Szolnok Megyei Néplap, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-16 / 39. szám
1980. február 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ház a házzal, albérlet az albérlettel Hogy ma már nem divat falun se a „ház a házzal, főd a főddel” házasodjon? Nem jellemző. Bár a Z. Feri esete ... Elmesélem, jó? Elmeséli. Közben többször is megszakítja a történetet, mert percenként fel- csörren a telefon. Ha szétdobált részletekből is, de összeáll a „mese”. Látja, hogy túlzásnak vélem, amit mond. Bíztat, keressem meg a Z. házaspárt, három hónapja bent laknak a városban, persze albérletben. PERSZE, ALBÉRLETBEN Hosszú, lapos kertes ház, a végéhez nemrégiben toldották még egy helyiséget. Abban laknak Z-ék. A mészszagú szobában csak - a legszükségesebb holmik: kétajtós szekrény, faragott támlájú ágy, vastag lábú asztal, két szék, a sarokban zománcozott lavór, vödör, kanna. A lavór fölött tükör. Z.-né szabadkozik. — Kölcsön kaptuk a bútort Feri nagyanyjától. De egy éven belül összeszedjük magunkat, egyelőre mindketten kezdők vagyunk a szakmában is és a boldogságban is. Várja meg Ferit, perceken belül itthon lesz. Bevásárolni szaladt el. Biztosan örül majd. hogy újra elmondhatja valakinek, milyen boldogok vagyunk. Feri a domborúra pakolt szatyrot óvatosan leteszi az asztalra. — Tojás is van benne, Mucókám — magyarázza a feleségének. — Három személyre süssél rántottát — iteszi hozzá. A vendéglátás ellen tiltakozó kézmozdulatomra csak legyint. — Velünk vacsorázik, és passz. A feleség egylapos vil- lanyrezsót vesz elő az öreg szekrényből. A SZOMSZÉDÉK MARIKÁJA — Addig mondom. Ha akar, kérdezzen közbe — néz rám sugárzóan a férj. — A faluban a tehetősebb családok közé tartozott a miénk. Apámat soha nem láttam másként, csak munka közben. Akár a szövetkezetben, akár otthon találkoztam vele, mindig dolgozott. Egyedüli gyerek voltam, fogalmam se volt arról, milyen az, ha valaki nem kapja meg, amire vágyik. De már kisgyerek koromban elhatároztam, ha egyszer felnövök és megállók a saját lábamon, nem hagyom hogy hátfájásig, te- •nyérrepedésig kiszipolyozzon a munka. Láttam, az apám semmit nem élvezett abból, amit összeszedett. A háromszobás házat, a Fia- íot, a televíziót, a böhöm nagy bútorokat, semmit. Anyámat is csak a tyúkok meg a malacok érdekelték. A pár lépésnyi szobát megtölti a friss rántotta illata. Z. Feri szelíd szeretettel nézi serénykedő feleségét. — Mint tudja, nem őt szánták nekem — int a fiatalasszony felé. — Már gyermekkoromban eldöntött tény volt, hogy Marikát, a szomszédlányt veszem feleségül. Ö is egykeként nevelkedett, a szülei az enyéiméhéz hasonlóan megszállottan dolgoztak, nagy ház, Fiat... Éppen úgy, mint nálunk. A lánnyal jópajtási viszonyban gyerekeskedtünk, az általános iskolában végig egy osztályba jártunk. De a kamasz szerelem nem egymás iránt ébredt bennünk. ■ Középiskolába kerültem, majd egyetemre, a gyerekkori pajtást csak hétvégeken láttam, ha otthon voltam; adminisztrátor lett belőle a falu takarékszövetkezeténél. Keveset beszélgettünk, nem volt miről. Tulajdonképpen el is felejtettük. hogy minket egymásnak szánnak a szüléink. Apám is csak akkor hozta szóba, amikor már a szakdolgozatomat írtam. Csúnyán összekaptam az öreggel, mert elmondta, hogy a szomszédékkal közösen vettek egy nagy házat, hamarosan megérkezik a kocsi, készüljek fel a házasságra. Dühösen átrohantam Marikáékhoz. A lány bevallotta, tudott a szülők „manipulációjáról”. de hiába tiltakozott ellene. Kérleltük az apját, tegyen le arról, hogy férj és feleség leszünk a lányával, nem szeretjük egymást. RANDEVÚK A KÖNYVTÁRBAN Feri kezében-megremeg a villa. — Mégis elvettem Marikát. Gyenge voltai*, az apámat rendkívül tiszteltem ... Minek szépítsem? Belegondoltam, hogy ha mint kezdő mérnök kikerülök a szárnyai alól, hosszú évek múlva se tudom megszerezni magamnak azt a kényelmet, amit ő készen adott. A szövetkezet gépműhelyét rám bízták, öt falura szóló lakodalmat rendeztünk. és Marikával nem mertünk egymás szemébe nézni. A szüléink határtalanul boldogok voltak, hogy „révbe jutottunk”. Végigsimít a felesége haján. — Éva nem sokkal azután került a faluba, ahogy én megnősültem. Kezdő tanítónő volt. A könyvtárban találkoztunk. Bármilyen mosolyogni való, de az első látásra egymásba szerettünk. Mindenféléről locsogtunk, irodalomról, színházról, boldogságról. Alig vártam a délutánokat, hogy a könyvtárba mehessek, és bár sose adtunk randevút, mégis_ mindennap ott találtam ” Évát. Megindult a pletyka rólunk. Nem törődtünk vele. Egy nap aztán kértem, jöjjön hozzám feleségül. Eleinte tiltakozott. nem akarta, hogy összevesz- szek a szüleimmel, és hogy huszonöt évesen elvált ember legyek. Éva közbenevet: — Hála istennek, Feri makacs volt. Bejött a városba, keresett magának munka; helyet. Nekem, is talált, igaz, nem pedagógusállást, de ígéretet kaptam, hogy a következő tanévtől már taníthatok. NEM KÉRÜNK SEGÍTSÉGET Bújkált bennem a kétkedő kisördög. — Nenj tartják elhamarkodott lépésnek, hogy alig háromhónapos ismeretség után otthagytak csapot-pa- pot, és belevágtak a bizonytalanba? — Ugyan! Hát hány fiatal pár kezdi így. ahogy mi? — Igaz, de ők nem a szülőkkel szembeni dacból. — Szóval maga is vészmadár, már ne haragudjon ... Visszaélek a vendégjoggal és vállalom a „vészmadár” szerepét. — Honnan tudják, hogy mindent megoldottak a faluból való távozásukkal, vagy inkább megfutamodá- sukkal? És törődtek-e Marikával, aki ottmaradt, és teljesen egyedül maradt? El lehet-e intézni Feri meggondolatlan belenyugvását az apja akaratába azzal, hogy „gyenge voltam”? Nem érzi, hogy az önzésével megkeserítette a szülei, az elvált felesége és az ő szülei életét? Nem természetes kétkedés ezek után, ha nem hiszem, hogy sokáig együtt maradnak? — Hűha, ennyi kérdés ...! — nevet idegesen a férj. — Hatalmas lendülettel dolgozom a gyárban, mert szeretem, amit rám bíztak, és mert határtalan önbizalmat ad, hogy hazajövök, és egy szeretett lény vár rám. Igen, hazajövök ebbe a pici szobába, ami csupa nyikorgás, mert öregek a bútorok, de az enyém ez a lyuk, illetve a miénk, mert mi. a saját keresetünkből fizetünk érte, mindent meg kell vásárolni, senki nem hozza a friss tojást meg a csirkét, zöldséget... Nem érti?! A magunk lábán állunk, segítséget nem kérünk senkitőL És nagyon szeretjük egymást. * * * Itt hagyjuk abba! Kellene valami tanulság, valami általánosítható kö'- vetkeztetés. Szerettem volna Feri szüleivel is beszélni, de amikor megtudták, hogy a fiuk esete érdekel — az ő szemszögükből — bezárkóztak. Marikát is kerestem, a munkahelyén azt mondták, szabadságon van a hegyekben. Maradnak tehát a megválaszolatlan kérdések — tanulság helyett... Rendé János A jászdózsai gyermekkönyvtárban rendszeresen tartanak irodalmi órákat. Felvételünk a 6. a osztály óráján készült, ahol Arany Toldijával ismerkedtek a diákok A szerelemben és magányosságban őrlődő falusi tanító, Platonov és (egyik) szerelme, a szép és ifjú özvegy, Anna Petrovna. A címszereplő Téri Sándor és Bordán Irén Bemutató a Szigligeti Színházban Csehov: PLATONOV SZERELMEI Premier . volt tegnap este a szolnoki Szigligeti Színházban. A társulat a dráma- irodalom klasszikusa, Anton Pavlovics Csehov fiatalkori művét, a „Platonov> szerél- mei”-t mutatta be, Horváth Jenő rendezésében. Képeink a jellegzetesen csehovi miliőben játszódó tragikomédia előadásának néhány jelenetét, főszereplőit mutatják be. A főhős és (másik) szerelme, Szofja Jegorovna (Fehér Ildikó), akinek kezében majd pisztoly is dördül... Fotó: Nagy Zsolt Grekova szerepében (ő is szerelmes Platonovba): Szoboszlai Éva A jelenet szereplői: Ivánka Csaba (Szofja férje), Bordán Irén, Jeney István (Kirill Glagoljev, a „párizsi-fi”) és (a negyedik szerelem, Szása, Platonov felesége) Antal Anetta Hz ötös számú vágóhíd Vasárnap Szolnokon Farsangi mulatság gyerekeknek Vidám farsangi mulatságra hívja a gyerekeket holnap délután. 3 órától a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ. A mulatságot jelmezbál nyitja meg, majd tombola következik. A tét: a ,,titokzatos” zsákbamacska minden bizonnyal sok érdekességet tartalmaz majd’ ám akihez nem szegődik társul a szerencse, azok is kárpótolhatják magukat a játékos versenyeken. Mert lesz léggömbfújó és léggömbfestő, valamint rajzverseny, és ki tudná felsorolni a sokféle játékot, amelyeken próbára tehetik a gyerekek ügyességüket, és elnyerhetik méltó jutalmukat. A farsangi mulatság fénypontja azonban mégis a jelmezes felvonulás, a jelmezek értékelése lesz. Gyerekekből alakult zsűri ítéli oda a „pálmát” a legötletesebb „maskarába” öltözött. farsangolónak. Ex libris minden iskolának Követésié méltó, szép kezdeményezés született Pécsett: művészi ex librisekkel jelölik - meg az iskolai könyvtárak köteteit. Takács Dezső grafikusművésznek — maga is tanár — támadt az az ötlete, hogy a rideg bélyegzői lenyomatok helyett sokszorosított könyv jelekkel lássák el a kölcsönzött könyveket. Takács Dezső társadalmi munkában mintegy ötven pécsi általános és középiskola számára alkotott ex librist. A film alapkonfliktusát kiváltó ok egy harmincöt évvel ezelőtti tragikus történelmi eseményhez fűződik: 1945. február 13-án az amerikai és az angol repülők minden képzeletet felülmúló borzalmas légitámadást intéztek az „Elba Firenzéje”, Drezda ellen. Csaknem 140 ezren haltak meg akkor Drezdában, — ahol ugyan nem volt hadicélpont... George Roy Hill filmjének főhőse Billy Pilgrim egészen fiatalon, amerikai hadifogolyként élte át a szörnyű bombázást. Aztán elmúlt tíz. húsz év, felnőttek Billy gyermekei, a család az átlag amerikai polgár unalomig kiegyensúlyozott életét élte. Ügy tűnt, a háború, Drezda kegyetlen bombázásának emléke sohasem tér vissza ..., Ám Kurt Vonnegut — regénye alapján készült a film — különös tükröt tartott a valóság elé. Ebben kiderül, minél tovább lappang az elfojtott kór, annál vulkániku- sabb erővel tör felszínre. A múlt és jelen összefüggése természetes életérzés. De Billy Pilgrimnél az átélt megrázkódtatás olyan erős, hogy újabb idegi terhelések hatására tudathasadásos állapotba kerülnek mai — illetve nyolc évvel ezelőtti, hiszen a film akkor készült — kiegyensúlyozottnak tűnő amerikai hétköznapjai. Képzeletében az átélt valóság misztikus jelenségekkel keveredik, fényes ködcsomót lát közeledni a Föld felé. — később hősünk — felesége halála után — „eljut” a Tral- famador bolygóra. Vagyis: a képzelete világába menekül, a „bolygón” megtalálja végre az áhított harmóniát. Mindezek ellenére téved alki azzal a tudattal ül be a mozi nézőterére, hogy fantasztikus filmet lát. Kétségtelen, a főhős idegállapotából következően, hogy Georg Roy Hill alkotásában felfedezhetőek az időutazás elemei, a jövőbelátás jelei, ahogy az alapműben. Von- negut regényében is, de mindezek csupán egy lelki- állapot kifejezésformái. Az ötös számú vágóhíd értelme sokkal mélyebben húzódó vonulat: a determináció és a szabad döntés közötti ellentéteket feszegeti. Pilgrim a legjobb szabad döntés lehetőségét keresi, de tudja az erőszaktól sohasem tud megszabadulni előre látja saját, értelmetlen halálát is. Lazzaro, volt katonakori cimborája. félőrült ő is, kitalált és felnagyított — szintén háborúbéli — okok miatt lelövi. Különös film, az első pillanatban talán érthetetlen, hogy miért keveri a rendező a tragikum és a komikum elemeit, de nem sok pereg le Billy Pilgrim és generációja életepizódjaiból, már értjük a furcsának tűnt megoldás okát. A tragikumban amolyan kötőelem, úgy tetszik habarcs a torz derű, hogy hősünk még magasabbra jusson szédült álmain, s mi nézők követni tudjuk az oldás és kötés lépcsőfokozatain. Billyt Michael Sacks alakítja. nehéz eldöntenünk mikor láttunk színészt ilyen hatalmas feladatnak ilyen pompásan megfelelni. T. L. FIIMIEGYZET
