnyeg borítja a nádas karéjában meghúzódó, összefüggő vízfelületet, meseszép a táj. Most inkább félelmetes. A zsombékos, tocsogós területen haladva önkéntelenül arra gondolok, hogyan jutnánk innen biztos fedél alá, ha elromlana alkalmi járművünk, a tiszaörs— nagyiváni Petőfi Termelő- szövetkezet nádarató kombájnja. Vezetője, Dózsa Imre rezzenéstelen arccal vezeti kétéltű járművét. Szó szerinti értelemben árkon-bokron át haladunk. A legféltettebb madarak A táj kihalt. Amikor aztán áttörjük a kunkápolnási mocsár rőtszínű nádgyűrűjét, és kombájnunk méltóságteljes tutajként úszni kezd, éktelen lánma fogad bennünket. Vízimadarák százai hancúroznak, rikoltoz- nak mindenfelé. Salamon Ferenc, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója őszinte örömét leli bennük. Nem titkolt büszkeséggel mutat körbe: — Magyarország legféltettebb madarai vannak itt, köztük tizenhat pár nemeskócsag, a védett területek jelképe. Az itteni nádas jó pénzt hoz a Petőfi Termelőszövetkezetnek, — hétszázezer kévét vágtak most is —, mégsem aratják le egész területét, hogy a madaraknak maradjon fészkelőhelyük. — Hetvenhárom-hetvenhét madárfaj fészkel itt, — de kétszázhúsz-kétszázharminc megtalálható, — magyarázza az igazgató. — Európa legnagyobb sasgyülekezöhe- lye ez. A télen nyolcvanhat északi sas érkezett ide, néhány még vendégünk közülük. Táplálékul tonnaszám raktak ki nekik levágott teheneket, birkákat. — Hátha ittmarad egynéhány, — reménykedik Salamon Ferenc, majd tréfára vált: — Hallotta azt a viccet, hogy felébred a kis sas, és azt mondja mamájának: „Sólymot kérek reggelire”. Az anyja elrepül, majd. visz- szatér egy héjával. „Sólymot kértem” — toporzékol a sasfiók. Anyja rámordul: „Edd a héját, abban van a vitamin.” Segít a téesz és az egyetem Járművünk halk berregéssel érkezik a műúthoz. Az arra járók jószerével oda se figyelnek. Hol van már az az idő, amikor vidám és messzire hallható csengőszó jelezte a fogatok érkezését. Kísérőnk szívesen beszél erről: — öntés közben ezüst öt- koronásökat olvasztottak a csengőkbe, hogy szebb és egyéni hangjuk legyen. Így aztán minden asszony idejében meghallotta, hogy jön a férje, melegítheti az ételt, — vagy menesztheti vendégét. A világ első olyan nemzeti parkja a hortobágyi, ahol mezőgazdálkodás folyik a természetvédelem mellett. Természetes tehát, hogy a homályba vesző határban itt is, ott is istállók húzódnak. Némelyikben magyar szarvas- marhák vannak. Jó száz évvel ezelőtt még másfél millió volt belőlük, — most alig másfél ezer az egész országban. Kísérőnk megkérdezi: — Tudják-e, hogy a magyar szarvasmarhának miért van fekete folt a szeme körül ? És azt, hogy miért olyan hosszú a szarva? Vállvonogatásunkra folytatja: — A Hortobágyon különösen erős napsütés elleni védekezésül. A hét éve idehozott amerikai szarvasmarhák egyharmada megvakult. Csak a keresztezett állomány bírja közülük az itteni napfényt. A szarvnak meg hőszabályozó szerepe van. A Finnországban élő szarvasmarháknak például nincs szarvuk. Legenda és valóság Újabb ismeretekkel gazdagodva érkezünk a hortobágyi kilenclyukú hídhoz, melyről kísérőnk legendát mesél: — Valamikor itt szorítottak a perzekútorok a Hortobágy folyóhoz egy híres betyárt. Ügy tűnt, nem lesz menekvése. Akkor aztán kilenc szép szeretője egymást átfogva állt a vízbe. Hátukon átlépve menekült meg a betyár. A kilenc lány meg kővé meredt a jéghideg vízben. Így született meg a kilenclyukú híd. A legendák világából Bugán Mihály, a tiszaörs— nagyiváni Petőfi Tsz elnöke zökkent vissza a valóságba: — Életünk összefonódott a Hortobággyal. Sok városi ember jön, és elkezdi velünk szerettetni a pusztát. Pedig mi kinyilvánítjuk az iránta érzett szeretetünket azzal, hogy itt élünk, védjük a természet értékeit és amellett a népgazdaság asztalára is sokat leteszünk. a területet a felére lehetne csökkenteni és több búzát, egyebet termelni. Bizonyára így igaz. Igaz viszont az is, hogy olyan természeti értékkel lenne szegényebb az ország, amit néhány tonna búzával nem lehet pótolni. A Hortobágy szélén nádkévékből rakott kúpok tömege vár feldolgozásra. Évi kilencmillió árbevételt jelent a nádgazdaság a Petőfi Termelőszövetkezetnek. Kapás József birodalma ez. — A nemzeti park tiltja a nádaratást március 1. után. Ezért több éven át nem tudtunk kiaratni. Ha a Fertői Nádgazdaság nem adott volna kölcsön hat kombájnt, akkor az idén sem végeztünk volna ezzel a munkával. — Talán mesterségesen borítjuk fel a természet rendjét — meditál Toldi József. — Régen mindig levágták az egész nádat, meg a füvet, mégis több volt a vad. Amikor halásztak, nem volt hínár, és a nád se nőtte be ennyire. Fogy a víztükör. csak rá kell nézni a térképre és a valóságra. Az alig húszéves Gyöngy Évát egészen más gondok foglalkoztatják. Ö a baromfiágazat vezető.' e. Százhat- vankétezer kacsa, huszonegyezer liba. nyolcvanezer csirke tartozik hozzá. Az állományt tizenöt férfi gondozza. — Közvetlen emberek és szorgalmasak — dicséri őket az ágazatvezető. — Miért hangsúlyozza, hoigy szorgalmasak? — Azért, mert itt a pusztán csak az él meg, aki az. Meg aki érti a mesterségét. A szövetkezetben huszonkét felsőfokú, negyven középfokú képzettségű ember és száztíz szakmunkás dolgozik. Hol van már az az idő. amikor a szavakat betűzve olvasott fel egy rendeletet az egyik jószerével iskolázatlan vezető. Megjöttek az ugartyúkok A nagyiváni faluszélen lévő tájházban újságolja dr. Kovács Gábor természetvédelmi . felügyelő: — Ma érkeztek meg az ugartyúkok és a sziki pacsirták. A sziki pacsirta Európában csak a Hortobágyon fészkel, ott is csak öt pusztán. Az ugartyúk meg inkább a homokterületeket kedveli. Először 1963-ban jelent meg közülük egy pár a Hortobágyon, azóta tíz pár lelt otthonra azon a tájon. Megjött a nyírfarkú réce is. Három éve nem látták a környéken. Dr. Kovács aggódik is miatta: — Beszéltem a pásztorokkal. hogy ne kutyáztassanak a fészke környékén. A birka meg elkerüli a fészket, nem zavarja. Amikor a kunkápolnási mocsár víztükrének óvása kerül szóba. dr. Kovács megjegyzi : — Augusztus végétől október közepéig halászhat ott a téesz. Ezzé] a ..hínárprobléma” megszűnik. Azt meg minden öreg pásztor tudja, hogyan kell visszaszorítani a nádat. Régi nyarakon a gulya lehúzódott a mocsárba. Amit ott nem evett meg. letiporta. Hetvenhatvan, amikor megbeszéltem a gulyással. hogy ott legeltessen, másfél hét alatt negyven métert húzódott vissza a nád. A tájháztól délre töretlen a látóhatár. Tiszta időben idelátszik Püspökladány tornya. Most sejtelmes esti homály borítja a pusztát. Búcsúzásunkhoz az ugartyúkok adnak „kísérőzenét”. Simon Béla A mocsárvilágban szemmel láthatóan kevés a szabad vízfelület, nagyon elburjánzott a hínár. T A madárvilág egy részének viszont szabad víztükör kell, — magyarázza az igazgató, — ezért a termelőszövetkezet közreműködésével tisztítani szeretnénk a mocsár egy részét. A medret meg néhol mélyíteni, hogy télen legyen hová húzódni a halaknak, mert fenékig megfagy a víz. Mindehhez természetesen tudományos kutatás is kell, amiben a debreceni egyetem segít. Barátságtalan az idő, hűvös szél kerekedik, amikor a kétéltű célbaveszi a látóhatár szélén gyufaszálként meghúzódó nagyiváni templomtornyot. A falut övező sovány gyepen frissen nyírott birkák legelésznek. A juhászokon hiába keresem a pásztorkalapot. Amikor ezt megjegyzem, Salamon Ferenc legyint. — Kihaltak a mesterek. Egyedül a balmazújvárosi Mihalkó Zoltán tud még pásztorkalapot csinálni, de ő is csak szombat-vasárnap foglalkozik vele. mert művezető a Herbáriában. Talán ismeri a mesterséget a fia is, — de az meg elektromérnök. Szívébe kell zárni a tájat annak, aki itt meg akar maradni. És tudomásul venni, hogy alkalmazkodni kell a természetvédelmi terület szabályaihoz. — Számunkra első a természet érdeke — mondja Bugán Mihály. — Néhány területünkre ezért nem szórunk műtrágyát, csak istállótrágyát, nem használunk rovarirtó és növényvédő szereket. És nem minden munkát akkor végzünk, amikor szeretnénk — így például a nádvágást —, hogy .ne zavarjuk költés közben a védett madarakat. Bár, a naáyobb közösség szempontjából hallatlanul szimpatikus és mindenképpen elismerésre méltó ez a szemlélet, azt figyelembe kell venni, hogy a termelőszövetkezetben sok híve van az intenzívebb gazdálkodásnak. A Tiszaörs—Nagyiván közti félig puszta, félig szántóterületet járva azt mondja Toldi József tsz elnökhelyettes: — Van 3 ezer 700 hektár rét és legelőterületünk, ezenkívül ezernégyszáz hektáron szálastakarmányt kell termelnünk. Jó intenzív gazdálkodással. a nemzeti park szabályainak enyhítésével ezt AHOL a kalapok készülje}?
