Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1910. március 2­ági adjunktus automata belgyó­gyász: a legma­gasabb fordula­tom pörögve két és fél perc alatt végez egy pá­cienssel; de így is nagyon végéhez közeledik a rende­lési idő, mire nágyú jthat egy cigarettára. Miközben a rosz- szul végzett munka örömte- lenségét feledteti a füst mód­szeres élvezetével, eszébe jut, hogy meg kellene beszélni Káka őrnaggyal a vasárnapi fácánozást, de ehelyett, a naponként erősödő kényszer­nek engedve, először meg akart ismerkedni az asszisz­tensnőjével. Borbála kitűnően bánik a fecskendővel; hibátlanul ej­ti, írja és érti a latin szak- kifejezéseket, pontosan ad­minisztrál, érzékkeli igazo­dik a diktált tempóhoz, nem veszi át főnöke ingerültsé­gét egy fintor, egy vállrán­dítás erejéig sem, de túlsá­gosan zárkózott: visszauta­sít minden közeledési kísér­letet. amely a rideg hivatali viszonyt emberivé melegíte­né. Négy hét alatt főnöke csak annyit tudott meg Bor­báláról, hogy huszonnégy éves, hajadon és busszal jár be valahonnan, a várost övező tanyavilágból. Sági adjunktusnak hova­tovább az a gyanúja hogy Borbála valami titkot őriz; talán őt veti meg, talán ezt a futószalag rendszerű ke­zelési stílust, amelyet alkal­mazniuk kell, hogy az am­bulanciát elöntő betegárada­tot napomként levezessék. Ha ellenszenvről van szó. Sági doktor csupán az okot sze­retné tudni, hogy elviselhes­se, ha viszont a kezelési módszer nem tetszik Borbá­la kisasszonynak, nem sza­bad volna elzárkóznia vi­szonyuk humanizálásától, mert az őszinte beszédnek ez a feltétele. „Milyen nap van ma, Bor­bála?” „Halottak napja” „A gyertyák és a virágok ün­nepe?” „Igen.” „Mibe kerül az idén egy szál krizan­tém?” „Húsz és harminc kö­zött.” „Elég drága passzió a halottak emlékét ápolni, nem?” (Nincs válasz.) „Ma­ga mit gondol erről a kul­tuszról?” „Semmit.” Az adjunktus féHortyan, de mielőtt megkérné Borbá­lát, hogy most aztán sorol­ja fél az életnek azon dol­gait, amelyekről véleménye van. határozottan kopognak. „Küldje el”, mondaná Sági, de Borbála kinyitja az ajtót: gyanús gyorsasággal, mert sarokba van szorítva: az el­háríthatatlan szócsatában színvallásra kényszerülne, ha azonban közbejön valami, valaki, akikor talán elodáz­hatja a frontális ütközést, amelyben csak ő húzhatná á rövidebbet. Első pillanatra talányos, hogy a rendőr tessékeli-e vagy tuszkolja a társaságá­ban lévő zilált külsejű ci­vilt, akinek láttán Sági ad­junktus temenevedi'k. — A rendőr előírásosan tiszteleg, él harsogj a, hogy véralkohol­vizsgálatot kér, amely „az előállított személy által oko­zott közlekedési baleset jegy­zőkönyvéhez kell”, „Rendi­ben van”, mondja szárazon az orvos. „Azonnal levesz- szük és laboráltatjuk a vért”. A civilnék helyet mu­tat a széken, a rendőr pedig kifanol. j 1, bár vonakodva mozdul, és mondani akar valamit, de hirtelenében nem jut eszébe az előírásos szöveg, amit ilyen helyzet­ben mondani kellene, azon­kívül műtőasztalon is fe­küdt már, ösztönösen tiszte­li a fehér köpenyeseket, és attól is elbizonytalanodik, hogy látta már valahol ezt, a fonnyadt képű, szemüveges dokit... kifarol. Szemben az ajtóval feljebb tolja iz­zadt homlokán a tányérsap­kát, és ráteszi kezét a pisz­tolytáskájára. A civil, akiit városszerte Fehér Kenyérnek ismernek, talán tésztaszínű arca miatt, talán azért, mert ő a kenyér­gyár. igazgatója, átnyúl az asztalon, ki akar venni egy cigarettát, de az adjunktus nem engedi, hogy rágyújt­son. Erre sértődött képet vág és azt mondja, hogy ve­zetett és gázolt. A történet előzménye három fél ko­nyak; színhely a zebra, ered­ménye egy hulla és egy Sú­lyos sérülési Van azután szétszóródva az úttesten egy csokor véres krizantém is, de azt talán nem róják fel súlyosbító körülménynek. „Melyik kezemből óhajt vért venni a doktor úr?.. taknyosan síkos úttal, és a kocsi már nem gurult, ha­nem csúszott, amikor fellök- te, pontosabban rálökte a zebrára a két vónasszonyt... A rendőr, kint a folyosón egyfolytában izzadt, zavar­ják a kiszűrődő beszédfosz­lányok, egyik lábáról a má­sikra áll, míg végre eszébe jut a kötelező formula. — Homlokát azonnal magtörli, tányérsapkáját helyre iga­zítja és határozottan beko­pog. „Nem szabad őrizetle­nül hagynom a vóralkohol­esetért előzetes letartózta­tásba helyezem.” A nikfce- lezett bilincs kattan. Fe­hér Kenyér, mielőtt a rend­őr felrántaná a székről és kituszkolná az ajtón, még látja barátja. arcán az elké­pedést, az asszisztensnőén meg valami fintorfélét lát, amit nem tud mire vélni. Sági adjunktus üvölteni szeretne dühében, de a nyu­galom és a magabiztosság, amelyet a lány szótlansága sugall, míg a fehér köpenyt kabátra cseréli, óvatosságra inti őt. Kirúgja ezt a lányt, de meg kell várnia, míg magától színt vall: hogy miért csinálta ezt a gonosz tréfát?... Borbála a szekrénynek tá­maszkodik, és azt mondja, hogy szíve szerint nem a vénájába, hanem a torkába szúrta volna Fehér Kenyér­nek az injekciós tűt, és nem egyszer, hanem egy tucat­szor, de ne vágjon közbe az adjunktus úr, mert ismét csak valami butaságot kér­dezne. ő pedig most a lé­nyeget akarja elmondani. Szerény véleménye szerint ebben a társadalomban, amelyben majdnem minden­kiből lehet valaki, ha na­gyon iparkodik, a senkik sem törtetnek esélytelenül. Ha azonban a pixisben lé­vő befolyásukat kiváltságok szerzésére vagy gaztetteik leleplezésére használják, ak­kor 5 felbőszül; s bár meg­tanulta indulatait leplezni, gyilkolni tudna, mert édes­anyját is egy senkiből lett valaki gázolta halálra, akit a barátai természetesen ki­húztak a pácból; mint ahogy az adjunktus úr is igyek­szik megmenteni a börtön­től ezt a tészta arcú man­darint ... Véletlen, hogy nem sikerült. Ö, aki ma dél­előtt a halottkultuszt ápol­ta, annyi krizantémot látott a sírokon, hogy idegeinek elzsibbasztására jól a fene­kére nézett a pohárnak, mi­előtt elkezdték volna a ren­delést. Attól nem félt. hogy baj lesz. mert ő is, mint a feketerétiek általában már kisiskolás korában is forralt bort reggelizett; bírja az italt. Az adjunktus úr meg olyan, hogy hiába néz négy szemmel, semmit sem lát. csak a futószalagot, amely két és fél percenként vesz fel és fordít le magáról egy ■beteget. Neki, Borbálának ettől a munkamódszertől ma, nem véletlenül éppen ma, olyan undora támadt, hogy nem lépi át többet ennek a szobának a küszöbét, ha most elmegy. Becsületszóra ígéri, hogy tartani fogja a száját. Cserébe, minthogy a dolgok logikája szerint, cin­kosok, kéri az adjunktus urat ne akadályozza meg őt, hogy visszaminősítse mar gát ápolónőnek, s maradék idealizmusát ott élje ki, ahol arra legnagyobb szükség van: a kórteremben. ági adjunktus bólogat megmo­solyogja volt asszisztensnőjét, de mire a lány léptei elhalnak odakint, valami kétely- és szorongás-féle tá­mad benne, hogy az emberi viszonyok, amelyek ma meg­mérettek, nem olyan har­monikusnak mutatják a tár­sadalmat mint amilyennek ő mostanáig gondolta. Moz­dulatai ez új sejtelemtől té­továk: tárcsázza Káka őr­nagyot. de némi habozás után visszaejti a kagylót... A hétvégi fácánozást meg­beszélni nem késő, a Fehér Kenyér ügyében pedig a történtek után ő nem apel­lálhat sem most, sem ké­sőbb. Az akta szolgálati úton előbb-utóbb úgyis átmegy a Káka őrnagy kezén, és meg­fordul még egy sereg kéz­ben, míg valahol, valamikor, valamelyik párnázott ajtó mögött eldől, hogy közös barátjuk, a Fehér Kenyér megmaradhat-e a valakik csoportjában, vagy vissza kell süllyednie a senkik közé. Zám Tibor elbeszélése a Köz- ponti Sajtószolgálat ISIS. évi no- vellapályázatán n. dijat nyert. — Mi bajod? — Semmi. — De tűnődsz valamin. — Meditativ alkat vagyok. — Én is. — Akkor tűnődj velem együtt. — Rendben van. Halljuk, mi a tét? — Érdemes életet mente­ni? — Kinek az életét akarod megmenteni? Csak azért kérdem, hogy figyelmeztes­sem a szerencsétlent, mi vár rá. — Senkinek az életét, nem alkarom megmenteni. Külö­nösen ezek után! — Tehát máris megmen­tettél valakit, és a tapasz­talataid nem a legrózsásab- bak. — Nem mentettem meg senkit. És csak szemlélő va­gyok, mint mindig. — Ki mentett meg kicso­dát? — Éppen ez az egyik bökkenő. — Akkor bökd ki már. — Tudod, hol lakom. Fe­rencváros. tipikus ódon bér- kaszárnya. A függőfolyosó olyan, mintha körpanorámás moziban lennél. Benne vagy az eseményekben. — Még sosem voltam körpanorámás moziban. — Én egyszer voltam, nyugaton? de kijöttem, mert a miénk, a ferencvárosi, jobb. Ehhez a körpanorá­mához tartozik két fickó is, a családjával, részletezett és látható családi életével. Ugyanis ebben a mi ferenc­városi körpanorámás mo­zinkban • állandóan neorea- lista filmeket vetítenek. — Kiment a divatból. Költözz el. — Nem lehet kiköltözni. Folytatásos film. — Akkor folytasd. — A két ember két vegy­tiszta eset. Két szélsőség. Szinte már sematikusak. — Akkor ez nem is neo- ralista, hanem ... — Ebbe most ne mélyed- jünk bele! — Ahogy parancsolod. — Szűcs mintaesztergá­lyos. Minden, amit csinál kiváló. A dupla falcnis komplex tolattyútól... — Van ilyen ? — Ha nincs. Szűcs akkor is megcsinálja. Mindenütt szeretik, megbecsülik. Nyil­vánvaló kiválósága mégsem szállt a fejébe. Szerény, halk, udvarias. Ha körpa­norámánkban az egyik asz- szonynak elromlik a húsda­rálója, vagy csőrepedés van. ő azonnal megjavítja. Nem fogad el semmit érte soha. — Mondj már valami ,rosszat is. Legalább veri a feleségét? — Imádja a feleségét, úgy élnek mint a galambok. Há­rom gyerekük van, azok is mintagyerekek. Szépek, oko­sak és kedvesek. — Értem. Az egész csa­lád. úgy, ahogy van. lelé­pett a falvédőről. — így is lehet mondani. Ezzel szemben Kosziak, egy emelettel lejjebb, nemcsak veri a feleségét, hanem éhezteti egy szál gyermekét, miután minden keresetét el­issza. Lakásukban már csak a négy fal van meg min­dent eladott, a földön alsza­nak. Ha valahol felveszik dolgozni, egy-két hét után kirúgják, mert vagy lop, vagy részegen megveri a főnökét. — A jellemzést befejez­heted. Menjünk tovább. — A tökéletes Szűcsnek egyetlen szenvedélye van. ami nem nevezhető hasz­nosnak. — Szatír a Népligetben. — Komolytalan vagy. Szűcs hetenként egyszer al­konyaikor kimegy a Dunára horgászni. Soha nem fog semmit. — Mint a többi horgász. — Múltkor azonban fogott valamit. — Halat a Dunában? — Nem halat. Kosziák megint alaposan berúgott; letántorgott a Duna-partra. a rakpartról beleesett a víz­be, úszni persze nem tudott, mert még arra is rest volt hogy úszni tanuljon, a hor- gászgató Szűcs meglátta, hogy valaki fuldoklik. azon­nal bevetette magát a so­dorba, persze remekül úszott, valamikor ő volt a kerületi ifibajnok, nagy ne­hezen kiránciigálta az esz­méletlen Koszlákot a part­ra de ő annyira kimerült, hogy elsodorta a víz, bele­került egv örvénybe, az elszívta és mire a vízirend­őrség kihalászta, Szűcs már halott volt. — Kosziák pedig magához tért a rakparton, kiköpött néhány liter vizet, és nem volt kutya baja sem. — Ahogy mondod. Szűcs, a tökéletes emberpéldány, az életét odadobva meg­mentette a tökéletesen zül­lött, senkinek sem kellő Kosziak életét. Szűcs fele­sége. aki imádta a férjét, sosem fogja kiheverni ezt a csapást, három árva siratja édesapját. Kosziak pedig tovább kocsmázik, felesége pedig vigasztalan, ahol az ő férje a sors kegyelméből belefulladhatott volna a víz­be. _ — Igaz ez a história? — Miért ha nem igaz, akkor nem ugyanaz követ­kezik belőle? — Semmi. — Az életmentés erkölcsi alaptörvény. Ha te most be­leesnél a Dunába, én is utá­nad ugranék. hogy meg­mentselek, pedig lehet, hogy az életembe kerülne. — Merőben más a hely­zet, öregem. Mert ebben az esetben én vagyok Szűcs, és te vagy Kosziák. Ha tehát én megmenekülök te pedig megfulladsz, kettőnk közül az értékesebb marad élet­ben. — Csakhogy, miként ez a történet is példázza, az élet kegyetlen. Ezért úgy dön­töttem, ha beleesnél a Du­nába, mégsem ugranék utá­nad. A kegyetlen élet min­dig az értékesebbet pusztít­ja. Fulladj meg. Zám Tibor: Krizantémok „Nyugalom”, dünmyögi az asztal1 túlfelérő] a fehér kö­peny. Sági doktornak jéles tulajdonsága, hogy a külön­legesen nehéz és bonyolult helyzetekben gyorsan kombi­nál. ötlete támad: merész, eredeti, de veszélyes is any- nyira, hogy lemondana róla, ha nem, kötelezné a barát­ság. Sajnos, kötelezi: féle­sége a Kenyérgyárban szín­leli a munkát. Kettesével lépked fölfelé a hivatali szamárlétrán, bérelt helye van a külföld sütőipari technológiáját tanulmányo­zó delegációkban és a pre­mizáltak listáján: annyit lóghat, amennyit nem szé­gyell, amiért is most, tet­szik, nem tetszik, a Fe­hér Kenyeret ki kell húzni a csávából. Az ötlet születésétől a megvalósításig az óramutató éppen öt percet megy előre. Ezalatt Borbála szabálysze­rűen megcsapolja az igazga­tót. Sági adjunktus pedig a spanyolfal mögé húzódva az asszisztensnőjét csapolja meg, aki azután a saját vé­rét tartalmazó kémcsővel szalad föl a laboratóriumba. Miközben a lefolyó elnye­li az ittas vezetés tárgyi bi­zonyítékát, Sági örüli a két légynek, amelyet egy csapás­ra ütöítt: örök hálára köte­lezte a barátját, és közös ne­vezőre jutott az asszisztens­nőjével is. Borbálának tud­nia kell, hogy a hatóság fél­revezetése büntető-törvény^ könyvi téma; mindazonáltal a mentőakcióban való ön­kéntes részvétel az érdek­viszonyok ismeretére vall; annak a felismerése, hogy az az úr, aki helyett adott a véréből néhány köbcentit, nem lesz hálátlan... A furcsa, eddig nem látott fin­tort Borbála arcán Sági ad­junktus mosolygásnak vélte. Fehér Kenyér megnyugo­dott, valami köszönetfélét re- begett, mondani kezdte vol­na a gázolás történetét, amelyben, ha nyugodtalbban utána gondol, nem is hibás, mert az a két fekete ruhás banya a zebrán innen elaty- tyogoft, színük összefolyt a vizsgálatra előállított szei- mélyti” „Hát akkor őrizze”, mondja majdnem kedélye­sen Sági adjunktus. A rendőrnek féltűnik, hogy az előállított személy, mintha semmi sem történt volna, közönyösen nézi őt, nyomja a vattát a karjára, ahonnan vért vettek tőle, de néki az ajtó mellett mégis olyan megérzése támad, hogy a tészta arcú civil; meg a va­lahonnan ismerős, fonnyadt képű doki között lehet va­lami. Sági adjunktus oda s^m figyelt a Fehér Kenyér gá- zolási meséjére. Azon gon­dolkozott, honnan ismeri az őrmestert? Most, hogy újból megjelenik a formulájával, hirtelen beugrik egy kép. A 44-es úton, a tízes kilomé­terkő táján, az idei első fá­cánozásról jövet, ennek a fejvadásznak a parancsára kapcsolgatta a világítást, az indexet, az. ablaktörlőt. Min­den rendben volt. a fék­lámpa is működött, a rendőr mégis tovább kerülgette a terepjárót, míg végre felis­merte a másik ülésen bóbis­koló vadászruhás utasban Káka őrnagyot. Akkor visz- szaadta az okmányokat, de megmondta, hogy a két hát­só keréken ki keli cserélni a köpenyeket, mert majd­nem teljesen simák. „Sze­rencséd van”, mondta azután Káka őrnagy, „ment ha nem ülnék itt, most már nem volna rendszámtábla a tragacsodon.” Borbála a saját nyitókul­csával jön be az ajtón. Sági doktornak ráncba fut a homloka, amikor a labor­leletre pillant; nahát, na­hát, mondja kétszer is; mintha nem hinne a sze­mének, közelebbről és távo­labbról nézi a papírt, tar­togat ja, valami sugallatra, valami zseniális kombináció­ra vár, de az írás bizonyos­ságával szemben minden trükk, még ha lenne is, Ha­tástalan volna. Átadja a pa­pírt a rendőrnek, aki egy pillantás után zsebre teszi, elharsogja, hogy „önt alko­holos állapotban elkövetett halált okozó közlekedési bal­Görgey Gábor: ÉLETMENTÉS s s

Next

/
Thumbnails
Contents