Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-03 / 28. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. február 3. A MEGYE TERVEZŐ VÁLLALATÁNÁL Csökkent a tervezési és átfutási idő A Szolnok megyei Tanács Tervező Vállalata 1960. július 1-én alakult. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a vállalatot elsősorban a megye területén jelentkező műszaki tervezési igények kielégítése, településtervezések, területelőkészítési tervezések és ehhez kapcsolódó műszaki-gazdasági tevékenységek végzésére hozta létre. A vállalat szervezeti rendszere fennállása óta sokat változott. Jelenlegi szervezeti rendszerünket 1976. január 1- én vezettük be. A létrehozott rendszer két magasépítési és egy mélyépítési irodából áll, melyeken belül a tervezési tevékenységet komplex szervezetben látják el az egyes szakági csoportok. Ez a szervezeti forma segítette elő, hogy az V. ötéves tervben meghatározott célkitűzéseket a vállalat ez ideig eredményesen teljesíteni tudta. A vállalati tevékenység dinamikus fejlődése nemcsak az egyes gazdasági mutatókban, hanem az elkészült tervdokumentációk minőségi színvonalának növekedésében, a tervezési, átfutási idő csökkentésében, és nem utolsó sorban a tervezési munkával kapcsolatos beruházói, kivitelezői észrevételek számának csökkenésében is lemérhető. A vállalat tervezési tevékenységet elsősorban Szolnok, Kisújszállás, Karcag, Mezőtúr és Tiszafüred térségében végzi. Emellett kisebb mértékben terveztünk létesítményeket Jászberényben és Törökszentmiklóson. Megyén kívül elsősorban Cegléd, Nagykőrös és Dabas térségében végeztünk jelentősebb volumenű tervezési tevékenységet. A vállalat fő profilja a IV. ötéves tervvel bezárólag a blokkos lakásépítkezések, valamint a hagyományos bölcsőde, óvoda, iskola és ezen túlmenően a kis- és középméretű ipari létesítmények tervezése volt. Az V. ötéves terv időszakára a vállalat fő célkitűzésében azt fogalmazta meg, hogy a megyében jelentkező tervezési feladatokban egyre nagyobb mértékben, egyre hatékonyabban és egyre javuló színvonalon vegyen részt. Ennek érdekében a korábban folytatott beruházási-lebonyolítási tevékenységet megszüntettük, és a felszabaduló létszámkapacitást a tervezés bővítésére fordítottuk. Emellett folyamatosan szűkítjük a megyén kívüli tervezéseket. Ezek az intézkedések azt eredményezKevesebb terv a megyén kívülre----------------D----------------F élmilliárdos tervdokumentáció —□— Csökkenő nyereség-----------------□-----------------F eladatok ték, hogy ma már egyre nagyobb mértékben tudunk bekapcsolódni a Szolnokon folyó tervezési tevékenységbe, és ezen túlmenően lehetővé vált, hogy tervezési részvételünket szinte teljeskörűvé tegyük, elsősorban Karcagon, Kisújszálláson és Mezőtúron. A vállalat műszaki kollektívája lépést tartva a változó és egyre fejlődő építési technológiával, az eddig alkalmazott technológiák tervezése mellett ma már egyre hatékonyabban foglalkozik a PEVA alagútzsalus technológia tervezésével is. Bővíteni kívánjuk tervezési tevékenységünket a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat által gyártott poligon épületek adaptálásával is. A vállalat fennállása óta 1979-ben zárta a legeredményesebb gazdasági évet. Erre utaló néhány számadat: a termelési érték 14 százalékkal, a nyereség volumene 50 százalékkal nőtt. A termelés növekedése teljes egészében a termelékenység növekedéséből származott. A 7,6 százalékos bérszint növelésével a vállalat elérte az V. ötéves terv végére előirányzott bérszintet. összességében 500 millió forint értékű kiviteli tervdokumentáció készült el és került kibocsátásra, ebből legnagyobb volumenűek a lakástervezések voltak. Ez szám szerint 655 lakás tervdokumentációját jelentette. Emellett nagy számban készültek előtervezések, tanulmánytervek, beruházási programok, melyek a VI. ötéves terv zavartalan indításához szükségesek. A vállalat az 1980-as tevékenységét a tervező vállalatokra vonatkozó, 1980. január 1-én életbe lépett módosított közgazdasági szabályzók ismeretében kezdte meg. A vállalati terv készítése során figyelembe vettük mindazokat a reális lehetőségeket, melyekkel a vállalat számolni tud. Legfontosabb meghatározó tényező a termelési kapacitás lekötöttsége. A termelési volumen meghatározásánál figyelembe vettük az igényként jelentkező tervezési feladatokat, valamint azt, hogy a vállalat termelékenysége 1980-ban is tovább növekszik. Ezek alapján a termelési volumen növekedését mintegy 10 százalékban határoztuk meg. A módosított közgazdasági szabályzók vállalatunk gazdálkodását,! gazdasági eredményeit is jelentős mértékben befolyásolják. Az eszközlekötési járulék, valamint az illetményadó megszüntetése, új adónemként az általános termelési adó bevezetése mintegy 15 százalékos kiadásnövekedést eredményez. Ennek következményeként a vállalat nyereségének mintegy kétmilliós csökkenésével számolunk. Az érdekeltség, elszámolás alapjául szolgáló nyereség csökkenése következtében a felosztható nyereség volumene is mintegy 50 százalékkal csökken. A módosított szabályzók a korábbi 8 százalékos bérarányos részesedési alappal szemben 6,4 százalékos alapképzést tesznek lehetővé. A fejlesztési alap is csökken, miután a korábbi 11,4 százalékos nyereségarányos fejlesztési alappal szemben 4,2 százalékos alapképzésre nyílik lehetőség. Az említett hatások ellen- súlyozásaként a vállalat 1980. évi tervéből olyan intézkedéseket dolgozott ki, melyek a termelékenység eddiginél nagyobb mértékű növelésével, valamint a takarékosabb költséggazdálkodással biztosítani tudja a felosztható nyereség és az ebből származó alapok szinten tartását. Ügy véljük, hogy a vállalat kollektívája, megismerve az előttünk álló követelményeket, 1980-ban is képes lesz a vállalat előtt álló feladatokat, célkitűzéseket eredményesen megoldani és az V. ötéves terv utolsó évére vonatkozó korábbi elképzeléseket, előirányzatokat eredményesen végrehajtani. Fekete István főkönyvelő A reform tizenkét éve A korszerű gazdaságirányítás — nemzeti ügy Nehéz, bonyolult időket élünk. És éppen most kerül sor pártunk tizenkettedik kongresszusára. — Mennyi mindent kel] most végiggondolnunk, újraértékelnünk! Semmit nem hagyhatunk ki azon az alapon, hogy „kényes kérdés”. Itt van például gazdaisá girány í tásu n k immár tizenkét éve működő rendszere. Bevált? Ragaszkodjunk hozzá? Vagy éppen adjunk fel belőle egyet s mást? A történelem csak nagy vonalakban jelöli ki az egyes nemzetek sorsát. Életüket, jövőjüket maguknak kell alakítaniuk, építeniük. Sok évszázad után alig néhány évtizede nyílt meg fokozatosan a lehetőségünk arra, hogy sorsunkat, jövőnket mind inkább magunk formáljuk — a szocialista országok közösségétől segítve és védve. — Fejlődésünket olyan mérföldkövek jelzik, mint a földosztás, előbb a bankok, bányák, majd az ipari nagyüzemek államosítása, az ötvenes évek végén kezdődő konszolidáció, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és az 1968. évi gazdaságirányítási reform. A maga idején mindegyik lépést sok veszély fenyegette. Ilyenkor derült ki, hogy érvényük fenntartása, védelme nemzeti, össznépi ügy. A gazdasági reform sem kivétel. Mennyi akadálya, mennyi ellendrukkere volt az elmúlt tizenkét év alatti Egyesek a szocialista tervgazdaságot féltették tőle. Mások a kedvezőtlen világ- gazdasági hatásokat éppen rá akarták visszavezetni. Többször éppen a központi gazdaságirányítás kényszerlépései jelentettek veszélyt a megnövekedett vállalati önállóságra, a szabályozórendszer működőképességére. Eközben a soha nem képzelt gazdasági nehézségek bizonyították életképességét. A reform olyan lendületet, rugalmasságot, aktivitást adott gazdaságunknak, any- nyi kezdeményezőkészséget, rejtett energiát szabadított fel, amire nem volt példa az elmúlt évszázadban. Azoknak lett igazuk, akik nem hittek abban, hogy a megnövekedett vállalati önállóság gazdasági anarchiára vezet, a csoportérdek a társadalmi érdek fölé kerekedik, a gazdaság egysége megbomlik. Vállalataink viszonylag gyorsan igazodtak az új körülményekhez. Megtanulták tisztelni a pénzt, élni az önállósággal, felelősséget vállalni a kollektíva keresetéért. Megtanultak igazodni a beszerzési és a felvevő piacokhoz. Persze gondot okozott nekik az ís, hogy a munkaerőgazdálkodás, a gazdaságirányítási szervezet, valamint a termelői árak rendszerének korszerűsítésében a reform induló éveiben csak kicsit léptünk előre. Most igyekszünk a lemaradást behozni — kissé késve, de nem elkésve. Nincs minden rendben Aki ragaszkodik a reform gondolatához, az világosan látja, hogy itt sincs minden rendben. Nem elég ragaszkodni. Tovább is kell lépni. Néhány pélBa erre: A gazdaságirányítás reformja a népgazdaságnak eddig nem ismert önfejlesztő. önszabályozó és önkorrigáló erőt adott. Hozzájárult ahhoz, hogy a központi t irányítás gyorsan reagáljon a keletkezett feszültségekre. A külgazdasági helyzet romlásával, a vállalati pénzalapok szűkülésével azonban ez az erő csökkent. Minél előbb vissza kell adni neki. Emlékezzünk csak, a korábbi merev tervutasításos rendszerben milyen későn és torzulva bukkantak elő a népgazdaság 1 hibái. Most meg — a reform eredményeként — bármilyen hibát követünk is el, azonnal észrevehető. Kivétel, ha az állam a különleges elvonásokkal, támogatásokkal, beavatkozásokkal a hibák felszínre kerülése elől elzárja az utat. Ebben az ügyben éppen most léptünk — reméljük: előre. Csak halkan jegyzem meg, hogy nem elég, ha a hiba gyorsan kiderül; az is kell, hogy gyorsan reagáljanak rá. Nincs minden rendben a vállalati önállósággal sem. Itt természetesen nem arra gondolok, hogy a bányászat, a villamos-energiaipar, a MÁV és hasonlók legyenek önállóak, hanem a piacnak, a divatnak kitett tevékenységet végző vállalatok. Kiderült, hogy az önállósághoz egyrészt sok pénz kell, másrészt könnyen igénybe vehető erőforrások. Hiába akar a vállalat valamilyen új terméket bevezetni, ha ehhez sem munkaerőt, sem anyagot, sem gépet, sem hitelt nem kap. Jelenleg a felvevő piacokhoz való igazodást akadályozza a beszerzési piacok merevsége. Hiába szabad valamit megtenni, ha nem lehet. Dönteni) részletkérdésekben valóban vállalati szinten kell. De az ésszerű vállalkozói döntésekhez a feltételeket felül teremthetik meg — például azzal, hogy a vállalat a szükséges erőforrásokhoz hozzájusson feltéve, ha a vállalkozás nemzetközi mércével mérve is megállja a helyét. A reform parancsa ma az, hogy a vállalati önállóságot is közvetve — a feltételek megteremtésével — kell és lehet növelni. Az sem ártana emellett, ha_ a közvetlen adminisztratív, utasításos beavatkozások száma és ereje csökkenne — amennyire <»z nehéz helyzetben lehetséges. Több év kellett annak a felismerésére, hogy a piaci tevékenységek, a versenytevékenységek területén csak. akkor lehet igazi konkurren- cia és nyereségérdekeltség, ha bizonyos alaptevékenységeknél (például energetika, bányászat) nincs ilyen. Nem jelent tehát visszalépést, ha az irányítás közvetettsége a mostaninál jobban igazodik majd a tevékenységek jellegéhez. Azt is fel kellett ismernünk, hogy a piaci verseny kibontakozását a korábbi vállalati összevonások egy része akadályozza. Sok, korábban önálló vállalat egymástól ma is teljesen független tevékenységet folytat. Gondoljunk csak a cementipar, a tégla- és cserépipar, a söripar, az édesipar gyáraira. Meg kell vizsgálni, hogy ezek az összevonások ésszerűek-e. A felszíni kezelés nem szünteti meg a hibákat; lássunk erre néhány példát. A bérarány-torzulások, a nagyfokú munkaerőcirkuláció fő oka az országos munkaerő- hiány. Tehát a meohaniz- musreform szellemében ezt kell megszüntetni erős teljesítményérdekeltséggel és a munkaerő-megtakarító gépesítés preferálásával. Ehelyett mi olyan hatósági eszközökhöz, felszíni kezelésmódokhoz nyúltunk, mint az országos szakmai bértáblázat. az adminisztratív létszámzárlat, a bizonyos esetekben kötelező munkaerőközvetítés, pályázati rendszer, a törzsgárda kiemelt kezelése. A vállalaton belüli szervezetlenség egyik oka az egyenetlen anyagellátás. Ahelyett, hogy a termelőeszköz-kereskedelmet korszerűsítettük volna, a vállalatokat agitáltuk a munka- és üzemszervezésre. Az energiával és-az anyaggal nagyon kell takarékoskodni. De ahelyett, hogy az anyag- és energiatakarékosság erőteljes ösztönzőit beléptettük volna, alkalmazni kezdtünk különféle adminisztratív módszereket. Az áremelkedések egyik oka a kínálati hiány. De mi az áremelkedéseket az árellenőrzés szigorításával, a vásárlóerő visszafogásával, az állami költség- vetés terhelésével igyekeztünk fékezni, ahelyett, hogy a hazai anyagokat felhasználó, hazai piac által igényelt és nagy tisztajövede- lem-hozamú termékek termelésének felfutását szorgalmaztuk volna. Néhány terméknél a hiányt éppen a termelői ár emelésével lehetett volna megszüntetni, de mi ettől féltünk. Pedig világos, hogy a legdrágább az, ami nincs. A „túlteljesítés” . veszélyei A reform szelleme azt mondta nekünk, hogy az a gazdaságtalan termék hazánkban, amelyet az importtermék tartósan kiszorít. Mi ezzel szemben különböző kritériumok alapján akartuk a vállalatokkal megállapíttatni, hogy nekik mi a jó és mi a rossz. Rávettük a vállalatokat, hogy csökkentsék a ráfizetéses cikkek részarányát. Eközben előfordult, hogy a keletkező hiányt olyan importtal pótoltuk, amely drágább volt, mint a hazai előállítás. Ügy növeljük ezzel a termelékenységet, hogy közben rontjuk, hiszen a drága import a cserearányt rontja; a reál nemzeti jövedelmet leértékeli. Napjainkban a reform következetes érvényesítése a gyakorlatban azt jelenti, hogy a lényeghez, az okokhoz nyúlunk. A hibákat közvetett eszközökkel szüntetjük meg. Azt mondják, magyar hiba, hogy mindig átesünk a ló túlsó oldalára. Nagy lelkesedésünkben például a hatvanas évek végén szinte minden tevékenységet nyereségérdekeltségbe tettünk. Néhány év kellett annak felismerésére, hogy ami nem „verseny-tevékenység”, azt nem lehet a nyereség folyamatos és gyors növelésében érdekeltté tenni, jövedelmezőségi alapon megítélni. Másik példa: a reform azt mondja, hogy a szabályozókat rugalmasan kell igazítani a változó körülményekhez. De arról eredetileg nem volt szó, hogy a szabályozókat szinte minden évben módosítgatjuk. Ott tartunk, hogy ma már vállalataink jobban belef áradnak a szabályozókhoz való igazodásba, mint a piacokhoz való igazodásba. Nem is említem itt a túlszabályozást, a rengeteg állásfoglalást, irányelvet, elvárást. Egyébként van egy újkeletű „túlteljesítési” veszély. A reform szellemében a világpiaci hatásokat i fokozatosan rá kell bocsátani a gazdaságra. Számos területen érvényesíteni kell a világpiaci árakat, árarányokat. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy ennek intenzitásában igazodjunk gazdaságunk nyitottságának fokához. Ne tegyük védtelenebbé, mint amennyire kell. Nevezessen gazdálkodási bizonytalanságra a túl gyors és túl erős alkalmazkodás. * * * A pártkongresszuson valószínűleg sok ilyen kérdés szóbakerüi. Hiszen már az irányelvekben is olvashatunk olyan megállapításokat, hogy például: az árutermelést, az áru- és pénzviszonyokat szem előtt tartva kell továbbfejleszteni gazdaságirányítási rendszerünket; növelni kell a kormányzati szervek szerepét, felelősségét az alapvető gazdasági feladatok megoldásában; a vállalatok, szövetkezetek önálló, felelős munkájától, vállalkozó szellemétől, gazdaságunk eredményességétől döntő módon függ gazdasági előrehaladásunk. Pirityi Ottó a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetének tud. osztályvezetője Összeállította: dr. Gyénél Márta A paksi atomerőmű második blokkján megkeidődött a gőzturbina beépítése (K. I.) Felszíni kezelések
