Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-16 / 39. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. február 16. tudomány Számítógép a kórházban A számítógépek egyre job­ban mindennapi eszközökké válnak az élet minden terü­letén, így az orvostudo­mányban is. A számítógé­pek első orvosi felhasználá­sára 1957-ben. az USA Michigan Egyetemén történ­tek az első kísérletek: az 1954-ben bevezetett Salk- féle gyermekbénulás elleni védőoltás több millió em­berre vonatkozó adatait dolgozták fél, amelyek ki­értékelése gép nélkül kilá­tástalan volt. Később, ugyan­csak az USA-ban, a szívin­farktust megelőző négy gyógyszer hatásának számí­tógépes elemzését végezték el. Igen alkalmasak a szá­mítógépek a betegségek fel­ismerésére és egymástól va­ló elkülönítésére is: az első orvosi alkalmazások egyike a „bajmegállapító” kompu­ter volt. A diagnosztika gé­pesítését több tényező is elősegíti. A becslések szerint mintegy 2000 betegséget is­mer az orvostudomány, a tünetek száma azonban en­nél jóval kisebb, hiszen a a betegségek azonos tünetek különböző kombinációinak tekinthetők. Az egyes kór­formák tüneteit tehát egy komputer memóriaegysége képes elraktározni (egy 25,4 cm átmérőjű magnószalag­tekercsen több mint 5 mil­lió információegység helyez­hető el). A diagnózishoz szükséges adatok is köny- nyen lefordíthatok a gép nyelvére, a kettes számrend­szerbe. A számítógép nemcsak „kikérdezi”' a beteget, ha­nem meg is vizsgálja, még-1 hozzá gyorsan és igen ala­posan. Bár ma még nem tud minden vizsgálatot elvégez­ni, de egyre többre képes, és ezért egyes vizsgálatokat a modem kórházakban tel­jesen a számítógépekre bíz­nak. Az egyszerű összehasonlí­tó kiértékeléseknél azonban a komputer ióval többet is tud, ha megtanítják rá. ké­pes például a fehérvérsejte­ket megszámolni és osztá­lyozni. Ez a nagy figyelmet igénylő, fárasztó és időigé­nyes munka eddig orvosi feladat volt, az USA-ban pél­dául évi 200 millió dollárba került az erre fordított mun­kabér. Ma az USA legtöbb kórházában számítógép „ta­pogatja le” a vérleletet. Ma már számos más or­vosi területen is hasznos se­gédeszközzé váltak a kisebb- nagyobb teljesítményű szá­mítógépek a gyógyító mun­kában. Csehszlovákiában, a brnói Traumatológiai Kutató Intézetben számítógép (M 6000) raktározza a betegek életműködésére (vérnyomás, EKG, hőmérséklet stb.) vonatkozó adatokat . Ausztriában Biztonságos alagút Elektronika szabályozza a forgalmat Ausztriában, Spittal an der Drau és Villach között húzódik ai 750 méter hosszú Wolsberg-alagút, Az teszi nevezetessé, hogy a legmo­dernebb biztonsági berende­zésekkel szerelték fel. Elektronika szabályozza a forgalom sűrűségét. A bejá­rati lámpák pirosat mutat­nak, ha az alagútban haladó járművek száma meghaladja a megengedett maximumot, vagy ha valahol toillódás van. Az alagút elektronikusain vezérelt világítása alkalmaz­kodik a mindenkori termé­szetes fényviszonyokhoz. Elektronika ellenőrzi az alag­út levegőjét, méri a széndi­oxid mennyiségét, s attól függően automatikusan sza­bályozza az elszívó szellőző­gépek működését Tűz esetén elektronikusan vezérelt tűzjelzők értesítik a tűzőrséget Spiitalban és Vil- lachbae. Az alagútfalak hosszában fülkék vannak, bennük segélyhívó berende­zések. A telefont riasztóbe­rendezés egészíti ki: négy gombján az orvost, a rend­őrséget, az üziemzavart hely­reállító szerelőket, illetve a tűzoltóságot jelző szimbólu­mok teszik mindenki számá­ra érthetővé, hogy szükség esetén melyiket 'kell meg­nyomni. Bármely riasztó- gomb megnyomásakor villa­nófények is bekapcsolódnak, amelyek az alagútban hala­dó autósakat arra figyelmez­tetik, hogy valahol az alag­útban zavar van. Áramkiesés esetén az alagúton kívül el­helyezett aggregátorok auto­matikusan átvesz:k az alag­út áramellátását. Minderre azért van szük­ség, mert az alagutakban a karambolok vagy más bal­esetek sokkal veszélyesebbek, mint a nyílt úton: sok jár­művet érinthetnek, és nehe­zebb a mentés. Ha például tűz üt ki, nagy a veszélye annak, hogy az gyorsan tova­terjed. hiszen az alagútban erőteljes légáramlatot tarta­nak fenn, hogy a kipufogó­gázokat folyamatosan eltá­volítsák. Mélytengeri kábelek A távközlési mesterséges holdak már átvették az in- terkontinentáLis víz alatti kábelek szerepét, de teljes egészében sohasem szorítják ká őket. Erre utal az is. hogy még mindig egyre újabb mélytengeri kábeleket sül­lyesztenek te az óceán feneké­re, ami nem csekély költséggel jár. Az egyik legutóbb léte­sített víz alatti távkábel, amely Európát Dél-Ameriká- val köti össze (a Kanári-szi­getek érintésével), közel 7000 kilométer hosszú, s 33 ki­egyenlítő- és 503 erősítő­egységet tartalmaz; egyide­jűleg 1840 telefonbeszélgetés folytatható rajta. Elképzelhe­tő, hogy milyen komoly ösz- saegbe került ez a Kolum- buszról elnevezett kábel, de a szakemberek szerint vi­szonylag gyorsan megtérül az ára. A kábelfektetést spe­ciális hajók segítségével vég­zik, amelyek esetenként a hi­bák helyének meghatározá­sára és a tergerből kiemelt ká­belrészek megjavítására is vállalkoznak. Amennyiben nagy mélységben fekszik a kábel speciálisan e célra ki­fejlesztett arabotokat bocsáta­nak te a hibahely pontos fel­derítésére. Jóllehet a víz alatti kábelbe beépített közbenső erősítőket nagy megbízhatóságú alkat­részekből szerelik össze, ha ritkán is, de előfordul a meg­hibásodásuk. Ekkor először a beépített tartalék-erősítő lép működésbe, s ha az is fel­mondaná a szolgálatot, javí­tás céljából ki kell emelni az adott kábelszakaszt. Ezen­kívül az okozhat még problé­mákat, ha halászhálókkal megsértik a víz alatti kábe­leket. Az angol „Mercury” kábelfektető és -javító hajó, annak műszertenne, ahol lebocsátásra készítik elő a kábelbe 10—15 kilométerenként beépítésre kerülő erősítő-egységeket. Miniatűr áramkörök A tű fokán is átfér egy parányi, számitógépben használt lapka Kortársai vagyunk annak a folyamatnak, amelyben a tranzisztorok kis energia- és helyigényük, valamint szinte korlátlan élettartamuk jóvoltából gyors ütemben szorítják ki az elektroncsöveket az elektronika majd minden területéről. Sőt ott tartunk, hogy a szoros értelemben vett tran­zisztorok is kiszorulóban vannak: ma már egy olyas­féle nagyságú tokba, amek­kora egy hagyományos tran­zisztorfoglalat, teljes fel­adatokat. ellátó integrált áramkörök is beépíthetők. Kezdetben a germanium egyeduralkodó alapanyag volt az integrált áramkörök gyártásában. Mintegy 10—15 éve került át a súlypont a szilíciumra. Ma kiterjedt kutatás folyik újabb félve­zető anyagok után. és mi­helyt egy további félvezető elem (gyémánt, szürke ón, szelén, tellur), vagy ve­gyület gyártási technoló­giája megfelelően tökélete­sedik, rögtön kiderül, hogy egyik-másik feladatra elő­nyös, másra hátrányos a használata. Napjainkban fej­lesztik például a gyémánt tranzisztort, amely magas hőmérsékleten bizonyult előnyösnek. Egy bonyolult áramkört tartalmazó lapkának (pél­dául amilyen a zsebszámo­lógépekben is van) a meg­tervezése szerfelett komoly számítógépes előkészítést kíván. A technológia egy­szerűsítése miatt fontos, hogy az összes elem megfe­lelő fémes összeköttetéseit egyetlen fémrétegből lehes­sen megépíteni. Ennek a végrehajtása nem könnyű, megköveteli például a mate­matika egyik ágának, a to­pológiának tüzetes ismere­tét. Néhány éve még sokan sikertelenséget jósoltak en­nek az irányzatnak, mond­ván, hogy az egy lapkára tömörített elemek számának a növekedésével rohamosan növekedni fog a selejt is. A jóslat nem vált be, bár igaz, hogy a mai félvezető- gyárak helyiségei az orvosi műtőknél is tisztább, porta- ianított, légkondicionált la­boratóriumok, s így meg­akadályozzák, hogy a .por­szem méretű elemekre igazi porszemek tapadjanak a gyártás közben. Az ilyen gyárban dolgozók is csak különleges öltözékben dol­gozhatnak. A fény görbe útja Képünkön: olyan gégecsőbe bújtatott száloptika, amelyet fényképészeti célra állítottak elő nyugatnémet szakemberek. Fényképezőgéphez, filmfelvevőgéphez csatlakoztatva azokkal bárhová be lehet pillantani, s még a fényképezendő tárgy­nak háttal állva is lehet felvételeket készíteni A száloptika alig másfél évtizedes múltú nagyszerű eleme az optikai műszer- gyártásnak. Működési elve ismert fizikai jelenségen alapul. Ha hengeres üvedrúd egyik véglapjára fénysugár esik, akkor a visszaverődés következtében nem lép ki az oidalfelületen, hanem _ a rúd belsejében többször visszaverődve csak a másik véglapon hagyhatja el azt. A rudat persze vékony, haj­lékony üvegszálként is el­képzelhetjük, s ha még le- heletfinoman bevonattal is ellátják, a szálak sokasága fényvezető köteggé egyesít­hető, mélynek segítségével rendkívül jó hatásfokkal ve­zethető a fényenergia telje­sen tetszőleges úton, hason­lóan a villamos energia fémhuzallal történő vezeté­séhez. Ha a szálköteget úgy készítik el, hogy az egyes szálak helyzete és sorrend­je a köteg mindkét végén azonos legyen, akkor ún. rendezett száloptikai köte­gel kapnak. Ez lehetővé te­szi nemcsak a fény, hanem a szálak átmérőjének meg­felelő képpontokra bontva az optikai kép tetszőleges görbe úton történő továbbí­tását is. Amióta meg tudták olda­ni a rendkívül kényes, finom munkát igénylő száloptikák gyártását, alkalmazásuk for­radalmasította az optikai műszergyártás bizonyos te­rületeit. Egyre-másra szület­tek a száloptikás megvilá­gítású, úgynevezett „hideg­fényű” műszerek, főként gyógyászati használatra. Ki­derült, hogy az üregvizsgáló készülékeknél is jó hasznát lehet venni a fényvezető üvegszálkötegeknek. E sze­repkörében ipari és orvosi alkalmazására egyaránt sor került. Ideiglenes mikrolánc A tévéadások egy része az országnak valamely — a té­vé budapesti központjától távol lévő — helyszínéről, esetleg külföldről történik. A kapcsolatot ilyenkor a központtal a mikrolánc biz­tosítja. A mikrolánc mikrohullá­mon sugárzó televíziós adó­vevő készülékek egymás­utánjából, láncolatából áll. Ezek a láncszemek egymás­tól 50—100 kilométerenként magasabb épületekre, he­lyekre vagy tévéadók acél­tornyára vannak felerősítve. Feladatuk a mikrohullámok vétele, erősítése és tovább- sugárzása. A láncsqron több adó-vevőn keresztül így több száz vagy több ezer kilomé­terre juthat el a műsor. ■ A mikroláncnak vannak állandó és ideiglenesen fel­épített szakaszai. Az állandó szakaszok együttesét gerinc­hálózatnak nevezik. és egy ország gerinchálózata csatla­kozhat a szomszéd ország hálózatához. E hálózat fel­adata, forgalma sokban ha­sonlít a vasútéhoz: rajta belföldi és külföldi műsorok közlekednek és cserélnek gazdat. Ahol nincs gerinchálózat, de valamit mégis közvetíte­ni kell, ott ideiglenes köz­vetítővonalat — mikroláncot — kell felépíteni. Ez a hely­színtől a gerinchálózatig to­vábbítja a műsort. Az ideig­lenes mikrolánc sokszor csak két láncszemből áll, de elő­fordulhat, hogy három vagy négy lépcsőre is szükség van. Az ideiglenes mikroláncot könnyű, hordozható, szét­szedhető és összerakható, ke­vés energiát fogyasztó adó­illetve vevőkészülékekből ál­lítják össze. A vevőkészü­lék parabola-antennája az adótól érkező hullámnyalá­bot összegyűjti, és a fókusz­pontjába vetíti. A sugárnya­láb onnan egy erősítőbe jut, erősítés után pedig kábelen a vezérlőegységbe.

Next

/
Thumbnails
Contents