Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-08 / 57. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. március 8. Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt .KB első titkára, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnöke a Kremlben átnyújtotta Alekszej Kosziginnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a Szuhe Bator Érdemrendet és az Arany Csillagot Khomeini döntése n jövőben csak vallási kérdésekben foglal helyet Az Egyesült Államok té­ti érán j nagykövetségén fog- Ivatartott túszokat valószí­nűleg ma máshová szállít­ják, s nyomban azután lehe­tővé teszik, hogy az ENSZ nemzetközi vizsgáló bizottsá­gának tagjai találkozzanak velük — jelentette be pén­teken Szadegh Ghotbzadeh. A külügyminiszter vezeti a Forradalmi Tanács által fel­állított különbizottságot —• amelynek feladata, hogy az amerikai diplomaták továb­bi őrizetéről gondoskodjék, miután a nagykövetség épü­letét hatalmukban tartó diá­kok a túszok ügyét a testület hatáskörébe utalták át. — Ghotbzadeh nem közölte ho­vá költöztetik át a túszokat. Az amerikai nagy-követséget a diákok a túszok elszállítá­sa után sem adják át. Khomeini ajatollah csütör­tökön a taheráni rádió által sugárzott közleményében be­jelentette, hogy a továbbiak­ban csak vallási kérdésekben foglalt állást, minden más kérdéssel közvetlenül Bani- szadr államfő irodájához kell fordulni. Washington újabb „tévedésének” visszhangja Felibolyduít méhkasra em­lékeztet a hivatalos Wa­shington azóta, amióta az Egyesült Államok a múlt héten szombaton megszavaz­ta az izraeli településpoli­tikát elítélő BT-határozatot, majd ,,stomírozta” szavaza­tát. Csütörtökön Cyrus Vance külügyminiszter a kongresz- szus több tagját tájékoztat­ta a „tévedésről”. A t/ájékoz- tató után újságírók megkér­dezték tőle, őt tették-e meg a kormány „bűnbakjának” a szavazás körülj zűrzavar miatt ? Vance kitérően azt vá­laszolta, hogy vállalja a fe­lelősséget minden „kommu­nikációs hibáért”, és hogy „1967 óta nem változott az Egyesült Államok politikája” az izraeli települések kérdé­sében. * * » Világszerte megütközést keltett Carter elnöknek az a hét elejei nyilatkozata, mely szerint az Egyesült Államok „tévedésből” szavazott az izraeli tele püléspol bikát el­ítélő biztonsági tanácsi ha­tározatra. Csütörtökön az amerikai kormányzat egyik képviselője is elismerte, hogy határozattal kapcsolatos ma­gatartás ártott az Egyesült Államok közel- keleti érde­keinek. Abdel Aziz Al-Rasid ku­vaiti külügymisizter-helyet- tes magához kérett e az Egye­sült Államok nagykövetét és kormánya nevében közölte vele: Carter elnök nyilat­kozata arra mutat, hogy az Egyesült Államok egyetért az arab területek állandó­sult izraeli megszállásával. Mint a kuvaiti sajtó be­számolt róla, magyarázatot követelt az Egyesült Álla­moktól Szaúd-Arábia is. Hak keveselte Nem kap segélyt Pakisztán? Az amerikai kormány egyelőre feladta tervét, hogy gazdasági és katonai segélyt nyújtson Pakisztánnak, mi­után az ország kevesellte és elhárította az amerikai aján_ latot — jelentette pénteken a Teh New York Times. A fejlemény a Cairter-kormány legújabb látványos külpoli­tikai kudarca: az elnök az Afganisztánnal kapcsolatos szovjetellenes kampányban még januárban segítséget ígért Pakisztánnak „külső támadás” ellen. Februárban BrzezinSki nemzetbiztonsági főtanács­adó, és Christopher külügy­miniszter-helyettes Islama- badba, majd a pakisztáni— afganisztáni határra utazott, hogy a részletekről tárgyal­jon. 'Ziaul Hak pakisztáni államelnök azonban eleve kevesellte az amerikai aján­latot és mintegy kétmilliárd d.ollár értékű fegyvert kért a felajánlott 400 millió értékű helyett. II Szovjetunió berlini nagykövetségének nyilatkozata A Szovjetunió berlini nagykövetsége pénteken a következő nyilatkozatot tet­te közzé: Március 7-én 12 óra 11 perckor a Szovjetunió nyu­gat-berlini főkonzulátusának épületében bomba robbant. Csupán a véletlenen múlott, hogy a főkonzulátus alkal­mazottai közül senki sem sé­rült meg. S a szovjet nagykövetség határozottan tiltakozik az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország hatóságainál, amelyek az 1971. szeptember 3-i négyol­dalú megállapodás alapján felelősek a Nyugat-Berlin- ben működő szovjet intéz­mények és személyzetük biz­tonságáért. A szovjet nagykövetség el­várja, hogy a három hata­lom kormányzata minden szükséges intézkedést meg­tegyen a szovjet fökonzulá- tus helyisége elleni támadást elkövető bűnözők kézrekerí- tésére és szigorú megbünte­tésére, megtérítse az okozott anyagi kárt és hatékonyan biztosítsa a nyugat-berlini szovjet képviseletek és az ott dolgozó szovjet állampol­gárok biztonságát. érkezett MOSZKVA A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa határozatot fogadott el a Nagy Honvédő Háború veteránjai élet- és anyagi körülményeinek to­vábbi javításáról. A rendel­kezés értelmében a háborús veteránokat újabb kedvez­ményekben részesítik. SALISBURY Robert Mugabe, a jövendő független Zimbabwe kijelölt miniszterelnöke tegnap foly­tatta a koalíciós tárgyaláso­kat Joshua Nkomoval, a ha­zafias front elnökével. Meg­állapodtak abban, hogy a korrpányzíatnak milyen mi­nisztériumai lesznek és mely miniszteri tárcákat kapják meg a hazafias front képvi­selői. A fenti döntéseket egyelőre nem hozták nyilvá­nosságra. BECS Tegnap délelőtt megérke­zett Bécsbe dr. Edgar Selzer nagykövet, Ausztria bogotai külképviseletének vezetője, akit felesége életveszélyes állapotára való tekintettel csütörtökön engedtek szaba­don a kolumbiai túszejtők. Az osztrák nagykövet az új­ságírók kérdéseire válaszolva elmondotta: még ha meg- könyefobültnek érzi is magát az átélt izgalmak után, sú­lyosnak ítéli meg a fogság­ban maradt, további 14 dip­lomata helyzetét. A 15—25 főnyi szélsőséges csoport tagjai — erőszak alkalmazá­sa esetén — bizonyára nem riadnak vissza a túszok bru­tális bántalmazásától, illetve meggyilkolásától sem. BEJRUT Huszonnnégy órával az­után, hogy a libanoni kor­mány jóvá hagyta és Szár- kisz elnök meghirdette a nemzeti megbékélés elvi programját, csütörtök este megkezdték az araib béke­fenntartó erők szíriai egysé­geinek kivonását Kelet-Bej- rút kereszténylakta külső ke­rületeiből, elővárosaiból. A kiürített állásokat, ellenőrző pontokat a libanoni hadse­reg katonái vették át. A za­vartalanul indult átcsoporto­sítás a következő napokban folytatódik. NEW YORK Helmut Schmidt, a Német Szövetségi Köztársaság kan­cellárja tegnap befejezte egyesült államokbeli látoga­tásának hivatalos részét, amelynek során támogatásá­ról biztosította ugyan az af­ganisztáni fordulattal -kap­csolatos amerikai politikát, de többször is felhívta a fi­gyelmet a Kelet és a Nyugat között tartós enyhülés köve­telményére. HANOI Vietnam a Kínával folyta­tott külügyminiszter-helyet­tesi tárgyalások minél ko­rábbi folytatása mellett fog­lal állást — adták tudtul ha­noi megbízható forrásból tegnap az MTI tudósítójá­nak. E forrás értékelése sze­rint az a csütörtökön ismer­tetett kínai döntés, amely szerint egyoldalúan beszün­tetettelek nyilvánították a tárgyalások pekingi, második fordulóját, és azt javasolták, hogy az év második felében Hanoiban folytassák azokat „Kína változatlan nagyhatal­mi, hegemonista politikáját jelzi”. Hanoi vélemény sze­rint „a tárgyalások szabotá- lásával Kína nőiveli a fe­szültséget, és magatartása azt jelzi, hogy semmiféle enyhülést sem kíván. TOKIO Qkita Szaburo japán kül­ügyminiszter a felsőház kül­ügyi bizottsága előtt kijelen­tette, hogy Japán nem fogja fejleszteni katonai együtt­működését az Egyesült Álla­mokkal, ha az katonai inter­vencióhoz folyamodik a Perzsa-öböl térségében. Közel-keleti körkép II különút-vesztfi Nefertiti, az ókori Egyiptom Amarna időszakának szépséges fáraó-asszonya furcsa szerepet kapott a szu­perszonikus korszakban. Nevét vette fel az a légitársaság, amelyet egyetlen céllal hívtak életre: az Izraelbe irá­nyuló forgalom lebonyolítására. Kairóban nyilván attól tartanak; hogy a hivatalos állami társaság, az Egyptair bojkott alá kerülne az arab országokban, ezért sietve egy nemhivatalos mellék­vállalatot alapítottak. Mind­ez jól mutatja az egyiptomi dilemmát: továbbhaladni a különúton, de amennyire le­het, elkerülni a teljes elszi­getelődést. Camp Daviü következményei A bonyolult nemzetközi viszonylatokban gyakran je­lentkeznek különös ellent­mondások. Tulajdonképpen örülni illenék, hogy két szomszédos ország, miután évtizedeken keresztül hadiál­lapotban állt egymással, bé­két kötött, s felvette a dip­lomáciai kapcsolatokat. Nem egyszer bebizonyosodott azonban, hogy az eseménye­ket nem lehet tértől és idő­től függetlenül szemlélni, a körülményeknek és a követ­kezményeknek meghatározó szerepük vian. Ez különös­képpen érvényes a közelke- leti válsággóc ésetében. Amikor egy esztendővel ezelőtt a Fehér Ház kertjé­ben, élénkszínű sátorlapok alatt, Carter, Szadiat és Be­gin aláírásával szentesítette a különbéke okmányát, tör­ténelmileg új korszak kezde­tét harangozták be. És mi történt? Egymással ugyan kiegyeztek — jóllehet ez sem ment könnyen —, de a sokat próbált és stratégiailag oly fontos Közel -Keleten nem köszöntött be a szilárd és tartós béke korszaka. Miről tanúskodnak az elmúlt év fejleményei? Libanon­ban szinte egyvégfében dö­rögtek a fegyverek, s a hely­zet ma robbanékonyabb, mint bármikor. Növekszik a Szíriára nehezedő nyomás, az izraeli provokációk min­dennaposak. Változatlanul rendezetlen a palesztin prob­léma: egy nép hazát keres. Ami pedig a különbéke köz­vetlen részeseit illeti: példát­lan méretű fegyverkezés bontakozott ki, s a megígért Ihárom-, .valamint kétmilli­árd dollár értékű katonai szállításokon felül, Izrael is, Egyiptom is. újabb ipótigé- nyekkel ostromolja Washing­tont. Kairó és Tel-Aviv — nem együttes, de párhuza­mos — közreműködésével növekszik a közvetlen ame­rikai katonai jelenlét a tér­ségben. Mindkét ország támasz­pontokat ajánlott a Carter- doktrina gépezetéhez, az új amerikai feszültség-keltő tervek véghezviteléhez, és sor került az első, közös légi hadgyakorlatra. A kép tel­jességéhez tartozik, hogy az immár „békés” Egyiptom ka­tonái harci feladatokat telje­sítenek az Arab-tenger part­ján, Omán szultánság Dho- fár tartományában. (A nyu- gatbaráit uralkodó ellen ki­robbant népi felkelés leve­résében korábban a sah két­ezerötszáz fős expedíciós ala­kulata segédkezett. Amikor az új teheráni vezetés visz- szahívta ezt az egységet — hétezer egyiptomi katona ér­kezett oda. Ez magyarázatot ad arra is, hogy miért éppen Omán támogatja a különbé­két az arab országok közül.) A különbékét, s annak ke­serű gyümölcseit rögtön el­utasították és ma is eluta­sítják az arab országok. A bagdadi, majd a tuniszi arab csúcsértekezlet határozottan fellépett a különutas törek­vések ellen, sőt ilyen szel­lemben foglalt állást az egyéb tekintetben negatívnak tekinthető iszlám értekezlet is. A palesztin probléma A kairói vezetés már ele­ve úgy akarta feloldani az arab szembenállást, hogy a különbékét összekötötte a palesztin autonómia tárgya­lásokkal. Az Egyesült Álla­mok, Izrael és Egyiptom 1980 májusában szabta meg azt a határidőt, ameddig dűlőre viszik az ügyet. Egyelőre még semmi érdemleges sem történt. A legutóbbi, nyolca­dik összejövetel — ezt „sem­leges pályán”, a holland fő­városban tartották meg — ugyanúgy eredménytelenül végződött, mint a korábbi ta­nácskozások. Kairó legalább a látszatot mentené, s a pa­lesztinok védő-hatalmaként szeretne feltűnni', Izrael azonban tart a legcsekélyebb engedményektől is, mert fél, hogy megállíthatatlan lánc­reakció indulna el, Elzárkó­zik minden önrendelkezési elképzelés elől, legfeljebb korlátozott mérvű önkor­mányzatot biztosítana a pa. lesztinoknak. Ez gyakorlati­Teheránban mindennaposak a szemben álló csoportok össze­tűzései. Képünkön a [Forradalmi Gárda igyekszik rendet teremteni lag az izraeli megszállás ál­landósulását jelentené, amelynek keretében egy pa­lesztin tanács intézhetne né­hány részkérdést. Ez viszont nem olyan program, amely növelné Kairó tekintélyét az arab világban, hiszen Fran­ciaország és más NATO-ha- talmak is messzebbre jutot­tak; elismerték a palesztin önrendelkezés szükségessé­gét. Washington tehát létrehoz­ta» a „pax americana”, az amerikai békerendezés épü­letét, de az túlságosan szűk és ingatag. Emlékezetes: 1977 októberében még kö­zös szovjet—amerikai nyilat­kozat látott napvilágot az általános kozekkeleti ren­dezés együttes előmozdításá­ról. Akkor úgy vélekedtek, hogy még ugyanennek az évnek decemberében összeül majd a genfi konferencia, minden érdekelt részvételé­vel. Csakhogy novemberben Szadat Jeruzsálembe utazott és Washington szívesen vet­te a Moszkvával közösen el­határozott menetrend felbo­rulását. Amerikai tojástánc Az amerikai elnök Camp David-et, majd a különbékét olyan bel- és külpolitikai pluszpontokként értékelte, amelyekért érdemes kocká­zatot is vállalni. Közben azonban bekövetkezett, az iráni fordulat, működésbe lépett a Carter-doktrina, az Egyesült Államok széleseb­ben vett világpolitikai sze­repet szeretne betölteni a Közel- és Közép-Keleten. Ehhez — s az energiaprob­léma rendezéséhez — azon­ban már sokkal szélesebb bázisokra van szükség, mint a különbéke két részese. — Washington, valóságos tojás­táncot. jár: miképpen lehet­ne megtartani a különbéke számára kedvező mozzana­tait, oly módon, hogy vala­mi gesztust a palesztinok, s a többi arab országok felé is tehessen? Amikor immár két tapasztalt amerikai dip­lomata, két ENSZ nagykö­vet, Young és McHenry ép­pen a palesztin ügyekben „tévedett”, ez mutatja a ta- pogatódzáSokat és visszako­zásokat. Kis lépések nagy egyezmények Egy év mérlegére téve, újra megállapítható: a kü­lönbéke nem hozott kibon­takozást, sőt nehezítette a helyzetet a Közel-Keleten. Igaz, úgy mondják: a töké­letlen béke is jobb a tökéle­tes háborúnál. De a válasz­tási lehetőség nem az, hogy különbéke, vagy ötödik há­ború, hanem ingatag külön­beké, vagy szilárd általános rendezés,. Amint érvelnek az­zal is, hogy kis lépések ve­zetnek a nagyabb egyezmé­nyek felé. Ez a megállapí­tás' is jogos, részleges egyez­kedéseiknek lehet: helye. A Camp David-i különút azon­ban rossz irányba mutat, ezen a kis vagy a nagy lé­pések nem közelítenek a rendezésihez, hanem távolí­tanak attól. Ezért lép fel a haladó nemzetközi közvélemény, ezért lép fel az arab világ többsége a különbékével szemben. Az egyszerű, min­den jelző nélküli béke érdekében. Réti Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents