Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-28 / 74. szám
VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! SZOLNOK MEGYEI Befejezte munkáját az MSZMP XII. kongresszusa MEGVÁLASZTOTTÁK A KÖZPONTI BIZOTTSÁGOT ÉS A KÖZPONTI ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁGOT Negyedik munkanapját kezdte meg csütörtökön reggel kilenc órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa. Az elnöklő Losonczi Pál. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke tájékoztatta a küldötteket, hogy továbbra is nagy számban érkeznek a kongresszust köszöntő táviratok, itthon és határainkon túl is nagy figyelemmel kísérik a magyar kommunisták küldötteinek tanácskozását. Ma reggelig — mondotta — csaknem hétszáz távirat, levél érkezett. Köszöntik tanácskozásunkat a többi között a Május 1. Ruhagyár nyolcszoros aranykoszorús Asztalos Sándor Szocialista Brigádjának tagjai, a Csepel Autógyár, a Magyar Villamos Művek Tröszt, a Szerszámgépipari Művek marógépgyára, a Dunai Vasmű, a bátaszéki Fémipari Szövetkezet és az egri Fi- nomszerelvénygyár dolgozói. Eredményes tanácskozást kívánnak a kongresszusnak a polgárdi Egyetértés Tsz, Az első hozzászóló LEND- VAl MIKLÓS, az MSZMP Zalaegerszegi járási Bizottságának első titkára, Zala megye küldötte volt. Elmondta, hogy a párt vezető szerepe érvényesítésének nagyon fontos színtere a járási pártbizottság. A járások területén történt változások azonban — a fejlődéssel együtt — egy sor ellentmondást is felszínre hoztak. Ilyen például, hogy a közigazgatási és a termelőszövetkezeti egység nem mindenütt esik egybe, ezért a pártszervek és -szervezetek nehezen tudják a község-és gazdaságpolitikai feladatokat irányítani, összehangolni. A továbbiakban kifejtette, hogy a pártalapszervezetek munkájának további fejlesztése nem képzelhető el az őket irányító pártszervek munkájának egyidejű fejlesztése nélkül. Ez pedig megköveteli a pártirányítás, a politikai tevékenység kultúrájának a fejlesztését. Meggyőződésem — mondta —, hogy a munkastílusunk, munkamódszerünk minőségében van a legnagyobb tartalékunk. SZABÓ FERENC, a Központi Fizikai Kutató Intézet főigazgatója, budapesti küldött rámutatott, hogy a magyar- tudomány elismerésre méltó eredményeket ért el a nemzetközi tudományos versenyben. Sikereit megbecsülik külföldön is, barátaink és ellenfeleink egyaránt, persze ki-ki a maga módján. Büszkék lehetünk arra, hogy a KGST országaival, elsősorban a Szovjetunióval jelentős tudományos együttműködésünk van. A nemzetközi tudományos közvélemény a magyar kutatókról több egyenletet, modellt nevezett el, s „budapesti iskola” névvel illetik elméleti magfizikusaink eredményeit. A maguk módján reagálnak sikereinkre ellenfeleink is. Az amerikai sajtóban például időnként hisztéria tör ki, ha egy nehéz technológiában túl közel kerülünk hozzájuk. Az Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete a Csepel Művekkel együttműködve például kifejlesztett egy olyan numerikus vezérlésű szerszámgépet, amelynek licencét nem adták el nekünk. Ez a magyar gép megjelent a chicagói kiállításon és a piacon is. A tudomány termelőerővé válásának három fő tényezője van: a kutatás, a gyakorlat és az irányítás. — Sok kutató jelentkezett konkrét gazdasági célokat szolgáló kutatási feladatra. Nyugodtan mondhatom, hogy választásuk motivációja az elkötelezettség, a tenni akarás. Most azt kérik, hogy az értelmes munka kibontakoztatásához kapjanak nagyobb lehetőséget. Azt kérjük a kongresszustól, határozataival segítse elő, hogy még hatékonyabban működjenek azok a szép emberi energiák, amelyek a szocialista Magyarország szolgálatára készen állnak. Ezután — az elfogadott ügyrendn'ek megfelelően — ÓVÁRI MIKLÓS, a szerkesztő bizottság vezetője terjesztette elő a bizottság jelentését. — A vitában felszólaló elvtársak kivétel nélkül kifejezték egyetértésüket a beterjesztett határozati javaslattal — mondotta a többi között. — A felszólalásokkal teljes összhangban a szerkesztő bizottság is arra az egységes következtetésre jutott, hogy a határozati javaslat tükrözi a kongresszus állásfoglalását: megfelel a 1 marxista—leninista elveinknek, jól szolgálja szociális: a céljainkat, népünk és hazánk érdekeit. — A határozati javaslat összhangban van a párt XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozattal, és bízvást mondhatjuk, hogy a javaslat határozattá emelésével, és még inkább a határozat következetes végrehajtásával újabb jelentős lépéseket teszünk a fejlett szocialista társadalom építésének útján. A határozati javaslat megfelel annak a lenini követelménynek is, hogy a konkrét helyzet konkrét elemzése alapján jelölje ki soronlevő feladatainkat. A határozati javaslat nem légvárakat épít, hanem reális, elérhető célokat tűz ki. — A határozat, amit elfogadásra ajánlunk, kongresz- szusunk állásfoglalásának megfelelően és a magyar kommunistáknak, egész népünknek óhajával' egyezően megerősíti a párt több mint két évtizede folytatott bevált politikai irányvonalát. Az eddigi politikai irányvonal folytatását támogató számos felszólalás közül most csak Veszprémi István elvtársinak, Komárom megye küldöttének felszólalására szeretnék hivatkozni, aki hangsúlyozta: a határozati javaslat biztosíték arra, hogy csaknem negyedszázados következetes politikánk folytatódni fog. A szerkesztő bizottság egyetért azzal is, amit Veszprémi elvtárs hozzáfűzött ehhez: a kongresszus után« legyen gyorsabb a folytatás. fordítsunk nagyobb gondot a végrehajtásra. — A kongresszus előtt lévő javaslat, bizonyítja azt is, hogy politikai irányvonalunk töretlen folytatása nem jelent változatlanságot, konzervativizmust. Kádár János elv. társ éppen a kongresszusi előkészületek idején, a budapesti pártaktíva értekezletén mutatott rá, hogy saját korábbi nézeteinket sem tekinthetjük dogmának. A határozati javaslat elvi alapokra épül, ugyanakkor gyakorlatiasan és mindenféle álmodozástól mentesen egy felelős, tapasztalt párt. politikáját tükrözi. Az elvi szilárdság és a hélyzet követelte változtatások nem zárják ki egymást. — A szerkesztő bizottság áttekintette a fővárosi, a megyei és megyei jogú pártértekezleteken elfogadott ajánlásokat is. Megállapította, hogy ezek túlnyomó többsége összhangban van a határozati javaslat szövegével. A bizottság mégis szükségesnek tartotta, hogy ezek figyelembevételévé! néhány — a mondanivaló politikai lényegét nem érintő — módosítást hajtson végre. Óvári Miklós ezután ismertette azokat a módosításokat, amelyekhez a szerkesztő bizottság a kongresz- szus hozzájárulását kérte, majd bejelentette: a szervezeti szabályzat módosítására nem kaptak újabb javaslatokat. A szerkesztő bizottság ajánlja a beterjesztett szöveg változtatás nélküli elfogadását. Ezután így folytatta : — A kongresszusi felkészülés időszakában és itt a kongresszusi vitában is számos fontos más javaslat is elhangzott. Ezek egy része nem kerül be a határozatba, mert nem igényli a kongresszus döntését. Az elmúlt hónapokban sok levél is érkezett a Központi Bizottsághoz és a területi pártszervekhez. párttagok és párton- kívüliek írták meg véleményüket, észrevételeiket, javaslataikat Értékesnek. a bizalom jelének tartjuk ezeket a hozzászólásokat is, és minden biztató szóért hasznos tanácsért kongresszusunk- fórumáról is köszönetét mondunk. Fontosnak tartjuk, hogy egyetlen jó észrevétel se vesszen kárba. Ezért azt javasoljuk, hogy határozatunkban is rögzítsük: gondoskodni kell róla, hogy ezeket a javaslatokat az illetékes pártszervek munkájukban hasznosítsák. Meggyőződésünk, hogy az az egység, amely a fő tennivalókat illetően a több hónapos széles körű, beható vitákban kialakult, s ami az elmúlt napokban itt a kongresszuson is megmutatkozott, megmarad, sőt tovább erősödik a kongresszus után, amikor a tettekre, az elfogadott határozatok végrehajtására kerül sor. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a szerkesztő bizottság a határozati javaslatot az említett módosításokkal elfogadásra ajánlja. Kérem a Tisztelt Kongresszust, hogy a szerkesztő bizottság jelentését fogadja el. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója feletti együttes vita ezzel befejeződött. Rövid szünet következett, majd Losonczi Pál arról -tájékoztatta a kongresszust, hogy — mivel a második napi,rendhez nem hangzott el lényegi kiegészítés — Brutyó János, a KEB elnöke elállt a választól. Ezután KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra az 1. és 2. napirend vitájának együttes összefoglalására. a makói József Attila Tsz és a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát szocialista brigádjai. Nagy figyelemmel ^kísérik a kongresszus munkáját, és sok sikert kívánnak a János Kórház dolgozói, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ munkatársai, valamint a szolnoki 1. számú Postahivatal szocialista brigádjának tagjai. Újabb üdvözletek érkeztek a külföldi testvérpártoktól és más haladó szervezetektől is. Losonczi Pál bejelentette, hogy összesen 156-an jelentkeztek felszólalásra, s az első három napon 55-en kaptak szót. A tanácskozás résztvevői ezután — a kongresszus elnökségének javaslatára — egyhangúlag úgy döntöttek, hogy még két küldött-társukat hallgatják meg. A többiek írásban nyújthatják be felszólalásukat a kongresszus titkárságához, mert a vitát lezárják. Kádár lános vitazáró beszéde . Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Kedves Elvtársnők ! Mint az elnöki bejelentésben elhangzott: a két napirendi pont vitájában 156 elvtárs kért és 57 elvtárs kapott szót. A pártélet és társadalmi életünk minden területének képviselője elmondotta véleményét. Az egyik felszólalásban elhangzott, hogy három nemzedék szavát hallottuk itt. Azt hiszem, ezt némileg korrigálni kell, mert ha az ösz- szes résztvevőt figyelembe vesszük, a párt harcosainak talán öt nemzedéke is képviselve van kongresszusunkon. Ide sorolom egyébként azokat a nagyon kedves gyerekeket is, akik az úttörők és kisdobosok nevében üdvözöltek minket. Az elhangzottakból először a legfontosabbat említem. Mind az 57 felszólalót figyelemmel követtem, valamennyien elfogadták a Központi Bizottság beszámolóját (nagy taps), a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját és a benyújtott határozati javaslatot, mint alapot, ami némiképp még kiegészül. Kongresszusunk titkársága úgy informált, hogy az a 99 elvtárs is elfogadja a Központi Bizottság beszámolóját, aki írásban nyújtotta be hozzászólását. Az az elvi, politikai és szervezeti egység, ami ezen a kongresszuson is megnyilvánult, a mi fő erőnk. De elmondhatjuk: nemcsak a kongresszus, hanem egész pártunk is egységes (taps). * Megállapíthatjuk, hogy közvéleményünk nagy figyelemmel kísérte a kongresz- szus munkáját. A visszhangból úgy tűnik: helyesli a kongresszus irányvonalát, és támogatja munkáját. Erről az a számtalan távirat is meggyőző bizonyítékot ad, amelyet itt ismertettek. A jókívánságon és a sikeres munkának az óhaján kívül úgyszólván majdnem minden távirat a kongresszusi vállalások teljesítését jelentette, sőt, újabb vállalásokról adott hírt. Ez azt jelenti, hogy népünk, közvéleményünk nemcsak politikailag és nemcsak szavakkal, hanem tettekkel támogatja a kongresszus munkáját és a párt politikáját (hagy taps). Közvéleményünk visszhangjának ismeretében, azt hiszem, megismételhetjük, amit a Központi Bizottság beszámolójában mondott: a pártnak élő tömegkapcsolatai vannak, a párt és a tömegek összeforrottak, s a magyar dolgozók a szocializmus alapvető céljaiban — pártállástól, világnézettől, hivatástól, foglalkozástól, rangtól függetlenül — egységesek és tettrekészek (taps). Kedves külföldi vendégeink is elmondták, mi a benyomásuk a kongresszusról, mit szólnak a vitához. Nagyon meleg, elismerő szavakat mondtak, megállapítva, hogy népünk munkájának nagy eredményei vannak mögöttünk. A Szovjetunióban és a többi szocialista országban is kedvező visszhangot váltott ki pártunk XII. kongresszusa. A nemzetközi kommunista mozgalom, a világ kommunista és munkáspártjai szolidárisán tekintenek kongresszusunkra, és — ahol ezt kifejezésre juttathatták — pozitív véleményt mondtak róla. A kapitalista sajtó nagyjából a valóságnak megfelelően foglalt állást, természetesen a saját terminológiájának megfelelően. Azt mondják rólunk: „a külpolitikában fölzárkóztunk a Szovjetunióhoz”. Azt is mondják: a gazdasági kérdésekben nagyon reális és bátor a kongresszus. Mi ezt is tudomásul vesszük. Az eddigi kommentárjaik sarnmá- zata az, hogy a Magyar Nép- köztársaság megy tovább az eddigi útján. És ebben igazuk van! (Folytatás a 2. oldalon)
