Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
1980. április 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hajós—szárazon — Hogyan lett hajós? — A Dráva mellett születtem, Drávaszabolcson —meséli Katona Lajos. — Ott volt a rengeteg holtág, mellékág, a vízen éreztem jól magam. Tizenkét éves voltam: egy fatörzsön lapultam horgásztam, akkor egy hal belerántott a vízbe. Meg is tanultam úszni. — Hogyan jutott el a fatörzstől a hajóig? — Nálunk faluhelyen a Szabad Föld járt, abban jelent meg, hol lehet jelentkezni a folyami és a tengerhajózáshoz. Akkor kivágtam azt a cikket, eltettem, érettségiig őrizgettem, akkor mind a két helyre írtam. Akkor még kevés tengerjáró hajónk volt, azt írták, hogy körülbelül egy évig kell várnom. — Várt? — Nem volt türelmem. — Így került a folyami hajózáshoz. — Így. — Mikor? — 1963 őszén. Most harmincöt éves vagyok. D MATRÓZ — Merre járt? — Regensburgtól a Fekete-tengerig, a Dunán. Hat ezer hajózási jelet kellett megtanulnom a folyón. S ezek a jelek általában változtak. Kezdetben matróz voltam. Rögtön az elején megkérdeztem, hogy milyen feljebbjutási lehetőségem van. —• És? —Szóba sem álltak velem. Na, mondom, a matróz- ságtól éh nem szabadulok! — Ekkor nem bánta meg, hogy tengerre ment? — Azért nem bántam, azért is nem mentem tengerre, mert nagyon sok lányismerősöm volt, mondom, ezeket akkor én alig látom. A folyamról pedig három hetenként csak hazamehettem. — Meddig volt matróz? — 1969 végéig. Akkor jött a várva várt pillanat. Teljesen váratlanul. Harmad,- tiszt lettem. Mondták, hogy jól dolgoztam, megvolt az érettségim, gyakorlatom, nem volt velem baj... A KAPITÁNY — Könnyebb lett a munka? Katona Lajos legyint, magyarázni kezd. — Napi nyolc óra szolgálatom volt a parancsnoki hídon, a papírmunkát emellett kellett elvégezni. Képzelje el: a Duna mellett van nyolc állam, ezek valutáját kezeltem, intéztem a ki- és berakodást, a fuvart, a hajók hatszáz-kilencszáz vagon árut szállítanak, hát ezzel annyi intéznivaló volt! Ezt csináltam egy évig. Akkor megkeresett a főnököm, azt mondja, jól végeztem a munkámat, végezzek el egy másfél éves fedélzeti tiszti iskolát. Na jó. Felvettek, elvégeztem. — Előlépett? — Másodtiszt lettem, de tovább számoltam a ládákat, zsákokat, mint a harmadtiszt. Egyszer aztán jött egy távirat, hogy fiam született. Akkor belföldre tetteik, hogy haza tudjak járni. Közben elvégeztem a marxista középiskolát. Másodtiszt talán fél évig voltam, amikor azt mondták, hogy olyan jól csinálom a dolgomat, hogy elsőtiszt is lehetek. Közben azt mondta a feleségem a kórházban, a gyerekszülés után, hogy hajóskapitány vagyok. Ugye, neki fogalma sem volt az ilyen hajós dolgokról. Na, mondom, folytatni kell, hogy szégyenbe ne maradjak! Hamarosan elküldték hajóskapitányi tanfolyamra, elvégeztem, felsőfokú szakvizsgát tettem. Éjszaka telefonáltam a feleségemnek, hogy sikerült, ő pontosan akkor volt huszonhárom éves. De az még nem volt elég, mindjárt beiskoláztak megint, elvégeztem a hajóradar tanfolyamot. Utána aztán éjjelnappal csak hajóztam. Kapitányként. AZ UTAS — 1968-ban egy olyan hajón voltam matróz, amelyik egész évben külföldre járt kétszáz vendéggel — mondja Katona Lajos. — Éppen huszonhárom éves voltam, mondom, valami nagy dolgot kellene csinálni. Feltűnt egy rettentő csinos utas. Tettem-vettem magam, de ő nem állt velem szóba, mert az apja azt mondta, a hajósokkal ne álljon szóba. Az út végén, amikor kiszállt, megkérdeztem, hol lakik. Azt mondja, Szolnok, itt meg itt. Mondom, ekkor meg ekkor elmegyek. Na, akkor elkérte magát a csaj a munkahelyéről, a szülei is hazamentek fél nappal előbb, pedig mondták, hogy úgyse jön, ezek csak ígérik. Az eső zuhogott, a vonat késett másfél órát. de a csaj megvárt. Megérkeztem. Ez volt nála az első jó pontom. Hazamentünk, de én addigra bőrig áztam. Azzal fogadtak, hogy vetkőzzek le, az anyósjelöltem mindjárt va- salgatta az ingemet, gatyámat, és meg ott gubbasztottam egy pizsamában és für- d.