Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-17 / 40. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. február 17. KÜLPOLITIKAI * KÖRKÉP Közös és nemzeti érdekünk 1777 77 I születtek, AkíK akkor | ma harminőkét éves felnőtt emberek, maguk is anyák. apák. Egy nemzedék már úgy nőtt fel. hogy nem kellett rettegni ők hazájuk, s benne a maguk és családjuk jövőjéért, biztonságáért. Csak aki emlékszik a korábbi évtizedekre, az tudja igazán értékelni, mit is jelent népünknek a magyar— szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- ntytójtásii szjarződés, amelyet a két ország vezetői 1948. február 18-án írtak alá Moszkvában. Jelenti számunkra azt a támaszt, amely nemcsak kész elégíteni, hanem képes is megvédeni békénket és függetlenségünket azokkal szemben, akik már régen maguk alá teperték volna szocialista hazánkat, ha nincs olyan legyőzhetetlen eriejű szövetségesünk. mint a Szovjetunió. Nélküli, hazánk az imperialista próbálkozások célpontja, a nemzetközi viharok könnyű prédája lett volna. Segítségével viszont az alkotó munkára fordíthattuk energiánkat és részesülhettünk azokból az előnyökből, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítéséből fakadtak és — bár most ismét hidegebb szelek fújnak —, még mindig fakadnak. Ez a szövetség a döntő garanciánk arra, hogy minden nyomás és fenyegetőzés ellenére biztonságban és békében folytathassuk utunkat a jövőben is. De nemcsak pajzsot jelent számunkra. A Szovjetunió barátsága a hazánk fejlődését segítő tényezők között nem egy a sok közül, hanem különleges jelentőségű. Nem csupán azért, mert. három és fél évtizeddel ezelőtt a szovjet hadsereg szabadította fel a fasizmus negyedszázados uralma által megnyomorított, a nácik háborújában elpusztított és kifosztott országot, hanem azért is, mert azóta mindenre kiterjedő kölcsönös bizalom, megbecsülésen és teljes egyenjogúságon alapuló testvéri együttműködés jött létre a mi szocializmust építő országunk és a kommunizmus építésén munkálkodó Szovjetunió között. Szövetségünk és barátságunk a Szovjetunióval az élet minden területén előnyökhöz juttatta és juttatja hazánkat. Nincs onszágunk gazdasági építésének, a tudományos kutatásnak, a kultúrának olyan jelentős szférája, ahol eredményeinkben — közvetlenül, vagy a KGST-n keresztül — valamilyen formában ne lenne jelen a szovjet tapasztalat és tudás, a konkrét segítség. A Szovjetunió szilárd és fő bázisa országunk nyersanyag- és energiaellátásának. nem kisebb jelentőségűek szállítási beruházásainkhoz. A 280 milliós szovjet piac alapvető fontosságú termékeink elhelyezése számára: a Szovjetunióban meghatározott helye van szellemi eredményeinknek és anyagi termékeinknek egyaránt. Amikor pártunk XII. kongresszusa a közeljövőben nemcsak az utóbbi esztendők munkájáról készít mérleget, hanem megszabja a következő féli évtized konkrét teendőit, maga mögött tudhatja nemcsak népünk alkotóerejét, hanem a szocialista közösség, mindenekelőtt a Szovjetunió óriási erejét. Ez a „hátország” az elmúlt 32 esztendő alatt sokszor bizonyította: megbízható, hű barát, lehet rá építeni. Ez az a bázis, amelynek ereje lehetővé teszi, hogy egy magunkfajta kis szocialista ország a tőkésországokkal is az egyenlőség alapján fejleszthesse kapcsolatait. Igaz, már nem egyszer kísérelték meg „kikapcsolni” hazánkat is a szocialista közösségből, „leválasztani” a Szovjetunió oldaláról. Ilyen terveket ma is dédelgetnek, s azokról — nincs kétségünk — a jövőben sem mondanak le. De ami nem sikerült a hidegháború, a „hídverés”, a „fellazítás”, a nacionalista propaganda eszközeivel, — éket verni hazánk és a Szovjetunió közé, — azt most a tőkés világban eluralkodott gazdasági válság kisugárzásától, a világpiaci árak emelkedésétől, a felújított hidegháborús szellemű fenyegetőzésektől ugyancsak hiába várják. Ezek a számítások vágyálmokon. nem a realitások ismeretén nyugszanak. A tőkés hatalmak ugyanis saját gyakorlatukból indulnak ki. Abból, hogy őket a hódítás és a profit vágya is vezérli. Képtelenek felfogni, hogy a szocialista országok között olyan különleges viszony van, amely mindenekelőtt a közös társadalmi rendszerből, a közös szocialista célokból, a közös ideológiából, a közös politikai, gazdasági érdekből indul ki, a közös és nemzeti érdekek egységén alapszik. A Szovjetunió, a szocialista országok az internacionalizmus, az önzetlen segítőkészség szellemében, az egész közösség fejlődését. a szövetségesi hűséget szem előtt tartva közelítenek meg minden olyan problémát, amelyet az élet napirendre tűz. következik: a Szovjetunióval kialakult együttműködésünk tartós, hosszú távú és megmásíthatatlan politika, amely nemzeti érdekeink számbavételén, osztálycéljainkon alapul, tehát tudatos és végérvényes elhatározás. Ezért nincs, nem lehet kitéve semmiféle konjunkturális ingadozásnak. Amikor tehát mérleget vonunk a harminckét esztendőről. két szóba sűríthetjük az eredményt: jól választottunk! A legjobban. Várnai Ferenc Mindebből Eltéphetetlen szálak Vlagyimir Buharin soha nem vesztette el reményét, hogy egyszer találkozhat azokkal az emberekkel. akik 1945 kemény telén Magyarországon megmentették életét. A helység és megmentül nevére azonban nem emlékezett. Múltak az évek. ... Akkor egész nap hullott a hó. Egy fánál feküdt, amelynek érdes kérge hű- tötte lázban égő arcát. Elvesztette eszméletét. Amikor magához tért, hallotta, hogy a szomszédos úton páncélosok haladnak. Németek! Tudata tisztán működött. Megkísérelte megmozdítani sebesült lábát: „mozog” — észlelte megkönnyebbülten. Eltelt a nap. A tiszta téli csendben hirtelen szekérzörgés és lódobogás hallatszott. Felemelte a fejét és egy szekeret látott. Egy nő hajtotta. Minden erejét összeszedve nagyot kiáltott. Az asz- szony megállt, körülnézett, odafutott hozzá. Vlagyimir Buharin megpróbált felállni, nem tudott. A nő támogatta. Soha nem felejti el. nagy szürke szemét, amelyben fájdalmat és szánalmat látott. A falusi iskolában bújtatták, ahol már egy másik szovjet katona, Nydkolaj Bogdanov őrmester is feküdt. Tüzet gyújtották a kemencében. A katonákat a padkára helyezték, betakarták. Micsoda nagyszerű meleg volt. Évek múlva is fel- forrósítja az embert. — Ez a magyar asszony a szó szoros értelmében másodszor ajándékozta nékem az életet — mondja Buharin. Nemrég múlt 57 éves. Szibériában, Novoszibirszkben lakik, a Szovjet Tudományos Akadémia szibéflai tagozata egyik kutató intézetének osztályvezetője. Két felnőtt lánya van, unokája már járni tanul. Amikor kitört a háború, Vlagyimir Buharin a technikum harmadik osztályába járt. A gyalogsághoz került közkatonaként. Harcolt Sztálingrád alatt, megsebesült, kitüntették. A háború során eljutott Magyarországra, itt a Dunán végrehajtott sikeres átkelésért megkapta a Nagy Honvédő Háború II. fokozatának Érdemrendjét. Du- napentele körül az egyik ütközetben, amelyet a kitörni készülő németek egyik csoportjával vívtak, súlyosan megsebesült és az ellenség hátországába került... A magyar parasztok három napig rejtegették az iskolában a sebesült szovjet katonákat. Negyedik napon kitárult az épület ajtaja, és a küszöbön megjelent egy szovjet harckocsizó. 1945. január 23-án Molnár Frigyes és Farkas Mihály magyar parasztok elvitték a sebesült katonákat a zászlóalj egészségügyi pontjára. A szovjet katonák szerettek volna valamit ajándékozni megmen- tőiknek, de Vlagyimirnek nem volt semmije. Hirtelen támadt egy gondolata: mi lenne, ha azoknak, akik megmentették, Tóbei Katinak és Kerék Rózának, s azoknak is. akik sebeiket bekötözték, akik az iskolában rejtegették őket, adna egy papírt. amelyen pecséttel megerősít-' ve az állna, milyen emberségesek voltak. A dokumentumot megírták. Alján ott a dátum: 1945. január 23-a. és az egészségügyi szolgálat egyik hadnagyának sietős aláírása, aki a sebesülteket gondozásba vette. Ez a dokumentum segített abban, hogy Vlagyimir Buharin és megmentéi, ha nagy sokára is, de mégiscsak találkozzanak. * » * Buharin 32 év múltán jutott el ismét Magyarországra. Megnézte a falut, amely azóta nagyot fejlődött. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság ünnepi gyűlésén ezt mondta: „Fejet hajtok falujuk minden * lakója előtt és mindenkinek köszönöm, amit akkor értem tettek”. Látogatása során eljutott az emlékezetes helyre, ahol átkeltek a Dunán, felkereste Mohácsot, Pécset, Paksot és természetesen Budapestet. Sok felvételt készített. A következő évben Vlagyimir Buharin családjához Tóbei Kati fia. István és Kerék Róza lánya, Gizella érkezett vendégségbe. István és Gizella gyorsan összebarátkozott Buharin lányaival. Mintha régóta ismernék egymást. Mintha nem is először találkoztak volna. És valójában: először találkoztak? Hiszen az az 1945-ös esztendő szüleik között eltéphetetlen szálakat szőtt. G. Geraszimova Összeállította: Majnár József A feledékeny Brzezinski Jugoszlávia Épül a szmederevAi kohászati kombinát A szmederevói kohászati kombimét Jugoszlávia egyik legnagyobb ipari beruházása, amelyre az elmúlt évben újabb 12 mdllliiárd dinárt fordítottak. Az építkezések első szakasza befejeződött, a 'kapacitások optimális kihasználására azon,ban csak 1981-bem számítanak. Ekkor indul meg a nagyüzem építésének második jelenítő® szakasza is. A második szakasz befejeztével a kombimát 720 ezer tonnáról 1 500 000 tonnáira növeli fehér nyersvas termelését, 840 ezer tonnáról 1 650 000 tonnára acéltermelését, 800 ezerről 1 600 000 tonnára meleghengardei termelését és 200 ezerről 800 ezer tonnára a hideg henger- művi lemez- és szalagvas termelését. Mongólia Üj építészeti korszak Húsz évvel ezelőtt szervezték meg a Mongol Állami Egyetemen az építészeti kart. Ez az elmúlt két évtized a modem városépítészet kialakulását, egy egészen új korszak nyitányát jelentette mind az ország, mind az itt tanuló ifjú építészek számára. A fejlődés az ötvenes évek elején indult meg. Akkor az országnak még csak egy építészmérnöke és két építésze volt. Közülük került ki az építészeti kar mai vezetője, Damibijnyam dékán. Az építészeti karra a másodéves matematikusokból és fizikusokból választották ki az első 23 jelentkezőt, akik 1961-ben, kaptak diplomát. Akkor még csak férfiak jöhettek számba a felvételnél. Ma 400 hallgatója van az intézménynek, 40 százalékuk nő, és évente 60 szakember végez az* egyetemen; építészmérnökök. mezőgazdasági szerkezetépítők, tervezők. Jelenleg az építészeti karnak négy tanszéke működik. A 42 oktató a baráti országok egyetemein végzett, jó felkészültségű előadó. A tanárok számát évente a legjobb végzős hallgatók közül kiválasztott egy-két fiatal tanársegéddel növelik. Így amíg eleinte főleg vendégtanárok oktattak, ma már egyre inkább kialakul a saját nevelői kar. Jelentősen emelkedett az oktatás színvonala is az elmúlt években. Ez rányomja a bélyegét az építészetre. Kezdetben csak a mennyiségi szemlélet uralkodott az építkezéseknél. Ma már a mongol építészek nagy figyelmet fordítanak az esztétikai hatására is. Két fővárosba látogatott el rendkívül népes kísérettel Zbigniew Brzezinski, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója. Pakisztán és Szaúd-Arábia vezetőivel folytatott tárgyalásain ugyanazt a témát vetette fel: az amerikai reagálását az afganisztáni eseményekre. Még pontosabban egy olyan „front” tervét, amely a Khyber-hágó tájéA látogatások célja minden esetben az volt, hogy fokozzák a támadásokat Afganisztán népi kormánya ellen, s Islamabad aktív közreműködéséért cserébe támogatásukról biztosítsák Ziaul Hak pakisztáni etaököt7'*Amikor a fegyveres segítség, a hadianyag-szállítás fokozása Washingtonban először szóba került, amerikai kormánykörök jelezték, hogy részükről „a keret 400 millió dollár körül van”. Ziaul Hak tábornok azonban kevesellte ezt. „Földimogyoró vásárlására talán elég” — jegyezte meg, célozva a Fehér Ház lakójának georgiai ültetvé- hyére. Később Washingtonban „szivárogtatták ki”, hogy &z USA már egy nemzetközi konzorcium toborzásának gondolatával foglalkozik és ez a társaság ötszörösére emelné a Pakisztánnak adandó segély összegét... Ma még nem látható pontosan, milyen eredménnyel jártak Brzezinski islamabadi A Brzezinski-út értékeléséinél fontos tényező a szomszédok reagálása. Itt. van mindenekelőtt Pakisztán barátja és támogatója: Peking. Az amerikai politika islamabadi fellépését Kínában hevesen üdvözölték. Ez persze nem csoda: a jelentések szerint az afganisztáni területre betört, s ott szétvert ellenforradalmi bandák fegyverzetében amerikai és kínai felszerelést egyaránt találtak. S valóban: ki felejthetné el, hogy 1979-ben, a pakisztáni atomfegyverkezési előkészületek hírére az Egyesült Államok előbb — szinte a nukleáris fegyverzet pótlása céljából — modem harci re- püiőgépekből álló légiflottát ajánlott fel Islamabadnak? Vagy azt, hogy amikor Hak tábornok erre ingerülten nemet mondott, az akkor még igen jelentősnek tekintett 80 millió dolláros amerikai hitelt. hirtelenjében megvonták a pakisztáni kormánytól? — Mindez hozzátartozik a Brzezinski-út előzményeihez, mint ahogy a múlt év novemberének islamabadi eseményei is. Alig három hónapja csak, hogy „huligánok” megtámadták az ottani amerikai nagykövetséget, amiről az Egyesült Államok kán egy, Amerika által rég- ót'a elképzelt szovjetellenes gyűrű szerves része lenne. Alig több mint egy hónap leforgása alatt Brzezinski volt a negyedik jelentős külföldi vendég a pakisztáni fővárosban. Lord Carrington angol, Huang Hua kínai és Andrew Peacock ausztráliai külügyminiszter után érkezett oda. tárgyalásai. Annál is inkább korai lenne végleges megállapításra jutni, mert a Brze- zinski-kíséret katonai szakemberei ott maradtak a pakisztáni fővárosban, hogy „részleteiben is felmérjék a valódi fegyver- és fegyverzet-igényt”. Azt azonban már pontosan tudjuk, hogy a másik fővárosban, Rijad- ban nem úgy fogadták Carter nemzetbiztonsági főtanácsadóját, ahogyan azt Washingtonban várták. Pahd herceg, szaudi trónörökös hűvös hangon figyelmeztette Brzezinskit, hogy „Washington nem számíthat nagyarányú arab segítségre, ha továbbra is egyoldalúan támogatja Izraelt és nem segíti elő a palesztin probléma megoldását”. Egyelőre nem világos tehát, hogy miként is áll össze a „nemzetközi konzorcium”, ki járulna hozzá az Egyesült Államokon kívül ahhoz a bizonyos kétmilliárd dollárhoz... Egészen másként reagált Új-Delhi. Indiában egyetlen pillanatra sem felejtik el, hogy az országnak nem is oly rég háborút kellett vívnia Pakisztánnal (nem felejtik el persze azt sem, hogy Kína is megtámadta már az országot). Indira Gandhi már korábban határozott aggodalmának adott kifejezést a pakisztáni nukleáris fegyverkezéssel kapcsolatban. sajtója így írt: „Olyan diktatúrában. mint a pakisztáni, elképzelhetetlen hivatalos segítség nélkül ilyenfajta tüntetést szervezni”. Zbigniew Brzezinski látogatásával azonban egyszeriben a feledés fátylát borították az atombomba-ügyre, az egykori hitelmegvonásra, de még a tavaly novemberi „huliigánrohamra” is. Most jóbarátként, megbízható társként, szilárd szövetségesként ölelte szívére az amerikai küldöttség az islamabadi .Vendéglátókat', akikről nem is olyan rég „egy véres diktatúra kegyetlen figuráiként” beszéltek az emberi jogok olyan kiváló bajnokai, mint az afgán ellenforradalmárok táborát pakisztáni látogatása idején felkereső Zbigniew Brzezinski. (G) Földimogyorö-szono ■nemzetközi visszhang Mmerikaí fátyol Kapcsolataink DK-Ázsiával Alig néhány hete magyar kereskedelmi delegáció tárgyalt DK-Azsia három országában; Thaiföldön, Malaysiában és Indonéziában. A térség a magyar külkereskedelem számára elsősorban azért fontos, mert innen származik a nyersgumi, ón, bort és kávéimportunk jelentős része, közel 45 millió dollár értékben. Kivitelünk viszont mindössze 4,'S millió dollárt tesz ki, elsősorban gyógy- és vegyszereket, valamint műszereket és izzólámpákat szállítunk ezen országokba. A küldöttség vezetője — a hazaérkezés után — arról számolt be, hogy mindhárom ország szívesen fogadna magyar árukat, van tehát lehetőség a külkereskedelmi mérleg Javítására. Thaiföldön a mezőgazdaság fejlesztésében, a geológiai kutatásokban és az egészség- ügyi hálózat kiépítésében látnák szívesen a magyar részvételt. . Malaysiában is elsősorban a mezőgazdaság fejlesztése szerepel a napirenden. Lehetőségeink elsősorban komplex rendszerek szállításában, műtrágya és növényvédőszerek exportjában vannak. Szerepünk lehet ezen túlmenően mozgó egészségügyi klinikák berendezésinek szállításában is.
