Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-12 / 60. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. március 12. A szerkesztoseg postájából Nőnapi üröm Garalkó Károlyné öcsödi olvasónk levelét forgatva is­merős témával találkoztunk. Lapunkban is megjelent a hirdetés, amelyben nőnapi ajánlatként reklámáron ha- risnyanadrágo t kínáltak a kereskedelmi vállalatok. Garalkóné férje Kunszent- mártonbán vásárolta meg a nőnapi ajándékot; _ két pár harisnyanadrágot. párját 32,50 Ft-ért. örült, hogy ta­karékosan bánt a pénzzel, s hasznos ajándékot is vett... „Perceken belül kiderült, . hogy az ár az eredeti... a harisnyanadrág nem árked­vezményes. sőt egy pici papír azt is jelezte, _ hogy hibás. A hibát meg is találtam. Te­hát az örömszerző vásárlás bosszúságot okozott a férjem­nek mert'hibás és nem nő­napi árengedményes, ajándé­kot vett. Akkor hol van a hirdetett árengedményes ha­risnyanadrág?. ..” Tánc helyett: lötyögés Egyik vasárnap este 16 éves középiskolás lányom barátnőjével a művelődési központba készülődött szóra­kozni. Ahogy ők mondják: a diszkóba. Megkérdeztem tő­lük. hogy tudtok-e jól tán­colni. A válasz: nem kell ott tudni táncolni, elég. ha az ember megtanult a zene üte­mére lötyögni... Elgondolkoztam a vála­szon, s azóta is töprengek. Itt van ez a gyönyörű műve­lődési központ, ahol időn­ként {nzony szervezhetnének tanfolyamot, ahol a lötyögé- sen kívül a klasszikus tán­cokkal is megismerkedhetné­nek a fiatalok. Tudom, nem létkérdés, amiről írok. de úgy gondolom, észrevételem közérdekű. S. A. Szolnok Levél az ismeretlentől Február 25-én önkéntes véradónapot szervezett a BUBIV jászberényi gyáregy­ségének vöröskeresztes alap­szervezete. A jó előkészítés eredményeként hatvan do­nor jelent meg, s összesen 18 liter vért adott. Arról nincs adatom, hogy amikor életre hívták e nemes cél szolgáló mozgalmat, há­nyán merték „ok nélkül” tű- szúrásra nyújtani karjukat. Annyi azonban bizonyos, hogy Urbán Józsefné fizikai dolgozónk az elsők között volt. Ez alkalommal huszad­szor adott vért... Sződi Jó-' zseftől, az üzemi vöröske­resztes alapszervezet titkárá­tól tudom, hogy véradóink többsége a gépteremből, a tmk-ból és a szállításról ke­rül ki. A véradásokon rend­szeresen résztvevők egyébként — ne tűnjék szerénytelen­ségnek. e sorok írója is — évről évre ismerős arcokkal találkoznak. Ök alkotják a törzsgárdát. Nem rábeszélésképpen írom le. de jó érzés, amikor a donor — a véradó — isme­retlen embertársától köszö­nő sorokat kap. Nagy Dezső Jászjákóhalma Az előadásnak itt is, ott is nagy sikere volt. Az amatőr színészek — az otthon dol­gozói — boldogok voltak, hogy mosolyt tudtak vará­zsolni sokat szenvedett, ma­gányos gondozottaik arcára. A vidám délután, a családias hangulat napokig beszédté­ma volt Jászberényben ugyanúgy mint Kisújszállá­son. .. leglátogatottabb ismeretter­jesztő előadásokat a nyugdí­jas klub rendezi. A művelő­dési ház termében ötven— nyolcvan idős ember is meg­jelenik szerda esténként, ami részben annak eredménye, hogy olyan kitűnő előadókról gondoskodik a vezetőség, akiket az előadás végezté­vel maguk a hallgatók hív­nak meg újabb beszámolóra. A nőnapi rendezvények nyi­tányát is az öregek tartották március 6-án. amikor a Körös étteremben — ahol mintegy százan vettek részt a vacsorán — kis csokorral köszöntötték az idős asszo­nyokat.” A vendéglátó úttörőcsapat természetkutatói Együtt, közös célért VÁLASZOK; INTÉZKEDÉSEK Mint tanácstag, örömmel számolok be a körzetemben lakó választók önzetlen és nagyon hasznos társadalmi munkájáról. A Vörösmarty utca kegyeltlenül sáros volt. Körzetem néhány lakójának kezdeményezésére — a ta­nács hozzájárulásával — a betonelemgyárból szállított hulladékkal fel töltötték a szinte járhatatlan utcát. A munkában, néhány kivétel­lel. részt vett az utca vala­mennyi