Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-12 / 60. szám

1980. március 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 a KÉKRfiyő ___________előtt A humor nem ismer tré­fát. Bármilyen furcsán is hangzik, nem tűri a ko­molytalanságot. Komolysá­got kíván azoktól is, akik csinálják, de azoktól is, akik befogadják. A nevetés halálosan komoly dolog. (Nem véletlen, hogy épp a legnagyobb nevettetők ma­gánéletükben, a színpadon kívül a „legszomorúbb” em­berek.) Mindezt a szombat esti, humorosnak szánt, most induló televíziós mű­sor erősítette- meg bennem, amely épp ebben a vonat­kozásban, azaz alapállás és tartalom komolyságéiban sértette meg a humor tekin­télyét. Néxök, ötletre/ Megszoktuk már, hogy a képernyőn elhangzik egy- egy felhívás, nekünk nézők­nek címezve, amelyben hol arra ösztönöznek bennün­ket, hogy vegyünk részt egy játékban, hol meg egysze­rűen csak a véleményünk­re kíváncsiak, ilyenkor szőkítünk szavazni, hol, meg, ez történt szombat este, egyenesen arra szólítanak fel bennünket, hogy ha ne­tán volna valamilyen ép­kézláb ötletünk, ez lehet fantasztikus is, azaz képte­len, akkor bocsássuk a tele­vízió rendelkezésére, hogy aztán ő továbbadhassa min­denkinek. Ha azt veszem, hogy a közös alkotás lehe­tőségeit csillantja meg ez az akció, akkor dicsérni le­hetne a tévé szándékait, le­leményességét. Am ha arra gondolok, hogy e most in­duló műsor már csupán fel­újítása egy hajdanvolt prog­ramnak — Kállai István megpróbált, már, hozott anyagból” műsort szabni a nézőknek, régebben is —, akkor a kollektív szerzőség ötlete korántsem hat olyan vonzóan. Sőt, az embernek egyenesen az az érzése tá­mad, hogy ez csak afféle pótszer, kimerült a szer­kesztők kútfeje, nosza moz­duljon meg az ország, és szorgalmas méhecske mód­jára hordja a humor mé­zét a televízió nagy kaptár­jába. Szóval a felhívás egy­fajta szegénységi bizonyít­vány. Egyébként elszomorí­tó, hogy humor dolgában milyen rosszul áll a mi te­levíziónk. Már műsorvezető­nek is a külpolitikai fó • rumtól kellett kölcsönkér­nie valakit, Sugár András vállalta Kállai István part­nerségét. Könnyednek ál­cázott csevegésük és a lát­hatóan kéznél levő humorra fogható vendégek, mi taga­dás, igen erőltetett ötletei (egyik-másik mór visszakö­szönt a figyelmes néző­nek), és az apró viccek erő­szakosan jelenetekké felduz- zasztva, alig csattanó poé­nokkal, mustraképpen (ilyen ötleteket vár majd a szer­kesztőség?) bizony nem túl biztató. Persze bízunk ben­ne, hátha az életből előke­rül majd a humor termé­szetes vadvirágaiként mind­az. amit saját erejükből Kállai Istvánéknak még egy adás erejéig sem sikerült összekaparniuk. A Vigadó Nemcsak a könyveknek, a házaknak, a középületeknek is meg lehet a sorsuk, ezt példázta a Vigadóról készí­tett dokumentumfilm, amely ha nem is érte el a Metró­ról szóló múltkori film mélységeit —- egyszerűség­ben sem kelhet vele ver­senyre, Horvát János mű­sorvezető ugyanis kissé túl­meditálta az egyébként ér­dekes és jól csoportosított anyagot, magyarán akkor is kommentálta, amikor nem volt rá szükség, így túlsá­gosan előtérbe is helyezte önmagát — így is kiderült azonban belőle, 'hogy