Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

1980. január 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7

A József Attila emlékbizottság felhívása

A József Attila emlékbizottság felhívást tett közzé a költő születése közelgő 75. évfordulójának méltó megünneplésére

Felnőttoktatásunk jelene és jövője

Beszélgetés Hanga Mária oktatási miniszterhelyettessel

Életműve — Petőfi Sándor, Ady Endre forradalmi, a világhaladás sodrában ki- teljesedett örökségének szocialista folytatása — elevenen él társadalmunk, a magyar nép szívében tudatában —• hangsúlyozza a felhívás bevezetőben.

A közelgő évforduló alkalom arra, hogy még többen és mélyebben éljük át, értsük meg költészetének az idővel egyre gyarapodó tanulságát.

József Attila az imperializmus és a proletárforradalmak karában, a fasizmus előretörésének idején, egy levert és egy győztes szocialista forradalom közötti, ellenforradalmi korszakban vált a magyar líra, ezen belül a magyar szocialista költészet nemzetközi jelentőségű klasszikusává.

Hazája és a nagyvilág társadalmi, történelmi ellentmondásait. feloldásuk forradalmi irányát a legel- nyomottabb és legforradalmibb osztállyal, a proletariátussal azonosulva, személyes sorsként élte át és tette költőként mindenkor át- élhetővé.

Művészetének népi, forradalmi egyetemessége abból fakadt, hogy a munkásosztályhoz, annak sorsához, történelmi feladatához tudatosan és cselekvőén csatHihetetlen „csillagjóslásnak" tűnt volna, ha valaki tíz évvel ezelőtt „azt olvassa ki az égi jelekből", hogy egy évtizedet is várni kell, amíg újra lesz a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak csillagvizsgálója Szolnokon.

Igaza lett volna a jósnak, az új csillagda gondolata úgy látszik kedvezőtlen csillagzat alatt született, az évtizedig tartó hosszú, keserves vajúdás legalábbis erre enged következtetni. Az „újszülött” még nem — illetve csak részben — jött a világra, azaz Szolnak „tetejére”, „anyakönyvi kivonata” máris egy súlyos dosszié a TIT megyei szervezeténél.

Költözne a csillagvizsgáló

A kezdetek kezdete 1970, amikoris a szolnoki Városi Tanácstól megérkezett az örvendetes levél, hogy a cukorgyárnál lebontott csillagvizsgáló helyett — amelyet egyébként azért kellett megszüntetni, rr.ei't a környékére épített* maguá .házaki, ?jnoha nem felhőkarcolók, de mégis eltakarták az eget, legalábbis a távcső elől — a Thököly úton építendő magas ház tetejéről vizsgálhatják majd az eget a csillagászat szerelmesei, s bárki, áki érdeklődik a távoli bolygók iránt. Sajnálatos módon a ház nem épült fel. Ezt követően újabb levél: a csillagvizsgáló a vasútállomásnál létesülő toronyház legfelsőbb szintjén kap helyet.

Ez már nem rekedt meg a terv szintjén, a lakóház építése elkezdődött a hetvenes évek elején, s 1975-ben be is költözhettek a boldog lakás- tulajdonosok. Nem így azonban a csillagvizsgáló. Előbb tisztázni kellett szövetkezeti és állami tulajdoni kérdéseket. Hosszú ideig tartó fellebbezések, „pereskedések” zajlottak a ház tulajdonosa, a „Jubileumi” Munkáslakásépítő és Fenntartó Szövetkezet, valamint a TIT Szolnok megyei Szervezete között, amíg a XXIII. szint állami tulajdonba került.

Végül is a szervezet évi 40 ■ezer forint „lakbért” fizet a

lakozott; hogy önmaga és a világ helyzetét a forradalmi munkásmozgalom elméletének és gyakorlatának jegyében értelmezze. Költészete a felismert törvényszerűségek tudatában a társadalmi, nemzeti és személyes szabadságnak egyetlen korszerű, legérvényesebb lehetőségét és igényét: a tudatos osztályharc, a szocialista forradalom, a szocializmus programját fejezte ki.

A munkásosztálynak, a korszakot meghatározó osztálynak életét, környezetét, mindennapjait, harcát és törekvéseit elméletének és mozgalmának fogalmait az érthető művészet világába vonta. Azonosulásának ez a rendkívüli mélysége tette lehetővé, hogy ne a szó szőkébb, hanem lényegi értelmében legyen a munkás- osztály költője; azaz legyen egyszersmind a magyar falu, az egész dolgozó magyar nép, a nemzet, végső soron minden gondolkodó, cselekvő, minden teljesebb életre vágyó ember, az emberiség költője.