őköpenyben Na, mondom, ebből csak házasság lehet. Gyorsan megkértem a lány kezét. Aztán bejött hozzám az apósjelölt, hogy mivel kábítottam meg a lányát? Miért? Mert ezzel még senki sem boldogult. Mondom, nem tudom. Na, nem baj, de megkérdezik majd tőlem, mit főzzenek, amikor legközelebb jövök, és én akkor mondjam már azt, hogy mákostésztát virágmézzel, mert ezt neki nem csinálnak. 1969-ben házasodtunk, 1971- ben született a srác. A fiam. Én annyira elmerültem a szakmában, hogy nem gondoltam semmi rosszra. 1974- ben azért jöttem haza Szolnokra a Vízügyhöz, hogy hátba rendbejönne a házasság. De még sokkal rosz- szabb lett. Elváltunk. A TISZA MELLETT — A vízügynél is hajós lett? — Nem. Rámbízták az egész víziúti szállítást, azt irányítottam. — Milyen volt akkoriban a tiszai hajózás? — 1974-ben? Olyan Noé bárkáfia-szerű hajózás volt akkor. — És most? — Amikor idekerültem, nem sokkal utána fejlesztették, lett új kitűző-, vontató-, lakóhajó, vízágyú, kőrakodó gép, szívó-nyomó kotró... — És az emberek? — Bizony, a Noé bárkat- képesítés mindenkinek kevés volt. Vagy száz embernek kellett itt szakvizsgát tenni. Nem volt emberünk a szívó-nyomó kotróra, a kőrakodó gépre: javasoltam, hogy legyen nálunk két hónapos a tanfolyam (máshol féléves), állandóan tanítottam, s a rövidített idővel megtakarítottunk 200 ezer forint munkabért. Mióta a vízügynél vagyok, körülbelül háromszorosára nőtt a létszám. — És a termelési érték? — A termelési érték 2 millió 600 ezerről 20 millióra nőtt. — Gondolom, megbecsülik a munkáját. A Vízügynél az a szokás, hogy ha itt van egy dolgozó harminc évig, az igen, azt elismerik, ilyen kitüntetés, olyan kitüntetés. De aki csak néhány éve dolgozik itt, az akárhogy hajthat... — Nem sajnálja, hogy otthagyta a hajót, a Dunát? — Nem. Gyerekkoromban az anyám könyvtáros volt: könyveket, újságokat bújtam. Rettenetesen érdekeltek a világ dolgai. Ma is. A folyamnál három hét alatt jutottak el hozzánk az újságok, és nagyon hiányoztak. Jó nékem itt a Tiszánál. A legtöbb emberem a Tisza- menti falukból való, ők is úgy vannak a vízzel gyerekkoruk óta, mint én. Nincs annál szebb. Körmendi Lajos Belföldre és külföldre egyaránt szállít termékeiből a jászárokszállási Hímző- és Szőnyeg- szövő Háziipari Szövetkezet. A konfekciórészlegben ebben az évben 120 ezer női és mintegy 50 ezer darab lánykaruhát készítenek. Képünkön készülnek a női köntösök Képviselői és tanácstagi jelölőgyülések a megyében Javasolták — elfogadták Április 18-án este 6 órakor — a már lapunkban közöltökén túl — a megye további négy országgyűlési képviselői választókerületében tartottak jelölőgyűlést. A 4-es számú választókerületben, Üjszászon. a gimnázium és közlekedési szakközépiskolában rendezett jelölőgyűlésen dr. Faragó Mar- gitot, a megyei kórház orvosát; a 8-as számú választókerületben, Törökszent- miklóson, a Mezőgépnél tartott gyűlésen Papp Lajost, a törökszentmiklósi városi pártbizottság első titkárát; a 10-es számú választókerületben, Karcagon, a városi tanács épületében rendezett