Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-02 / 52. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1910. március 2ági adjunktus automata belgyógyász: a legmagasabb fordulatom pörögve két és fél perc alatt végez egy pácienssel; de így is nagyon végéhez közeledik a rendelési idő, mire nágyú jthat egy cigarettára. Miközben a rosz- szul végzett munka örömte- lenségét feledteti a füst módszeres élvezetével, eszébe jut, hogy meg kellene beszélni Káka őrnaggyal a vasárnapi fácánozást, de ehelyett, a naponként erősödő kényszernek engedve, először meg akart ismerkedni az asszisztensnőjével. Borbála kitűnően bánik a fecskendővel; hibátlanul ejti, írja és érti a latin szak- kifejezéseket, pontosan adminisztrál, érzékkeli igazodik a diktált tempóhoz, nem veszi át főnöke ingerültségét egy fintor, egy vállrándítás erejéig sem, de túlságosan zárkózott: visszautasít minden közeledési kísérletet. amely a rideg hivatali viszonyt emberivé melegítené. Négy hét alatt főnöke csak annyit tudott meg Borbáláról, hogy huszonnégy éves, hajadon és busszal jár be valahonnan, a várost övező tanyavilágból. Sági adjunktusnak hovatovább az a gyanúja hogy Borbála valami titkot őriz; talán őt veti meg, talán ezt a futószalag rendszerű kezelési stílust, amelyet alkalmazniuk kell, hogy az ambulanciát elöntő betegáradatot napomként levezessék. Ha ellenszenvről van szó. Sági doktor csupán az okot szeretné tudni, hogy elviselhesse, ha viszont a kezelési módszer nem tetszik Borbála kisasszonynak, nem szabad volna elzárkóznia viszonyuk humanizálásától, mert az őszinte beszédnek ez a feltétele. „Milyen nap van ma, Borbála?” „Halottak napja” „A gyertyák és a virágok ünnepe?” „Igen.” „Mibe kerül az idén egy szál krizantém?” „Húsz és harminc között.” „Elég drága passzió a halottak emlékét ápolni, nem?” (Nincs válasz.) „Maga mit gondol erről a kultuszról?” „Semmit.” Az adjunktus féHortyan, de mielőtt megkérné Borbálát, hogy most aztán sorolja fél az életnek azon dolgait, amelyekről véleménye van. határozottan kopognak. „Küldje el”, mondaná Sági, de Borbála kinyitja az ajtót: gyanús gyorsasággal, mert sarokba van szorítva: az elháríthatatlan szócsatában színvallásra kényszerülne, ha azonban közbejön valami, valaki, akikor talán elodázhatja a frontális ütközést, amelyben csak ő húzhatná á rövidebbet. Első pillanatra talányos, hogy a rendőr tessékeli-e vagy tuszkolja a társaságában lévő zilált külsejű civilt, akinek láttán Sági adjunktus temenevedi'k. — A rendőr előírásosan tiszteleg, él harsogj a, hogy véralkoholvizsgálatot kér, amely „az előállított személy által okozott közlekedési baleset jegyzőkönyvéhez kell”, „Rendiben van”, mondja szárazon az orvos. „Azonnal levesz- szük és laboráltatjuk a vért”. A civilnék helyet mutat a széken, a rendőr pedig kifanol. j 1, bár vonakodva mozdul, és mondani akar valamit, de hirtelenében nem jut eszébe az előírásos szöveg, amit ilyen helyzetben mondani kellene, azonkívül műtőasztalon is feküdt már, ösztönösen tiszteli a fehér köpenyeseket, és attól is elbizonytalanodik, hogy látta már valahol ezt, a fonnyadt képű, szemüveges dokit... kifarol. Szemben az ajtóval feljebb tolja izzadt homlokán a tányérsapkát, és ráteszi kezét a pisztolytáskájára. A civil, akiit városszerte Fehér Kenyérnek ismernek, talán tésztaszínű arca miatt, talán azért, mert ő a kenyérgyár. igazgatója, átnyúl az asztalon, ki akar venni egy cigarettát, de az adjunktus nem engedi, hogy rágyújtson. Erre sértődött képet vág és azt mondja, hogy vezetett és gázolt. A történet előzménye három fél konyak; színhely a zebra, eredménye egy hulla és egy Súlyos sérülési Van azután szétszóródva az úttesten egy csokor véres krizantém is, de azt talán nem róják fel súlyosbító körülménynek. „Melyik kezemből óhajt vért venni a doktor úr?.. taknyosan síkos úttal, és a kocsi már nem gurult, hanem csúszott, amikor fellök- te, pontosabban rálökte a zebrára a két vónasszonyt... A rendőr, kint a folyosón egyfolytában izzadt, zavarják a kiszűrődő beszédfoszlányok, egyik lábáról a másikra áll, míg végre eszébe jut a kötelező formula. — Homlokát azonnal magtörli, tányérsapkáját helyre igazítja és határozottan bekopog. „Nem szabad őrizetlenül hagynom a vóralkoholesetért előzetes letartóztatásba helyezem.” A nikfce- lezett bilincs kattan. Fehér Kenyér, mielőtt a rendőr felrántaná a székről és kituszkolná az ajtón, még látja barátja. arcán az elképedést, az asszisztensnőén meg valami fintorfélét lát, amit nem tud mire vélni. Sági adjunktus üvölteni szeretne dühében, de a nyugalom és a magabiztosság, amelyet a lány szótlansága sugall, míg a fehér köpenyt kabátra cseréli, óvatosságra inti őt. Kirúgja ezt a lányt, de meg kell várnia, míg magától színt vall: hogy miért csinálta ezt a gonosz tréfát?... Borbála a szekrénynek támaszkodik, és azt mondja, hogy szíve szerint nem a vénájába, hanem a torkába szúrta volna Fehér Kenyérnek az injekciós tűt, és nem egyszer, hanem egy tucatszor, de ne vágjon közbe az adjunktus úr, mert ismét csak valami butaságot kérdezne. ő pedig most a lényeget akarja elmondani. Szerény véleménye szerint ebben a társadalomban, amelyben majdnem mindenkiből lehet valaki, ha nagyon iparkodik, a senkik sem törtetnek esélytelenül. Ha azonban a pixisben lévő befolyásukat kiváltságok szerzésére vagy gaztetteik leleplezésére használják, akkor 5 felbőszül; s bár megtanulta indulatait leplezni, gyilkolni tudna, mert édesanyját is egy senkiből lett valaki gázolta halálra, akit a barátai természetesen kihúztak a pácból; mint ahogy az adjunktus úr is igyekszik megmenteni a börtöntől ezt a tészta arcú mandarint ... Véletlen, hogy nem sikerült. Ö, aki ma délelőtt a halottkultuszt ápolta, annyi krizantémot látott a sírokon, hogy idegeinek elzsibbasztására jól a fenekére nézett a pohárnak, mielőtt elkezdték volna a rendelést. Attól nem félt. hogy baj lesz. mert ő is, mint a feketerétiek általában már kisiskolás korában is forralt bort reggelizett; bírja az italt. Az adjunktus úr meg olyan, hogy hiába néz négy szemmel, semmit sem lát. csak a futószalagot, amely két és fél percenként vesz fel és fordít le magáról egy ■beteget. Neki, Borbálának ettől a munkamódszertől ma, nem véletlenül éppen ma, olyan undora támadt, hogy nem lépi át többet ennek a szobának a küszöbét, ha most elmegy. Becsületszóra ígéri, hogy tartani fogja a száját. Cserébe, minthogy a dolgok logikája szerint, cinkosok, kéri az adjunktus urat ne akadályozza meg őt, hogy visszaminősítse mar gát ápolónőnek, s maradék idealizmusát ott élje ki, ahol arra legnagyobb szükség van: a kórteremben. ági adjunktus bólogat megmosolyogja volt asszisztensnőjét, de mire a lány léptei elhalnak odakint, valami kétely- és szorongás-féle támad benne, hogy az emberi viszonyok, amelyek ma megmérettek, nem olyan harmonikusnak mutatják a társadalmat mint amilyennek ő mostanáig gondolta. Mozdulatai ez új sejtelemtől tétovák: tárcsázza Káka őrnagyot. de némi habozás után visszaejti a kagylót... A hétvégi fácánozást megbeszélni nem késő, a Fehér Kenyér ügyében pedig a történtek után ő nem apellálhat sem most, sem később. Az akta szolgálati úton előbb-utóbb úgyis átmegy a Káka őrnagy kezén, és megfordul még egy sereg kézben, míg valahol, valamikor, valamelyik párnázott ajtó mögött eldől, hogy közös barátjuk, a Fehér Kenyér megmaradhat-e a valakik csoportjában, vagy vissza kell süllyednie a senkik közé. Zám Tibor elbeszélése a Köz- ponti Sajtószolgálat ISIS. évi no- vellapályázatán n. dijat nyert. — Mi bajod? — Semmi. — De tűnődsz valamin. — Meditativ alkat vagyok. — Én is. — Akkor tűnődj velem együtt. — Rendben van. Halljuk, mi