Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-17 / 40. szám
10 S70LN0K MEGYEI NÉPLAP 1980. február 17. SZOLNOK MEGYE multiabol 0 szolnoki antifasiszta ellenállócsoport vezetője A helyi fűrésztelep munkásának gyermekeként született Szolnokon 1891-ben. Nehéz körülmények között nevelkedett. Az elemi iskola négy osztályát végezhette csak el, mert dolgoznia kellett. Fehérgyarmatra került kéményseprő inasnak. Egyévi inaskodás után, nem bírva a nehéz munkakörülményeket, nem tűrve tovább mestere igazságtalanságait, visszatért Szolnokra. ö is a fűrésztelepen helyezkedett el. Itt került kapcsolatba a munkásmozgalommal is. 1913-ban lett a szociáldemokrata párt tagja. Az I. világháború idején végig a fronton volt, s csak a háború végén tért vissza szülővárosába. Újra a fűrésztelepen kapott munkát. A Tanácsköztársaság idején az üzemi tanács tagja volt, az Iparfejlesztő Rt-nél pedig termelési biztosként működött. 1921-től tevékeny részt vállalt a szolnoki Általános Munkásképző Egylet újjászervezésében. Az egylet vezetőségében a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége szolnoki helyi csoportjába tömörült földmunkásakat képviseltei. Könyvtárosa volt a földmunkáscsoport saját könyvtárának. Emellett vezette az Általános Munkásképző Egylet olvasókörét is. 1926. június 6-án a földmunkásszövetség szolnoki csoportja Tóth Ferencet választotta elnökének. Még ebben az évben tagja lett a földmunkáslszövetség országos választmányának is. A szolnoki földmunkáscsoport működését a rendőrség, amelynek nyomozói Tóth tevékenységét korábban is számon tartották, mindenáron igyekezett megakadályozni. A rendőrkapitány követelte az alispántól, hogy intézkedjék: — a földmunkáscsoport vezetése „kommunista munkálkodással nem kompromittált" egyén kezébe menjen át. 1928. március 20-án a rendőrkapitány újra sürgette Tóth Ferenc eltávolítását a földmunkásszövetség szolnoki csoportjának éléről. A hatóságok állandósult zaklatásainak kivédésére 1927. no.- vember 29-én a földmunkásszövetség országos központja közölte a szolnoki polgár- mesteri hivatallal Tóth Ferenc munka- és hatáskörét. Mindennek ellenére 1929. január 15-én az alispán a szolnoki földmunkáscsoport működési engedélyét bevonta, s az akkor már KMP- tag Tóth Ferenc számára semmiféle legális munkásmozgalmi tevékenységet nem engedélyezett. Tóth Ferenc útja ettől kezdve szorosan összefonódott az illegális kommunista mozgalommal. Még 1928-ban tagja lett a Tisza Antal vezette első illegális szolnoki MP-sejtnek. Erőteljes szervezőmunkát fejtett ki a fa- és a földmunkások között. 1930. február 3-án ő vezette a szolnoki munkanélküliek •tüntetését. Tóth Ferenc 1930 áprilisában mint a KMP Szolnoki Kerületi Bizottságának tagja kommunista sejtet szervezett maga mellé. Tevékenysége azonban hamarosan a rendőrség tudomására jutott. 1930. június 28-án letartóztatták. Az előzetes letartóztatásból, majd az azt követő vizsgálati fogságból 1931. január 15-én szabadult. Ügyes védekezéssel elérte, — beismerő vallomását visszavonta, tárgyi bizonyítékot nem találtak ellene —, hogy a bíróság felmentse. Tóth Ferenc (1891—1944) Tóth Ferenc szervezőerejére ebben az időben különösen nagy szükség volt, ugyanis 1931. február 23- ig háromszor bukott le a KMP Szolnoki Kerületi Bizottsága. A kommunista szervezet igen nagy vérveszteségeket szenvedett. Egy ideig szó sem lehetett nyílt akciókról. Űjra kellett szervezni a sejteket, helyre kellett állítani a budapesti központtal a rendszeres ösz- szeköttetést és meg kellett szigorítani a konspirációé szabályokat. Tóth a szervezőmunkát két irányban kezdte újra. Jelentős szerepe volt a szolnoki KMP-sejtek újjászervezésében és abban, hogy 1932- ben újra működött a Szolnoki Kerületi Bizottság. Másrészt komoly szervezőmunkát folytatott vidéken is, pl. Törökszentmiklóson és ‘környékén. Minthogy a törökszentmiklósi kommunista szervezetbe besúgó is beépült, így Tóthot már 1932 szeptemberében újra letartóztatták. A Budapesti Törvényszék gyorsított eljárással 6 hónapi fogházra ítélte, de miután az ítéletet védője dr. Szana Antal megfellebbezte, ideiglenesen szabadlábon maradt. 1933. január 27-én Szolnokon újra letartóztatták. Annak ellenére, hogy a nyomozás során a legbrutáli- sabb módszerekkel sem lehetett Tóth Ferenctől vallomást kicsikarni, vagy ahogyan a rendőrkapitány fogalmazta „egyáltalában semmiféle eszközzel sem lehetett vallomásra bírni” és tárgyi bizonyítékot sem találtak ellene, a Budapesti Törvényszék 1933. március 28-án másfél év börtönbüntetésre ítélte, majd 1934. február 22-én a Budapesti ítélőtábla jóváhagyta a még az 1932 szeptemberi letartóztatása miatt kiszabott hathavi börtönbüntetést is. Ebben az időben már Szolnokon nem kapott munkát. A soroksári fűrésztelepen helyezkedett el. Bár minden pillanatban várhatta, hogy börtönbüntetésének letöltését meg kell kezdenie, továbbra sem riadt vissza a mozgalmi munkától. Sztrájkot szervezett, amely 1934. július 11-én egy munkásel- bocsátás miatti szolidaritási sztrájkként tört ki és sikerrel járt, mert munkabéremelést is hozott. Nem sokkal ezután le kellett töltenie börtönbüntetését. Kiszabadulása után hazatért Szolnokra. 1937-ben megkísérelte újjászervezni a földmunkásszövetség szolnoki csoportját, azonban az erre vonatkozó kérelmet a főispán elutasította. 1938- ban, majd 1942-ben újból sztrájkot szervezett. 1944. március 3-án internálták. A nagykanizsai internálótáborból 1944 augusztusában szabadult. Űjra hazatért. A felszabadító szovjet hadsereg és a front Szolnok felé közeledte fokozott munkára serkentette. Életét kockáztatva Ragó Antallal együtt fegyveres ellenálló csoportot szervezett, amelynek tagjai a KMP szolnoki szervezetének kommunistái közül kerültek ki. Tóth Ferenc többek között Polónyi Szűcs Lajos segítségével a szolnoki aszaló malom udvarán elhelyezett hadifogolytáborból 1944 október közepe táján megszöktetett két szovjet katonát, akiket Ragó Béla lakásán rejtett el. Nagy része volt abban is, hogy a német fasiszták a szolnoki gőzmalmot nem tudták felrobbantani. 1944. november 3-án, Szolnok felszabadulásának előestéjén, életének 54. évében aknabecsapódás következtében életét vesztette. Sorsának különös tragikuma, hogy élete akkor ért véget, amikor mindaz, amiért küzdött, már megvalósulni látszott, amikor a szovjet csapatok már Szolnok határában álltak. Tóth Ferenc az illegális kommunista mozgalom egyik legaktívabb szolnoki tagja volt. Állandóan képezte magát. A legreménytelenebb helyzetekben is megtalálta módját, hogy kapcsolatot létesítsen elvtársaival, hogy a proletáriátus ügyéért dolgozzon. A proletariátus nem felejti őt el. S. I-. TIZENHÉT ÉVESEN 1S28. március 8-án születtem Jászkiséren, s alig egy hónap híján voltam tizenhét éves, amikor a szovjet csapatokkal együtt, 1945. február 13-án, részi vettem a budai vár elfoglalásában. Édesapám földnélküli paraszt, 1919-ben a jászkiséri kommunista szervezet egyik alapítója, a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének katonája volt. A Tanácsköztársaság megdöntése után csendőri felügyelet alá helyeztek. Később," 1937-ben Budapestre költöztünk. 1944-ben édesapám munkaszolgálatosként a Tisza mellett ásta a lövészárkot, én meg „SAS” behívót kaptam a „KISKA” alakulathoz. 1944 végén a nyilas pártszolgálatosok a Radetzky- lalkt,anyába vittek, és ott gyorsított kiképzésben részesítettek. Majd ezt követően a Déli pályaudvar mögött harcba dobtak. Egységünket a szovjetek szétverték. Két levente társammal az egyik házban elbújtunk, és elhatároztuk, hogy valamelyik szovjet egységnek megadjuk magunkat. Amikor fogságba estünk, azonnal jelentkeztünk, hogy harcolni akarunk a németek ellen, Budafokra vittek bennünket, ahol már forró gulyásleves és szálláskörlet várt rántk. Ezt követően igen mozgalmas napok következtek: katonai kiképzés, a tűzfegyverek kezelésének elsajátítása stb. Majd egy éjszaka riadóztak bennünket. Századunkat egy ruszin tolmács vezette fel a rohamállásba, a Horthy Miklós úton levő vasúti töltés mögé. Saázadpa- rancsnokunk Baráth András Endre (jászberényi tartalékos tiszt volt) mint földit hírvivőnek osztott be. Már pirkadni kezdett, amikor iszonyatos robajjal megkezdődött a szovjet tüzérségi előkészítés. Ekkor kaptuk meg a lőszert, a kézigránátot és az élelmet. A vasúti aluljáróhoz szovjet páncéltörő ágyúk és harckocsik is felsorakoztak mellénk. Megkezdődött a roham. A Horthy Miklós út bal oldali (házsorán nyomultunk előre házról házra. Erkélyek szakadtak le, házfalak dőltek ki, az úttest romhalmaz, hullák, nyögő sebesültek. Minden házban magyar és német foglyokat ejtettünk. A magyarok közül jócskán voltak, akik azonnal csatlakoztak hozzánk és együtt harcoltunk. Már esteledett, amikor a szovjet harckocsik és páncéltörő ágyúk támogatásával elértük a Lenke-teret. A Szt. Imre herceg úti templom mellől egy német nehézgéppuska a Feneketlen tó jegére szegezett minket, s igen sokan elestek közülünk, amíg egy szovjet páncéltörő ágyú ki nem lőtte. A' Gellérthegy nyugati lejtőjén, a Ménesi úton és a fölötte lévő utcában erős német ellenállási fészkek voltak. A' támadás elakadt, a harc éjszaka sem szünetéit. A szovjet egységek bekerítették a német tűzállást és ekkor a németek megadták magukat. Már világos reggel volt. amikor felkúszA szovjet tüzérség lövi a budai várat tunk a hegy peremére és megpillantottuk a Citadella komor falait. Parancsot kaptunk, hogy vonuljunk fedezékbe és ássuk be magunkat. A talaj havas, jeges és fagyott volt. Szikladarabokból, a romos házak köveiből csináltunk mellvédet. A Citadellát1 tüzérségi tűz alá vettük. Nem tartott sokáig, talán 10 percig. A németek kidugtak egy hosszú rúdon egy fehér lepedőt. Hajrá és hurrá ordítással félkörben megindult a roham. Ellenállás nem volt. A Citadella északi falainak védelme alatt már felsorakozva, fellantott kezekkel, több száz német állt. Remegve várták sorsukat. A Szarvas-csárd’a, illetőleg a Vár rohamában is részt vettem. Együtt harcoltam a szovjet katonákkal. A harc folyamán megsebesültem. Egy szovjet felcser-lány kötözte be a jobb lapockámat és már is rohantam az egységem után a Tabán felé. Késő este fenn a várbán, az lűri utcában találtam meg őket. Elfoglaltuk a várat. Iszonyatos kavalkád volt. Mindenki az eget lőtte. Kulacsok ürültek, s a katonák ölelkeztek. Másnap reggel a Vár kupoláján a vörös zászló mellett a magyar zászló is lengett. Századunk maradványa Ke- lenvölgybe vonult. Itt alakult meg a Budai önkéntes Ezred. Néhány nap múlva az ezred parancsot kapott, hogy gyalogmenetben vonuljon Jászberénybe. Itt a parancsnokom azzal szerelt le: — nem vagyok katonaköteles, már megharcoltam a részemet. Ekkor 17 éves voltam. Gyalog mentem haza Jász- kisérre. Két évig MADISZ- titkár voltam, és 1947-ben a párt felhívására űjra jelentkeztem katonának. Nem voltunk hősök — falevelek voltunk a viharban. Jólesik emlékezni azokra az időkre és hálával gondolni a szovjet hadseregre, mert lehetővé tette részünkre, hogy mi magyarok is harcolhassunk hazánk felszabadításáért. Varga Imre A Vörös Hadsereg röplapjai a szolnoki nyomdákból Ultimátum a Budapesten körülzárt hitleri csapatok részére A Budapest—Szolnok közötti 4. számú főközlekedési útvonal Vecsés és Kispest közötti szakaszán bronz szobor őrzi emlékét az orvul meggyilkolt szovjet parlamenternek, Steinmetz kapitánynak. Széleskörűen ismert, hogy a Vörös Hadsereg egységei 1944 karácsonyán körülzárták a Budapest tartós védelmére berendezkedett hitleri és a velük szövetséges magyar csapatokat. A szovjet parancsnokság el akarván kerülni a fölösleges vérontást, a főváros műemlékeinek, lakóházainak, gyárainak elpusztítását, a hadviselés szokásainak és a nemzetközi szabályoknak megfelelően, a körülzárt fasiszta csapatokat megadásra szólította fel. 1944. december 28-án estétől 29-én délig hatalmas hangszórókkal tudatták, hogy a Duna bal- és jobbpartján délelőtt H órakdr parlamentereket küldenek, hogy megbeszéljék Budapest harc nélküli átadásának feltételeit. az itt közölt ultimátum alapján. ultimatum A budapesti német és magyar csapatok vezénylő tábornokának. A Budapest területén körülzárt .német 13. páncélos hadosztály, a „Feldherrn halle” SA páncélgránátos hadosztály a 271. gyaloghadosztály, a 8. és 22. SS lovashadosztály, a 239. rohamtüzérdandár tábornokainak és tisztjelnek. A magyar I. páncélos hadosztály, a 10.. 12. és 20. hadosztály, a 10. őrezred, a 3. rendőre/.red és a 206. tartalékezred tábornokainak és tisztjelnek. A Budapest területén- körülzárt összes német és magyar csapatok parancsnokainak. December 25-én a 3. Ukrán Hadseregcsoport csapatai Budapesttől nyugatra a Dunáig törtek előre, s megszállták Esztergomot. Itt egyesültek a Dunától északra előrenyomuló 2. Ukrán Hadseregcsoport egységeivel. Ezzel a Budapest területén levő összes német és magyar csapatok körül a gyűrű bezárult. . . Lényeges segítség már sehonnan sem várható. A szétvert és Budapest területén körülzárt német és magyar csapatok maradványainak helyzete teljesen reménytelen. Az összes visszavonulási utak el vannak vágva. Többszörös túlerőnk emberben. "* hadianyagban és felszerelésben ön előtt, mint vezénylő tábornok előtt, és a körülzárt csapatok tisztjei előtt már nem lehet kétséges. Tábornok úr bizonyára belátja, hogy minden további ellenállás elvesztette értelmét. A harc céltalan folytatása feltétlenül csapataink megsemmisítéséhez, a békés polgári lakosság lelketlen feláldozásához és a magyar főváros teljes elpusztulásához vezetne. További felesleges véráldozatok elkerülése, Budapestnek, történelmi jelentőségű műemlékeinek, kulturális és művészi alkotásainak megmentése érdekében felszólítom az alábbi feltételek elfogadására : 1. A körülzárt német és magyar csapatok — parancsnokságaikkal az élen — a harci tevékenységet azonnal szüntessék be. 2. A legénység, az összes tisztek és tábornokok, továbbá a teljes fegyverzet, felszerelés, szállító eszközök és hadianyag épségben átadandó. 3. A harcot beszüntető tábornokok, tisztek és legénység biztonságáért életéért szavatolunk. A német hadifoglyok részére biztosítjuk a hazatérést hazájukba, kívánságuk szerint más országokba. Az összes magyarok, akik megadják magukat, kihallgatás és ellenőrzés után azonnal szabadlábra helyeztetnek és otthonukba távozhatnak. 4. A fegyverletételben érintett csapatok egyéni egyenruhájukat, rendfokozati jelvényeiket, kitüntetéseiket, a magántulajdonukat képező tárgyakat és értékeket megtarthaják. A törzstisztek és tábornokok ezenkívül megtarthatják, szúrófegyvereiket. 5. Az összes sebesültek és betegek azonnal orvosi kezelésben részesülnek. 6. A tábornokok, tisztek, altisztek és a legénység részére az ellátás biztosítva lesz. Válaszukat 44. 12. 30-án moszkvai idő szerint 12 órakor várjuk, az előírásos formában, az ön megbízottjuktól fehér zászlóval megjelölt gépkocsival a Budapest—vecsési úton. Megbízottukat meghatalmazott orosz tiszt a főarcvonalban az említett műúton 1944. december 30-án, moszkvai idő szerint 12 órakor várni fogja. Ha a fenti fegyverletételi feltételeket elutasítja, úgy a Vörös Hadsereg földi és légi hadereje a hadműveleteket a körülzárt német és magyar csapatok megsemmisítésére megkezdi. Ez esetben az összes csapatok megsemmisítéséért, Budapest lerombolásáért, valamint a békés polgári lakosság súlyos áldozataiért a felelősséget On fogja viselni. 1944. december 29. Malinovszkij Tolbuhin 2. Ukrán Hadseregcsoport 3. Ukrán Hadseregcsoport a _ szovjetunió marsallja a Szovjetunió marsallja parancsnoka parancsnoka nyomdában (Pólya Tibor ui 4. sz.). A sokszorosításban részt vevő Kovács Rózsa mondotta el. hogy 1944 karácsonyán több napon át több tízezer példányban nyomták a röplapokat, amely a német nyelvű szöveget tartalmazta. A Szolnokon készült röplap még jobban megvilágítja az 1944. december 29-i megadásra felszólítás körülményeit, mert bizonyítja, hogy a szovjet parancsnokság nemcsak hangszórókkal és parlamenterek küldésével igyekezett a békés átadás föltételeit ismertetni, hanem nagyszámú röplap Budapestre juttatásával iis. Kaposvári Gyula Összeállította: Dr. Selmeczl László A békés megadás feltételeinek elfogadása helyett a németek a parlamentereket orvul meggyilkolták, s azután megkezdődtek a harcok Budapest teljes felszabadításáért. Az említett ultimátum német nyelvű eredetijéből több példány került a Damjanich Múzeum tulajdonába. Minthogy ezek olyan nyomdai példányok voltak, amelyeket nem vágtak föl — kézenfekvő volt a gondolat, hogy a Budapestet védő fasiszta erőkhöz intézett ultimátumot valahol Szolnokon nyomtatták. A kutatás kiderítette, hogy valóban így történt. Az ultimátumok egy részét a volt Faragó nyomdában sokszorosították. másik részét pedig a volt Sarkadi-féle
