Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-03 / 28. szám
1980. február 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ^Negyvenezer embernek Toronyház a szolnoki vasútállomásnál Az oldalt készítették: Kovács Katalin Fotó: Kőhidi Imre Grafika: Barna Sándor Nem is olyan régen volt, alig egy évtizede, amikor a szolnoki Zagyva-part mentén a gátba torkolló sáros utcák kisablakos házait kezdték felíalni a gépek, helyet teremtve a magasba nyúló kockaépületeknek. Egyre zsugorodott a múltat őrző Tabán, amelytől karnyújtásnyira évek alatt egy kis város épült fel. S akik az utcai közkifolyókból kannákkal hordták a vizet, gyújtást hasogattak a fészerben, lavómyi mosdóvizet melegítettek, ma a fürdőszobában egyszerűen csak megnyitják a csapot, gyufát sem kell gyújtaniuk, hogy meleg lakásban éljenek. A disznóólak a kert végében, a sötét sarki népbolt, a Sípos téri iskola olajos padlójú tantermei a múlté lettek. Egy település, egy példa a sok közül, hiszen sorra említhetnénk a városokat Jászberénytől Mezőtúrig, a fejlődő nagyközségeket Tiszafüredtől Martfűig, ahol ha más nagyságrendben is, de ugyanez a folyamat zajlott le Lakások kellettek, korszerű, új otthonok, a drága közművesítés miatt — ma egyetlen lakás közműellátása 60—80 ezer forintba kerül — lehetőleg ésszerűen, egy-egy területre csoportosítva. Közismert tény, hogy az első 15 évre szóló, 1975-ig tartó lakásépítési program megvalósítása lényegesen enyhített a lakásínségen. Az országban 1 millió 50 ezer lakás épült, s a lakosság harminc százaléka — több mint egymillió család — új otthonba költözött. Az építkezés ütemét tekintve hazánk az európai élvonalba került. Szolnok megyében sem volt lassúbb a tempó, mint máshol az országban. A 15 év alatt közéi 45 ezer család költözhetett önálló, új otthonba. Ez a másfél évtized azonban csak az első fejezet volt, ami folytatódott az újabb 15 évre szóló lakásfejlesztési tervvel. Most, az első harmad végéhez közeledve, az ötéves tervciklus utolsó esztendejében, ha számvetést készítünk az elmúlt négy évről, azt mondhatjuk: jó eredménnyel valósulnak meg céljaink. A középtávú megyei terv így szólt: öt év — 15—18 ezer új lakás — ez a felső érték közelében, tehát a megyei pártbizottság cselekvési programja szerint teljesül. A költségesebbé vált lakásépítés, a tanácsok szűkebb anyagi lehetőségei, a közismert gazdasági nehézségek valamivel kevesebb célcsoportos tanácsi lakás felépítését tették és teszik lehetővé. Nem sokkal, hiszen- az elképzelés szerint 2500—2800 épült volna és 2400-nál valamivel több lesz. Ha nem is futotta néhány százzal több tanácsi bér- és tanácsi értéke- sítésű szövetkezeti lakásra, az OTP- és ME- SZÖV-lakások területének előkészítéséhez, közművesítéséhez a közös kasszából többet áldozhattak. A tervezett 2500 MÉSZÖV- és OTP-lakás előkészítése helyett több mint négyezer felépítéséhez teremtették meg a' feltételeket. Így a lakossági és a vállalati erőforrások növekvő mértékű bevonásával és jelentős állami támogatással a tervezettnél több személyi tulajdonú lakás épült. az elmúlt négy esztendőben. Valamennyi lakást együttvéve: összesen 14 ezer 100. Tehát közel negyvenezer Szolnok megyei embernek — majdnem minden tizediknek — lett négy év alatt önálló, vagy a réginél korszerűbb, kényelmesebb otthona. Ez az összkép. Területi eloszlása, a települések nagyságához, funkciójához igazodva — a felsőfokú, a középfokú és részleges középfokú központokat, a kisebb községeket is figyelembe vévP — nagyon eltérő. Érzékeltetésül: az említett több mint 14 ezer 100 lakásból hét városban épült közel 8 ezer 300, ennek is a fele a megyeszékhelyen. Ott, ahol az elmúlt esztendők tömeges lakásépítése ellenére ma is legnagyobb a feszültség. Holott a lehető legminimálisabbra szorították visz- sza a szanálásokat (a négy év alatt összesen 316 lakást bontottak le,) ebből hatvan régi, elavult épületet a nagyszabású papírgyári rekonstrukció miatt). De Szolnok változatlanul vonzza a környék településeinek lakóit. A népességnövekedés, a családok szétaprózódása évről évre növeli a lakásigénylők táborát. A két évvel ezelőtt végzett felülvizsgálat után úgy tűnt, hogy a valóban jogos igénylők száma a tanácsnál nyilvántartott hétezernél majdnem ezerrel kevesebb. Az akkor megkérdőjelezett jogosultságokat azóta azonban tisztázták, és ma már ismételted hétezernél többen vannak azok, akik Szolnokon lakásra várnak. A megye többi hat városában együttvéve kétezer, s a több mint hatvan községben összesen ezer sorstársuk él. Mi több, a megyei úgynevezett lakásellátottsági mutatókat is torzítja a kis községek lakásfeleslege. Egyikben, másikban a házak 30,—40 százaléka üres, ugyanakkor az iparosodó településeken hovatovább még albérlethez sem könnyű hozzájutni. Ez a magyarázata annak, hogy a lakások hetven százaléka Szolnokon és a középfokú központokban épül. Többek között ezért összpontosították (szűkítették) a munkáslakások építését is a megye tíz városára illetve nagyközségére. (Ebből négy a kijelölt település, a többi pedig évenként kapja meg a munkáslakás-építés jogát.) Az új hajlékok tíz százaléka ezzel — a fizikai dolgozóknak anyagilag lehető legkedvezőbb — megoldással épült az elmúlt négy évben. Tulajdonképpen telepszerű többszintes épületekben levő OTP-lakások ezek, amelynek árát jelentősen csökkenti az állami támogatás (hatvan-százezer forint lehet) és a szociálpolitikai kedvezmény. Ez kétszobás lakásnál és kétgyerekes családnál már 140 ezer forint árcsökkenést jelent. Feltétele, hogy a dolgo- ’ zó munkahelye is vállalja az anyagi terheket, fizesse ki a lakás csökkentett árának húsz százalékát. így tehát kétszobás lakás esetén hozzávetőleg harminc-negyvenezer forint az egy összegben kifizetendő úgynevezett belépési díj. Mi több, a nagycsaládosoknál ezt a tíz százalékos belépési díjat is elengedhetik. A fiatal házasok pedig kedvezményes hiteltörlesztésre kaphatnak lehetőséget. Tulajdonképpen azon túl, hogy nem bérlőik, hanem tulajdonosaik lesznek a lakásnak, sokszor kisebb anyagi terhet vállalnak magukra, mintha tanácsi bérlakást kapnának. Hogy minél több lakásra váró, jó munkát végző fizikai dolgozó juthasson így otthonhoz, az nagyrészt a vállalatokon, üzemeken is múlik, hiszen az alacsonyabb jövedelmű családoknak a nagy összegű, hosszúlejáratú hitelek sem tudnak kedvet csinálni a magánépítkezéshez, amihez nem kevés pénz kell. Sokan belevágnak, nem vitás. Elsősorban azok közül, akik készséges segítőtársakra találnak a brigádjukban, a családjukban, a rokonságukban és olyan településen élnek, ahol van lehetőség a földszintes családiház-építés- re. A nagyobb városokban a közművesített területek ésszerű kihasználása önmagában is gátat szab ennek az építési formának. Például Szolnokon az új lakásoknak az elmúlt négy évben mindössze 16 százaléka épült egyedi vagy társas családi házban. Ugyanakkor megyei átlagban ez az arány több mint hatvan százalék. (Tehát a 14 ezerből közel kilencezer lakás.) Tekintélyes hányad, amelyben mindenféle lakás van. Az egy kaptafára épített sátortetősöktől a korszerű csoportos családi házaikig. Ez utóbbiból azonban a kimutatás szerint tulajdonképpen egyetlenegy sincs, mert építői hivatalosan olyan lakásépítési formát választottak, amelynek kedvezőbbek voltak a hitel- feltételei. (Mindössze egy éve kapnak 300 ezer forint hitelt a korszerű, csoportos családi ház építői, addig a felével kellett beérniük.) Hitelek. Az egyszerű földi halandónak kissé komplikált és áttekinthetetlen a fizetési és kölcsönfeltételek 25—30 féle variációja. Ugyanakkor már sokkal kisebb a választék az olyan tervek között, amelyeknek alapján a lehető legolcsóbban, legésszerűbben, korszerű otthon épülhet. A pályadíjakat nyert ajánlott tervek szerint a családi házaknak mindössze egy tizede épül. Jó lenne, ha tovább bővülnének, finomodnának a magánlakás-építést ösztönző módszerek és eszközök. De nemcsak a lakásállomány további gyarapítása és minőségének javítása igényelné a továbblépést, hanem a lakásgazdálkodás, lakáselosztás egy évtizede bevezetett — a szociálpolitikai érdekeket és az igénylők teherbíró képességét is szem előtt tartó — rendszerének gyakorlati alkalmazása is. A lakásigénylők sorrendjének megállapításában a tárgyilagosságot a gépesített nyilvántartórendszer és a gépi adatfeldolgozás nagyjából garantálja. Vitathatatlan, hogy a városokban működő lakásügyi társadalmi bizottság elfogulatlan munkája is nagymértékben segíti az igazságos lakáselosztást. Érvényt szereztek annak, hogy a névjegyzék alapján elosztott lakások hatvan százalékát fizikai dolgozók, negyven százalékát fiatalok kapják. Minden településen tanácsrendelettel szabályozták az igényjogosultságot. A jövedelmi határok és a vagyoni helyzet alapján megállapítják, hogy ki milyen lakásra jogosult. Például Szolnokon tanácsi bérlakást csak annak utalhatnak ki, akinek nincs jelentős vagyona, és családjában az egy főre eső havi jövedelem nem haladja meg a kétezer forintot. Megyeszerte az a gyakorlat alakult ki, hogy a tanácsi bérlakásdk zömét nagy- családosok kapják, ök azok, akik az igényléstől számított két éven belül számíthatnak arra, hogy önálló, családjuk nagyságának megfelelő otthonhoz jutnak. Legalábbis valamennyi településen erre törekszenek a tanácsok. Bár ez még önmagában nem elég garancia arra, hogy minden esetben eredménnyel is jár az igyekezetük. Ma Szolnok megye városaiban a két éve igényjogosult nagycsaládosok húsz százaléka még nem jutott megfelelő otthonhoz. (A községekben még nagyobb az arányuk.) Szolnokon a tavalyi év volt az első, amikor nem tudtak valamennyi jogos igényt teljesíteni, pedig a lakáscserék ösztönzésével és szervezésével is próbálkoztak. Nem is eredménytelenül. Bár kétségtelen, hogy a lakáscserék igazán jól szervezett rendszerét még sehol sem tudták kialakítani. Nem találták meg a módját annak, hogyan lehet a nagyméretű, a szükségletüket, igényüket meghaladó lakások bérlőit cserére ösztönözni. A lakásgazdálkodás további javításra szorul. De az eddiginél több figyelmet érdemelnének a már meglévő lakások is. Folyamatos karbantartásukra, megóvásukra az elmúlt évtizedekben — részben kapacitáshiány miatt — nem túl sok gondot fordítottak az illetékes vállalatok, költségvetési szervek, helyi tanácsok. Az idén, az V. ötéves terv utolsó esztendejére tervezett újabb 3200 lakás megépítésével 170 ezer lesz a megye lakásállománya. Ennek tetemes hányada ugyan régi, elavult épület, amelyek felújítása már nem gazdaságos. Egy részük városrendezési okokból lebontásra is kerül. A vályogfalú, alapozás nélküli régi családi házak helyett ugyanazon a telken majdan újak épülnek. Még így is marad több tízezer évtizedekkel ezelőtt épült lakás, köztük sok ezer állami, amelyek korszerűsítésre, felújítóéra várnak és ideje lenne most már rájuk nagyobb gondot fordítani. A József Attila lakótelep madártávlatból LAKÁSOK.SZOBASZÁM 60oo SZERINT 3-nál több LAKÁSELOSZTÁS pályakezdők LAKÁSIGlNYLŐK SZÁMA 10000 fő 9200 fő 8500 fó 1975 1977 1973 Esztétikusak, kényelmesek a kunszentmártoni Kilián lakótelep korszerű családi házai összesen: 14100 lakás »ennek 1QX-a munkáslakás Családi, egyedi, társas szövetkezeti, MESZŰV, OTP, tanácsi bár 1976-79 KÖZÖTT ÉPÜLT LAKÁSOK