jelölőgyűlésen Fábián Mártont, a Május 1. Tsz elnökét; a 13-as számú választókerületben, Jászapátiban, a művelődési házban tartott jelölőgyűlésen Bo'rics Lászlót, a jászjáikóhalmi Béke Tsz gépszerelőjét fogadták el a választópolgárok a Hazafias Népfront helyi bizottságának javaslatára képviselőjelöltnek. A jelölőgyűléseken több mint két és félezren jelentek meg, a helyieken kívül küldöttséggel képviseltették magukat a választókerülethez tartozó települések lakói is. * * * Csütörtökön este kezdődtek meg a tanácstagi jelölőgyűlések a megyében. A Hazafias Népfront választási felhívásának ismeretében benépesülnek esténként művelődési otthonok és iskolák, gyári, szövetkezeti, tanácskozó helyiségek. Közös dolgaink iránti érdeklődőkkel megtelnek a széksorok, s őszintén, meghitten szólnak a jelöltekről, gondjaikról és örömeikről az emberek. Mint tapasztaltuk, beszédes eszmecserék zajlottak a jelölőgyűléseken a hét végén. Két jelöltjük van Majdnem szűknek bizonyult a Héki Állami Gazdaság alcsiszigeti kerületének ebédlője, ahol a szolnoki 47- es választókörzet polgárai jöttek össze jelölőgyűlésre. A körzet a Horgász úttól a hatos busz végállomásáig terjed, és körülbelül ötszázan lakják. Sajátos helyzetű kerület. Közigazgatásilag a megye- székhelyhez tartozik, de kertvárosi ..bájából” mit sem vesztett, amiben szerepet játszanak a takaros üdülők, hobbi-telkek és házak is. Klein Imre a városi tanács képviseletében köszöntötte a jelölőgyűlés résztvevőit, majd szokatlan fordulattal bejelentette, hogy mielőtt Mészáros Mátyás, a Héki Állami Gazdaság igazgatója megtartja beszédét, és javaslatot tesz a jelöltekre, a Varga Katalin Gimnázium diákjai műsorral kedveskednek a választóknak. Négy fehérblúzos lány és egy fiú — nyakában gitárral — a jelöltek elé állt, és alig tíz percig tartó, verssel, dallal fűszerezett műsort adott. Az ötlet nem egyedi, de mindenképpen jó. Bebizonyosodott, hogy a jelölőgyűlések komolyságán semmit se csorbít a mo6t először választásra jogosult fiatalok jókedvű dalolása. A 47-es körzetben kettős jelölés történt. Az egyik jelölt Slabéczi József, az állami gazdaság dolgozója, a másik pedig Kostyó István, a helyi meteorológiai állomás vezetője lett. Hogy közülük ki képviseli majd a városi tanácsban a körzet lakóit, június 8-án eldől. Erénye a szókimondás Martfűn az előző választás óta majdnem kétszeresére nőtt a lakosság száma, így áz akkori 39 helyett most 50 embert küldenek a választók a nagyközségi tanácsba. A 11-es választókörzetbe Szekeres Sándornét, a Tisza Cipőgyár üzemorvosi rendelőjének asszisztensét jelölték. Amint az a hozzászólásokból kiderült, a vékony termetű, de annál szókimondóbb fiatalasszonynak — aki új jelölt — jócskán akad majd tennivalója. A kertes családi házak utcái közül csak néhánynak van szilárd útja, nehézséget okoz az esővíz elvezetése, új járdákra van szükség. A jelölőgyűlésen Oravecz Károly, a nagyközségi tanács elnöke, méltán buzdította a kerület lakosságát további társadalmi összefogásra, hiszen az elmúlt évek mérlege biztató. A községben a társadalmi munka értéke meghaladja az évi 10 millió forintot, s ezzel az azonos kategóriájú települések között a megyében a második helyen állnak. Fiatal választók között Az ablakon — búcsúzóul — még bekandikál a nap. Kenderesen, a 30-as körzet tanácstagi jelölőgyűlésén ülünk, a régi nevén zárdaiskolaként ismert általános iskolában. Miközben a helyi Mező- gazdasági Szakmunkásképző Iskola igazgatója, Fazekas Sándor a legutóbbi választás óta eltelt eseményeket foglalja össze, a fiatalok arcát fürkészem. Először készülnek állampolgári jogaik gyakorlására. Kezdetben megilletődötten, félszegen hallgatnak. Aztán már helyi dolgokról esik szó: mit fejlődött a meghosszabbított választási ciklus idején a község? Másfél ezer méter, villany- hálózat. tízezer méter vízvezeték épült, járdákat és közutakat korszerűsítettek, több busz hozza-viszi — bár még mindig nem elég — a falubelieket Szolnokra, Kisújszállásra. Mikor az új ciklus tennivalói között megjegyzi az előadó, hogy szélesítik a járdákat a fiatalok kívánságára, mert a babakocsi most sok helyen csak fél kerékkel fér el, a lányok is feloldódnak, együtt derül a kis közösség. Amikor Fazekas Sándor a Hazafias Népfront községi bizottsága nevében a postahivatal vezetőjét, Nagy Ist- vánnét javasolja, egyszerre lendülnek magasba a kezek. Be se kell őt mutatni, öt éve képviseli-szolgálja a körzetben élő állampolgárok érdekeit. A legifjabb választók is jó ismerősként bólogatnak a bizalmat megköszönő asz- szony felé. Ismét bizalmat kapott — Szívesen hallgattuk az ajánlását, de akár be se kellett volna mutatni, mert ismerjük, és tudjuk, hogy Tóth Imréné szenvedélye a községért végzett munka. Hivatástudatát a település eddigi eredményei is igazolják. —• Ilyenformán fejtették ki véleményüket Jászal- sószentgyörgyön a 2-es számú választókörzetben a jelölőgyűlés résztvevői. Tóth Imrénét 1963-ban választották először tanácstaggá a 2-es számú választó- körzet lakói, azóta látja el a községi tanács végrehajtó bizottságának titkári teendőit is. Munkáját a szorgalom, az ügyszeretet jellemzi. A település lakói elismerően beszéltek arról, hogy Tóth Imréné a rendelkezésre álló anyagi eszközöket mindig ésszerűen, a település. fejlődését, az emberek érdekeit szem előtt tartva javasolja felhasználni, ami nagyon hiányzik, szervezőmunkával, társadalmi összefogással pótolják. A hivatali teendők soha nem gátolják abban a vb titkárát, hogy szót váltson az emberekkel. Meggyőződése, hogy a kapcsolat a választópolgárokkal, a „több csatornán” keresztül szerzett információ bővíti ismereteit, tisztánlátását. Köztiszteletnek örvend A nála idősebbek is „bá- csizzák” Törökszentmikló- son Urvai Dezsőt-, aki huszonhárom éve tagja a városi és a megyei tanácsnak, volt tehát ideje megismertetni magát. A jelölőgyűlés résztvevőinek átlagéletkora hatvan év körül lehetett, ám a felszólalók a fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel beszéltek nemcsak a környezetük, hanem az egész város gondjairól. eredményeiről. A csaknem két óra hosz- száig tartó gyűlésen senki se nézte türelmetlenül az óráját, Urvai Dezső szerényen lehajtotta a fejét, amikor róla volt szó. Pedig akár szerénytelen is lehétne, hiszen huszonhárom év alatt sok mindent „kijárt” a választóinak. Neki köszönhető többek között, hogy hosszú huzavona után végre betonjárdáit kapott a körzet. Amit pedig nem sikerül elintéznie, elvégzi maga. Mint például a kerületben gyakran feltörő talajvíz elvezettetését. Belátta, hogy a városi tanács pénztárcája sem feneketlen. ezért szerzett egy szivattyút, és ha szükséges, egyedül szivattyúzza a vizet. Ez persze nem jelenti azt, hogy a választók magára hagyják. A körzet városszerte híres a tisztaságáról, gondozott fáiról, utcáiról. Szabó Bálint, a Hazafias Népfront városi bizottsága nevében javasolta Urvai Dezső nyugdíjas újbóli jelölését. A javaslatra huszonöt kéz emelkedett a magasba. Éppen annyi, ahányan részt vettek a jelölőgyűlésen. /
