Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-10 / 34. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. február 10. Egyesült Államok I0WM ERŐPRÓBA Teher a vállon Az amerikai elnökválasztási küzdelem első, Iowa államban megtartott fordulójában Carter elnök kétharmados többséggel győzött ve- télytársa, Kennedy szenátor ellen. |E párharc következő nagy erőpróbája február végén New Hamshireban lesz. ÍNyílt titok, hogy a Szovjetunió ellen folytatott, mindinkább hidegháborús hangú kampány egyik hajtóereje az Egyesült Államokban a választási kampány nyomán kialakult kényszerhelyzet. Már jóval több mint egy esztendővel ezelőtt (amikor a jelenleg ürügyként használt afganisztáni „érvek” még fel sem bukkantak) megfigyelhető volt az agresszív áramlatok erősödése az amerikai politikában. Carter elnök újraválasztásán buzgólkodik, ennek érdekében pedig valahogy feledtetnie kell a választókkal az ország belső gondjait, mindenekelőtt a gazdaságiakat. Belső nehézségek A konjunktúra lelassulása, az infláció felgyorsulása és a munkanélküliség emelkedése a választási év küszöbén igen nagy nyugtalanságot keltett magában az amerikai politika vezető köreiben is. Ez a nyugtalanság nemcsak a Fehér Házra és az adminisztrációra vonatkozott. Áthatotta az amerikai törvényhozást is, hiszen az elnökválasztási évben kicserélődik az egész képviselőhöz, a szenátus egy- Iharmada és a helyi hatalmi apparátus jórésze. A tőkés világ legnagyobb gazdasági és katonai hatalma az utóbbi 20 esztendőben már többször birkózott válságperiódusokkal, a je- jelenlegi helyzet mégis különlegesnek mondható. Még nem fordult elő, hogy a hatalmas amerikai termelői apparátus energiaellátásának biztonsága egy olyan terület (Közel-, Közép-Kelet) termelésétől függjön, amelynek társadalmi, politikai változásait az Egyesült Államok mind kevésbé tudja ellenőrizni. Így a gazdasági nehézségek és gondok belső, amerikai társadalmi okainak mély elemzése helyett kétségkívül az volt a könnyebb megoldás, hogy a problémákat és ezeken belül a világméretű amerikai befolyás csökkenését ne az egyes körzetek (például a Közép-Kelet vagy Latin-Amerika) belső társadalmi' mozgásaival, hanem külső erők valamiféle „ösz- szeesküvésével” magyarázzák. Ezzel voltaképpen már megteremtődött az alapja az Amerikán belüli hidegháborús kurzus újjáélesztésének. A Fehér Ház és személyesen Carter elnök a SALT—2 egyezmény aláírását követően egyre inkább a reakciós erők támadásának középpontjába került. A demokrata párton belül Car- terrel szemben fellépő egyetlen komoly rivális, Edward Kennedy szenátor amerikai viszonylatban éppen a párt liberális, túlzással „baloldalinak” nevezhető szárnyához tartozik, ami növelte a centrum és a jobboldal aggodalmait. Attól féltek, hogy ha az amerikai belpolitikában az agresszív erők tért nyernek, akkor egy középvonalon topogó Carterrel és az őt liberális oldalról támadó Kennedyvel szemben a republikánusok lendülhetnek a nyeregbe. Ebből a szempontból a teheráni túszügy, majd az afganisztáni események valóságos „ajándékot”, magyarán ürügyet jelentettek belpolitikai szempontból Carter számára. Lehetősége nyílt arra, hogy igyekezzék elfeledtetni az amerikai közvéleménnyel azt, ami miatt korábban leghevesebben támadták: a határozatlanságot, a vezetési szilárdság hiányát. Előbb Irán viszonylatában nyílt mód arra, hogy a túszüggyel fokozza az amerikai haderő — mindenekelőtt a flotta — felvonultatását a stratégiailag döntő olajkutak mentén. Az afganisztáni eseményeket pedig arra használhatta fel, hogy felfüggessze az általa már aláírt és mindmáig hasznosnak elismert, SALT- egyezmény ratifikálási folyamatát. Ezzel egy csapásra semlegesítette az egyértelműen hidegháborús politikai erők legfontosabb belpolitikai hadjáratát: a ratifikálás szenátusa megakadályozására irányuló törekvést. Az eredmény belpolitikaitaktikai szempontból mindenekelőtt a demokrata párton belül mutatkozott meg. A nyári hónapokban az akkori közvéleménykutatások szerint Edward Kennedy- nek 30 százalékkal több esélye volt a párt elnökjelöltségének megszerzésére, mint Cartemek. Jelenleg az arány szinte drámaian megfordult. Pillanatnyilag Cartemek 51 százalékkal nagyobb esélyt adnak a jelöltség elhódítá- sára, mint Kennedynek. Ez az irányzat óhatatlanul befolyásolja a másik párt, a republikánusok helyzetét is. Miután Carter a Fehér Ház birtokában meg tudta játszani a „kemény elnököt”, óhatatlanul csökkent az őt jobbról támadó republikánus politikai tüzérség „lövedékeinek” hatása. Káros kölcsönhatás összefoglalva: az amerikai belpolitika fejleményei tehát, igazolják azt a sajnálatos tényt, hogy a nemzetközi helyzet éleződése és az elnökválasztási küzdelem között káros kölcsönhatás áll fenn. Saját érdekeit szem előtt tartva erre még rá is játszik Carter elnök, nem törődve azzal, hogy nagy hévvel beharangozott lépéseivel az egész emberiség békéjét és biztonságát sodorja veszélybe. (—i—e) AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁS. Harcra készen urópa meglehetősen nagy teherrel, új rakétafegyverekkeí a vállán lépett át az új esztendőbe. Jobban szerettük volna, ha másképp történik, ha még októberben vagy novemberben asztalhoz ülnek a tőkés és a szocialista országok képviselői. De ez a lehetőség nem vált valóra. A rakéták, amelyeket az Egyesült Álla-, mokban most gyártani kezdenek és esetleg Nyugat- Európában fölállítanak, földrészünk helyzetének barométerei: a politikai előrejelzések azt sejtetik, hogy ez az esztendő, s talán a következő néhány, hűvösebb lesz, mint az elmúlt évtized volt. Kellemetlen, az enyhülés szempontjából káros eseményeknek vagyunk tanúi, s az eddiginél több erőfeszítést követel ezentúl a kapcsolatok fenntartása. Feszültséget teremtett az amerikai—iráni ellentét; a legkülönfélébb vádakkal illetik Nyugaton a Szovjetuniót az Afganisztánnak nyújtott segítség miatt; Washingtonban elhúzódik a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról kötött szovjet—amerikai szerződés ratifikálása — márpedig a SALT—2 a nemzetközi enyhülés továbbvitelének kulcsa. Hosszú évek óta’ nyilvánvaló, hogy a világ sorsa nagymértékben függ a két nagyhatalom viszonyától: jótékony hatással volt e kapcsolat a hetvenes évek első felének fejleményeire. Napjainkban viszont a lehűlés fő oka az, hogy az Egyesült Államok vissza szeretné szerezni fölényét a nemzetközi erőviszonyok mérlegében. Egyebek között ezért akarják fölállítani a közép-hatótávolságú rakétákat Nyugat- Európában, ezért tiltakoznak, ha valamely afrikai vagy ázsiai államnak segítséget nyújt egy szocialista állam, ezért szerelt föl Washington olyan százezer fős, különleges hadsereget. De ha így van, milyen sors vár az enyhülésre? Hat-e még a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolataiban a békés egymás mellett élés elve? Igen, mert érvényesülését történelmi folyamatok diktálják. Az enyhülést a hetvenes évek elején két tényező teremtette meg: az emberiség létérdeke egy atomháború elkerülésére és az erőviszonyok alakulása. Ma is nyilvánvaló, hogy a nukleáris, vagy más tömegpusztító fegyverek bevetése tíz- és százmilliók, egész országok pusztulásával járna — társadalmi rendszerüktől függetlenül. Az elriasztó erő, amelyet egy esetleges atomháború testesít meg, ugyanúgy hat, mind eddig. Amikor Carter elnök aláírta Leonyid Brezsnyewel a stratégiai fegyverzet korlátozásáról szóló okmányt, ennek tudatában cselekedett. A helyzet bonyolultságát mindenesetre mutatja, hogy ugyanaz az elnök, aki így vélekedik, és ugyanazok a nyugat-európai politikusok, akik vele egyetértenek, föl akarják állítani Nyugat- Európában a közép-hatótávolságú atomrakétákat. nyolcvanas évek küszöbén tehát nem olyan kedvező a kép, mint a hetvenesek elején volt. De éppen, mert az alapvető tényezők nem változtak, nincs okunk végleg eltemetni az enyhülést. Kérdéses, miként alakul az idén vagy jövőre a rakéták ügye, mikor válnak újra lehetővé a tárgyalások. Reméljük, hogy Nyugaton ismét megerősödik az a felismerés, amely a hetvenes évek elején a szovjet—amerikai stratégiai fegyverrendszerekről szóló tárgyalásokat létrehozta: nincs értelme a fegyverkezési ver- , senynek, abban senki nem lehet győztes. T. J. LENGYELORSZÁG A Vili. pártkongresszus előtt Egyesült Munkáspárt VIII. 1 Lengyel kongresszusa hétfőn kezdi meg munkáját. A számvetés Lengyelország életében“ mérföldkő lesz, amely meghatározza a következő évek tennivalóit. A hetvenes évek kezdetével a gazdaság minden területén komoly elhatározások születtek az akkor lelassult fejlődés fellendítésére. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Edward Gierek első titkár vezetésével olyan programot hirdetett meg, amely az azóta eltelt időszakot az ország legújabb kori történetének legfontosabb évtizedévé tette. A nemzeti vagyon csaknem kétszeresére, az ipari termelés két és félszeresére nőtt, nagy mértékben korszerűsödött a gazdaság, igen fontos társadalmi reformokat vezettek be 1970 óta. A kongresszusi irányelvek ennek a tíz esztendőnek a mérlegét adják és ambiciózus programot vázolnak fel a nyolcvanas évekre. Az össztársadalmi vita szinte valamennyi résztvevője hangsúlyozta, hogy a társadalmi és a gazdasági célokkal összhangban továbbra is az életszínvonal- folyamatos emelését tartja kívánatosnak. Ezzel összefüggésben érdemes emlékeztetni azokra a fő feladatokra, amelyek az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan a jövőben is elsőbbséget élveznek. Ezek: a lakásépítés ütemének gyorsítása, az energetikai beruházások növelése, az egészségügyi hálózat bővítése, valamint az exportra és a hazai piacra kerülő árucikkek gyártásának fokozása. Ez utóbbi azért is rendkívül jelentős, mert az elmúlt időszakban a lengyel lakosságnak a belső ellátás zökkenői okozták a legtöbb gondot. A vásárlói igényekkel — mindenekelőtt a mezőgazdaság jelenlegi színvonala miatt — ma még nincs összhangban a termelés. S ez nemcsak a lengyel mező- gazdaság egyéni gazdaságokra épülő rendszeréből fakad, hanem abból is, hogy az utóbbi négy esztendőben katasztrofális időjárási körülmények között kellett megtermelni és betakarítani a termést. Mindenesetre az elképzelések, a jövő tervei világosan mutatják: az ország vezetői tisztában vannak a reformok fontosságával, a mezőgazdasági termelés fellendítésének szükségességével, mint ahogy azzal is, hogy mindez csak fokozatosan, lépésről lépésre, a mezőgazdasági gépgyártás és a kemizálás összehangolt fejlesztésével érhető el. A lengyel parlament tavaly decemberi ülésén Piotr Jaroszewicz miniszterelnök a mezőgazdaság vonatkozásában két nagyon fontos döntést ismertetett. Az egyik: a takarmány-megtakarítás premizálási, rendszerének bevezetése. Ennek célja az, hogy érdekeltté tegyék a gazdákat a takarmány gazdaságos felhasználásában, valamint abban, hogy növeljék saját takarmánytermelésüket, s állattartásukat, erre alapozzák. A másik döntés, hogy 1980. február 15-től felemelik a tej literenkénti felvásárlási árát, ami a mezőgazdaság jövedelmét 6 milliárd zlotyval növeli. Ez a két fontos intézkedés is bizonyítéka a LEMP és az Egyesült Parasztpárt összehangolt mező- gazdasági politikája következetes megvalósításának. Nem csupán a mezőgazdaságra, hanem a lengyel gazdaság egészére vonatkozik az a megállapítás, amit Edward Gierek a kongresszust megelőző XVI. plénumon tett: „Célunk a további rendszeres, bár óvatosan és reálisan tervezett gazdasági fejlődés”. Ezt az elhatározást teljes támogatásukról biztosították a kongresszust megelőző össztársadalmi vita résztvevői. Az előirányzatok szerint az új évtized első ötéves tervidőszakában a fogyasztás 13—15 százalékkal, a reálbérek szintje pedig 9—11 százalékkal növekszik. A nyolcvanas években Lengyelország dinamikusan folytatja a felszabadulása óta eltelt 35 esztendő alapvető céljainak valóra váltását. A lengyel nép változatlanul nagy jelentőséget tulajdonít a Szovjetunióval és a többi szocialista testvérországgal való sokoldalú együttműködésnek, s. továbbra is munkálkodik a Varsói Szerződés védelmi erejének és a világbéke érdekében kifejtett tevékenységének fokozásán. a LEMP kongresszusa előtt Most, az irányelvek ismeretében elmondható: átgondolt, az állampolgárok érdekeit messzemenően szem előtt tartó programról kezd tanácskozást a lengyel testvérpárt legmagasabb fóruma, amely az új belső és külső körülmények figyelembevételével továbbra is a VI. és a VII. kongresszuson elfogadott politikai irányvonalat folytatja. Krassó László A lubllni „fekete gyémánt” Az első aknák fúrása Hz idén termel az első bánya A lublini vajdaság keleti részén évek óta épül egy új kőszénbánya. Már a harmincas években megállapította a varsói egyetem professzora, Jan Samsonowicz, hogy ék a terület szenet rejt, ám csak a hatvanas években, az első feltáró fúrások bizonyították ezt be. A további kutatómunka során megbizonyosodtak arról, hogy a lublini föld mélyén óriási szénrétegek vannak. A hetvenes évek első felében befejezték a térképezést és 1975-ben döntés született az első bánya felépítésére. A lublini kőszéntartalékot közel 40 milliárd, tonnára becsülik, jóminőségű tüzelőanyag, kalóriaértéke kb. 6500 Kcal/kg. A medencét, melynek hossza 180 km, szélessége 18—37 km, három körzetre osztották: a központi, áz északi és a déli körzetekre. Legjobban a központit ismerték meg, oda telepítették az első bányát is. Bogdaiöka faluba. A bányaépítkezés gyorsan haladt előre, az első akna mélyítésekor minden terv szerint történt. Mégis, amint a bányászok leértek 500 m mélységbe, homok nehezítette munkájukat, fékezte az előírt tempót. Az aknát biztosították, aljára betondugó került s megkezdődött a fagyasztás. Néhány hónap múlva már ki lehetett termelni a megfagyott homokot. Így történt az első akna fúrásakor, a következőnél már nem ütköztek a munkások különösebb akadályba, terv szerint tudtak haladni. A múlt óv végére az első akna már 771 méterre mélyült, s az idei terv szerint 960 méterre kell lejutni. Folynak a munkálatok a második akna támpiliéreinek felállításán és a harmadik. immár 568 m mély akna, valamint a jelenleg 40 méz teres negyedik akna fúrásán. A lublini szénmező kincse először az idén kerül majd felszínre, egymillió tonna mennyiségben, összehasonlítva ezt az Alsó- és Felső-Szilézia több mint 200 millió tonnás termelésével, meg kell állapítani, hogy egyeLőre csak szimbolikus nagyságrendről van szó. de 1984-re már 3,6 millió tonnát irányoznak elő. S mivel ebben a körzetben még további 8 bánya létesül, egy évtized alatt évi 25 millió tonnára növekszik a termelés. A bogdánkai bánya építése közben minden szükséges technológiai és üzemeltetési tapasztalatot megszereznek a további egységek létesítéséhez, s beindítása lakásépítkezéssel, szállókkal, kereskedelmi és szolgáltatási infrastruktúra kialakításával együtt lehetséges. 1981- ben az úji bányaközpontban már 2000 bányász dolgozik, számuk az idő előrehaladtával fokozatosan növekszik. A Bogdanka bánya építése Összeállította: Hájos László
