Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 13. HÉTFŐ: Indira Gandhi pártjának elsöprő győzelme az indiai választásokon — Újabb Szadat-Begin találkozó a felsőegyiptomi Asszuánban - A nyugatnémet kancellár madridi és párizsi útja KEDD: Leonyid Brezsnyev és Georges Marchais a szovjet- francia pártkapcsolatokról tárgyal Moszkvában - Közös nyilatkozat a vietnami-laoszi-kambodzsai külügyminiszteri megbeszélésekről SZERDA: Carter hidegháborús szellemű intézkedéseket jelent be, Moszkvában bírálják a szovjet-amerikai viszonyt tovább rontó lépéseket CSÜTÖRTÖK: Washington, Peking támogatásával kierőszakolja az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakát az afganisztáni események kapcsán — A magyar kormány nyilatkozata az afganisztáni helyzetről PÉNTEK: Folytatódik a brit acélsztrájk - Salvadorban végképp szétesik a katonai-polgári junta - Washington Irán- ellenes gazdasági korlátozó intézkedéseket akar keresztül vinni a Biztonsági Tanácsban SZOMBAT: Az afrikai frontállamok tiltakoznak a dél-afrikai csapatok rhodesiai tartózkodása ellen Az a igán fővárosban és az ország nagyrészón az élet a rendes kerékvágásban halad, aminek szemtanúja lehet a Kabulba érkezett csaknem kétszáz külföldi tudósító is. A külső veszély még nem múlt el, hiszen változatlanul mozgolódni próbálnak a jórészt pakisztáni táborokban kiképzett, amerikai és kínai fegyverekkel ellátott ellenforradalmár lázadók, de a határozott intézkedések nyomán máris csökkent ez a fenyegetés. Osiakbogy amint konszolidálódott az afganisztáni helyzet, annál több szó esett a héten Afganisztánról az ENSZ-ben. Először a Biztonsági Tanácsban, ahol a Szovjetuniónak, mint álladó tagnak ellenszavazata vétó- jelleggel bírt, tehát az afgán-ellenes tervezet nem emelkedhetett a határozat érvényére, majd a közgyűlés kierőszakolta, rendkívüli ülésszakát, A recept egyébként nem új: emlékezhetünk rá, hogy a „kambodzsai kérdés” is akikor került az ENSZ élé, amikor megkezdődött a normalizálás, és befejeződött a népirtás. Az „afgán kérdés” bajnokai is azok közül kerüInéit ki, akiknek nem tetszi, hogy végre helyreállt a rend. A haladó erők természetesen messzemenően szolidárisak az új afgán vezetés intézkedéseivel, és azzal a segítségigei. amit a Szovjetunió nyújtott. Ezt fejezte ki a magyar kormány nyilatkozata is. Az Afganisztánban történt fejleményeket változatlanul Űrügyként 'használják fel az amerikai héjáik, az enyhülés ellenségei. Washingtonban, miután a SALT—II. ratifikálását egyelőre levették a napirendről, hivatalosan bejelentették más tárgyalások felfüggesztését is, valamint nehezítik több kétoldalú megállapodás végrehajtását, például a Szovjetunió által megrendelt takarmánygabona szállítását. Mindez azonban kétélű fegyvert képez: a takarmánygabona adásvétele nem holmi ajándék, hanem kereskedelmi ügylet volt, a kölcsönös előnyök alapján. Lemondása zavart keltett az amerikai gabonatőzsdéken, elégedetlenséget váltott ki a farmerek között, s nem segíti az amerikai gazdasági gondok leküzdését. Ráadásul az elnökválasztási kampányban a következő Carter— Kennedy összecsapás a közeljövőben éppen a gabonaeladásban különösen érdekelt Iowa államban lesz. Az amerikai kormány ennek ellenére sem hallgat a józanság szavára, sőt szövetségeseit is fel akarja vonultatni álláspontjának támogatására. Ezek az országok nem takarékoskodnak az egyetértés szólamaival, de ugyanakkor vigyáznak, nehogy megvágják saját ujjúkat. A heti nyilatkozat-döm- pimgből kitűnik: főként azok támogatják Washingtont, akiknek ez nem ütközik közvetlen