a tét? — Érdemes életet menteni? — Kinek az életét akarod megmenteni? Csak azért kérdem, hogy figyelmeztessem a szerencsétlent, mi vár rá. — Senkinek az életét, nem alkarom megmenteni. Különösen ezek után! — Tehát máris megmentettél valakit, és a tapasztalataid nem a legrózsásab- bak. — Nem mentettem meg senkit. És csak szemlélő vagyok, mint mindig. — Ki mentett meg kicsodát? — Éppen ez az egyik bökkenő. — Akkor bökd ki már. — Tudod, hol lakom. Ferencváros. tipikus ódon bér- kaszárnya. A függőfolyosó olyan, mintha körpanorámás moziban lennél. Benne vagy az eseményekben. — Még sosem voltam körpanorámás moziban. — Én egyszer voltam, nyugaton? de kijöttem, mert a miénk, a ferencvárosi, jobb. Ehhez a körpanorámához tartozik két fickó is, a családjával, részletezett és látható családi életével. Ugyanis ebben a mi ferencvárosi körpanorámás mozinkban • állandóan neorea- lista filmeket vetítenek. — Kiment a divatból. Költözz el. — Nem lehet kiköltözni. Folytatásos film. — Akkor folytasd. — A két ember két vegytiszta eset. Két szélsőség. Szinte már sematikusak. — Akkor ez nem is neo- ralista, hanem ... — Ebbe most ne mélyed- jünk bele! — Ahogy parancsolod. — Szűcs mintaesztergályos. Minden, amit csinál kiváló. A dupla falcnis komplex tolattyútól... — Van ilyen ? — Ha nincs. Szűcs akkor is megcsinálja. Mindenütt szeretik, megbecsülik. Nyilvánvaló kiválósága mégsem szállt a fejébe. Szerény, halk, udvarias. Ha körpanorámánkban az egyik asz- szonynak elromlik a húsdarálója, vagy csőrepedés van. ő azonnal megjavítja. Nem fogad el semmit érte soha. — Mondj már valami ,rosszat is. Legalább veri a feleségét? — Imádja a feleségét, úgy élnek mint a galambok. Három gyerekük van, azok is mintagyerekek. Szépek, okosak és kedvesek. — Értem. Az egész család. úgy, ahogy van. lelépett a falvédőről. — így is lehet mondani. Ezzel szemben Kosziak, egy emelettel lejjebb, nemcsak veri a feleségét, hanem éhezteti egy szál gyermekét, miután minden keresetét elissza. Lakásukban már csak a négy fal van meg mindent eladott, a földön alszanak. Ha valahol felveszik dolgozni, egy-két hét után kirúgják, mert vagy lop, vagy részegen megveri a főnökét. — A jellemzést befejezheted. Menjünk tovább. — A tökéletes Szűcsnek egyetlen szenvedélye van. ami nem nevezhető hasznosnak. — Szatír a Népligetben. — Komolytalan vagy. Szűcs hetenként egyszer alkonyaikor kimegy a Dunára horgászni. Soha nem fog semmit. — Mint a többi horgász. — Múltkor azonban fogott valamit. — Halat a Dunában? — Nem halat. Kosziák megint alaposan berúgott; letántorgott a Duna-partra. a rakpartról beleesett a vízbe, úszni persze nem tudott, mert még arra is rest volt hogy úszni tanuljon, a hor- gászgató Szűcs meglátta, hogy valaki fuldoklik. azonnal bevetette magát a sodorba, persze remekül úszott, valamikor ő volt a kerületi ifibajnok, nagy nehezen kiránciigálta az eszméletlen Koszlákot a partra de ő annyira kimerült, hogy elsodorta a víz, belekerült egv örvénybe, az elszívta és mire a vízirendőrség kihalászta, Szűcs már halott volt. — Kosziák pedig magához tért a rakparton, kiköpött néhány liter vizet, és nem volt kutya baja sem. — Ahogy mondod. Szűcs, a tökéletes emberpéldány, az életét odadobva megmentette a tökéletesen züllött, senkinek sem kellő Kosziak életét. Szűcs felesége. aki imádta a férjét, sosem fogja kiheverni ezt a csapást, három árva siratja édesapját. Kosziak pedig tovább kocsmázik, felesége pedig vigasztalan, ahol az ő férje a sors kegyelméből belefulladhatott volna a vízbe. _ — Igaz ez a história? — Miért ha nem igaz, akkor nem ugyanaz következik belőle? — Semmi. — Az életmentés erkölcsi alaptörvény. Ha te most beleesnél a Dunába, én is utánad ugranék. hogy megmentselek, pedig lehet, hogy az életembe kerülne. — Merőben más a helyzet, öregem. Mert ebben az esetben én vagyok Szűcs, és te vagy Kosziák. Ha tehát én megmenekülök te pedig megfulladsz, kettőnk közül az értékesebb marad életben. — Csakhogy, miként ez a történet is példázza, az élet kegyetlen. Ezért úgy döntöttem, ha beleesnél a Dunába, mégsem ugranék utánad. A kegyetlen élet mindig az értékesebbet pusztítja. Fulladj meg. Zám Tibor: Krizantémok „Nyugalom”, dünmyögi az asztal1 túlfelérő] a fehér köpeny. Sági doktornak jéles tulajdonsága, hogy a különlegesen nehéz és bonyolult helyzetekben gyorsan kombinál. ötlete támad: merész, eredeti, de veszélyes is any- nyira, hogy lemondana róla, ha nem, kötelezné a barátság. Sajnos, kötelezi: félesége a Kenyérgyárban színleli a munkát. Kettesével lépked fölfelé a hivatali szamárlétrán, bérelt helye van a külföld sütőipari technológiáját tanulmányozó delegációkban és a premizáltak listáján: annyit lóghat, amennyit nem szégyell, amiért is most, tetszik, nem tetszik, a Fehér Kenyeret ki kell húzni a csávából. Az ötlet születésétől a megvalósításig az óramutató éppen öt percet megy előre. Ezalatt Borbála szabályszerűen megcsapolja az igazgatót. Sági adjunktus pedig a spanyolfal mögé húzódva az asszisztensnőjét csapolja meg, aki azután a saját vérét tartalmazó kémcsővel szalad föl a laboratóriumba. Miközben a lefolyó elnyeli az ittas vezetés tárgyi bizonyítékát, Sági örüli a két légynek, amelyet egy csapásra ütöítt: örök hálára kötelezte a barátját, és közös nevezőre jutott az asszisztensnőjével is. Borbálának tudnia kell, hogy a hatóság félrevezetése büntető-törvény^ könyvi téma; mindazonáltal a mentőakcióban való önkéntes részvétel az érdekviszonyok ismeretére vall; annak a felismerése, hogy az az úr, aki helyett adott a véréből néhány köbcentit, nem lesz hálátlan... A furcsa, eddig nem látott fintort Borbála arcán Sági adjunktus mosolygásnak vélte. Fehér Kenyér megnyugodott, valami köszönetfélét re- begett, mondani kezdte volna a gázolás történetét, amelyben, ha nyugodtalbban utána gondol, nem is hibás, mert az a két fekete ruhás banya a zebrán innen elaty- tyogoft, színük összefolyt a vizsgálatra előállított szei- mélyti” „Hát akkor őrizze”, mondja majdnem kedélyesen Sági adjunktus. A rendőrnek féltűnik, hogy az előállított személy, mintha semmi sem történt volna, közönyösen nézi őt, nyomja a vattát a karjára, ahonnan vért vettek tőle, de néki az ajtó mellett mégis olyan megérzése támad, hogy a tészta arcú civil; meg a valahonnan ismerős, fonnyadt képű doki között lehet valami. Sági adjunktus oda s^m figyelt a Fehér Kenyér gá- zolási meséjére. Azon gondolkozott, honnan ismeri az őrmestert? Most, hogy újból megjelenik a formulájával, hirtelen beugrik egy kép. A 44-es úton, a tízes kilométerkő táján, az idei első fácánozásról jövet, ennek a fejvadásznak a parancsára kapcsolgatta a világítást, az indexet, az. ablaktörlőt. Minden rendben volt. a féklámpa is működött, a rendőr mégis tovább kerülgette a terepjárót, míg végre felismerte a másik ülésen bóbiskoló vadászruhás utasban Káka őrnagyot. Akkor visz- szaadta az okmányokat, de megmondta, hogy a két hátsó keréken ki keli cserélni a köpenyeket, mert majdnem teljesen simák. „Szerencséd van”, mondta azután Káka őrnagy, „ment ha nem ülnék itt, most már nem volna rendszámtábla a tragacsodon.” Borbála a saját nyitókulcsával jön be az ajtón. Sági doktornak ráncba fut a homloka, amikor a laborleletre pillant; nahát, nahát, mondja kétszer is; mintha nem hinne a szemének, közelebbről és távolabbról nézi a papírt, tartogat ja, valami sugallatra, valami zseniális kombinációra vár, de az írás bizonyosságával szemben minden trükk, még ha lenne is, Hatástalan volna. Átadja a papírt a rendőrnek, aki egy pillantás után zsebre teszi, elharsogja, hogy „önt alkoholos állapotban elkövetett halált okozó közlekedési balGörgey Gábor: ÉLETMENTÉS s s