Osztálya nevében kívánta a „hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetének” hatalmát; szolgálta tudatos jövőbe látással, költői és mozgalmi cselekvéssel a sza- badság-szülte rend egyetlen

XXIII. emeleti, 232 négyzet- méteres területért — többet mint a lakók ugyanakkora területért — ahova 1977 júliusában beköltözhetett a TIT szolnoki városi szervezete, s elhelyezhették az egykori csillagvizsgáló, valamint az Urániától kapott újabb értékes eszközöket.

„Elszabott” kupola

A városi szervezet azóta jobb körülmények között dolgozhat, számos nyelvtan- folyam, előadássorozat színhelye a XXIII. emeleti öt helyiség. A csillagvizsgáló „gyöngyszeme” a 30 centiméter átmérőjű tükrös távcső, azonban még nem használható. Az értékes távcsövet társadalmi munkában készítette a megyei szervezet csillagászati szakosztálya. Egyébként az egész létesítmény létrejöttét nagyon sok társadalmi munkával segítették Szolnok üzemei, s a Magyar Néphadsereg alakulatai.

Sokan emlékezhetünk még a nem mindennapi látványra, amikor tavaly nyáron a katonaság helikopterrel felvitte a csillagda kupoláját a toronyház tetejére. Akkor úgy tűnt, már csak napok kérdése, hogy üzembe helyezzék a távcsövet, s a zárt láncú televíziórendszeren egyszerre Itöbben äs megfigyelhessék a csillagászati jelenségeket.

Nem így történt. Kiderült, hogy a kupola és a talapzat átmérője nem egyezik meg, s javításra szorul a daru is. A terv, s a kivitelezés ugyancsak társadalmi munkában készült. Ajándék lónak ne nézd a fogát? Ebben az esetben nem áll a közmondás: a kivitelezővel és a tervezővel folytatott beszélgetések legalábbis arról győznek meg, hogy valamennyien legjobb tudásuk szerint végezték munkájukat. Ettől függetlenül a kupola átmérője mégis nagyobb lett, mint kellene.

Bíztak a tervben

A kivitelező a MÁV Járműjavító Üzem Tisza Szocialista Brigádja. Kerekes Károly brigádvezető arca elsötétül a csillagda hallatán.

— Az a baj — magyarázza —, hogy a talapzat ovális, a kupolát meg a tervek alapján köralakúra készítettük.

lehetséges emberi távlatát; osztálya nevében szállt szembe a világot és az egyes embert fenyegető, a népét elnyomó fasizmussal.

A munkásosztályhoz, annak elméletéhez és mozgalmához való kötöttsége — pártossága — ha életében konfliktusokkal járt is, költészetében soha nem a világ leegyszerűsítésének, hanem mindig teljes átvilágításának volt a forrása. Világnézetté összegezett tapasztalatait az emberi lét minden — külső és belső — jelenségére, összefüggésére kiterjesztette.

József Attila költészete itthon — és egyre inkább a nagyvilágban — nemcsak emlékeztető tanulság, hanem történelmi feladataink megoldásának erőteljes művészi ösztönzője; a szocializmus által formált, gyarapodó ember — köztük a mindenkori fiatalok — egyik legközvetlenebb művészi nevelője; ars poétikájával líránk, egész művészeti életünk eleven hagyománya, élő példaképe.

Az emlékbizottság azzal a felhívással fordul a magyar társadalomhoz, a magyar költészet határainkon túli barátaihoz: elsősorban művének széles körű és mélyebb megismerésével megismertetésével, valóban

méltó módon emlékezzünk meg József Attila születésének 75. évfordulójáról.

Ennek a kijavítása még viszonylag egyszerű lesz, a kupolát forgató darué azonban már nehezebb.

A brigád eddig háromszáz óra társadalmi munkát fordított a csillagdára. Kerekes Károlynak lelkiismeretfurda- lása van társaival szemben:

— Többször is jártam a to- / ronyház tetején, de sajnos egyszer sem jutott eszembe, hogy lemérjem a betonszegélyt, s a daru megengedhető nyílásszögét. Bíztam a tervben. S most hozzá kell kezdenünk a javításokhoz.

A brigád egyébként számos kitüntetés, elismerés tulajdonosa. A műhely falán alig férnek az oklevelek, plakették. Érthető, hogy a kudarc nem várt vendég volt, s a brigádvezető még szégyenkezik is miatta.

Bízott a tervében Szatmári Antal, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat mérnöke is. Joggal, hiszen nem ez az első ilyen jellegű terv, amit készített. A terv — amelyet a tervező irodák el sem vállaltak volna — értéke 260 ezer forint körüli összeg. Még 1973-ban készítette el Szatmári Antal, amikor a toronyház is csak épült. A csillagda elemeinek terve tehát a ház tervének alapján készült. Közben viszont különböző módosításokra került sor az építésben, kissé éltolódtak a méretek. A csillagda terve pedig változatlan maradt.

ígéret tavaszra

Bár tulajdonképpen nemigen van oka rá, szégyenkezik a dolog miatt a tervező, s a kivitelező egyaránt. ígérik, hamarosan kiküszöbölik a csorbát, s tavasszal már vizsgálhatjuk a csillagokat a féltett távcsővel is, tovább bővíthetjük természettudományos ismereteinket.

Lezárul hát a tíz évig tartott huza-vona a csillagda körül: tanulságokkal. Többek között a társadalmi munka körültekintő megszervezéséré figyelmeztet a (csillagda ügye. Lelkes, felkészült emberek értékes órákat áldoztak fel szabad idejükből a közért, s a koordináció, a tájékoztatás híján átmenetileg mégsem értek célt munkájukkal.

Tál Gizella

Tömegeket érint és érdekel nálunk a felnőttoktatás. Az általános iskolát 1955-ben több mint tízezren, 1965-ben. néhány fő híján harminchat- ezren, 1975-ben 29 523-an fejezték be ebben a formában. Ugyanezekben az években érettségi bizonyítványt közel hatezer, majd huszonnégyezer, illetve 25 554 fonott szerzett ilyen módon. Felsőfokú diplomát az 1955. évi hétszázhetvenhárommal szemben 1975-ben 10 714 felnőtt kapott esti tagozaton. Dr. Hanga Mária oktatási miniszterhelyettesei kértük meg, adjon tájékoztatást felnőttoktatásunk jelenlegi helyzetéről:

■ Hogyan alakult a felnőtt tanulók száma az utóbbi években, van-e még érdeklődés az esti, a munka melletti tanulás iránt?

— A felsőfokú képzésnek változatlanul nagy a vonzereje, évek óta mintegy negyvenezren tanulnak a főiskolák és az egyetemek esti és levelező tagozatain. A középiskolákban 170 eziren. ugyanannyian, mint a nappali tagozatokon. A munkaerőhelyzetet is tekintetbe véve csak örülhetünk, hogy ennyien vállalkoznak a munka utáni tanulásra.

A dolgozók általános iskoláival azonban gondjaink vannak. Ide tavaly 31 659-en jártak. De hazánkban pillanatnyilag csaknem másfél- millió negyven évesnél fiatalabb munkavállalónak nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége. Ebbe nem nyugodhatunk bele, ezen változtatni kell.

■ Szükség van-e rá, hogy ezek az emberek tanuljanak? Hiszen, ha akartak volna, járhattak volna iskolába az utóbbi harminc évben.

— Az á másfél millió ember többségében tanítható, képezhető. Nem alkalmatlansága, hanem körülményei folytán maradt ki az iskolából. Rossz helyzete miatt, ami nem anyagi nyomorúságot jelent, hanem szellemi igénytelenséget, műveletlen, felelőtlen szülők nemtörődömségét. vagy éppen kapzsiságát: minél előbb pénzkeresőt akartak csinálni a gyerekükből. Most mondjunk le róluk abban -a tudatban, hogy jó az iskolázottsági statisztikánk? Mert valóban óriási a fejlődés. Háromnégy évtizede az ország 15 éven felüli lakosságából csupán 15 százaléknak volt a mai nyolc általánosnak megfelelő végzettsége. Ma több mint a felének, 56 százaléknak. Ha onnan, a múltból nézem, ez sok. Ha a fejlett szocialista társadalom szempontjából, akkor kevés. Napjainkban a t:a üköt el esőknek 82 százaléka rendes időben végez, 91 százalékuk tizenhat éves koráig szerzi meg a nyolcadik osztályos bizonyítványt. A kimaradókból mégis tanulatlan tömegek keletkeztek az évek során. Már pedig, akik a nyolc osztályt sem végzik el rendesen, azoknak alapvető ismereteik sincsenek. Nehezebben boldogulnak magánéletükben, s nem tudnak eleget tenni olyan feladatoknak, amilyeneket már természetesen, magától értetődően ad fél az élet. a haladás. „Újratermelik” a műveletlenséget, a maradiságot. Nem nehéz belátni : igenis társadalmi szükséglet, hogy legalábbis a nyolc osztály elvégzéséhez hozzásegítsünk mindenkit, aki erre értelmileg alkalmas. Jobb lenne, ha mindenki a gyerekkorában tanulna, de ha akkor nem sikerült, hát pótolja felnőtt fejjel.

| Általános társadalmi érdek tehát, hogy mindenki birtokában legyen az alap- műveltségnek. De érkeke-e a tanulás az egyes embernek, annak, aki nem szeret, sose szeretett tanulni?

— Rövid a válasz: nem. Köztudomású, hogy — iparunk jelenlegi gépesítettségi színvonala folytán — segédmunkásban van a legnagyobb hiány. És köztudomású az is, hogy a segédmunkások nem keresnek rosz- szul. Nem egy fiatal pedagógus elmondta már. hogy bukott, kimaradt vagy elégségessel végzett volt tanítványa. 15—16 éves fiú, elébe állt és dicsekedett: ugyanannyit vagy esetleg többet keres két évvel tanulmányai abbahagyása után — rakodóként, anyagmozgatóként—. mint volt osztályfőnöke, a 25—26 éves tanár. De a 25— 30 éve dolgozó szakmunkások és az ugyanannyi ideje dolgozó iskolázatlan, szakképzetlenek keresetének

összehasonlítása ' sem ösztönöz tanulásra. A gyárak, az üzemék sem érdékeltek benne pillanatnyilag, hogy alkalmazottaikat iskolábajárás- ra buzdítsák, s hogy ezért még áldozatokat is vállaljanak. Egyszerűen nincsenek ráutalva, a technika még nem követeli meg. Jól tudnak használni teljesen, képzetlen embereket is egész sor munkakörben, néhány órás betanítás után. Ha emberség és szocialista meggyőződés nem készteti őket, ugyan miért törődnének segédmunkásaik iskoláztatásával ?

■ Sokan azt mondják, az esti iskolák „bizonyítvány- gyárak”, papírt adnak, igazi tudást nem, s lelki- ismeretes pedagógusok szerint a hallgatóknak több mint a felét meg kellene buktatni. Mi ebből az igazság?

— A dolgozók általános iskoláját — éppen fontossága miatt, s mert sok embert kellene rábírnunk a beiratkozásra — többféle módon lehet elvégezni. Azért, hogy mindenki megtalálja a neki megfelelő formát. A 320 órás oktatáson kívül — amely a hagyományos eredetihez képest már száz órával csökkentett változat — létezik egy rövidebb ideig tartó oktatási forrna. Erre azokat kellene fölvenni, akik képesek az önálló tanulásra, szorgalmasak és kitartóak az otthoni felkészülésben. Sajnos. a tanulókkal egyetértésben a vállalatok is azt szorgalmazzák, hogy minden jelentkező ilyen rövidebb tanfolyamra kerüljön. Így hamarabb túl esnek rajta a tanulók is, az üzem is. Javul a statisztika. Ide irányítják azokat is. akik nem képesek megbirkózni ennek a tanulási formának a követelményeivel.

Van tehát igazság abban, amit a „bizonyítványgyártásról” beszélnek de ezen sürgősen változtatni kell.

H Mit lehetne tenni ellene?

— Az általános és a szak- felügyeletnek kellene- több időt és figyelmet fordítania a felnőttoktatás ellenőrzésére. Az idei tanév előkészítésekor felhívtuk rá a megyei művelődési osztályok figyelmét, törődjenek jobban a dolgozók általános iskoláival.

A legtöbbet persze, a lelkiismeretes és hozzáértő pedagógusok tehetik a felnőtt- oktatásban is, mint mindenütt a tanításban és a nevelésben. Az emberi hangnem, a megértő és tapintatos, bánásmód eloszlatja a tudatlanság miatti szégyent, a gátlásokat, amelyekkel a felnőtt tanítványok oly gyakran, küzdenek, és fölkeltheti bennük az igazi tudásvágyat, a tanulási készséget. Hogy ezt elérhessék, ahhoz viszont a pedagógusoknak is maximális támogatást kellene kapniuk a közművelődésért felelős hivatalos és társadalmi szervektől egyaránt.

Csontos Magda

Közel 3100 kötet, 15 fajta folyóirat közül válogathatnak a gyerekek a szolnoki kisegítő iskola könyvtárában

A CSILLAGDA KÁLVÁRIÁJA