érdekeibe. (A Közös Piac például hajlandó részt- venni a gabonaszankciókban, mert nem exportál gabonát a Szovjetuniónak, — Argentína. Ausztrália és mások viszont annál óvatosabbak, mert a tényleges szállítók közé tartoznak.) Az afgán problémák körül fejlesztett ködfüggöny mögött a héten újaíbb amerikai fenyegetésék érkeztek Irán címére. Ismét szóba került egy gazdasági blokád létesítése, például a Perzsa-öböl kijáratát képező Honmuzi- szoros amerikai hadihajókkal történő lezárása. Ez azonban Iránt az olajfegyver bevetésére ösztönözhetné, s alighanem súlyosbítaná a túszok helyzetét, akiknek kiszabadítását, a jelek szerint, csak nyugodt és türelmes tárgyalásokkal lehetne elérni. Valószínűleg ez is közrejátszhat abban, hogy a végső döntés bizonyos elhalasztására került sor. Amerikai lapok különben több-kevesebb nyíltsággal cikkeznek arról is. hogy az iráni belpolitikai feszültség (a nemzetiségi ellentétek; a két legtekintélyesebb vallási vezető, Khomeini és Sariatmada- rj ajatoliah híveinek összecsapása ; gazdasági nehézségek ; az egységes rendfenntartó erők hiánya) fokozhatja a zavarosban halászni kívánók reményeit... Valóságos politikai földcsuszamlás ment végbe az indiai választásokon. Indirá Gandhi pártja fölényes győzelmet aratott, megszerezte a mandátumok kétharmadát a parlament alsó házában, a Lók Sábhában. Ellenfelei, az elmúlt két és fél évben kormányzó dzsanata-szövetség és a Csaran Szingh vezette Lók Dal szinte felmorzsolódtak. a legerősebb ellenzéiki csoportosulás a kommunistákat is magába foglaló, 51 képviselői hellyel rendelkező baloldal lett. Indira Gandhi-tól korábban azért vonták meg a bizalmat, mert az általa meghirdetett rendkívüli állapot idején sok visszatetsző dolog is történt. Kitűnt azonban, hogy az Indira-ellenes erőknek nem volt igazi programjuk; az ország helyzete rohamosan romlott; terméketlen belső viszálykod ás folyt; állandósult a kormányzati válság. A világ legnagyobb választói testületének, a 650 milliós Indiának a szavazói most abban a reményben adták voksukat túlnyomó többséggel Indirára és pártjára, hogy a visszatérő miniszterelnöknő továbbviszi előző kormányzásának kedvező intézkedéseit és kiküszöböli a negatívumokat. Az indiai választási küzdelem középpontjában a belpolitika állt. Mégis felhívta magára a figyelmet Indira Gandhi több külpolitikai nyilatkozata (a tv-híradó nézői tanúi lehettek annak a beszélgetésnek is, amelyet egy amerikai újságírónővel folytatott), különösen az a realista, pozitív megközelítés, amit Afganisztán és Kambodzsa esetében alkalmazott. S ami bizonyára nem lesz hatás nélkül más el nem kötelezett ázsiai ország magatartására sem. Réti Ervin Mexikót választották végül két évre a Biztonsági Tanács 15., nem állandó tagjává. Képünkön: Kuba és Kolumbia küldöttsége az ENSZ-ben, ahol másfél száz sikertelen szavazás után a két ország visszavonta jelöltségét MOSZKVA Szombaton elutazott Moszkvából a Francia Kommunista Párt küldöttsége, amely Georges Marchais főtitkár vezetésével azSZKP Központi Bizottságának meghívására tett látogatást a Szovjetunióban. Az FKP küldöttségét a repülőtéren Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja. Borisz Ponomarjov, a PB póttagja, a Központi Bizottság titkárai és más hivatalos személyiségek búcsúztatták. KABUL Nemzeti gyászt rendelt el vasárnapra — mohamedán hétköznapra — az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsa. A gyásznap meghirdetésével azokra a hazafiakra és egyszerű emberekre, emlékeznek, akik az eltelt hónapokban törvénytelenségek áldozatai lettek. TEHERAN Az iráni Tabrizban szombaton kivégezték Sariat- Madari ajatoliah vallási vezető 11 hívét — közölte az a bíróság, amely a halálos ítéleteket hozta. A 11 személy a Sariait-Madari aja- tollah támogatását élvező mohamedán nép iszlám köz- társasági pártja ellenzéki szervezethez tartozott. NEW YORK India ellenzi, hogy az ENSZ-közgyűlés megvitatja az afganisztáni eseményekkel kapcsolatos kérdéseket. Az afganisztáni események kérdésében csak az afgán kormány illetékes dönteni, így ez a vita csak a hidegháborús légkör erősödését eredményezheti — szögezte Leonyid Brezsnyev nyilatkozata a Pravdának (Folytatás az 1. oldalról.) értelmében több nyugat- európai országban új közép- hatótávolságú nukleáris fegyvereket helyeznek el, ami a fegyverkezési verseny új fordulójához vezet. Washington a szó szoros értelmében torkon ragadta azokat a szövetségeseit, akik hajlamosak voltak arra, hogy pozitívan válaszoljanak a Szovjetunió konstruktív javaslatára, arra, hogy folytassanak erről a kérdésről tárgyalásokat. Ma a béke és az enyhülés ellenségei azzal próbálkoznak, hogy az afganisztáni eseményekkel folytassanak spekulációt. Valóságos hazugsághegyeket emelnek ezek körül az események körül, arcátlan szovjetellenes kampányt kezdtek el. Mi történt a valóságban Afganisztánban? 1978. áprilisában az országban forradalom ment végbe. Az afgán nép saját kezébe vette sorsának intézését, a függetlenség és a szabadság útjára lépett. Ahogyan ez mindig is történt, a történelem -során, a múlt erői felsorakoztak a forradalom ellen. Az afgán nép magától értetődően maga is megbirkózott volna velük, azonban a forradalom első napjaitól kezdve szembe találta magát a külső agresszióval, a bel- ügyeibe történő durva külső beavatkozással. Az imperializmus, csatlósaival együtt, a gyakorlatban hadüzenet nélküli háborúba kezdett a forradalmi Afganisztán ellen. A nép a Babrak Karmai által vezetett Népi Demokratikus Párt vezetésével felkelt az Amin-féle zsarnokság ellen, végzett azzal. Ma Washingtonban és egyes más fpvárosökban megsiratják Amint. Ez különösen ékesszólóan mutatja meg képmutatásukat. Vajon hol voltak ezek a siratok, amikor Amin a tömeges megtorlásokat végrehajtotta, amikor erőszakkal eltávolította, törvénytelenül fizikailag megsemmisítette Tarakit, az új afgán állam megteremtőjét? Afganisztán, amikor hozzánk fordult, az 1978. decemberében megkötött afgán— szovjet barátsági, jószomszédsági és együttműködési szerződés pontos meghatározásaira támaszkodott, arra a jogára, amely az ENSZ alapokmányának értelmében minden államot megillet, az egyéni vagy kollektív önvédelem jogára, arra a jogra, amellyel más államok nem egyszer éltek. Számunkra -nem vol-tköny- nyű az a határozat, hogy szovjet katonai kontingenst küldjünk Afganisztánba. A párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány azonban felelőssége teljes tudatában cselekedett, figyelembe vette a helyzet valamennyi összetevőjét. A szovjet erőket teljes egészükben kivonják Afganisztánból, amikor megszűnnek azok az okok. amelyek az afgán kormányt arra késztették, hogy odavezénylésüket kérje. Az imperialista és a pekingi propaganda tudatosan és arcátlanul elferdíti a le Brajes Misra, India ENSZ - kép vis elő j e. WASHINGTON Az amerikai kormány elutasította a volt iráni sah kérését, hogy segítsenek új lakóhelyet szerezni számára, jelentette pénteken este az ABC rádió- és tv-tár- saság. Korábbi értesülések szerint Pahlavi távozni akar készült Washingtonba külde- Panamából és megbízottját ni, hogy Hamilton Jordánnál, Carter elnök egyik fő tanácsadójával tárgyaljon terveiről. * * * Az amerikai külügyminisztérium egyik magasrangú tisztségviselője sajtóértekezleten megerősítette: az Egyesült Államok kész katonai segítséget nyújtani Pakisztánnak. Korábban ismeretessé vált, hogy Washington döntést hozott arról, hogy nagyarányú, sürgős segítséget nyújt ennek az országnak. Szovjetunió szerepét az afgán eseményekben. Mágiától értetődő, hogy nem volt és nincs semmiféle szovjet „intervenció” vagy „agresszió”. Másról van szó: segítséget nyújtunk az úji Afganisztánnak a kormány kérésére ahhoz, hogy megvédje nemzeti függetlenségét, szabadságát, s az ország becsületét a kívülről jövő fegyveres agresszív tevékenységgel szemben. Teljes mértékben hazugok azok az állítások is, amelyek szerint a Szovjetuniónak valamiféle terjeszkedési tervei lennének Pakisztánnal, Iránnal vagy a térség más országaival szemben. Nem vágyunk mások földjére, nem kell nekünk mások gazdagsága, az olaj szaga a gyarmatosítóikat vonzza. És amit még utolsónak el kell mondani ezzel kapcsolatban. Valóban van beavatkozás Afganisztán bel- ügyeibe, és erre még az olyan magas és tiszte’etre- mélitó intézményt is felhasználják, minit az Egyesült Nemzetek Szervezete. Vajon ml más volt az úgynevezett „afgán kérdés” megvitatása az ENSZ-ben. Afganisztán kormányának tiltakozása ellenére. mint az afgán állam szuverén jogainak ' durva megsértése? Az afganisztáni események nem jelentik a valódi okot arra, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet bonyolulttá vált. Ha nem lenne Afganisztán. akkor az Egyesült Államok, a NATO meghatározott körei minden bizonynyal tálaltak volna más ürügyet a világhelyzet kiélezésére. Végül, az amerikai kormány minden olyan lépése, amelyet az afganisztáni eseményekkel kapcsolatban tett: a SALT—II. szerződés befagyasztása, számos árucikk, köztük néhány megkötött szerződés alapján a Szovjetunió számára gabona szállításának megtiltása, a kétoldalú kapcsolatok számos kérdéséről a Szovjetunióval folytatott tárgyalások beszüntetése. és a többi, arról tanúskodik. hogy Washington ismét, éppúgy mint évtizedekkel ezelőtt, a „hidegháború” nyelvén akar beszélni velünk. Carter kormányzata ezzel azt bizonyítja, hogy nem tartja tiszteletben a fontos államközi dokumentumokat, megsérti a tudomány, a kultúra, az emberi kapcsolatok terén létrejött kapcsolatokat. Magától értetődő, hogy az Egyesült Államok kormányzatának a magatartása korántsem okoz nekünk olyan kárt, amilyenre kezdeményezői nyilván számi tonaK,. Azok a cinikus kijelentések, hogy az Amerikai Egyesült Államok gabonaeladásainak következtében a Szovjetunióban „megromlik” az élelmiszerhelyzet, a gazdasági potenciálunkról kialakított ostoba elképzelésekre alapozódnak. A szovjet népnek megvan a kellő lehetősége arra, hogy nyugodtan éljen és dolgozzék, végrehajtsa terveit, növelje jólétét, fgy pl. biztosíthatom, hogy egyetlen kilogrammal sem csökkennek például a szovjet emberek kenyér- és sütőipari termékekkel történő ellátására vonatkozó tervek. Az amerikai kormányzat ilyen tevékenységét nem tekinthetjük másnak, mint rosszul sikerült kísérletnek arra, hogy az afganisztáni eseményeket a katonai veszély csökkentésére, a béke megszilárdítására, a fegyverkezési verseny korlátozására irányuló nemzetközi erőfeszítések meggátolására használja fel — más szóval mindannak meggátolására, ami az egész emberiség érdeke. Az Egyesült Államok által foganatosított egyoldalú intézkedések alapos politikai számítási hibával egyenértékűek. Bumeránghoz hasonlóan, ha nem ma, akkor holnap, azokra ütnek vissza, akik elhajították. Ha ezekkel a politikánk ellen irányuló támadásokkal szilárdságunkat akarják [kipróbálni, akkor ez azt jelenti, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják a történelmi tapasztalatokat. Amikor 1917-ben megszületett a világ első szocialista állama, népünk senkitől sem kért ehhez engedélyt. Ma is maga dönti el, hogy milyen törvényeknek megfelelően éljen. KÉRDÉS: Milyenek az ön véleménye szerint az európai helyzet fejlődésének távlatai? VÁLASZ: Az európai helyzet ma sokkal jobb, mint például a hetvenes évek elején volt. Washington felelőtlen lépésének következményei azonban itt is megmutatkoznak. Az Egyesült Államok nem elégszik meg azzal, hogy jószerével mindent megtesz a szovjet—amerikai viszonyok megmérgezésére. Meg akarja rontani a nyugat-európai országok és a Szovjetunió kapcsolatát is. Az Egyesült Államok arra törekszik, hogy aláássa a helsinki záróokmány szellemét és tartalmát. Végül Washington a nemzetközi helyzet kiélezésére irányuló lépéseivel arra törekszik, hogy maga alá gyűrje az európai országokat, mindenekelőtt saját szövetségeseit. Az európai országok érdekei azonban elválaszthatatlanul az enyhüléshez kapcsolódnak. Az európaiak már saját tapasztalatuk alapján ismerkedtek meg az enyhülés gyümölcseivel. Olyan földrész lakói, amelyet nem egyszer sújtott pusztító háború és meggyőződésünk, hogy nem akarnak a kalandok útjára lépni csak azért, mert így akarnak ezt tengerentúli politikusok. — Nem lehet elhinni, hogy Európában akadjon olyan kormány, amely kész lenne az enyhülés gyümölcseit azok lába elé vetni, akik készek széttaposá- sukra. Az európai enyhülés a nyugati országoknak és magának az Egyesült Államoknak is nem kevésbé szükséges. miint a szociálisig országoknak. a Szovjetuniónak. Mi a tárgyalások mellett vagyunk, de becsületes, egyenjogú tárgyalásokat akarunk, amelyeken figyelembe veszik az egyenlő biztonság elvét. Pontosan ilyen tárgyalások megkezdését javasoltuk nemrég a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről. Senki sem várhatja el, hogy a Szovjetunió elfogadja a NATO feltételeit, amelyek arra alapozódnak, hogy a tárgyalásokat az erő helyzetéből folytassák. A NÁTO-országok jelenlegi álláspontja lehetetlenné teszi a tárgyalásokat erről a problémáról. Derűlátóan tekintünk a jövőbe, és ez a derűlátás megalapozott. — Tisztában vagyunk azzal, hogy a nemzetközi helyzetnek az amerikai imperializmus által szándékosan létrehozott éleződése azt juttatja kifejezésre, hogy nincs ínyére a szocializmus pozícióinak megszilárdítása, a nemzeti felszabadító mozgalom fellendülése, az enyhülésért és a békéért küzdő erők megerősödése. Tudjuk, hogy a népek akarata minden akadály ellenére utat tör a világban annak a pozitív irányzatnak, amelyet az „enyhülés” szó foglal össze tömören. Ennek a politikának a gyökerei mélyre nyúlnak, ezt a politikát is nagy erők támogatják, és minden esélye megvan arra, hogy vezető tendencia maradjon az államközi kapcsolatokban. Népünk, országunk szilárd léptékkel halad a kommunista építés útján, teljesíti a tizedik ötéves tervnek a párt által megjelölt feladatait. A szovjet emberek, külföldi barátaink bizonyosak lehetnék abban, hogy a lenini külpolitikai irányvonal megváltoztathatatlan. Ezt az irányvonalat az SZKP kongresszusai határozták meg, s ez testesül meg az egész külpolitikai tevékenységünkben. — Ez az irányvonal az elmúlt évtizedekben igazolta önmagát, ehhez tartjuk magunkat a jövőben is. Erről az irányvonalról senki sem téríthet le bennünket.
