Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-15 / 11. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1980. január 15.

Kellemes és hasznos „ücsörgés” a körmedence 39 fokos vizében

Még néhány perc, és 10 kilométert tekertem a „kondicionálón”

Gőz után a pihenőben

Amióta eszemet tudom a vízben érzem magam otthon. Amikor Jászberényben a felszabadulás után kérték a lakosság, a munkahelyek segítségét a strandfürdő építéséhez, az elsők között fogtam lapátot. Elkészült a strandfürdő — akkoriban a Zagyva vize táplálta — beledobtam magamat a medencébe, úsztam egy nagyot, ezt azóta is megismétlem hetenként négyszer vagy ötször, és nem adom alább most 70 esztendőmmel se... Itt a nagykupolás, fedett fürdőben is a törzsvendégek között jegyeznek. Megnyitás óta nem hagytam ki egyetlen téli hetet se, vagy úgy, hogy hetenként háromszor is megmártom magamat.

Oberländer István a törzsvendégek egyike, ő vall így szerelméről, a vízről. Sietve mondja, mert mielőtt lehe- veredne a pihenőben, ahol baráti köre, az „áztatós törzsgárda” várja, szeretne egy kicsit visszafiatalodni a kamillás gőzkamrában.

A baráti kör többi tagja már a kényelmes heverőkön „szárad”. Káplár F. József, a jászberényi Vasas hanyatlását képtelen megemészteni... ilyen csúfságra nem került volna sor ha... na de kár ezekért bosszankodni, váltsunk témát...

— Én is törzsvendégnek számítok, 6 éve már, hogy minden héten kétszer vagy háromszor eljövök a fürdőbe. Igaz, engem fájó gerincem hoz ide, azzal műtötték, a fürdés igen hatásos utókezelés. Mondom, számomra orvosság ez a fürdő, de ha makkegészséges lennék — olyan mint Oberländer Pista bácsi — akkor is idejárnék, mert kellemes társaságban, jó barátok között öröm eltölteni a délutánokat.

Áldásos víz, a fürdőzők igényeihez igazodó szolgáltatások, kellemes társaság. Ez van a nagykupolás termálfürdőben. Milyen kár, hogy kevesen — a város lakói közül csak néhányon — tudják mindezt. Erről szól Sisa János, a fürdő vezetője.

— Sajnos így van. A szomszédos megyék, a dunántúli települések lakói többet tudnak fürdőnkről mint a jászberényiek. Bizonyítja ezt, hogy orvosi ajánlatra rendszeresen járnák ide Pest és Heves megyéből, Salgótarjánból, Miskolcról, Sopronból. Nem is csalódnak, mert kellemes és hasznos itt a fürdés. A hallban női fodrászat és kozmetika várja a vendégeket, korszerűen felszerelt orvosi rendelőnk van, ahol fizikoterápiás és reumatológiai szakrendelésben részesülhetnek a rászorulók,

gyógytornával segítenek a mozgásszervi megbetegedéseken. Az emeleten van három medencénk, a különböző hőmérsékletű víz hasznos ásványokat — nátriumot, kalciumot, ammóniumot, magnéziumot, szénhidrátot, vasat és klórt — tartalmaz.

— Kedvelt szolgáltatása a fürdőnek — mondta befejezésül — a száraz hőlégkam- ra, ahol a felesleges kilóktól lehet megszabadulni vagy a kamillás gőz amely a légzőszervi bántalmakat gyógyítja. Sokan veszik igénybe a vérkeringést szabályozó

masszázst, ez a szolgáltatás az idén víz alatti masszázs- zsal bővült.

— illés —

A jó munka rangot ad

— A nyugdíjba vonulónak kijáró búcsúztatás után 55 esztendővel a vállán eltöpreng az ember azon, hogy mit tett eddig. Jól vagy rosz- szul csinálta a dolgát, megszolgálta vagy csak elfogadta a bizalmat. Tudja azt is, mit hová kell beszámítani, hogy elégedett csak azzal a -unkával lehet, amivel a közügyeket, az embereket szolgálta. Voltak és vannak, akik megmosolyogtak és megkérdezték, mit tehet egy faluban a tanácsnál egy hivatalsegéd — ha ráadásul nő is az illető — a közügyekért. az emberekért. Azt mondtam mindig és vallom most is, hogy a becsületes jó munka minden beosztásnak — a legkisebbnek is — rangot ad.

Itt születtem Alattyánban, a tsz-ben dolgoztam az urammal együtt — öt éve, hogy meghalt szegény —, 1969-ben átkerültem a községi tanácshoz, egy évig fűtöttem meg takarítottam, aztán rámbízták a hivatalse- gédi teendőket. Mindenes lettem, ezt úgy kell érteni, hogy sok olyan feladatot

kaptam, amit szívesen csináltam, mert örömet leltem benne. „Babramunka” mondogatták, akik kívülről nézték a világot. Élő kapocs vagy Bözsi a tanács és a község lakói között” — biztattak sokan, olyanok, akik tudták, hogy a kis feladatokat is komolyan kell venni. Mert kis feladat volt kézbesíteni egy értesítést, egy felhívást az al- vagy a felvégre, a Tabánba — régi cigánytelepre — vagy valamelyik munkahelyre. Hasznos „ráadás” volt viszont a falu nyelvén szólni, megértetni időssel és fiatallal, tsz-taggal és eljáró dolgozóval, hogy a hiányzó járda vagy vízvezeték építése, az iskola, az óvoda felújítása mindannyiunk érdekét, kényelmét szolgálja.

... Az elmúlt év utolsó hónapjában mentem nyugdíjba. Búcsúzóul kaptam egy beutalót, 6 napig üdültem, jólesett a pihenés, elég is volt, úgy hogy amikor hazajöttem, első utam a tanácshoz vezetett. Megmondtam, nem nekem való a tétlenség, szívesen fogadtak, mert munka akad bőven

olyan ember számára, aki szívesen csinál mindent, ismeri az embereket, a falut úgy, hogy sötétben is tudja, hol kell vigyázni a kerékpárral a kiálló téglára vagy a vízmosta árokra.

Folytatom hát a munkát, igaz módjával, a tanácsnál annyi változott, hogy a Budai Istvánná névhez hozzáteszik: nyugdíjas. A faluban az idős emberek, az uram és a keresztnevem után most is Budai Bözsinek szólítanak, a Tabánban meg — ha arra visz az utam — változatlanul azt mondják, hogy jött a „tanács Bözsi”. ... ugye mondtam, hogy módjával, vagyis ezentúl több idő jut subázásra, hímzésre, házitészta készítésére. Édesanyámtól tanultam, és állítólag jól csinálom. Ismerőseim helyből. Pestről és Jászberényből ünnepek előtt kilószámra kérik a finom cérnametéltet, a csigát és a lebbencstésztát. Arra is tartogatok időt, ha valaki megkér, hogy segítsek elintézni valamit a tanácsnál, ne kelljen nemet mondani.

— I. A. —

i

n közösség védőgyűrűjében

a dolgot, első hallásra

mindnyájunk fülében rosz- szul cseng a szó: börtönviselt. Mindjárt arra gondolunk, hogy ha valaki megjárta a büntetésvégrehajtási intézetek valamelyikét, bizonyára meg is érdemelte, mert olyan bűncselekményt követett el, amiért meg kellett fosztani szabadságától. Ha nem is gondoljuk mindig végig, benne van ebben az is, hogy jogrendben élünk, csak az kerülhet rács mögé, akinek bűn terheli a lelki ismeretét.

Ám nemcsak ezt — a továbbiakat is ajánlatos végiggondolni, ha börtönből szabadult emberről van szó. Mi történik vele, ha letöltötte büntetését — lerótta tartozását a társadalommal szemben, amelynek törvényeit megszegte. Nincs tehát senkinek joga ahhoz — ha mégoly tisztességesen élte is le a maga mögött hagyott évtizedeket —, bogy a büntetett előéletű embert kire- kessze a társadalomból. Más szóval: meg kell adni a lehetőséget ahhoz, hogy a továbbiakban becsületesen dolgozhasson és megéljen.

Nem könnyű az átmenet, a visszatérés a ..kinti” életbe. Az új Büntetőtörvénykönyv részletesen intézkedik arról, hogy bizonyos esetekben el lehet, vagy el kell rendelni a szabadságvesztés büntetésiből szabadultnak a pártfogó felügyeletet. Ez egyrészt éppen arra szolgál, hogy legyen, aki munkahelyet szerez, gondoskodik a munkahellyel és — nem utolsósorban! — a családdal megszakadt kapcsolatok helyreállításáról. Ugyanakkor arról is. hogy a szabad élettel újra ismerkedő ember ne térjen vissza korábbi, rossz társaságához, esetleg őt a bűn útjára juttató alkoholhoz.

Országszerte nyolcvan hivatásos pártfogó ellenőrzi a feltételes szabadságra, a próbaidőre bocsátottakat a

Ne szépítsük

szigorított őrizetből ideiglenesen elbocsátottakat. Nekik számolnak be ezek a börtönből jött vagy a szabadságvesztés letöltésének határán álló emberek szinte minden lépésükről. Sok helyen társadalmi pártfogók segítik ezt a nehéz munkát. S van már számos példa rá, hogy társadalmi pártfogóként vállalatok, üzemek munkásközösségei jelentkeznek: magukra vállalják a felügyelet oroszlánrészét, remélve, hogy új. értékes munkatársra találnak.

Korántsem túlzott a remény. A székesfehérvári Könnyűfémműben számos esetben sikerült már-már elcsüggedt, helyét nem találó embereknek újra munka- és életkedvet adni. Vannak hasonló tapasztalatok a Dunai Vasműben, a Csepel Autógyáriban és más üzemeikben is. Szinte mindenütt tudnak példákat sorolni arról, hogy olyan emberek, akik korábban szabadulásuk után újra a bűnözés útjára léptek — most befogadó közösségre találtak, s megállják a helyüket a becsületes munkában.

hogy a kapcsolat már a

szabadulás előtt elkezdődik. Azok a vállalatok, amelyek bíznak saját kollektívájuk emberformáló erejében — a börtönújságban hirdetnek munkásfelvételt, s a jelentkezőket azzal fogadják: itt senki nem fogja szóvátenni, még csak ismerni sem a múltat. A lényeg: a jelen, a további munka, a helytállás.

Még így is akadnak gondok. melyekről szólni kell. Nem egyszer éppen az egykori rabtársak kiáltják rá a már gyökeret vert dolgozó társukra: ismerlek Vácrói,

Sopronkőhidáról! S ettől az egyetlen mondattól összeomolhat sok hónapos munka minden eredménye. Máskor egy öltözőszekrényből elveszett ruhadarab, egy nem talált szerszám miatt indul elVan úgy,

lenőrizhetetlen útjára a gyanú. S noha alaptalannak bizonyul, a korábban büntetett ember lelkében tüske marad...

Sokféleképpen

lehet és kell küzdeni a bűnözés ellen. A számos módszer közt helye van az előlegezett bizalomnak is. Még ennél is többet ér a segítő szó. a jóakarat, a közösség védőgyűrűje. Akkor is, ha — természetesen, s éppen azért, mert a „bentiül” jött emberek sem egyformák — nem minden esetben születik a várt eredmény. A statisztika szerint a pártfogó felügyelet alatt állóknak mintegy 70 százaléka megmarad a becsület útján. Igaz. ez az szám még az új Btk. életbelépése előtti időket mutatja, amikor szőkébb körre terjedt ki a pártfogó felügyelet.

Társadalmunkban a szabadságvesztés nem végállomás. Csak egészen ritka, kivételes esetekben lehet az olyanok, számára, akik semmiképpen nem tudnak mert nem akarnak beilleszkedni a normális közösségi életbe. Igen sok múlik a társadalmon. Például hogy: bejussanak lehetőleg azonnal munkásszállásra, ha nincs vagy nem fogadja vissza őket a családjuk.

A törvény lehetővé teszi a rehabilitációt az egykor bűncselekményt elkövetett embernek, ha a későbbiekben beilleszkedett a becsületes emberek társadalmába. A közösség védelmező gyűrűjére nagy szükség van ahhoz, hogy elsősorban önmagában rehabilitálódjék, törölje el ballépésének emlékét is az egykor megtévedt vagv akár tudatosan bűnt elkövetett ember. A társadalomnak minden tagjára szüksége van. Senkiről nem szabad eleve lemondani, amíg van rá remény, hogy visszatér a becsület útjára és meg is marad rajta.

V. E.

Szolgáltatás — kontárkérdés

A lakosságnak nyújtott szolgáltatás hangulatot, közérzetet befolyásoló tényező. Az igények kielégítésében az állami és szövetkezeti szervek mellett jelentős feladat hárul a kisiparosokra. A munkák közel 50 százalékát ők végzik el, sőt eqyes szakmákban, néhány településen, jóval nagyobb a részesedésük.

Az utóbbi években hozott állami és helyi intézkedések hatásaként megyénkben is megszűnt a kisiparosok létszámának csökkenése. Javult gazdasági érdekeltségük. munkájuk alapján megváltozott társadalmi megítélésük. A kisiparosok számának és szolgáltatási teljesítményüknek a növelése a jövőben is közérdekű feladat, amelynek megoldása érdekében az eddigieknél jobban kell élni meglevő lehetőségeinkkel. Az egyik ilyen tartalékunk az engedély nélkül ipart gyakorlóknak (közfelfogás szerint: „kontároknak”) a kisiparosok körébe vonása.

Azt hiszem, nem tévedek, amikor azt mondom, hogy a lakosság minden rétege igénybe veszi a kontárok munkáját. Nem azért fordulunk hozzájuk, mert olcsóbban, vagy netán jobb minőségben dolgoznak, mint a kisiparosok. Hanem azért, mert szervezett keretek között valamennyi szolgáltatási igényünk kielégítésére ma még nincs lehetőség. Az állami és szövetkezeti szervek lakossági szolgáltatási kapacitása szűkös, egyes szakmákban, számos településen kevés kisiparos dolgozik.

Ezt a társadalmi szinten jelentkező feszültséget használják ki a kontárok és — a felelősségrevonás kockázatát is vállalva — előnyösebb helyzetbe kerülnek, mint a kisiparosok. Az engedély nélkül ipart gyakorló előnyt kovácsol többek között abból, hogy az elvégzett munkáért nem vállal felelősséget. A kontár mentesül az ipargyakorlással összefüggő adó és egyéb fizetési kötelezettség alól, így többletjövedelemhez jut. Hiszen a „számla” nála sem kevesebb, mint a kisiparosnál.

A lakosság segíti az engedély nélkülieket, hiszen általános vélemény, hogy akkor jönnek, amikor hívják őket. Jönnek munkaidő után is, amikor az állami és szövetkezeti szervek és a kisiparosok közül is sokan már nehezen vállalkoznak a munka elvégzésére. További érvként szokott elhangzani, hogy „a kontár gyorsan dolgozik, mert az idő neki igazán pénz”.

Az érveket, ellenérveket összevetve látszik, nem lehet célunk a kontárok által végzett, társadalmilag hasznos munkát felszámolni. Akkor cselekszünk helyesen, ha olyan intézkedéseket hozunk, amelyek hatására tevékenységüket a kisipar keretei között legálisan folytatják, így érvényesül majd az állami fegyelem, a törvényesség és a megfelelő érdekeltség — a jogos kedvezmények — biztosítása mellett járulhatnak hozzá ők is a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítéséhez.

A megrendelők érdekeinek védelmében szükséges, hogy munkájáért mindenki felelősséget vállaljon. Az is igen fontos követelmény, hogy mindenki viselje a jövedelmével arányos közterheket, hozzájárulva ezzel a társadalmi közkiadásokhoz.

Pontos számadatok nincsenek arról, hogy a megyében hány kontár tevékenykedik rendszeresen vagy alkalomszerűen. Becslések szerint többen vannak, mint a kisiparosok. Számításaink szerint mintegy négyezer üzemi munkás és nyugdíjas folytat engedély nélküli szolgáltatási tevékenységet. Közülük évente 300—400-at sikerül a tanácsoknak leleplezni és megbüntetni, 40— 60-ukat sikerül meggyőzni, hogy munkaviszonyuk megtartása mellett kisipari tevékenység gyakorlására működési engedélyt kérjenek.

A továbblépéshez nagyon fontos lenne a lakosság erőteljesebb támogatása. Ennek elsősorban abban kell megnyilvánulnia, hogy a hatóságokat megkeresve az elvégzett kontármunkáról és annak valóságos munkadíjáról a lakosok őszinte adatokat adnak. Mert ma még sokan „ellenszolgáltatás nélküli” vagy „baráti alapon történt” munkavégzésre hivatkoznak olyan esetekben is, amikor nem erről van szó. Minden állampolgárnak tudatában kell lennie annak, hogy ilyen magatartással a társadalom és saját egyéni érdekei ellen cselekszik.

Közös célunk az, hogy a liaketóág szolgáltatási igényeit mind teljesebb körben és mind magasabb színvonalon elégítsék ki. Párhuzamosan azonban a fogyasztók érdekvédelmét és az állami jövedelemszabályozás elveinek érvényre juttatását is meg kell valósítani. Ezt segíti elő, ha minél több engedély nélkül ipart gyakorló kontár vált működési engedélyt, és társadalmilag elismerten végzi hasznos kisipari tevékenységét.

Dósa Imre

az MTVB pénzügyi osztály csoportvezetője