lakója. A közös összefogás szép és dicséretes eredményét az Önök figyelmébe is ajánlom, és kérem, hogy közöljék so­raimat. Megérdemlik a meg­emlékezést. akik szabad ide­jükben nem sajnálták erejü­Száz Ferencné kulturális nővér beszámolója a kisúj­szállási szociális otthonból érkezett. A február 22-i far­sangi mulatságra már hetek­kel előbb készültek. Plaká­tot festettek, kelléket, lam­piont, konfettit, szerpentint „gyártottak” a gondozottak. A nyolcvan fennjáró idős ember közül húszán öltöztek jelmezbe. A jelmezeket is kö­zösen eszelték ki, majd varr­ták; gondozottak, nővérek, varrónők. A díjazás teljes egyetértésben zajlott le. A tombolán három tortát sor­soltak ki. Mindegy, ki nyert, végül mindenki kapott belő­le kóstolót. A konyha is kitett magá­ért: a szalagos fánk majd ki­repült a tálból. Erre igazán csúszott a rumos tea... Ezu­tán már könnyű volt táncra két körzetünk, községünk érdekében. Bakos Györgyné Tószeg * * * Szívesen adunk helyet ta­nácstag olvasónk sorainak. Már jónéhány olyan levelet közöltünk. amelyeknek írói egy-egy utcaközösség nevé­ben ajánlották fel a megye- székhelyen és másutt, hogy társadalmi munkában rend­be teszik járhatatlan (sáros) utcájukat, csak kapjanak va­lahonnan építési Vagy bár­milyen törmeléket. Mert megértik a sáros utcák lakói, hogy nem futja mindenhová a tanácsi kasszából járdára. Sajnos, ezekre a — nevez­zük így ,— felajánlásokra vá­lasz sehonnan nem érke­zett. .. perdülni, nótázni, anekdotáz- ni. mesélni régmúlt időkről, fiatalságról... s A jászberényi Egyesített Szociális Intézetből is far­sangi rendezvénysorozatról érkezett hír. Az Általános Szociális Otthonban közös névnapon köszöntötték az otthon lakóit. A finom fala­tok mellett jó volt kedé­lyesen, halk zene mellett be­szélgetni. Ugyanitt műsoros farsangdélutánt rendeztek, ahová meghívták az öregek napközijének látogatóit is. A betegotthonban ugyancsak műsorral kedveskedtek az öregeknek. Mindkét helyen játékos vetélkedő követte az előadást. A jó válaszokért ajándékcsomag járt. „Megegyezés " „Túlzás!” címmel írtuk meg január 16-i lapunk ezen rovatában K. I.-né szolnoki olvasónk esetét, akit azért büntetett meg a Volán 7. sz. Vállalat ellenőre, mert a sa­ját, valamint két iskolás­gyermeke januári bérlete „csak” a táskájában volt, nem a tokban. Az egyszeri utazás háromszor 52 forint­jába került. A Volán 7. sz. Vállalat sze- ményforgalmi üzemének ve­zetője foglalkozott az üggyel — kaptuk a tájékoztatást.. A vizsgálat megállapította, hogy a panasz szerinti is­mertetés értelmében — a bérlet megvolt, csak szak­szerű elhelyezése volt kifo­gásolható — az ellenőr bír­ságolása túlzottan szigorú volt. Egyidejűleg az is kide­rült, hogy az igazolványok száma sem volt feltüntetve a bérletjegyeken, sőt az isko­lás korú gyermekek igazol­ványa 1979. augusztus 31-én lejárt... Az üzemvezető so­ron kívül intézkedett érvé­nyes tanuló utazási igazolvá­nyok kiadásáról. Az említett hiányosságok ellenére — méltányosságból — a forgalmi főosztály veze­tője engedélyezte a pótdí­jak visszafizetését „Ügy vél­jük. hogy az ellenőr túlzot­tan szigorú eljárását az utó­lagos intézkedésekkel korri­gáltuk. és megítélésünk sze­rint az a panaszos megelége­dését váltotta ki” — zárul a Volán 7. sz. Vállalat illeté­keseinek válasza. A pana­szos megelégedését magunk is „visszaigazolhatjuk”; a két gyermekét egyedül neve­lő asszony ugyanis eljött szerkesztőségünkbe, s meg­köszönte közbenjárásunkat. Kamarazene — döngetővei A február 27-én megjelent Néplapban egy levélíró azt írta: „Szeretem a komolyze­nét. gondolom, ezzel nem vagyok egyedül”. Mi is ezt gondoltuk, amikor február 18-ra meghívtuk a Hungá­ria vonósnégyes. A hang­verseny előtt azonban sajnos, egyetlen egy jegy kelt el. így az eredeti elgondolásun­kat — hogy a színházterem­ben játszik maid a vonósné­gyes — meg kellett változtat­ni. mert hiába számítottunk a több száz szolnoki zene­kedvelőre, bérlettulajdonos­ra. Így került a zeneterembe a Hungária vonósnégyes hangversenye. Be kell ismernünk, mu­lasztottunk. amikor kihagy­tuk a számításból a Tisza táncegyüttest (a zeneterem alatti próbateremben fellé­pés előtti próbájukat tartot­ták). valamint azt, hogy nem egyeztettünk a zenészekkel, ki mutatja be őket. Termé­szetesen levontuk a tanul­ságot, és reméljük legköze­lebb nem okozunk csalódást sem J. S.-né szolnoki zene­kedvelőnek, sem azoknak, akik kedvelik és szeretik a komolyzenét. A levelet Czakó Jánosné, a Megyei Művelődési és If­júsági Központ igazgatója küldte a már említett. J. S.-né szolnoki olvasónk ész­revételére. amelyet február 27-én közöltünk Kamaraze­ne — döngetővei címmel. Öregek farsangja A szabály az szabály? Válasz cikkünkre A Szolnok megyei Néplap február 26—i számában „A szabály az szabály?” cím­mel cikk jelent meg. Lénye­ge, hogy a szolnoki mentő- állomás dolgozója életveszély ellenére a körzeti orvos kór­házi beutalójától, betegszál­lítási utalványától tette füg­gővé a mentőszállítást, te­hát nem az embert, hanem a papírt tartotta elsődleges­nek. A cikk alapján haladékta­lanul vizsgálatot rendeltem el, és a következőket állapí­tottam meg: Folyó év február 18-án, körülbelül 12.30 órakor je­lent meg a mentőállomáson a bejelentő, és a mentőállo­más vezetőfőorvosát keres­te, aki nem volt benn. Mi­után betegszállítási ügyben jött, a szolgálatvezetőhöz irányították. Elmondotta, hogy délután 15.30 óra utá­ni időben édesapját a MÁV Kórházba kellene szállítani. Tekintettel arra, hogy nem mentésről, tehát nem sürgős feladatról volt szó, a szol­gálatvezető kérte a körzeti orvos kórháza beutalóját, il­letőleg a betegszállítási utal­ványt. A bejelentő azt vá­laszolta, hogy ezek nincse­nek, és ideje sincs arra, hogy a körzeti orvostól kér­je, majd ingerülten távozott a mentőállomásról. Délután a beteget a MÁV Kórház mentőkocsijával szállították kórházba, ahol a rheumatológiai osztályon kívánták elhelyezni. Hely nem volt, ezért ideiglenesen a fül -orr-gége osztályon helyezőik el. A vizsgálat alapján megállapítottam, hogy életveszély vagy egyéb okból sürgős orvosi beavat­kozás szükségessége nem állt fenn. Ilyenre a bejelen­tő sem utalt, sőt. 12.30 óra­kor azt kérte, hogy a be­teget csak 15.30 után szál­lítsák kórházba. Egyszerű betegszállításról, — tehát nem mentésről — lévén szó, a szolgálatvezető helyesen járt el, amikor a kórházi beutaló és a beteg- szállítási utalvány beszerzé­sét kérte. Az egészségügyi törvény, illetve végrehajtási rendelkezései szerint az er­re vonatkozó szabályok nem öncélúak. Köztudott, hogy sem kórházi ágy, sem men­tőgépkocsi nem áll korlátlan mennyiségben rendelkezésre. Az tehát, hogy —• mentés­nek nem minősülő esetben — orvosnak kell döntenie a kórházba utalás és a mentő­szállítás indokoltságáról, ép­pen a betegek érdekét szol­gálja. Csak így biztosítható, hogy a valóban sürgős ellá­tásra szoruló sérültekért, be­tegekért — tekintet nélkül arra, hogy ki a beteg vagy a bejelentő — azonnal men­tőgépkocsit tudjunk küldeni, és a kórházban is el tudják helyezni. Az a mentő dolgozó, aki életveszély esetén orvosi be­utalótól vagy bármilyen más adminisztratív tényező­től teszi függővé az azonna­li segítségnyújtást, az — el­lentétben a cikk címével és tartalmával — éppen nem szabályaink szerint, hanem azok durva megsértésével jár tel. Szolgálati és Műkö­dési Szabályzatunk értelmé­ben ugyanis „Ha a bejelen­tésben a mentőegységet mentés céljából hívják, a kivonulás indokoltságát vizs­gálni nem kell, szállítási utalványt megkövetelni nem szabad.” Dr. Bencze Béla Országos Mentőszolgálat főigazgatója Döntött a Legfelsőbb Bíróság Maradjanak a nagyszülőknél? Amikor a házastársak el­váltak, két kiskorú gyerme­kük bírósági határozattal az anyai nagyszülőkhöz kértilt. Az apa négy évvel később, arra -hivatkozva, hogy új­ból meghúzásodat t, rendes lakása, jövedelme van, a gyefekek gondozását felesé­ge vállalja, nála történő elhelyezésükért pert indí­tott A járásbíróság, majd fellebbezésre a megyei bíró­ság. helyt adott a kereset­nek. Törvényességi óvásra azonban a Legfelsőbb Bíró­ság mindkét ítéletet hatá­lyon kívül1 helyezte, és az apa kérelmét elutasította. — A Családjogi Törvény úgy rendelkezik, hogy a gyermekek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, ame­lyekre a bíróság döntését alapította, később lényege­sen megváltoztak, a gyer­mekek testi, értelmi, erköl­csi fejlődése jelenlegi kör­nyezetükben már nincs biz­tosítva, és érdekük a má­sik szülőnél vagy más he­lyen történő elhelyezésüket tesz; szükségessé — hang­zik a határozat. — A nagy­szülőit ragaszkodtak uno­káikhoz. Egyebek között arra is hivatkoztak, hogy az apa rendszertelenül, né­ha évekig sem látogatja a gyermekeket. Az apa ezt tagadta, s kijelentette: leg­alább évente kétszer fölke­reste őket. A tárgyaláson azonban beismerte, hogy egy éve nem találkozott ve­lük. — Mindezekből nyilván­való, hogy megfelelő szülő- gyermeki kapcsolat nem alakulti ki — hangzik to­vább a határozat. — A gyermekeknél az anyai és az apai szerepet a nagyszü­lők töltik be, és biztosítják azt a családi környezetet, amelyből való kiemelésük a kicsinyek érdekével ellenté­tes volna. Végrendelkezés szóban, betegágyban Egy súlyosan beteg asz- szony a kórházban látoga­tóban nála tartózkodó fér­fit megkérte: hívjon tanú­kat, mert végrendelkezni akar. A tanúk megjelenése után pedig kijelentette: minden vagyonát a szóban forgó férfira hagyja. Más­nap meghalt. A szóbeli vég­rendelkezés érvénytelensé­gének kimondásáért az el­hunyt testvére pert indított. A beperelt férfi viszontke­resettél élt, amelyben örö­kösi minőségének megálla­pítását kérte. Az alsófokú bíróság a keresetnek helyt adott, és a viszontkeresetet elutasítot­ta. Ezt azzal indokolta, hogy a férfi gondoskodott a tanúkról, és a végrendel­kezésénél a na-gybetev ágyá­nál is jelen volt Ezért köz­reműködőnek minősül, ami a javára történt szóbeli végrendeletet érvénytelenné teszi. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság más álláspontra helyezkedett és a végrendeletet érvényesnek mondta ki. — Közreműködő az, aki­nek a végrendelet tartalma kialakításában meghatározó szerepe volt — hangzik a határozat. — Ez esetben az örökösül kijelölt férfi mind­össze küldönc szerepet töl­tött be, amikor a beteg ké­résére végrendeleti tanúkat hívott. Hogy az aktusnál jelén volt, csupán passzív magatartás, ami a végren­delet megalkotására nem hatott ki. A szóbeli végren­delet tartalma kialakításá­ban az illetőnek semmi sze­repe sem volt, ezért őt nem lehet közreműködőnek minő­síteni. H. E. E Lázi József levele nem csak ünnepről szól, mégis ide kívánkozik. ..Kunszentmártonban a Tanulmányi vetélkedő rom versenytípus feladat- megoldása más-más felépí­tésű volt. Az izgalmas vetél­kedő után mindenki szívesen ült a terített asztalok mellé, ahol ízletes ebéd várta a diá­kokat. A fő „napirend” az ered­ményhirdetés volt. A zsüriel- nökök minden csoportban tartottak egy rövid értékelést — tanácsokkal „tűzdelve”. A győztesek okleveleket, könyv- jutalmakat kaptak. Vágó Ibolya Újszász Az idén a 2644. sz. Ságvári Endre úttörőcsapat adott ott­hont a szolnoki járási tanul­mányi versenyeknek — pon­tosabban a természetkutató, a társadalomkutató és az orosz nyelv barátai vetélke­dőjének. Hetekkel korábban megkezdődtek az előkészü­letek, díszítettük, csinosítot­tuk iskolánkat. Minden versenyző csoport idejében megérkezett. Az új „ellenfelek” ismerkedtek egymással, sokan azonban régi ismerősként üdvözölték a csapatok tagjait. Mindhá-

Next

/
Thumbnails
Contents