Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-23 / 70. szám

1980. március 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Befejeződtek a Verseghy diáknapok Hangulatos gála a művelődési központban A Tiszapartj Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola nivódíjas kórusa énekel Tizenhat évvel ezelőtt ren­dezték meg első alkalommal Szolnokon a Verseghy diák­napokat, a megye középis­kolás tanulóifjúságának kul­turális bemutatóját. A két évenkénti seregszemlék iránt mindig nagy az érdeklődés, Az idén — az iskolai elő­döntőkkel együtt — közel négyezer tanuló vett részt, a különböző művészeti vetél­kedőkön. A legjobb csopor­tok, előadók pénteken este Szolnokon, a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ színháztermében gálaműsort adtak. A nívódíjak átadása után a diákok telt ház előtt — még a lépcsőn is ültek — léphettek pódiumra. A mű­sor összeállítói igyekeztek színesen „tálalni” a nézők­nek a produkciókat. Osztat­lan sikert arattak az ének­karok. Szerepelt biztos hang­zású férfikar — amely fe­hér holló a kórusmozgalom­ban —, technikai bravúrok­ra képes női kar, s óriási hatással mozgalmi dalokat megszólaltató vegyeskórus. A színvonalas kórusmuzsiká­tól a hangszresek sem ma­radtak el. A két szólista já­tékában értékes zenei eré- lyekre figyelhetett fel a kö­zönség. A népi hangszeresek, együttesek előadásán a dal­csokrok tudatos felépítése, a stílusos megszólaltatás — nem az öltözék miatt — aratott sikert. Jóleső érzés­sel hallgattuk a műsorba be­épített hangulatosan meg­szólaltatott énekbetéteket is, a jókedv, a temperamentum a néptáncosok műsorából sem hiányzott. Az ügyes diá­kok bámulatos könnyedség­gel, fiatalosan ropták a tán­cot. Az alaposan felkészült csoportok között nem egy igen tehetséges szólista is szerepelt. A vers- és prózamondók lírai hangot loptak a gála műsorába. A bemutatón hall­hattunk szép orgánumú. át- élten előadó diákokat, de az izgalom. a rutintalanság egyes produkciókra rányom­ta bélyegét. A diákszínját- szók játékából egyszerre ér­ződött a komolyság és a felszabadultság. — f — Tinédzserek az esti iskolában A sötét, kicsiny konyhá­ban, karján a pár hetes kis­testvérrel, úgy fest mintegy madonna. A fiatal lány — alig múlt tizenöt éves — gyakorlott mozdulatokkal csitítgatja a kicsit. Mikor az iskoláról érdeklődünk, le­hajtja fejét. Törékeny any­ja annál beszédesebb: — Legalább ő végezze el a nyolc osztályt. Aztán me­het dolgozni. A téeszben azt ígérték, felveszik. — Jól elkéstek a beirat­kozással. — Csak tavaly került hoz­zánk Éva. Addig az apjánál nevelkedett. Most már a harmadik, negyedik osztályt, végzi az esti iskolában. — Szeret tanulni? — Igen — mondja szűk­szavúan a nagylány. Anyja, mintha csak kita­lálná gondolatunkat, gyor­san hozzáfűzi: — Nehezen férünk el he­ten a lakásban. Csak ez a konyhánk meg a nagyszo­bánk van. Építkezünk — mutat, az udvaron tornyosu­ló kövekre, homokra —majd a gyerekeké lesz az új ház. □ Jakábék hajlékától pár házzal odébb tizenéves fiú zavarássza be a nagypelyhű márciusi hóesés elől testvé­reit. A kicsik, orrukat az ablaküvegre lapítva, lesik az alkalmat a kiszökésre. A nagyfiú felelőssége tudatá­ban „apáskodik” felettük, ő a „ház ura”, a szülők vásá­rolni mentek a városba. Az alkalmi, tizenöt éves „csa­ládfő”, Kanalas Antal, most tanulja a betűvetést a dol­gozók általános iskolájában. — Már éppen végezhetett volna. — Jártam volna én előbb is iskolába — mondja né­mileg bűntudatosan —, de a nagymamánál laktam. — Ott nem volt iskola? — Dehogynem. Tavaly je­lentkeztem is, csak közben meghalt a nagyanyám és hazajöttem Újszászra. — Jól megy a tanulás? — Már tudok írni, olvasni, számolni. — Mi szeretne lenni? — A téeszben akarok dol­gozni. Az állatokat szeretem, a birkákat. — A testvérei ? — Ö — bök az egyik les- kelődő kisgyerekre — hat­éves, majd megy iskolába. Most előkészítőre jár. □ ö már nem juthat a báty­ja sorsára, idejében beírat­ták az iskolába. Nevét meg- találiuk az újszászi Általá­nos Iskola 161 leendő első­se között. S lesznek-e újra elsőosztályosok a dolgozók iskolájában? A kérdéssel Nász Imre igazgatót keres­tük meg. — Reméljük, nem. Bár lehetséges, hogy lesz még olyan tanköteles korú fiatal a községben, akivel nemfa- lálkoztunk. Kanalas Antal és Jakab Éva is csak nem­rég költözött haza. — Hogyan „találkoznak” a tanköteles korú kallódó fia­talokkal ? — A szó szoros értelmé­ben találkoztunk velük az utcán. Másokat szüleik hoz­tak el az iskolába. Akad olyan „estis” tanítványunk, aki egy osztályba jár az édesapjával. Egy tizennégy, tizenöt éves kamaszt, már nem lehet beültetni a hat­évesek közé. Van olyan tan­köteles korú tanulónk, aki már megnősült... — Hány tizenhat éven alul tanuló jár az esti is­kolába? — A több mint harminc „estisből” nyolcán tankötele­sek. Valamennyien elmúltak már tízévesek, amikor „ta­lálkoztunk” velük, s addig még nem jártak iskolába, a cigánygyerekek közül néhá- nyan még magyarul sem igen tudtak. — S hogyan tanulnak a „nappalisok»’? — A lemorzsolódás, a bu­kási arány évről évre ki­sebb. Félévkor mindössze nyolcán kaptak elégtelent. □ Az újszászi Dolgozók Ál­talános Iskolája rtem felel meg a fogalomjelölte hagyo­mányos oktatási formának, s tulajdonképpen szabály­talan, hogy tanköteles ko­rúak is tanulnak a felnőttek között. Pedagógiai szem­pontból viszont mindenkép­pen ez az előnyösebb meg­oldás, a tizenéves és a hat­éves elsősök számára is. A tapasztalatok szerint. így több esély van arra, hogy a késve beíratott fiata­lok elvégezzék az általános iskolát, Jobb későn, mint soha — ez igaz. de mégis az lenne a legjobb, ha a meg­felelő időben kezdenék el az iskolát a tanköteles korba lépők. Az országos statisz­tika szerint évente négyezer hatéves kisgyerek nem kez­di meg tanulmányait, mert „elfelejtik” beíratni őket. Közülük kerültek ki az új­szászi kallódó tinédzserek is. T. G. Tudós és politikus 70 éve született Ortutay Gyula . van Magyar­niigha országon a társadalmi, politikai és kulturális ill. tu­dományos életben jártas em­berek között olyan, -aki ne is­merné a két éve elhunyt Or­tutay Gyula nevét. Temetésén az egész nem­zet képviseletében gyűltek össze, s rótták le kegyel etes emlékezetüket államférfiak, tudósak, értelmiségünk leg­java és a magyar faluk kül­döttei. Kiemelkedő egyéniség volt. aki szinte felmérhetet­lenül sokat tett a magyar népművészet feltárásáért, a népi kultúra népszerűsítésé­ért, s a magyar falu. a pa­rasztság műveltségi színvo­nalának felemeléséért. Egy­szerre, egyidőben tevékeny­kedett a magyar kultúráért, a magyar néprajztudomány­ért és volt kiemelkedő poli­tikai feladatok és társadal­mi megbízatások betöltője, tudós kutató, tudományszer­vező. s író. E sok irányú, szerteágazó tevékenységét ő maga össze­függőnek. egységesnek és természetesnek tekintette: „Sokszor megkérdézték tő­lem itthon is, külföldön is; miért politizál az. aki tudo­mányos kutató, egyetemi ta­nár? Nem -lenne jobb inkább könyveket, tanulmányokat írnia, kutatásait folytatnia, semmint a napi politikára fecsérelni idejét? ... A mi nemzedékünk nem önmagáért a lázongás­ért lázadozott... Nagyon is határozott, világosan körül­írt célunk volt néhányunk- nak, s keserű-keményen ítél­tük el azokat, akik a paraszt­kérdés romantikus megoldá­saival kísérleteztek ... így jutott el a folklórista a poli­tikai cselekvéshez s a politi­kai cselekvés tudományá­hoz ... S nem hiszem, hogy bárkinek csökkenne a tudo­mányos megismerése, ha részt vesz népe életében, se­gíti a munkások, parasztok hatalmának megvalósulását, aki az igazi kutató rangja szerint nemcsak megismerni akarja, de ismeretét alkotó, változtató tényezőnek tekin­ti. hogy -mind a maga kisebb hazája, mind az egész világ teljesebb, igazabb legyen ál­tala. Ha van felelőssége az írástudónak, felelősségüknek ez a lényege.” Ortutay .Gyula a szegedi egyetem bölcsészkarán a ma­gyar. latin és -görök szak mel­lett ismerkedett meg a nép­rajzzal. S itt dőlt el, hogy életének fő feladata a ma­gyar népköltészet vizsgálata, s a népművészetnek a nem­zeti kultúrába való beépíté­se. Még szegedi évei alatt je­lentek meg első dolgozatai, s ekkor alakult ki sok. ké­sőbb megjelent művének koncepciója is. Sorra nyom­dába kerülnek saját gyűjté­seinek anyagai, mesék, me­semondók repertoárjai. Budapestre kerülve a Ma­gyar Rádió irodalmi osztá­lyán lett lektor, ahol sike­rült elérnie, hogy a Rádió a Pátria hanglemezgyárral együtt néprajzi, (nemcsak népzenei!, hanem népmeséi) felvételeket is .készítsen. E tudománytörténeti értékű hanglemezdokumentumokat teremtő munkájában Lajtha László volt a fő segítőtársa, de Kodály Zoltán és Bartók Béla ás támogatták. Szerkesz­tője lett a Magyarságtudo­mány című folyóiratnak is. 1940-ben egyetemi magán­tanár lett Szegeden, de te­vékenységének súlypontja e háborús évek alatt szükség­szerűen a politika felé toló­dott. Részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság munkájában, 'különböző el­lenállási akciókban, a felsza­badulás után pedig a Függet­len Kisgazdapárt baloldali szárnyának egyik vezetője lett. 1946-ban a Magyar Köz­ponti Híradó (á -Rádió és az MTI) elnöke. 1947-től kul­tuszminiszter. s nevéhez számtalan döntő fontosságú oktatási reform fűződik. Korszakalkotó jelentőségű a magyar műemlék- és mú­zeumügy történetében az ál­tala szervezett Műemlékek és Múzeumok Országos Köz­pontja (1949—1952), melynek tevékenységeként múzeumi törvényi, a múzeumok köz­ponti irányítása, a múzeumi tudományos munka, világné­zetileg és szakmailag meg­újuló kiállítások valósultak meg. s előtérbe kerültek az állagvédelem és nyilvántar­tás kérdései. Gyula 1946 óta a Ma­gyar Tu­dományos Akadémia levelező tagja, 1958-tól rendes tagja volt. Professzori tevékenysé­ge Budapesten (folytatódott, 1945-től az EöÜTE (Néprajzi Tanszékének professzora, majd 1951-től a Tárgyi Nép­rajzi Tanszéktől különvált Folklór Tanszék professzora. Tudományos kezdeményezé­sei közül éhben az időben különösen jelentős az 1848-as szabadságharc centenáriuma alkalmából szervezett orszá­gos gyűjtés. Másik alapvető tudományos kezdeményezése annak a belső emgirációnak néora.izi felmérése, me.lv a második világháború alatt, illetve annak befejezése után hazánk etnikai képét átfor­málta. Erről tartotta akadé­miai székfoglalóját 1947. áp­rilis 14-én. Mindezen tevé­kenységeivel párhuzamosan 1945 és 1953 között folyama­tosan parlamenti képviselő. 