mi­lyen jelentős kulturális, mű­vészeti, közéleti és politikai események színhelye és ta­núja volt a romjaiból most végre már felépülő Duna- parti palota. Az épület, amely különösebb építészeti értéket nem képvisel, egy­szerűen kilépett térbeli vi­szonylataiból, és a történel­mi idők tanújává lépett elő. Persze olyan emlékezések segítségével mint például a kiváló zenetudós Molnár Antalé, aki csemegének szá­mító részleteket mesélt el a Vigadóban lezajlott zenei eseményekről, vagy a ha­ladó szellemű irodalmi ese­tekről beszélő Gábor Mik­lósé, de beszédesek voltak azok a Filmhíradó-részletek is, amelyeken a két világ­háború közötti úri társada­lom, az uralkodó osztály életébe pillanthattunk be, amelyek a hárömmilió kol­dus országának képéhez kapcsolva leleplező és fel­kavaró hatással lehettek a mai néző számára.. A film érdeme, hogy nem azt írta le, ami van, hanem azokat az okokat tárta fel, illetve azokat a tényeket sorakoz­tatta fel, amelyek magyará­zatát is adhatják. hogy miért is érdemes nem kis költségek árán ismét, életre támasztani a fővárosnak ezt a „történelmi” palotáját. Krúdy-film Ismét egy Krúdy-filmet láthatunk, és ismét Horváth Z. Gergely nevéhez fűződik, aki Bolondok kvártélya cím­mel életrajzi vonatkozású elemekből szőtte meglehető­sen sajátos dramaturgiával a nyolcvanperces filmet. Jellegzetesen krudys él­ményvilágot teremtett ez­úttal is, kétségtelen, finom, impresszionisztikus hangu­lattal, álomnak és valónak mesteri vegyületét hozva létre, áttetsző képi világ furcsa lebegéssel, finom, ironikus nosztalgiák, bol­dogtalan boldogság elpá­rolgó szerelmek, meddő áb­rándok — és mégis, a rész­letszépségek ellenére szer­vesen összefüggő, egységes dráma nem született a keze, illetve a kamerája nyomán. Nem azért, mert lazán kap­csolódtak a részletek, sóikkal inkább azért mert a történé­sek belső logikáját lehetett nehezen felismerni, és nyo­mon követni. Az efféle, különböző részletekből kom­ponált televíziós mű eseté­ben az alkotónak jobban számolnia kellene a néző befogadóképességeivel, tény­legesen azzal, hogy nem mindenki ismeri olyannyira a feldolgozott részleteket, hogy azonnal, első látásra is úgy kiismerhetné magát bennük, mint ahogy az anyaggal hónapokig, sőt évekig együttélő alkotó. V. M. Magyar filmnapok külföldön Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából ünnepi filmnapofcat, dísz- bemutatókat tartanak több szocialista országban. A Szovjetunióban a „ma­gyar kultúra napjai” ren­dezvénysorozat keretében Moszkvában és Kijevben tűznek műsorra magyar filmeket. Moszkvában a megnyitó díszelőadáson áp­rilis 3-4n Kovács András művét, az „Októberi vasár- nap”-ot vetítik. A szovjet filmbarátok láthatják még az „Angi Vera”, a „Magya­rok”, az „Amerikai cigaret­ta” és a „Bizalom” című alkotásokat, s összeállítást is megtekinthetnek Kolonits Ilona rövidfilmjeiből. Bulgáriában március 30- án kezdődik a „magyar film napjai” rendezvénysorozat Szófiában. Szinetár Miklós 1979-ben Moszkvában kü- löndíjjal jutalmazott, műve „Az erőd” a nyitóprogram. Lengyelországban Varsó, az NDK-ban Berlin és Er­furt a színhelye a magyar filmek díszbemutatóinak. OFFENBACH: HOFFMANN MESÉI A debreceni Csokonai Színház vendégjátéka SZOLNOKON IS TÖBB, megérdemelten nagy sikerű, szép operaelőadásnak va­gyunk részesei ebben a szín­házi évadban a debreceni Csokonai Színház és a Sze­gedi Nemzeti Színház jóvol­tából. Mindkét színház érett jó előadásokkal, általában jó előadókkal igyekszik meg­tartani az opera közönségét, megszerettetni ezt a műfajt. Legutóbb a Szegedi Nem­zeti Színház előadásában zsúfolt ház előtt hallottuk nemzeti operánkat a Bánk Bánt ami az évad egyik leg­sikeresebb előadása volt. Hétfőn este a debreceniek jöttek Szolnokra, és egy vi­szonylag ritkábban hallott zenedrámát, Offenbach Hoff­man meséi című operáját mutatták be, igen szép siker­rel. Külön öröm, hogy e nagy előadógárdát igénylő művet a Szigligeti Színház­ban hallhattuk. A mű vérbő zenedráma, szövege lehetőséget nyújt a zeneszerzőnek mélyebb gon­dolatok. érzések drámai áb­rázolására. Ennek egyik leg­jobb példája a nyitány. Az opera három reménytelen, tragikus szerelmének főhőse az életre keltett baba, Olympia — Hegyes Gabriel­la, Giulietta — Czakó Mária, Antonia — Marsay Magda és a szerelmes mesélő költő. Hoffmann. akit Karnausz Tibor alakított. A cselekmény egyik kulcsfigurája, fő moz­gatója. s egyben az emberi gonoszság szelleme Lindorf grófban ölt testet aki más nevek alatt, de mindig és mindenütt bajt hoz a szerel­mesekre. Börcsök István tel­jesítménye igen megnyerő színészileg is. jól kihasználta a különböző álarcok, masz­kok nyújtotta szerepformálás lehetőségeit. Hasonló, de po­zitív figura Andreas a szolga, akit Pető Sándor személye­sített meg nagyszerű alakí­tással. Produkcióját tekintve va­lamennyi főszereplő egyenle­tesen magas színvonalat nyújtott ezen az estén. Tisz­tán. érthetően énekeltek, ze­neileg is szépen formálták meg áriáikat. Külön emlí­tést érdemel Karnausz Tibor a kis törpéről. Kleinzachról szóló áriájáért, Hegyes Gab­riella a csodálatos baba. Olympia daláért. Czakó Má­ria Giulietta alakításáért a második felvonásban, ahol a világszerte népszerű dal. a barcarola zenéje tölti be a velencei éjszakát, Marsay Magda a harmadik felvonás drámai jelenetében mint An­tonia. a költő utolsó remény­telen szerelme. A további szerepekben sikerrel mutat­kozott be még Tas Ildikó. Tibay Kriszta. Tréfás György, Martin János, L. Bíró János, Tóth József. Jó volt az ének­kar és a Zenekar, bár az utóbbi nem mindig tudott helytállni a mind zeneileg mind technikailag nehéz fel­adatot jelentő előadásban. MINDENT ÖSSZEVETVE élményt nyújtó emlékezetes operaelőadást látott a Szig­ligeti Színház közönsége. A sikerben érdemben osztozik a Debreceni MÁV filhamoni- kus zenekar, a Csokonai Színház ének- és balett- együttese, Csányi Árpád, Szabó Ágnes díszlet-, illetve jelmeztervező, Malanyay Nani, Sterba Zsuzsa koreog­ráfus. Pazár István karigaz­gató, az előadást kézben tar­tó karmester, Tarnay György és nem utolsósorban a ren­dező Kertész Gyula. Egyed Ferenc R Jászkunság idei első számábil JÁSZKUNSÁG 1980-ban először összevont számmal jelentkezik az im­már 25 éves folyóirat, s tekintettel a felszabadulás 35. évfordulójára, s a pro­letárköltő, József Attila 75. születésnapja alkalmából. Tartalmában kapcsolódik az ezekben a hetekben zajló országos mérlegkészítés, számvetés, a pártkon,gresz- szusra való előkészületek­hez is. Történetesen beszél­getést közöl Andrikó Mik­lóssal, a Szolnok megyei pártbizottság első titkárával olyan gazdasági és társada­lompolitikai kérdésekről, — hogyan is értelmezhetjük helyesen az év elején ho­zott intézkedések tartalmát, s az agitációs propaganda- munkában milyen feladato­kat is jelenthet e változá­sok megértetése, akár mód­szereit is tekintve, továbbá milyen is lehet helyes vi­szonyunk történelmi hagyo­mányainkhoz, — amelyek most különösképp foglalkoz­tatják a közvéleményt. Fórumrovatában a megye népességének gazdasági ak­tivitását elemzi Szabó Ru- dolfné, tekintettel a munka­erőhelyzet változásaira, a honnan vehetjük ami nincs, vagy legalábbis fogyóban van gondolatával. Az elmúlt évtizedek tendenciáit vázolja fel a számok tükrében. Többen, így. Erdélyi Sándor, a növényolajgyár főmérnö­ke, Bereczki László, a' rá- kóczifalvi tsz elnöke, Bozó Imre, a kisújszállási Tisza II. Tsz elnöke közérdekű, a demokráciával kapcsolatos, illetve a gazdálkodás minő­ségi követelményeiről fej­tik ki véleményüket a vita, a továbbgondolkodtatás szándékával. László Gyula egy felmérés alapján, azt mutatja meg. tanulságaira utalva, hogy miként élnek és gondolkoznak a Szolno­kon élő fiatal értelmiségiek — családról, közéletről és az emberi kapcsolatokról. Olvasható a folyóiratban az esztergályosból lett ve­zérigazgatóval, a jászberényi Hűtőgépgyárat vezető Gor- janc Ignáccal készült tele­víziós portré néhány részle­te is, elsősorban a viselői kockázatvállalásról kiüe'.­tett véleménye. (A riporter Vitray Tamás.) Munkásgaz­daságok címmel Fóti Péter szociográfikus eszközökkel ábrázolja jászberényi mun­káscsaládok életvitelét. Kis­újszállásról, a fejlődő nagy­kunsági városról Zsoldos István fest szemléletes ké­pet személyes hangvétellel. Ritkaságszámba menő adatok birtokában, német titkos katonai levéltárak anyagára támaszkodva friss kutatások eredményeképpen Borús József azt írja le részletesen, hogy mi is történt Szolnok bombázása­kor 1944. június 2-án. Ugyancsak a dokumentum­rovatban ad közre a folyó­irat néhány eddig ismeret­len röplapot és plakátot a felszabadulás idejéből. Jó­zsef Attila emlékét idézi az öcsödi tartózkodás doku­mentumait közreadva. s egyben közölve Simon Fe­renc szobrász vallomását, aki többször is megformál­ta már a proletárköltő port­réját, legutóbb épp most az évfordulóra, s ennek az arcképnek a fotója szerepel a Jászkunság mostani cím­lapján. A RAJZFILMGYÁRTÁS HARMINC ÉVE Gusztáv, János vitéz, Toldi és társaik Nem könnyű mesterség ez — nem is szólva egyelőre a művészi oldaláról. Rajzo­kat sorakoztatni, újra meg újra, többszáz példányban pauszpapírra, celluloidra rajzolni a figurákat úgy, hogy a technika segítségével élővé lehessen tenni a rajz­filmet. Erre csak olyanok vállalkozhatnak, akik való­ságos megszállottjai a rajz­és animációs filmművészet­nek. Első volt ezek sorában Macskássy Gyula, aki már a második világháború előtti években reklám-rajzfilmeket készített másodmagával. (Táirsa Halász János volt, ma a világ rajzfilmszövetségé- nek, az ASIFA-nak elnöke.) Az államosítás után Macs­kássy rendezésében készült 1950-ben az első rajz-mese film: „A kis kakas gyémánt félbrajcárja”. Tízperces kis­fiún — s ezzel kezdődött a magyar rajzfilmgyártás pá­lyafutása, amit igazán nem túlzás magasra íveiének mondani. Reklám- és gyermekfilmek követték egymást az első években. Akkor épült mega korszerűnek kikiáltott stú­dió-kombinát”. Budán, a Vörös Hadsereg útján. Csak­hamar kiderült, hogy fel­adatköréhez — itt működik a szinkron filmgyár is — na­gyon kicsi. A helyzet azóta annyiban változott, hogy — most már olykor elviselhe­tetlenek a körülmények, ke­vés a hely, elavult a felsze­relés. Jankovics—Nepp—Dargay: Gusztáv Mindezt ismét csak lelke­sedéssel, hivatástudattal le­het ellensúlyozni, s hogy ebben nincs hiány, azt az eredmények bizonyítják. Nagy szó — különösen mos­tanában — a világszínvonal, s a Pannónia rajzfilmesei e téren sok mindenkinek pél­dát mutatnak. A világrang­listán ugyanis ötödikként sze- ' repelnek, s ez igazán nem csekélység, amikor az első négy: a Walt Disney, a Hanna-Barbera (az előbbi a legrégibb rajzfilmstúdió az idősebbek emlékeznek Mi­ckey egér históriáira, az utóbbi nálunk a Flintstone- családdal vált ismertté), to­vábbá a moszkvai és a japán rajzstúdió; A gyártás rneny- nyiségében és jelentőségében egyaránt a Pannónia az ötödik! Felsorolni aligha lehet mindent, ami az elmúlt har­minc évben készült. Elsők közt „született” Peti: Macs­kássy Gyula és Várnai György gyermek-rajzfigurá­ja, „aki” ma is él. Egész es­Nepp József: Mézgáék tét betöltő rajzfilm volt 1973-ban a „János vitéz”, Janikovics Marcell rendezé­se, ezt 70 ország vásárolta meg. Világnyelvekre szinkro­nizálták a Lúd,as Matyi-t (az említett Hanna-Barbera cég­nél mondták alá az angol szöveget), a Hugót és máso­kat. Mézga Gézának „csacsika családjával”, a Köbükivel és társaikkal együtt nagy sike­re volt a magyar tévében, .s éppúgy szívükbe zárta őket egy sor ország közönsége, miután angol, német, spa­nyol és francia nyelvre is szinkronizálták a sorozatot. Számos ország filmesei vet­ték meg a „Stop! Közlekedj okosan” című rajzfilmet is, mivel a közlekedési gondok, a szabályok megtartására ne­velés jelentősége manapság mindenütt megnőtt. A megvalósuláshoz köze­ledő tervekből: Richly Zsolt rendezi a „Háry János”-t, Nepp József pedig a népsze­rű mese alapján a „Hófehér” című rajzfilmet. Jövőre ke­rül a nagyközönség elé a „Daliás idők” című film —■ 80 perc a Toldi-trilógiából. Készül „A jövő csapdái” cí­mű sci-fi animációs film Ko­vács István közreműködésé­vel, magyar—francia kopro­dukcióban. Három évtized, alatt igen sokat fejlődött a rajzfilm­készítés, elsősorban a mű­vészi színvonal emelkedett összehasonlíthatatlanul. Hazai és nemzetközi elis­merésben nincs hiány. Sok díjat hoznak a mozikban be­mutatott rövidfilmek, 1954 óta minden jelentős külföl­di filmfesztiválon szerepel­nek a magyar rajzfilmek, s a velencei Arany Oroszlán­tól a legkülönbözőbb elneve­zésű és értékű díjakig sok mindennel honorálták a szak­értő zsűrik a magyar rajz­filmesek művészetét. V. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents