Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. március 16. Sokoldalú tevékenység a gyermekekért Társadalmi összefogással A szülők támogatása Gyermekvédelem A szolnoki járás községei­nek tanácsai a demokratiz­mus szélesítésével — a szo­cialista brigádok, a felnőtt lakosság véleményének ki­kérésével (falugyűléseken) — eredményesen munkál­kodnak a községek dinami­kus fejlődése, szépülése, a lakosság szociális és kultu­rális ellátásának növelése érdekében. A lakosság szé­les körű mozgósításával és tevőleges részvételével je­lentős eredmények szület­tek. A tanácsok tevékenységé­ben fontos helyet kap az ifjúságpolitika. Tanácsi szer­veinket az a nemes cél ve­zérli, hogy minden gyermek szocialista társadalmi rend­szerünkhöz méltó családi és társadalmi környezetben ne­velkedjék, hogy képességeik kibontakoztatásával hasz­nos és értő építői legyenek a szocialista társadalomnak. A járás községeinek böl­csődéiben csaknem négyszáz kisgyermekkel foglalkoznak szakavatott emberek. Min­den községben napköziott­honos óvodák vannak, a já­rás 37 óvodájában kétszáz­hét óvónő nevel 3 ezer 374 óvodás gyermeket, eredmé­nyesen készítve fel őket az iskolai életre. Több községben épült tár­sadalmi összefogással új óvoda, illetve óvodai foglal­koztatóterem, pl. Kunhegye­sen, Nagykörűn és Tiszaje- nőn. Minden községben van általános iskolai napközi otthon is. (örményesen is a gyermekek étkeztetését az Április 4. Gépgyár saját üzemi konyhájáról biztosít­ja.) A járás tanulóinak (8 ezer 800 fiatal) 41,5 százaléka ré­szesül napköziotthonos ellá­tásban. A gyermekélelmezés tovább bővíthető, amennyi­ben az áfészek vendéglátó egységei megfelelő segítsé­get nyújtanak. Az iskolák­ban és az óvodákban a gyermekvédelmi felelősök beállításával jelentősen ja­vult a gyermek- és ifjúság­védelmi murtka. A gyermek- védelmi felelősök eredmé­nyesen működnek együtt a szülői munkaközösségekkel, a nevelőtestületekkel, a ta­nácsok gyámügyi előadóival. Ez a munka azért is fontos, mert járásunkban mintegy hatszáz gyermek él — ön­hibáján kívül — veszélyezT tetett körülmények között (kedvezőtlen lakáshelyzet, erkölcstelen családi környe­zet, szülők italozó életmód­ja miatt). A fő problémát az alko­holizmus jelenti, visszaszo­rításában jelentős szerepe van a társadalmi ellenőrzés­nek. E munkában fontos részt vállalnak a társadal­mi és tömegszervezetek, ha­tóságok. Tevékenységük ott a legeredményesebb, ahol az érdekelt hatóságok, szervek, kollektívák együttműködése jó. (Pl. Fegyverneken, Mart­fűn, Kunhegyesen.) A helyi tanácsok a nehe­zebb anyagi körülmények között élő szülőket fokozot­tan támogatják, rendkívüli és rendszeres segélyben ré­szesítik őket. A segélyezés rendeltetésszerű felhaszná­lását rendszeresen ellenőr­zik, ám így is előfordul, hogy a segélyezés nem éri el célját, mert a gyermek részére —: a segélyből — vásárolt ruhaneműt a szülő eladja, és a pénzt italra költi. A veszélyeztetett csa­ládok ellenőrzésében nagy segítséget jelent a járásban rendszeresített hivatásos pártfogó tevékenysége. Fontos feladat a tanulóif­júság egészségének megóvá­sa, állóképességének foko­Szocialista brigádok, munkásőrök, szülők egyaránt hozzá­járultak a nagykörűi óvoda építéséhez. Társadalmi munká­juk értéke megközelíti a másfélmillió forintot Megkérdeztük dr. Papp Lajos államtitkárt Népképviselet és demokrácia A tanácsok munkája min­dig a közfigyelem közép­pontjábam áll. A tanácsok, mimt a Tanácstörvény meg­fogalmazza : ,,népképviseleti ­önkormányzati és államigaz­gatási szervek”, ebből követ­kezik, hogy a tanácsi appa­rátusban, intézményekben dolgozók intézik a lakosság ügyeinek nagyobb részét. Hogyan érvényesül a nép­képviselőt a mindennapi munkában — erről kérdez­tük meg dr. Papp Lajos ál­lamtitkárt, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnö­két. — Csaknem egy évtizede, 1971-ben alkotta meg az Or­szággyűlés az érvényben le­vő Tanácstörvényt, amely az emiitett hármas jellegét ha­tározta meg a tanácsoknak — mondta bevezetőben dr. Papp Lajos. Két évvel később, 1973-ban választotta A TANÁCSOKÉ A zása. A tanulók testedzését szolgálja: a testnevelési órák megnövelt száma, az évek óta eredményesen folyó úszásoktatás, az iskolai sport állami irányításba vétele. A tornatermek építésénél a községek lakossága jelentős társadalmi munkát végzett (Tiszajenő, Zagyvarékas, Kenderes). Kunhegyesen most folyik egy iskolai sportkomplexum felépítése társadalmi munkában. Járásunk oktatáspoliti­kájában kiemelkedő, hogy az iskoláira történő előkészítés egyre eredimónyesebb (az ötéves gyermekek 99,8 szá­zaléka vett részt iskolaelő­készítő foglalkozásokon). A gyermekek az iskolába lépés előtt iskolaérettségi vizsgá­laton vesznek részt. Azok a gyermekek, akik normál osztályban nem tudnak to­vábbhaladni, áttelepítő bi­zottság elé kerülnek, így ki­segítő osztályokban folytat­hatják tanulmányaikat. A sokoldalú gyermekvé­delmi tevékenység mellett szólni kell arról, hogy járá­sunkban kétszázhetven gyer­mek nevelkedik szüleitől távol intézetben vagy ne­velőszülőknél. Fontos fela­dat a szülők gyermekük iránti felelősségérzetének fo­kozása. A büntetőjogi fele­lősségre vonás ritkán ered­ményes, sokkal hatékonyabb a gyermekvédelmi ügyekben együttműködő partnerek egységes cselekvése. E mun­kát kívánja segíteni a járás területén most kialakulóban lévő családgondozási tevé­kenység is. Lovász Gábor, a járási hivatal osztályvezetője meg az ország nepe a je­lenleg is működő tanácsi testületeket, s ezek az elsők, amelyeknek munkájában már gyakorlatban is érvé­nyesülhetnek e követelmé­nyek. Mindjárt hozzá kell azonban tennem, hogy a ta­nácsok tevékenységének jel­lege bizonyos mértékben addig is megvolt, a gyakor­latban is érvényesült, bár nem mondta ki ezt az elő­ző Tanácstörvény. A nép­képviselet a szocialista de­mokrácia egyik megnyilvá­nulása, ami tartalmában ki­fejezi, hogy a tanácsok a választók megbízásából, te­rületük lakossága nevében és érdekében tevékenyked­nek. — Mennyiben hatott ösz­tönzően, bátorítóan a taná­csokra a törvényben bizto­sított jog és kötelesség? A népképviseleti-önkor­mányzati jelleg érvényesülé­se a gyakorlatban természet­szerűen erősíti egymást, s a Tanácstörvény nemcsak le­hetőséget adott rá, hanem elő is írta,. hogy ez így le­gyen. Tapasztalatunk az, hogy a választott testületek — tehát mind a tanácsok, mind a végrehajtó bizottsá­gok — a korábbinál sokkal önállóbban tevékenykednek, képviselik működési terüle­tükön a lakosság érdekeit a település fejlesztésében, a lakosság ellátásának javítá­sában, mindabban, amire a községekben, városokban élőknek szüksége van. — Hogyan valósult és va­lósul meg a gyakorlatban a Tanácstörvény? Közelebb­ről: a jelenlegi, hétéves vá­lasztási ciklus alatt milyen lényeges változások történ, tek a tanácsoknál? — A tanácsok minden ko­rábbinál nagyobb hatásköri önállóságot kaptak, ami együtt járt feladatuk meg­szaporodásával is. önállóan döntenek a rendelkezésükre álló pénzösszegek felhaszná­lásáról, elkészítik és végre­hajtják a településre vagy a közös tanácsi igazgatás alatt álló településekre vonatkozó éves és ötéves terveket. Ön­állóan tartják fenn az okta­tási, kulturális, egészségügyi és szociális intézményeket, továbbá azokat a tanácsi vállalatokat, amelyek kifeje­zetten helyi feladatok ellá­tására alakultak. Igen nagy jelentősége van annak, hogy a tanácsok maguk határoz­zák meg — természetesen bizonyos határok között — saját szervezetüket is. Ök döntik el, milyen bizottsá­gokra, az apparátus milyen osztályaira van szükség az adott helyen. — Gyakorlatilag hogyan valósul meg a tanácsok mű­ködésében a népképviselet? — Közvetlenül érvényesül a népképviseleti jelleg a la­kosság által választott helyi tanácstagok által, akik mun­kájukról beszámolni tartoz­nak választóiknak. A vá­lasztók tájékoztatásának és a választói vélemények to­vábbításának, jó képviseleté­nek igen jelentős a társa­dalompolitikai szerepe. Köz­vetve áll ugyanez a mtegyei tanácsok tagjaira, akiket köztudomásúan nagyobb részben a helyi tanácsok saját tagjaik közül választa­nak. A megyei tanács ülése Iratszemle a községi tanácsoknál Kevesebb az akta, több a munka A tanácstörvény értelmében a lakosság tanácsügyeit ott kell intézni, ahol keletkeznek. Mivel az emberek jó­része falvakban, kis- és nagyközségekben lakik, elsősor­ban az 5 érdekeiket és idejüket védi a fenti megállapítás. Az sem elhanyagolható szempont, egyetlen kérelemért hány aktát, aláírást keli „begyűjteni” az ügyfélnek. Helyben intézni Mi a jellemző a községi ta­nácsok ügyintézésére? Nö­vekszik, vagy csökken a pa­pírtömeg? Vizsgálódásainkat a tiszafüredi járás három te­lepülésén : egy kisközségi, egy nagyközségi és egy nagy­községi közös tanácsnál vé­geztük. A tiszaburai tanácsházán tavaly 2 ezer 376 ügyiratot iktattak. A íbennük foglalt problémákról és határoza­tokról 309 alkalommal hely­ben döntöttek. Az iratok to­vábbi húsz százaléka, felvi­lágosító. érdeklődő levél volt. A küldemény fele nem ügy­felektől. hanem felettes ha­tóságoktól. illetve vállalatok­tól, tervezőktől, kivitelezők­től. intézményektől stb. ér­kezett. A nyolc tanácsi al­kalmazott közül az egy sze­mélyben igazgatási és szoci­álpolitikai ügyintézőnek akadt a legtöbb munkája; tavaly 178 esetben kellett in­tézkednie, ebből 104 volt a szabálysértési ügy. Négy évvel korábban — 1975-ben — ugyanennél a ta­nácsnál egyetlen év alatt 2 ezer 516 iratot iktattak. Bár az akkori aktaszám 140-nel 'flcjbb a tavalyi mennyiség­nél. elintézésük mégis keve­sebb időt igényelt. (A miér­tekre még visszatérünk.) A számok önmagukban csalóak, hiszen nem tükrö­zik az ugyanott kiállított évi 3 ezer 979 különböző iratot, amelyeket sehová sem iktat­tak. Ezek állatkísérő lapok, adóivek. anyakönyvi kivona­tok. hatósági bizonyítványok voltak. Ennek ellenére a né­hány dolgozó munkaidejének jelentős részét lefoglalták. A kunmadarasi Nagyköz­ségi Tanács 18 dolgozót számlál, ök tavaly összesen 6 ezer 779 aktát iktattak, amelyek közül 1 ezer 150 esetben helyben döntöttek. Itt is az igazgatási csoport­nak akadt a legtöbb munká­ja. bár az építőipari ágazat forgalma is 375 irattal gya­rapodott egy év alatt. Kissé rendhagyó módon a kunma­daras! tanácsnál 1975-ben 162-vel kevesebb aktát fűz­tek le —, mint az elmúlt év­ben. A tiszafüredi Nagyközségi Közös Tanácshoz tavaly 9 ezer 360 irat érkezett. Közü­lük 2 ezer 430 esetben a dön­tést helyben hozták. Itt a műszaki csoport aktaforgal­ma (952 darab) volt a leg­tekintélyesebb, amelyet az adóügyhöz és az igazgatás­hoz beérkezett iratok követ­tek. Négy évvel korábban a ti­szafüredi Nagyközségi Közös Tanács iktatójában még 14 ezer 391 iratot fűztek le egyetlen évben, tehát itt je­lentős a csökkenés. A teljes­ség kedvéért elmondhatjuk, nemcsak itt, hanem áltálá­ban valamennyi kis- és nagyközségeknél, járási szin­ten is csökkent az áktaforga- lom. Ennek két oka van. Az egyik: ma már minden kül­deményt. pl. meghívókat, idézéseket stb. nem iktatnak. A másik a jelentősebb: azó­ta történt egy és más a ta­nácsi ügyintézés területén, hiszen a mi megyénkben is évről évre jónéhány korsze­rűsítést, egyszerűsítést vé­geztek. Hogyan lehetséges mégis az, hogy a kevesebb több, azaz a községi tanácsok dol­gozói az alacsonyabb ügy­irat-forgalom ellenére napja­inkban jóval elfoglaltabbak az íróasztal mögött, mint négy-öt évvel korábban? A válasz kézenfekvő: az alsó­fokú tanácsok hatásköre azó­ta jelentősen növekedett, ugyanakkor a létszámuk nem emelkedett. (Sőt a tiszafüredi járásban négy év alatt még kettővel csökkent is.) Napjainkban már jóné­hány úgynevezett első fokú döntési jogot a helyi taná­csok gyakorolnak. Olyano­kat, amelyeket korábban a járási hivatalok, bíróságok végeztek. Ilyenek például a becsületsértési, magánlaksér- tési ügvek. építési kérelmek és engedélyek stb. Ezek az új teendők diffe­renciáltabb, alaposabb jog- és törvényismeretet, felké­szültséget igényelnének a községek tanácsi dolgozóitól. Ezekhez a megnövekedett feladatokhoz viszont jelenleg a vidéki apró településeken nagyon kevés a megfelelő felkészültségű szakember. Ezért bizony még elő-előfor- dul: megy az akta és az ügy­fél vándorútra. Azaz a hoz­záértés és a szakszerűség hi­ánya miatt egyetlen ügyben 3—4 irat is születik. Ez pedig általában járási, megyei fe­lülvizsgálatot igényel, és az újabb akta. Rontja a hely­zetet: lassan a tanácsi mun­ka ugyanúgy elnőiesedik, mint a pedagógus pálya. Is­merős az eset, amikor a he­lyettesítőt — szülés, gyer­mekgondozási szabadság miatt — is helyettesitik. Jelentések „felfelé” is Pedig még nem is beszél­tünk a jogszabályok dzsun­geljáról, számának emelke­déséről. amelyet egyes szak­minisztériumok szinte ..ész­revétlenül?’ növelnek. Még­sem a paragrafusok erdeje igényli a legtöbb időt a ta­nácsoknál. hanem egy újabb ..kór”: a jelentések, adatszol­gáltatások. nyilvántartások rendszeresítése. Mindezek visszaszorítására már történ­tek megyei intézkedések, vi­szont az is igaz. maradt még belőlük elég. A probléma gyökere az. hogy ezek megválaszolása olykor többnapos felkészü­lést, utánjárást, gyűjtőmun­kát igényel. Ehhez pedig — a csökkenő aktaszám ellené­re is — kevés a községi, nagyközségi tanácsok dolgo­zóinak jelenlegi létszáma. D. Szabó Miklós után a tanácstag tájékoztat­ja az őt megválasztott helyi tanácsot arról, hogy mit tár­gyalt a megyei tanács, mi érinti közelebbről a várost vagy községet, személy sze­rint ő milyen napirendi pont tárgyalásánál szólalt fel, és ott mit mondott stb. Ez a közvetett rendszer, amely gyakorlatilag a most hivatalban levő tanácsoknál valósult rrieg először, jól be­vált. Ez indokolja, hogy így maradjon a jövőben is. A kettős tanácstagság (helyi és megyei) egyeseknél csak terhet jelentett, ezért ará­nyának csökkentése a me­gyei (fővárosi) tanácstagok­nál indokolt. — Á népképviseleti-ön­kormányzati tevékenység­ről azonban nem szólhatunk anélkül — folytatta az ál­lamtitkár, — hogy ne hív­juk fel a figyelmet a Ta­nácstörvényben foglalt defi­níció további részére. A ta­nácsok jellegéről ugyanis a törvény szó szerint ezt mondja: „A tanács és szer­vei a nép hatalmát megvaló­sító szocialista államnak a demokratikus centralizmus alapján működő népképvi­seleti-önkormányzati és ál­lamigazgatási szervei”. Ez egyrészt azt jeleníti, hogy a tanácsoknak joguk van a saját területükre érvényes rendelkezéseket hozni, ugyanakkor azonban azt is, hogy részei a szocialista ál­lamhatalomnak. Működésük, rendelkezéseik tehát az or­szágos érdekekkel összhang­ban kell, hogy álljanak. Az a tapasztalatunk, hogy a hármas egység valóban meg­valósul, s egyre jobban ki­bontakozik. — Miben nyilvánult és nyilvánul meg a jelenlegi ciklus alatt a tanácsoknál mindez? — A nagyobb önállóság jobban felszabadította a he­lyi erőket, a gondolkodást, az öntevékeny kezdeménye­zőkészséget. Az, hogy nem kell és nem is lehet mindent „felülről” várnánk, rászok­tatta, megtanította a taná­csi szervekben dolgozókat arra, hogy megfontolják: ho­gyan osszák el a rendelke­zésükre álló pénzösszegeket. Ma már egyre inkább min­den körülményt gondosab­ban mérlegelve, a népgazda­ság teherbíróképességét szem előtt tartva határozzák meg az elérendő célokat, úgy, hogy minél több valósulhas­son meg. minél nagyobb le­gyen a lakosság ellátása, szolgáltató-hálózata stb. — A tanácsoknak egyik fontos tevékenységük a te­rületfejlesztés. Mi újat ho­zott e téren a nagyobb ön­állóság? — Soha nem volt olyan méretű a lakosság és a he­lyi vállalatok, szövetkezeitek településfejlesztést segítő munkája, mint a legutóbbi években. Külön kell szólni a taná­csok és az üzemek együtt­működéséről. Mi tagadás: ezen a téren a korábbi években' nem volt minden rendben, a helyes út mel­lett, a közös érdek nem volt egyértelmű. Ma már ez sza­bályozott is, és a gyakor­latban is helyesen jut kife­jezésre. — Hogyan tartják és fej­lesztik tömegkapcsolataikat a tanácstagok, a beszámolási kötelezettség mit jelent a gyakorlatban? — Igen lényeges, hogy élénkült a tanácstagok köz­reműködése a döntéseket előkészítő fázisban. Ugyanez mondható el a falugyűlések­ről. Az a több tízezer ember pedig, aki a különböző ta­nácsi bizottságok tagjaként, vagy más módon segítette és segíti a tanácsi munkát, közéleti emberré vált. VE. Az új óvodába több mint száz gyerek jár

Next

/
Thumbnails
Contents