1956 között 1953 ÉS Ortutay Gyu­la teljes ere­jét és idejét a néprajztudo­mánynak szentelte. Magas színvonalú egyetemi előadá­saival egy egész nemzedéket 'készített fel a tudományos pályára, ekkor indította meg a szemléletben újszerű váro­si néprajz szervezett kutatá­sát. Részt vett a néprajztu­domány nagy vállalkozásai­nak előkészítésében, irányí­tásában. Publikációs tevé­kenységre is több energiája jutott. 1956 után a közélet ismét visszakövetelte Ortutay Gyu­lát. 1958-tól haláláig az El­nöki Tanács tagja, 1970-től elnöke az Országgyűlés Kul­turális Bizottságának. 1957— 64-ig a Hazafias Népfront fő­titkára. majd később alelnö- ke. 1957—63 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora. 1958-tól haláláig egyidejűleg újra parlamenti képviselő. Különböző vezető funkciókat tölt be a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulatban, melynek 1964-től alelnöke. A néprajzkutató Ortutay Gyulának az 1960-as évek­ben valósult meg régi álma: külön tudományos intézet lé­tesült a néprajz (elsősorban a folklór) kutatására; a Ma­gyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja, melynek elhunytáig igazga­tója volt. Egy ideig az Aka­démia Nyelv- és Irodalom­tudományi Osztályának tit­kára (1967—70). illetve elnö­ke (1970—73) és szerkesztője az osztály közleményeinek. Ortutav Gyula eredmé­nyekben gazdag pályája bő­velkedett elismerésekben. Magas magyar és külföldi kitüntetései jelölik rangját, (Állami Díj I. fokozata. Aka­démiai Aranyérem. Pitré és Herder díj), a hazai és nem­zetközi tudomány és közélet érzi hiányát. Kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar és a nem­zetközi tudományosság, a néprajz, s azon belül is a folklór arculatán. Egyéni tel­jesítményei, eredményei elis­merést és tiszteletet paran- csolóak. Tudományos prog­ramja tanítványainak mun­kásságában teljesedik ki to­vább. G. I. Ortutay Holnap: Hegyen, földön... II BUDAPEST TÁNCEGYÜTTES A SZOLNOKI táncszínházban A sokak 'által megálmodott táncszínház­ért fáradozik a Budapest Táncegyüttes a magyar folklór hűséges szolgálatával, kor­szerű koreográfiájával. A Simon—Krisko- vics—Molnár szerzőhármasnak munkája szorosan kapcsolódik Szolnokhoz és a Tisza Táncegyütteshez. Simon Antal, az együttes Erkel-díjas új művészeti vezetője és ugyancsak Erkel-dí­jas helyettese, Kriskovics Antal évek óta elismert résztvevői a szolnoki néptáncfesz­tiváloknak. Molnár Lajossal együtt, aki a szolnoki együttesből indult a hivatásos pá­lyára, számos tánc koreográfiáját készítet­ték el a Tisza Táncegyüttesnek, Vawninecz Béla pedig nem egy koreográfiához kom­ponált zenét. A „tiszások” közül számosán (Melczer Irén, Tóth István, F. Bede Fe­renc, Várhelyi Lajos) táncoltak a Budapest együttesben, jelenlegi tagjai közül Balaskó Margit, Molnár Jenő és Guba László is innen indult. Hétfő este 7 órakor a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében' a szolnoki közönségnek is bemutatkozik az együttes „Hegyen, földön ...” című műso­rával.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents