Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-02 / 52. szám
I960, március 1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Úttöriifúvósok Szorgalmasan gyakorol az újjászervezett jászalsószent- györgyi úttörő-fúvószenekar. A gyerekek hazánk felszabadulásának 35. évfordulóján mutatkoznak be a községben. vágott neki Horváth Jenő a feladatnak, hogy színre vigye a Platonovot. Először Egerben rendezte meg, majd később képernyőre vitte, s most a legújabb állomása Szolnok, Nyilván azért ez a makacs ragaszkodás Csehov ifjúkori művéhez, amelyben bizony helyenként még túl van beszélve jelenet és dialóg, mert nagyon hisz benne. A dráma színpadra állításában láthatóan nincs tekintettel semmiféle hagyományra — ez önmagában még nem érdem —, de az már értékmérő, hogy valójában igazán eredetien újat sem teremt a Csehov-in- terpretáriók sorában. Ami szembetűnő újdonsága: erősen támaszkodik a „látványossághoz” való érzékére, bőven alkalmaz olyan színpadi elemeket, amelyekkel növelni igyekszik a játék expresszivitását. (Jóllehet, bizony nem könnyű ezzel a drámai világgal az úgynevezett „lélektani” drámával összefüggésbe hozni a látványosságot.) Horváth Jenő azonban mindenképpen nem szokványosán akart Cseho- vot rendezni, és láthatóan a Platonovból érdekes színházat kívánt csinálni. Ez azonban csak többé-kevésbé sikerült néki. Igaz, nem öncélú látványosságról van itt szó, amikor erőteljes hatások kedvéért akusztikus és vizuális eszközöket szorgalmaz, a Csehov-ábrázolta világ minél érzékletesebb megjelenítése, a csehovi gondolat kifejezése vezérli. Annak a máig hatóan érvényes íi-ói gondolatnak a szuggerálása, hogy milyen veszélyei is vannak, lehetnek a szellemi elmagányosodásnak, az elszigetelődésnek s hogy milyen nehéz is az embernek megértetnie magát társaival, kifejeznie mindazt, amit érez, s mindazt, amit ért. Hogy milyen szörnyű is, ha az egyik ember nem képes igazán megérteni a másikat, ha hiábavalónak bizonyulnak mindazon törekvések, amelyek arra volnának jók, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz. Platonov bármennyire társaságban él is, végtelenül magányos. De hát mi a baja ennek a Platonovnak? Miért íbőteke.dik szüntelen környezetével, miért „vergődik” felvonásokon át szerelmek szorításában, az élet szorításában? Valójában a kor az ő igazi rákfenéje: a világ, a századvégi cári Oroszország. Mert azt érzi, hogy úgy élni, ahogy eddig, már nem lehet, de arra nincs elegendő ereje,'' hogy másképpen is rendezze be életét, így tehetetlenül vergődik sorsába bezárva — nem képes1 kitömi belőle; minél nagyobb a kihívás számára egy új életre, annál erősebben támadnak fel benne a tehetetlenség erői. Ezt a tipikus „csehovi” témát kemény hangszerelésben szólaltatja meg a szolnoki előadás. Keményebb és indulatosabb hangvétellel, mint ahogy azt Csehovnál megszoktuk. Mintha a Csehov-ábráaolta világ megjelenítésében Horváth Jenő a cselekvésre képtelen emberi magatartáson érzett dühét is ki akarná fejezni. Ami önmagában érthető, de ha ez a keményebb „színpadi beszéd” a részletek szépségeit veszélyezteti, akkor már kevésbé mondható szerencsésnek. Erre a keményebb hangvételre utalnak — olykor kissé külsődlegesen — például az arrogáns madárcsicsergés a játék elején s később mintegy refrénként, vagy a robosztus égi dörej vakító villámlásokkal, a zápor érkez- tét jelezvén, vagy az elhaladó vonat agyunkba zakatoló dübörgése. (Kerekei alá akarta vetni magát Platonov megcsalt felesége.) Ezek az expresszív hatású elemek persze nemcsak természeti kellékek, miként a színpadot „benépesítő” fák sem csupán az erdő képzetét adhatják metaforikusán is belejátszanak az ellentmondásokkal terhes világ hangulatának megteremtésébe. Még bizonyos költőiség is származik belőlük, illetve általuk. -Hogy mégis túl hangsúlyosnak tűnnek, talán azért is állhat elő, mert a színészi játék az előadás nem minden részletében éri el azt az intenzitást azt a mélységet, amely egyensúlyba tudná tartani a különböző elemeket, köztük a nagy exp- resszivitású, látványosabb megoldásokat. Keményebb hangvétel, kiélezett helyzetek, de — s ez külön is figyelemre méltó — nem marad ki a játékból Csehov sajátos humora, ami hol groteszk formában, hol már egészen karikaturiszti- kus vonásokban is megjelenik. Ez utóbbira legérzékletesebb példa az ifjú Glagol- jev „beállítása”, aki itt egyáltalán nem a nagystílű világfi, hanem csupán egy pitiáner papazsaroló ficsúr harsányan megrajzolva, s ebben a formájában rendkívül mulatságos és leleplező. (Jenéi István nagy kedvvel, és kitűnően is játssza ezt a Párizs-imádó pojácát.) A komikusnak és a tragikusnak a játékon belüli érvényre juttatása eredményezi azt is, hogy amikor végül is Platonov elpusztul, semmiféle tragikusai nem érzünk, pusztulása nem rendít meg, csupán megrettent. Helyén is való, hogy Anna Petrovnáé az utolsó szó, aki Platonov halálán érzett fájdalmában is az életet említi, s belőle az „így nem lehet, nem érdemes élni” keserűsége beszél. És mi is vele érzünk együtt igazán. Bordán Irén játékának is talán ez az egyik legszebb és legembeiább pillanata, amikor a csendesen elrebe- gett „életem” nyomán szinte kinyílik a lélek, s egyszeriben a mélyére látunk, s a soha el nem nyert éden vágya szólal meg, a „miért nem élhetünk úgy, ahogy élhetnénk” miatti szomorúság. Anna Petrovna szerepe megnő ebben az előadásban; a kihívóan érzéki, kacér és szenvedélyes, életvágytól duzzadó asszony jó kontrasztja az élettel egyre tehetetlenebből szembenéző Platonovnak, s ezzel a rendezői felfogással a „platonovizmus” negatívumai is markánsabban rajzolódnak ki, megítélése is egyértelműbbé válik. Egyébként a vendégként szereplő Bordán Irén nemcsak a szép tábornokné okosságát és ka- cérságát, szerelemmohóságát fejezi ki meggyőzően, kikibuggyanó türelmetlenségeivel, felfokozott érzékenységével, csapongó nyugtalanságával azt is elmondja Anna Petrovnáról, hogy igazi baja: ő sem érzi otthon magát ebben a kicsinyesen vidéki világban. A fiatal Téri Sándorra a címszerepben nehéz feladat jutott, hatalmas súly nehezedik rá, de nem roppan ösz- sze alatta. Játékában van lendület, van erő is, cinizmusa kifejező, amely mögé a figura kétségeit, bizonytalanságát, feszültségeit rejti. A játék második részében azonban kissé egysíkúvá válik Platonovja, kevésbé ösz- szetett, amikor azt kell ábrázolnia, hogy a kimerültség, a céltalanság, a belső gyötrődések hogyan torzítják számára el a környező világot, s hogyan torzul el benne maga is, a végletekig. Alakítása tiszteletre méltó teljesítmény, bár még több nagyvonalúság és emberi mélység javára vált volna játékának. A régi világ képviselői közül igen jó Pákozdy János idős Glagoljeve. Játéka fegyelmezetten pontos, oroszos levegője van, sőt valami naf- talin szagot is érezhetünk rajta —- mintha a múlt szekrényéből lépett volna elő. Ivánka Csaba a felszarvazott férj szerepében a férfiúi pipo- gyaság és a bárgyú, mindent megbocsátó béketűrés vonásait ábrázolja. (Vojnyicev.) A „szerelmek” közül kitűnő Szoboszlai Éva Grékovája. Sok-sok egyéni színnel állítja elénk a riadt, szemérmesen szerelmes, kissé csúnyácska s önmagában is bizonytalan leányzót — emlékezetes figura. Fehér Ildikó Szofjája — ő is Platonov egyik szerelme — néhány szép pillanattól eltekintve, nem igazán meggyőző. Keveset tudunk meg a figura belső vívódásaiból, így nem is követhetjük igazán a drámáját. szerepekben: Györgyfal- vay Péter jellegzetes figurát teremt a hangoskodó, haspárti, élveteg orvos szerepében; Katona János Oszlpja erőteljesen megformált alak; Bazilides Barna egy faragatlan bugris boltost jelenít meg ízesen; Pusztai Péter Abram Ven- gerovicsként egy racionálisan gondolkodó pénzembert testesít meg; Antal Anetta (Platonov felesége) a boldog együgyűség asszonyi vonásait hangsúlyozza — olykor kissé sematikusan. Villanásnyi szerepekben láthattuk Berta Andrást (küldönc), Bárdos Margitot (Kátya), továbbá Kopátsy Gábort, Tor- da Ferencet, a zongorista Harányi Márton. A Platonov szerelmei minden egyenetlensége ellenére is lényegében jó mulatság, nem érdektelen színház. Valkó Mihály Harmadszor fl kisebb Tudományos élet főiskoláinkon A korszerűbb oktató-nevelő munkáért Egy pedagógusképző intézmény tudományos munkájával aKgha teljesíthetne fel- emelőbb küldetést, mint az oktatás-nevelés szolgálatát. A jászberényi Tanítóképző Főiskola e feladat önként vállalásával rangos helyet vívott ki magának a hasonló felsőoktatási intézmények között. Nemcsak jelenleg, az oktatás-nevelés korszerűsítésének időszakában, hanem a majd ezután sorra kerülő reform idején is számítanak a jászberényi oktatók értékes tudományos munkájára. „Az egyik szemünk a korszerűsítésen, a pedagógusok szemléletformálásán, a másik már a reformon” — határozzák meg munkájukat a főiskola vezetői. Az „egyik szem” természetesen nem jelenti azt, hogy csak „fél gőzzel” dolgoznak jelenlegi és a jövő feladatain. A kisdiákok anyanyelvi kultúrája A főiskola tudományos tevékenységében a legjelentősebb kutatások országos szintű program részei. Az anyanyelvi és az erkölcsi nevelés kutatása a párt tudománypolitikai irányelveiben meghatározott fő irányhoz kapcsolódik. Az anyanyelvi nevelés kutatásának előzményeként több mint egy évtizede a 6—10 éves diákok olvasásával foglalkozott a főiskola tanárainak egy csoportja. Innen vezetett az út az alsó tagozatosak beszédkultúráján át az anyanyelvi nevelés kutatásához. A nyelvészeti tanszék aligha választhatott volna ennél szebb, feldolgozásra váró területet. Több éves, hallatlanul nagy anyaggyűjtést igénylő munka előzte meg az eddig elért eredményeket, s korántsem befejezett még a kutatás. A részeredmények, megállapítások, újabb, az óvodát is érintő elemzéseket igényelnek. Mit tehetnek az óvónők a kisgyerekek anyanyelvi tudásáért, hogyan szolgálhatná jobban a beszédfejlesztés az iskolára való előkészítést? Milyen az első osztályosok anyanyelvi tudása, hogyan fejleszthetnék jobban az iskolában? Aligha csak a pedagógusokat érdeklik ezek a kérdések. A kutatás megállapításai már érződnek az új alsó tagozatos tankönyvön. A főiskolán volt alkalmunk belelapozni a harmadik osztályos „Anyanyelvűnk” levonatába. Az ötletes, gondolkodtató feladatokat tartalmazó tankönyvet szeptemberben már a kisdiákok lapozzák, szinte játszva sajátíthatják el belőle a nyelvtani szabályokat, a gyakorlatok bővítik szókincsüket, fejlesztik beszédkészségüket. A jászberényi tudományos kutatások eredményei ilyenformán — akárcsak a mezőtúri főiskoláé — igen gyorsan eljutnak a mindennapi gyakorlatba. Egyrészt az új tankönyvek útján, másrészt a hallgatók már eleve ezeknek az ismereteknek, hatékony módszereknek a birtokában állnak majd katedrára, sőt a tudományos diákkörökben tevékenykedők részt vesznek a kutatásokban is. Emellett a gyors gyakorlati alkalmazást segíti a főiskola „pedagógustovábbképző” tevékenysége. Az erkölcsi nevelés kutatásába 1976-ban kapcsolódott be a jászberényi főiskola; az oktatók részt vettek az alsó tagozatban bevezetett osztályfőnöki munka kidolgozásában, a kézikönyv összeállításában. Tankönyvek, tanulmányok, cikkek Az országos szintű kutatások mellett az oktatók a megye tudományos munkájában is tevékenykednek, elsősorban a földrajzi nevek gyűjtésében. A már ismertetett területeken kívül a főiskola tanárai egyéni kutatásokat folytatnak többek között orosz nyelvészetből, irodalomelméletből, s a matematikatanítás kérdéseiből. A szlavisztika és a földrajzi névgyűjtés kivételével minden tudományos tevékenység tantárgypedagógiai jellegű, az oktatás-nevelés színvonalának emelését szolgálja. A főiskola oktatói az utóbbi hat év alatt tizenöt könyvet, illetve tankönyvet írtak, a különböző szaklapokban 118 cikket, tanulmányt, harminc könyvismertetést, műfordítást publikáltak. Évről évre egyre többen szerzik meg a doktori címet, s a különböző tudományos fokozatokat. Az oktatói karban eddig tizenhármán rendelkeznek egyetemi doktori címmel — tízen 1972 óta érték el munkájukkal ezt a tudományos fokozatot. A jövő tervei Az eredmények elismerése mellett a főiskola vezetői számos célt tűztek ki a tudományos tevékenység további javítására. A feladatok között az első helyen szerepel az oktatók tudományos munkára való ösztönzése. A negyvennégy tanárból álló testületben mindössze tizenöten foglalkoznak aktívan tudományos kutatásokkal. Igaz, az oktatók jó része fiatal, egyelőre még a „türelmi időszakot” élvezik. A tudományokban járatosak tanfolyamot szerveztek ifjú kollegáiknak, amelyen megismertetik velük a kutatás módszertanát, segítséget adnak terveik megvalósításához, de legfőképpen egy-egy nagyobb és eredményesen működő csoport munkájához szeretnék megnyerni őket. Hiszen a pályakezdő számára ez látszik a legbiztosabb útnak a tudományos életben való elindulásra. Nehezítik a kutatók munkáját a főiskola tárgyi feltételeinek hiányosságai. A tantermekben délelőtt, délután folynak az órák, kísérletekre nem igen van lehetőség, ráadásul a gyakorló iskola is zsúfolt. Éppen ezért szerepel a tervekben a külső intézményekkel kialakított kapcsolatok további bővítése. Az iskolák mellett azonban jobb együttműködésre törekszenek a különböző tudományos intézményekkel, műhelyekkel, elsősorban a Debreceni Akadémiai Bizottsággal, amelynek kutatási tevékenységébe már eddig is bekapcsolódtak a jászberényi „tudós” tanárok. VÉGE Tál Gizella Utón a Föld felé A Mini együttes nagylemeze Különösen azokat az albumokat előzi meg nagy érdeklődés, melyeknek készítőit az utóbbi időben a kísérletezés, a profilkeresés jellemzi. Ezek közé tartozik a Mini együttes nemrégiben megjelent Ütőn a Föld, felé című lemeze is. A Török Ádám vezette zenekar előző nagylemezén — több magy ar együtteshez hasonlóan — az űrrock világába rándult ki. amit misztikus hangzások, különleges hangeffektek jellemeztek. Megragadnak ennél a stílusnál? Az album s a nyitótánc címe nem ezt sugallja. A bevezető akkordok még az űrt idézik, de a dallam szilárddá válik, s megkezdődik az utazás a Föld felé. A ze- nekai-tól szokatlan, többszólamú énék és Török Ádám karakterhangjának ellentétét szépen oldja fel a billentyűsök zenei sokszínűsége. A Földre érés, a tanácstalanság pillanatait fejezi ki találóan a szöveg és a muzsika a Nem tudom, hogy merre című szerzeményben. (S. Nagy István sorai megtalálták a közös hangot a Mini zenéjével.) A kemény rock-zenében az orgonistáé, Németh Károlyé a főszerep, miként a következő instrumentális számban, az Asz- faltdzsungelben, ahol a fuvolával váltják, variálják az alapdallamot. A Mini-klub közönségét, légkörét vázolja a zenekar a Bem Rockpart 6-ban, mely klubjuk címe. A következetesen jazz-rock muzsikába is lehet, sőt kell slágerízt csempészni, bizonyítja ezt a B-oldal nyitószáma, melynek refrénje — Kell a barátság — közös éneklésre ingerel. Frappánsak a fuvolabetétek, de az ütős Balogh Jenő is remekül hegyezi a ritmust. A basszusgitáros Kunu László, nemrégen került a Minibe, s ezért játéka háttér, illetve kísérőszerepre szűkül. Szép lírai zene az Aphrodite, amely szinte elringatja a hallgatót. Az orgona gyönyörű hangszíne lopja be magát a szívünkbe. A remek hangszereléssel kiváló hangszeres kompozíció született a Minitől, de az igényes összmunka az egész albumon érződik. A zenekar úton van a Föld felé. Jó úton! — fekete — A VERGŐDÉS DRÁMÁJA Platonov szerelmei
