Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-10 / 34. szám
1980. február 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 VAKULÁSTÓL LÁTÁSIG Éjszakai fények Tiszafüreden Kevesebb is elég? ........Az estvéli setétség megérkeztével mindaz ideig, m iglen a hajnali szürkület fogyatkozik, bárki, ki az utcákon találtatik, a tolvajoktól, útonállóktól történő különbözőség végett köteles égő mécsest vagy fáklyát magával czipelni.” Ez a fényforrás rendszerint egy négyszögletes, zárt dobozi! mécses volt, közepén egyetlen szál égő gyertyával. Az előbbi intelmeket sorakoztató sárguló papír elmúlt 160 éves, és azóta Tiszafüreden is nagyot változott az élet. Ügy is fogalmazhatunk: napjainkban már éjszakánként nem a valamerre igyekvő járókelő, hanem az utca világíttatik meg. A járási székhely tavaly 1 millió 146 ezer forintot fizetett a település 1422 közterületi égőjének éjszakai fogyasztásáért. Szép summa, és ez a mennyiség az elektromos energia árának növekedésével az idén előreláthatólag több mint félmillió forinttal emelkedik. Adott a. kérdés: sok-e ez az összeg egyetlen községben, amikor a takarékosság az élet valamennyi területén előtérbe került? Minden bizonnyal, hiszen a helyi tanács pénzügyi csoportjának vezetője azóta már levelet írt a TITÁSZ-kirendeltség- hez: utalva egyes utcák, terek túlzott éjszakai megvilágítására, továbbá arra, hogy a korszerű 400 wattos nátriumgőz lámpák mellett néhány méterre a .régiek is ontják a fényt, sőt olykor is égnek az utcai lámpák, amikor félhomály van stb. Vajon hogyan lehetne eleget tenni a Nehézipari Minisztérium 405/1979-es számú rendeletének, amely az új díjszabás bevezetése óta szabályozza a közterületi világítás milyenségét, keresi a mérséklés lehetőségét? Mindezek alkalmazására van-e mód Tiszafüreden? Kovács Nándor, TITÁSZ-kirendelt- ségvezető szerint igen. Ismeretes, hogy az éjszakai közületi, köztéri világítás elsősorban a lakosság érdeke, de KPM és közbiztonsági feladat is. Egyszer már tanácskoztunk hasonló ügyben az érintett szervekkel, de az energiatakarékosság rákényszeríti a tanácsot egy újabb megbeszélésre. Az úgynevezett féléjjeles, rövidített megvilágítás is időszerű, hiszen akad jópár fényforrásunk, ahol több „eszi” az áramot. Holott este tíztől elég lenne belőlük egy is. Azután az is igaz, hogy a gyalogátkelőhelyeken felszerelt 400 wattos lámpák mellett néhány méterre világítanak a régiek is. Sorolom tovább: az örvényi út egyes területén túlzott á megvilágítás, közel vannak egymáshoz a lámpák. Az úgynevezett V. ötéves terv lakótelepnél, a tó körül még a békáknak is világítunk. Akad néhány perifériás terület a Hold, a Külső- fokpart, a Szilva út környékén, ahol még a határ is fényben úszik. Hangsúlyozom, csak ésszerű — a lakosság, a közlekedés, a közbiztonság érdekeit nem veszélyeztető — észrevételekről tettem említést, a teljesség igénye nélkül. Sőt azt is megkockáztatom, hogy nem ezrek, de tízezrek spórolásáról van szó. Akármennyi is lesz a megtakarítás, szükség lenne az itt elszórt forintokra más területeken is. Különösen akkor, ha figyelembe vesz- szük, hány tíz- vagy százezret, esetleg milliót jelent több településen. Elvégre a tiszafüredihez hasonló gondokkal küzd jószerével a megye valamennyi települése. A megoldást, a takarékosság lehetőségét keresni kell, de sürgősen. Nemcsak Tiszafüreden, máshol is. D. Sz. M. A vegyipari osztályon ellenőrzik a háztartási és kozmetikai szerek minőségét 0 vásárlók védelmében... A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet a fogyasztói érdekvédelmet szolgálja, a minőség szigorú ellenőrzésével. Az elmúlt évben mintegy ötezerötszáz termék és elő- minta minőségét vizsgálták meg, ennek hetvennégy százaléka felelt meg a követelményeknek, tizenhárom százalékot pedig forgalomba hozatalra alkalmatlannak minősítettek. Budapesten és vidéken mintegy ezerhat- száz. üzletben végeztek vizsgálatot. Az áru minősége mellett a helyes tárolást és kezelést is ellenőrizték. Az intézet másik fontos feladata a vásárlói reklamációk szakvéleményezése. Az elmúlt évben mintegy harmincötezer vásárlói kifogást vizsgáltak meg A BŰVÖS KÖR idején már a hajam is égnek állt. ha hallottam e jelmondattá ma- gasztosított kijelentést — nem kifogást! —: növekedésünk nehézségei. Mert tudtam ugyanis, hogy jobbára a nehézségeink növekedéséről volt szó, mintsem a fejlődéssel járó és valóban elkerülhetetlen gondokról. Mennyiben igaz ez manapság, s hogy egyáltalán milyen a valós tartalma napjainkat. holnapjainkat illetően? Számtalanszor is végiggondolva a dolgot, úgy érzem, ez a fogalom, köz- heivből emelkedett. Mindehhez nem kellett más, mint valós és dinamikus, tényleges növekedés. mégpedig tartós gyarapodása országnak. népnek, társadalomnak. Mert vitathatatlan tény, nog' manapság valóban vannak növekedésünknek is nehézségei. Egei- lakói például éveken át követelték, kérték, majd újfent háborogva követelték a közvetlen gyorsvonat-ösz- szeköttetést a fővárossal. Ma mái' ez természetes. Az tűnik számunkra abszurdnak, hogy valaha nem így volt. ■ — .. .és képzeld el. az első osztályt nem fűtik. Csak a másodosztályt. Ez valami álproletár ellenállás az első osztályon utazó más osztálybeliekkel? — méltatlankodik jó ismerősöm, aki dehogyis f láncból, mint inkább kínzó reumája miatt utazna a kényelmesebbnek tartott, ám soha nem fűtött első osztályon. Azelőtt? Azelőtt döcögött reumástól egy személykocsi zsúfolt hidegében Füzesabonyig, ahol átszállt a gyorsra, és még szerencsésnek érezhette magát, ha kényelmes állóhely jutott a számára. Oda is. vissza is. És most nem fűtik az első osztályt! Tényleg érthetetlen, hoav miért nem. Felépült a korszerű körcsarnok. Évek óta — dehogyis évek, évtizedek óta! — várta a város, hogy korszerű, tágas, sokfajta terem- sportra alkalmas csarnoka legyen. Felépült és máris kicsi. Pénzbe kerül a használata. Panaszok, megjegyzések. kifogások keverednek az öröm és az elismerés hangjaival. Már el sem tudjuk képzelni, hogyan is volt, amikor nem volt körcsarnoka a városnak. ma már csak azt tudjuk elképzelni. hogy mennyi gondot jelent az, hogy: van. A körcsarnok felépítése, egy új stadion létrehozása, az esti világítás bevezetése jelentős a sport fejlődése szempontjából. Ki tagadhatná, hogv társadalmunk számára növekedés ez a javából? A nehézségek növekedése is. Morgunk miattuk, panaszkodunk. És lassan elfelejtjük, hogy örülnünk is kellene. Hányszor, de hányszor sóhajtottak fel a szülők: a gyerekeknek miért nincs szabad szombatja? Űgyis oly ritkán van együtt a család, s amikor végre együtt van apuka, anyuka, hát a gyerek van iskolában. A családdal csak egy gyorsan tovatűnő vasárnapon lehet. Bevezették a szabad szombatot az iskolákban is! Aligha lehetne kétségbe vonni, hogy társadalmunk számára szociálpolitikai „növeke- dés”-t jelentett ez az intézkedés. semmit sem ér. Csak gond. Űjabb! — mondja keserűen az apuka, mert a gyerek szabad szombatja nem arra a szombatra esik, amelyikre a szülőké. Annak id,éjén már az gondot jelentett, hogy úgy csereberéljék a napokat a munkahelye^ hogy a férj és a feleség szabad szombatjai összeessenek. Most meg itt a gyerek szabad szombatja. Amely „közéjük” esik. Mi legyen a gyerekkel ilyenkor? Évekkel ezelőtt kinek is jutott volna eszébe azon morgolódni, hogy miért nem esik egybe élete párjáéval ez a „második" vasárnap? Nyilvánvalóan éppenúgy senkinek sem, mint ahogyan egy esztendővel ezelőtt nem méláit fel a családtagokban a gondolat: milyen gond, nehézség ha a gyerek szabad szombatja eltér a szülőkétől. hadserege kél a gépkocsi- tulajdonosoknak. Szidjuk az országutakat. a javítót is. a szervizt is. Évekkel ezelőtt kinek volt az nehézség, gond, hogy milyen munkát végez az AFIT. még régebben, hogy kapható-e alkatrész a televízióhoz, s egyáltalán jön-e. és mikor a szerelő? Nem volt még autónk, sokunknak televíziója sem. Most mindenből van. néha — a másokéra gondolván különösen — úgy érezzük: fölösen is. És velük megjelentek a gondok is. A sort folytatni lehetne, igazolandón, hogy a növekedésnek valóban vannak nehézségei. Csak most már akkor áll égnek a hajam, ha hallom e kifejezést, amikor tudom igaznak igaz ugyan, de van egy másik formulája is: a nehézségek növekedése. Csak ez a formula ne lenne igaz. Dehát bizony ez csak álom. És még az álmok növekedésének is megvan a maga gondja. Igényeink is növekednek. Igény, lehetőség, gond szülte új igények új igények szülte gondok: és az a bűvös kör tulajdonképpen maga a fejlődés. Gyurkó Géza I Annak Az egész Új és új Kontárok inkognitóban * Szakmunkák iparengedély nélkül Éltesebb korú társai közt feltűnően szép, új kockaház pompázik alig tízpercnyire a karcagi főtértől. Már a kerítés is kész. A dörömbö- lésre csak az egyik szomszéd dugja ki a fejét az ablakon. — Ilyenkor senki nincs itthon, dolgozik a család apraja, nagyja. Este jöjjön, öt óra után! — Véleménye szerint mennyibe kerül egy ekkora ház? — Félmillióból keveset adnának vissza, ha egyáltalán visszaadnának. Ha hiszi, ha nem, ezt a hatalmas épületet ripsz-ropsz bő félév alatt befejezték. Igaz, néha tizenöten is nyüzsögtek rajta. Felírom a címet, és máris a városi tanács adóügyi osztályán vagyok. Se ingyen, se pénzért — Igen, már oda is kiadtuk a lakhatási engedélyt, elvégre az épület gyorsan beköltözhető állapotba került — tájékoztat Séllei Lászlóné csoportvezető. — Bevallásuk alapján az építkezés alig került többe hatezer forintnál. Elhiszem-e? Nézze: az más dolog, hogy hiszem-e, de tény, a papíron ennyi áll. A házat építő kisiparosok 6 ezer forint után fizettek adót. Az indoklás: az építkezés túlnyomó többségét a család tagjai, a rokonok, a férj munkahelyi brigádtagjai végezték. Ez pedig nem szabálytalan, elvégre szívességről van szó. Nem ez az egyetlen ilyen eset. Napjainkban a két-, háromszobás lakóház építésének munkadíja — ha szövetkezet vagy vállalat készíti — a komfortfokozattól függően 50 ezertől 80 ezer forintig terjed. Ennek ellenére Karcagon emeletes paloták készülnek 6—8—10 ezer forintos költségbevallással. Ügy tűnik, „dühöng” a jóindulat a kertes házak építésénél, gombamódra szaporodnak a teljesen baráti szívességből, a se ingyen, se pénzért készülő házak. Nézzük csak! Tavaly Karcagon csaknem 130 új, kertes házat építettek, harminckilencet tataroztak. Mindezen munkák után ösz- szesen 780 ezer forint jövedelemadó folyt be a tanács pénzügyi osztályára. Tessék elosztani: durván számolva lakásonként ötezer forint. Még érdekesebb az összkép, ha megnézzük, kik építették fel ezeket a házakat. Húzódozó munkahelyek A Városgazdálkodási Vállalat évente kapacitástól függően két-négy épületet tataroz, épít, mintegy egyéves vállalási idővel. A Kunsági Építőipari Szövetkezetben ez az idő másfél év, de ott sem vállalkoznak évente ötnél több családi ház építésére, mivel a többszintes lakóépületekre szakosodtak. Építőipari jellegű feladatokat, szakipari munkákat végeznek a SZOLI- VÁLL, a SZOLTISZ szakemberei, meg a kisiparosok. Számuk jelenleg Karcagon 224, közülük 130 a főfoglalkozású. Érdekességként említem, hogy a kőművesek száma mindössze 25. Akárhogy is nézzük, marad még a kontároknak is házépítés bőven. Bár létükről mindenki tud, nehéz rájuk bizonyítani a kontárkodást. Tavaly bejelentés alapján Karcagon 23 kontárnál végzett ellenőrzést a tanács. Hét alkalommal eredménytelenül, 16 esetben viszont összesen 102 ezer forint, törvénytelen úton szerzett, jövedelem után vetették ki rájuk az adót. (Azért szóltunk eny- nyit az építkezésekről, mert a kontárok többsége itt tevékenykedik. Kilétük akkor kerül gyorsan és bizonyíthatóan napvilágra, ha rosszul dolgoznak. Ilyenkor a panaszos fut a pénze, az igaza után a tanácshoz, a bírósághoz, a rendőrséghez. A kontárkodást elősegíti az is, hogy az állami vállalatok, az építőipari szövetkezetek nem szívesen vállalnak kislakásépítést, mert az szerény üzlet. Ha vállalnak is, az építési határidő túl hosszú. Így az építkezések tekintélyes hányada a kisiparosokra, fő- vagy mellékállásban tevékenykedő, iparral vagy működési engedéllyel rendelkező szakemberekre, meg a szakmák perifériáján csellengő kontárokra marad. E gond korántsem csak Karcagon jelentkezik. Éppen ezért a megyei tanács vb ipari osztálya már szét- küldte a városi tanácsokhoz, a járási hivatalokhoz az intézkedési tervét, amelyben leszögezi: a kontárok tevékenysége az esetleges haszon mellett is veszélyes, mert kibújnak a közterhek (adó, biztosítás, SZTK stb.) viselése, fizetése alól. Egyetlen cél lehet csak: meggyőzni a szakmunkásokat az iparengedély, a működési engedély kiváltásáról. Ha ez nem megy, következzék a súlyosabb pénzbírság. Karcagon most kontárellenőrző hálózat szervezésével kísérleteznek. Színiggz, nem tolakszanak a jelöltek a meglehetősen népszerűtlen megbízatásért. Társadalmi ellenőrzés Valahogy ezt is el kell kezdeni, mint egykoron az üzletek társadalmi ellenőrzését. Elvégre miért ne lehetne megvalósítani a rendszeres, folyamatos „felderítést” a megrendelők védelmében? D. Szabó Miklós Az NDK gyártmányú gokart gumikeménységet vizsgálják
