Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

1980. március 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Benkő István, a TAURINA Tej­termelést Rendszer főágazatve- zetője, Bozsik Zoltán, a Gabo­na- és Ipari Növények Terme­lési Rendszerének igazgatója, Bu­dai Kálmán, a zagyvarékasi Bé­ke Termelőszövetkezet elnöke, Dudás János, a Tiszavidéki Ta- kannánygazdálkodási Társaság igazgatója, dr. Lengyel Lajos, az AGROCOOP Állattenyésztési és Takarmánygazdálkodá s i Rend­szer igazgatója, Mészáros Mátyás, a Héki Állami Gazdaság igaz­gatója vett részt azon a kerék­asztal-beszélgetésen, amely első­sorban a megyei székhelyű ter­melési rendszerek helyzetét te­kintette át, szó volt az ötödik ötéves terv utolsó évének, s a következő tervidőszak előkészíté­sének aktuális feladatairól is. Elöljáróban egy általános kérdést kell tisztázni a rendszerek létrejöt­tével kapcsolatban. Milyen körülmé­nyek tették ezt szükségessé, és ho­gyan változott az elmúlt esztendők­ben a mezőgazdasági termelésben betöltött szerepük? DR. LENGYEL LAJOS: A hetve­nes években olyan technikai, bioló­giai, technológiai eredmények álltak rendelkezésre, amelyek arra biztat­ták az élenjáró gazdaságokat, hogy próbálják hasznosítani azokat. Az eredményeket széles körben akarták terjeszteni, így jöttek létre a rend­szert szervező mezőgazdasági üze­mek. Először a környező gazdasá­gokban,. később nagyobb területen terjedt el tanulópénz nélkül, vagy kevesebb tanulópénzzel a technoló­gia. Majd a szellemi tőkén kívül más szolgáltatásokat is nyújtottak a kialakított rendszerek — gépeket szereztek be, alkatrész- és szervizel­látást biztosítottak. Az elmúlt évek­ben egy-egy növénynél a gépesí­tettség szinte elérte a száz százalé­kot. Az integráció szükségessége nyilvánvalóan termelési feltétellé vált, s az előbbi tény már bizonyít­ja is az iparszerűséget. BOZSIK ZOLTÁlN: Az elmúlt öt évben a magyar mezőgazdaság egy olyan koncentrálódási folyamaton ment keresztül, amelynek során 4 ezer 500 mezőgazdasági üzemből kü­lönböző egyesülések és csatlakozá­sok következményeként mintegy 1300 gazdasálg alakult ki. Ezzel együtt módosult a gépesítettség szer­kezete, megjelentek a nagy munka- szélességű, nagy teljesítményű gé­pek, valamint a jelentős értékű hib­ridanyagok, ezek költségei már túl­nőttek az üzemi méreteken. Mindez fejlettebb irányítási szisztémát kö­vetelt meg, zárt technológiákat ala­kítottak ki az úgynevezett gesztor­gazdaságok, és ezek kerültek ki a termelésbe a partnerekhez. BENKÖ ISTVÁN: Az említett technológiáról szólnék. Technológia, ami azt jelenti, hogy nem akkor adunk az állatnak enni, amikor ép­pen ráérünk, van ennek időpontja, sorrendje. Azután megjelent a tej­termelésben a gép. össze kellett hát hangolni a három dolgot. Olyan fe­jőgépet alkalmazni, amely képes a takarmányozási, a genetikai ismere­tek alapján megtermelt tejet kifejni úgy, hogy legkevésbé káros az ál­latra. Ugyanakkor a technológiához tartozott és tartozik a gépek töké­letes kiszolgálása, karbantartása, al­katrészcseréje. Ha a három ténye­ző — gép, állat, ember hármas — nincs összhangban, az eredmény már nem az igazi. Hozzátenném, hogy a fejes során mi elsősorban a tőgy egészségét védtük. Egy holt anyag, a gép dolgozik egy élő szervezeten, biológiai, neurohormonólis szabályo­zott tevékenység zajlik. Bonyolult sok tényező által befolyásolt folya­mat. Ennyit például az említett technológiáról. MÉSZÁROS MÁTYÁS: Kis ki­egészítés az elmondottakhoz. Az első időszakban ott alakult ki ter­melési rendszer, ahol a gesztorgaz­daság is megfelelő eredményeket produkált és terjesztett környezeté­ben. Emlékszünk rá: gond volt a cu­korrépa-termesztéssel, a növény ter­mőterülete alig haladta meg a 70 ezer hektárt. Exportálni nem tud­tunk cukrot, még saját szükségletün­ket sem tudtuk kielégíteni. Az elő­ző néhány év próbálkozásai, kísér­letezései után eljutottunk oda, hogy az idén már 110 ezer tonna cukrot szállítunk exportra. Öt próba, két ajánlás A szerepkörök, a feladatok visz- szahatnak a gesztorüzemek gazdál­kodására, intenzívebbé teszik azt. Az élenjárás megtisztelő, de olykor költséges is. Nem beszélve arról, bogy a rendszerek alakulásakor és most is különböző adottságúak a gazdaságok. MÉSZÁROS MÁTYÁS: Feltétlenül így van, még ha kockázattal is, előtte kell járni a partnerek ered­ményeinek, megoldásainak. Egyet­len rendszer sem törekedhet arra viszont, hogy csak a kimondottan jó adottságú üzemeknek szervezze a termelést. A jövedelmezőséget, a ha­Benkő István Bozsik Zoltán Budai Kálmán Dudás János Dr. Lengyel Lajos Mészáros Mátyás A tudománnyal lépést tartva Korekasztal-beszélgetés a termelési rendszerekről kedéssel járt az intézkedés. S még egy példát, ötezer forint egy pulzá- tor ára. Eddig eldobáltuk a hibása­kat. Most 500—600 forintért, garan­ciával javítjuk, 4 ezer 500 forint a megtakarítás. A rugalmasságnak persze feltétele, hogy jó legyen a kapcsolat a partnergazdaság s a rendszer szakemberei között. Külön utak nincsenek. A hatékonyabb együttműködésért A rendszerek egynémelyike hasonló feladatokat lát el. Párhuzamossá­gokról vagy versenyről beszélhe­tünk? DUDÁS JÁNOS: A verseny ab­ban a pillanatban kezdődött, ami­kor két rendszer megalakult. Ami után mi most futunk: a versenyez­tetés mérése, a hatékonyság mérése — ez rendkívül összetett feladat. Nem mindegy, hogy az előző három év átlagaihoz mérem a pénzügyi, a terméseredményeket, a minőséget jelző mutatóimat, vagy egy azonos ágazatban dolgozó másik rendszer adataihoz hasonlítom. Az összevetés kapcsán hamis eredményekre lehet jutni. Persze az összehasonlítás tör­vényszerűen megtörténik, hiszen a MÉM vizsgálja a rendszerek tevé­kenységét, és bizonyos mutatókalap­ján ítéletet mond. BENKŐ ISTVÁN: Az egészséges versenyszellem az üzemek részére választási lehetőséget ad. Persze előtte az teszi jól, aki tájékozódik: melyik ár a legkedvezőbb. Mert a rendszerek annak ellenére, hogy a „kezdetet” és a „véget” illetően megegyeznék, különböznek is egy­mástól, vannak specialitásaik, gyen­gébb és erősebb oldalaik. Én persze a jövőt és a továbblépési lehetősé­get látom a rendszerek együttmű­ködésében. A TAURINA-nak is van­nak ilyen kapcsolatai például az AG- ROCOOP-pal. Sok kérdésben közvetlenül vagy közvetve már beszéltünk a jövőről. A szabályozók változásából, az el­vonások növekedéséből arra követ­keztethetnénk, hogy csökken a rend­szerek tagjainak száma, de a sta­tisztikák ennek ellenkezőjét bizo­nyítják. Hol a létszám hátára? Med­dig bővíthető a szolgáltatások köre? BOZSIK ZOLTÁN: A rendszer szolgáltatásai a tudományokra ala- pozottak, ez azt jelenti, itt nincs határ. A GITR például létrehozott egy kutatásfejlesztési társaságot, amelynek feladata, hogy forgatás nélküli talajművelést biztosítson a rendszer területén a gazdaságok ta­lajtípusainak figyelembevételével. De példaként említheném azt a kuko­ricatermesztési technológiát, amely hazai és külföldi kutatóintézetek megbízásával készült, mégpedig olyan talajokra, amelyek bizonyos elemi csapások — árvíz, belvíz — miatt csak későn művelhetők. A hosszú távú elképzelések mellett egy-egy termelési rendszernek két- hárorn évre kidolgozott tipikus mód­szerékkel kell rendelkeznie, amely rugalmas, bizonyos elemeiben vál­toztatható. Amikor ez a technológia más rendszerékkel, más módszerek­kel nem versenyképes, akkor aján­lójának léte forog kockán. Kérdés, hogy tud-e újítani? A területi ará­nyok kialakítása is függ a techni­kától és a tudománytól. A terület és a létszám határát szerintem az adja meg, hogy a rendszer a jelen­legi adottságok mellett hogyan -tud­ja a partnergazdaságok termelését szervezni, elér-e mindenhová, ha­tásosan tudja-e technológiáját azok­nál „életre kelteni”. Tud-e ezekhez módszereket, eszközöket biztosítani, méghozzá gazdaságosan. tékonyságot kell szem előtt tartani. Hiába biztosítanánk feltételeket, mű­trágyát, növényvédő szereket egy rossz adottságú szövetkezetnek, nem lesz eredményes e tevékenység. DR. LENGYEL LAJOS: Mielőtt a jövedelmezőségről beszélnénk, megemlíteném, hogy különbségek nemcsak az adottságokban, hanem az úgynevezett fogadókészségben, il­letve az egyes ágazatok megítélésé­ben is előfordulnak. Például: az áru­növények után szükségessé vált, hogy foglalkozzunk a takarmánynö­vényekkel. Nem véletlen az a kez­deményezés, amelynek révén ma mór ezt az ágazatot a termékelőállítás egyik szakaszának tekintik. Ahol gyepterületek vannak, ott túlnyo­móan nem a legjobb gazdaságok, hanem a közepes tőkeerejű, eszköz-* ellátottságé üzemek találhatók. Itt érünk el ahhoz a gondolathoz, hogy .ahány gazdaság, annyiképpen kell a végtermék érdekében megterem­teni a feltételeket. BUDAI KÁLMÁN: Ahhoz, hogy a rendszer, a gesztorgazdaság a partnerek előtt járjon, tudományos kutatód! eredményeket, összegyűj­tött termelési tapasztalatokat kell kipróbálnia. Az imént említett gyep­gazdálkodósban nekünk ötféle rend­sodró, vagy rendfcezelő berendezést kellett ahhoz kipróbálni, hogy ket­tőt ajánlati tudjunk. Hogyan hat ez a költségekre? Invesztálni kell, az egyik befektetés megtérül, a má­sik nem. Esetenként aligha lenne elég csupán technológiát, gépeket ad,ni, irányítani kell az egész folya­matot a termelés kezdetétől az ér­tékesítésig. Bizonyos szárított ké­szítményeinkből például a hazai piac telítetté vált és itthon az érté­kesítés a magas energiaárak miatt gondokkal is jár. Megszerveztük az exportját, úgy alakítottuk a techno­lógiát, hogy a vetéstől az eladásig a gazdaságokat integrálni lehessen. De említhetném a másik példát: szövetkezetünk hosszabb ideje fog­lalkozik lúdtenyésztéssel, jó ideje már rendszerben. Itt az egész ver­tikum felelőssége a rendszergazda­ságra hárul. Ez úgy alakult ki ná­lunk, hogy nemcsak a törzsállomány tartásával, meg az úgynevezett áru- liba neveléssel kellett foglalkozni, hanem, hogy a vertikum fejlődhes­sen egy keltetőt kellett létrehozni. Azután kiderült, ha valójában nagy mennyiségű és jó minőségű készter­méket akarunk... így került sor nem kis erőfeszítések árán egy ba­romfifeldolgozó üzem építésére. A csempe és a tehén Egy-egy rendszer hogyan tudja hatékonyságát növelni? Befolyásol- ható-e az imént említett befogadási készség, s hol a szerepe ebben a 'ugalmasságnak, a differenciálásnak? DUDÁS JÁNOS: A taggazdaságok i technológia korszerűsége mellett cét döntő szempontot vizsgálnak. Az ígyik a költség, a ráfordítás és az íredmény összefüggése, a másik a Diztonság. Foglalkoznunk kell a echnológiák hatékonyságával még- lozzá úgy, hogy szem előtt tartjuk i végterméket, s annak piacát. Mondanék példát: a faiskolai ter- nelési rendszerben el kellett jutni iddig, hogy megpróbáljuk szabá- yozni, korlátozni a partnerek tény­kedését, mondván: ne termelj más­éi millió oltványt, mert ha ezt te- zed, nálad, és a másik tizenegynél s gond lesz az értékesítéssel. Hiába iolgozol a legkisebb ráfordítással, mindezzel átvállaljuk a kockázatot is a partnerektől. Hiszen a gesztor­gazdaság évente az előbbi tevékeny­ségre ötmillió forintot fordít. Az üzem felkészültségének, talajadott­ságainak megfelelően adunk egy ke­rettechnológiát, eljutunk egészen a művelettervezésig, amelynek az úgy­nevezett karbantartását, felülvizsgá­latát, művezetését kihelyezett ta­nácsadói hálózattal bonyolítjuk le. Esetenként a kapcsolat nem za­vartalan a rendszerek és a partne­rek között. BUDAI KÁLMÁN: Azt hiszem er­ről a kérdésről nyíltan kell beszél­nünk. Az egy régi vita, és feltéte­lezhetően még sokáig téma lesz a rendszerek, a rendszerszervezők és a partnergazdaságok között. Van egy olyan igény, hogy a rendszerszerve­ző vállaljon anyagi felelősséget, ga­ranciát bizonyos dolgokért. Nyilván­való egy rendszer felelőssége, mert egyáltalán nem mindegy, még a lát­szat ellenére sem mindegy, például az, hogy technológiája milyen ered­ményt hoz. Ennek megvalósítását már nem tudja megoldani — nem is is feladata —, még akkor sem, ha a szaktanácsadója ott van a gaz­daságban. Hozzáteszem, elsősorban nem a rendszernek az érdéke, hogy a partnerénél ne húsz mázsa, hanem harmincöt mázsa napraforgó terem­jen hektáronként. Ha mór itt tar­tunk: a rendszer a szolgáltatásaiért olyan mértékben kap pénzt, hogy abból a kutatásokat, a fejlesztése­ket fedezi, és nem a tagok terme­léskiesését pótolja. Véleményem sze­rint a rendszer nem sértheti meg a partnergazdaság önállóságát. Mi nem tudunk felelősséget vállalni azért, hogy mind a százharmincegy part­ner, annak minden szakembere el­fogadja a javaslatunkat. A rendszer akkor vizsgázik, amikor az üzemek alkalmazzák a technológiát, s meg­jegyzem, ki is hullanak azok. ame­lyek szolgáltatásaikat nem tudják újítani. DR. LENGYEL LAJOS: Minden rendszer felismerte, hogy szükséges olyan részleg létrehozása, amely elő­vagy utókalkulációval a tevékeny­séget ellenőrzi. Mi is rendelkezünk egy olyan közgazdasági csoporttal, amelynek az a feladata, hogy ku­tassa a ráfordítás és a hozamviszo- nyókat. így jutottunk el kísérletek­kel addig például, hogy a gyep-, il­letve lucerna telepítésekor egy ol­csóbb megoldással 1000—1500 forin­tos megtakarítást tudunk hektáron­ként elérni. Vagy: az elmúlt évek- ien jelentősen megnőtt a cukor­ipari melléktermékek feldolgozása során a betinszármazékok felhasz­nálása. Több receptúrát próbáltunk ki a bázisgazdaságokban, összeha­sonlítottunk különféle tápokat. így értünk el kilónként 4—5 forintos megtakarításokat például a bárá­nyoknál. A hizlalási idő az olcsóbb akarmányozás ellenére csak egy­két nappal nőtt meg. A betinnél most az árak miatt gondok vannak. Jj számításokat kell elvégezni, hogy más takarmányozási módszerekkel versenyben marad,-e? Még egy pél­dát mondanék. Budai elvtárs emlí­tette a szárítmányok exportját. Szo­ros, munkaműveleteket tartalmazó echnológiát adtunk ki az üzemek­nek, hiszen a túlszárítás rontja a termék minőségét és nem mindegy az sem, hogy 28—30, vagy csak 22 kilogramm olajat használnak fel. BENKÖ ISTVÁN: A tejtermelés­ben a fajlagos költségek csökkenté­sénél az egyik járható út a literek számának növelése. Az a tapaszta­nézték, hogyan lehetne drágább az istálló. Egyik gazdaságunkban fel­építettek egy fejőházat plafonig csempézve. A tehenet úgy kellett „beverni” .. ‘ nem szereti. A hús­marha tartásánál már dívik az el­lenkező irányzat, épület nélkül, a szabadban élnek ezek az állatok. Mi javasoljuk, hogy azokat az épülete­ket — olyan jókat készítettünk —, amelyeket a hústeheneknek emel­tünk, alakítsák át a tejelőknek, ki­elégítik azok igényeit. Dr. Bakos József professzor egyik előadásában a következő, hangzott el: „A szarvasmarhák genetikai ké­pességükhöz mérten 30—35 száza­lékkal kevesebb termelést produkál­nak a komplett takarmányozás hiá­nya miatt.. DUDÁS JÁNOS: A Tiszavidéki Takarmánygazdálkodási Társaság egyik fő célja a fajlagos költségek csökkentése, a másik a meglevő ter­melési kapacitások jobb kihaszná­lása. Mindezt segíti azzal, hogy koor­dináló szerepet vállal az igények szerint koncentrátum-ellátásban. le­hetővé teszi a teljes értékű gazda­sági és ipari abrakkeverékek hasz­nosítását. Nem kis feladat: a kon- centrátum tartalmazza a kiegészítő vitaminokat, amelyeket eddig az üzemekben nem használtak, vagy nem kellő mértékben használtak. A társulás funkciója kicsit hasonlít a rendszerekéhez — szaktanácsokkal segít, laboratóriumokban ellenőrzi a takarmányok elkészítését. Mennyi­ben járul hozzá a 30—35 százalék csökkentéséhez? Biztos vagyok ab­ban, hogy egy-két százalék esés na­gyobb költség nélkül megoldható. Takarékos megoldások MÉSZÁROS MÁTYÁS: A ráfordí­tások optimalizálásáról beszéltünk, de nekem mindig gyanús, amikor azt mondjuk, hogy a takarmányo­zásban tegyük fel harminc százalék van, a biológiai alapokban is van harminc százalék — és a végén oda­lyukadunk ki, hogy 200 százalékos lehetőség még adott. Szerintem ab­ban van valami igazság, hogy a ter­mék kialakításánál találni ezernyi tényezőt, közülük egy-kettő... öt, amely a termék nagyságrendjében, költségeiben nagyobb és meghatá­rozó súllyal esik latba a többihez viszonyítva. Ez az állattenyésztésben a takarmány, hiszen az összes költ­ségek hetven , százalékát adja. Ugyan­így sok keresnivalónk van a bioló­giai, állategészségügyi — például a sertéseknél — tényezők javításánál. Ezeken kell módosítanunk, emel­nünk, ezeket kell optimalizálnunk. DR. LENGYEL LAJOS: A rugal­masság véleményem szerint ide tar­tozik. A rendszerek megújhódásának az egyik alapvető eleme. Fel kell is­merni a fogyatékosságokat, a hibá­kat. Mondanék rá példát: bizonyos gépbeszerzési nehézségek miatt ki­esik egy gépsor, nyilván annak he­lyettesítésére tenni kell javaslatot. Vagy: gyeptelepítéskor egy töréses felújítás nem kis beruházással jár. Ha olcsóbban megoldjuk — márpe­dig direkt vetőgéppel elvégezhető, a megtakarítás már adott. Benkő elvtárs a megmondhatója: semmi különleges dolog nem történt egy gazdaságban, csak a régi típusú fe­jőgépeket kicseréltük újakra — se takarmányozás, se genetikai változ­tatás — 200—300 literes hozamnöve­iá nincs piac. BOZSIK ZOLTÁN: A GITR-nél löntő tényezőként kezeljük a part­ierek adottságait, azok befogadó- készségét. Ez alapvetően meghatá- -ozza a fajlagos költségek alakuló- iát. Az említett tényezőkre építjük íz üzemnek ad,andó differenciált ter- nelési technológiát, amelyet a táj- ellegnek megfelelően dolgoztunk ki. ríz megye területén négy tájegy­ségre próbáltuk felosztani a terme- ési tényezőket. Négy bázisgazdaság gondoskodik arról, hogy a tájjeleg- nek megfelelő növényeket hasznosít­sák az üzemek, ahhoz megkapják a kutatási, fejlesztési eredményeket, és at, hogy ötezer literig — egy te- íénre esően — a ráfordítások csök­kennek. Ugyanannak az épületnek az ára például nem három-, hanem ötezer literre osztódik el. Igaz, ezt a bűvös mennyiséget aligha adja meg a kukoricaszárral etetett jószág, tt az ésszerűségnek, az ökos, a nor­mákat betartó takarmányozásnak kell dominálni. A másik költség­csökkentő mód az épületnél kere­sendő. Ismert dolog, hogy a tehén nem ragaszkodik a csempéhez. Ed­dig mindig olyan problémával ta­lálkoztunk, hogy a gazdaságok is, meg a tervezők is — különböző be­ruházási manőverek miatt — azt A rendszerekben résztvevők együttműködése — mint az a megyei pártértekezleten elhangzott — a termelőerők együttes, hatékony működ­tetését teszi lehetővé. Az elmúlt öt esztendő pozitív példái arról tanús­kodnak, hogy a mezőgazdaságban felerősödtek a kedvező folyamatok. A feladatók megikövetelik a földek és más anyagi, szellemi javak még ésszerűbb hasznosítását. A termelési rendszerek a tudomány, a tech­nika eredményeire alapozott szolgáltatásaik bővítésével, a bázisgazdasá­gok kiépítésével, a partnergazdaságok a hatékonyabb együttműködéssel, a tudományos eredmények befogadására való felkészüléssel mozdíthat­ják elő a tartalékok, a termelési adottságok jobb kihasználását. A termelési rendszerek legfőbb feladata — ezt bizonyítja kerekasz- tal-beszélgetésünk is —, hogy munkájukkal elősegítsék az ötödik ötéves tervidőszak sikeres befejezését a megye mezőgazdaságában, a partnergaz­daságokban, és a megyei pártértekezlet határozata alapján jól megala­pozzák a következő fél évtized tennivalóit. Hajnal József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents