Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

XXXI. évf. 10. sióm, 1980. január 13.. vasárnap A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA AFGANISZTÁN CSAK ÜRÜGY II Szovjetunió határozottan elítéli az imperialista körök enyhülést akadályozó lépéseit Leonyid Brezsnyev nyilatkozata a Pravdának Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke válaszolt a Pravda tudósitójának kérdéseire. Hányadik sebességgel? Gyorsan száguld az autó, vezetője, függetlenül az út­viszonyoktól fittyet hány a veszélyre, nem gondol á ko­csi állapotára, teherbírására. Ugyanakkor a imásiik kocsi vezetője belátja, hogy az ér­telem nélküli hősködés nem vezethet célhoz. Olyan se­bességgel hajt, ahogy a kö­rülmények követelik, így cél- baéréséhez legkisebb a koc­kázat és legnagyobb az esély. A példa jelenlegi gazdasá­gi és társadalmi életünket is szimbolizálhatja. — Az ország mai helyzeté­ben — mondotta Kádár Já­nos a minap a paksi atom­város építői körében — min­den erőfeszítést arra kell összpontosítanunk, hogy meg­őrizzük eredményeinket, hogy majd biztos alapokon gyür- kőzhessünk neki új, nagy ter­veink valóra váltásának. Ez napjaink reális prog­ramja. Mégis elképzelhető, hogy sokak számára a min­dennapi életben szimpatiku- sabb az olyan autóvezetői magatartás, amelyik nagyobb sebességgel kisebb felelősség­gel száguld. Még sok híve van a meny- nyiség mítoszának, mert azt hiszik: ez a haladás egyedü­li mércéje. Napjaink ered­ménytartó és erőgyűjtő prog­ramjáról pedig azt mondják: egyhelybentopogás. Termé­szetesen mindenki örülne an­nak, ha az intenzív gazdasági építés növekedési ütemét a negyedik sebességbe lehetne kapcsolni, és mondjuk öt év alatt érhetnénk el mindazt, amiért most tíz-húsz évig kell keményen és okosan dol­goznunk. Mai körülményeink között céljaink lassabban, kevésbé látványos erőgyűj­tés közepette érhetők el, de inkább ezt vállaljuk, hogy a biztonságos úton maradjunk, minthogy egy váratlan ka­rambol folytán az árokban kössünk ki. Szó sincs arról, hogy az eredmények őrzése, az erőgyűjtés mozdulatlan állapot vagy helyben futás lenne. Most is haladunk — megfelelő, biztonságos sebes­séggel. Sokat kell tenni az elkö­vetkező években azért is, hogy az eddig elért szinten tudjuk kielégíteni a lakosság reális igényeit a szociális el­látásban, az egészségügy, a kultúra és az oktatás terüle­tén, az áruellátásban, a la­kásépítésben, a környezetvé­delemben, a turisztikában, az életmódban ... A racioná­lis szinten tartás nem fogyást jelent, hanem meglévő érté­keink megőrzését: létrehozni, gazdagítani, teljesebbé tenni az életet különben hátra lépünk, visszakanyarodunk. Haladva, javainkat gazda­gítva akarunk élni és dolgoz­ni, hogy semmit se veszít­sünk, semmit se herdáljunk el abból, amit már gyűjtöt­tünk, megszereztünk. Beru­házunk és fejlesztünk, de mindezt a népgazdasági egyensúly megteremtésének ügyében, nem általános visz- szafogó gazdaságpolitikai gyakorlattal, hanem a terme­lés ütemének differenciált mérséklésével, az elérendő szocialista célok feladása nélkül. Nagy belső dinamiz­mussal : az emberi ész, a cse­lekvőképesség, a tehetség, a műveltség általános mozgó­sításával. Jól megválasztott sebesség­gel. S. I. KÉRDÉS: Hogyan értékeli ön, Leo­nyid Iljics, a nemzetközi helyzetet, különös tekintet­tel az amerikai kormányzat legutóbbi lépéseire? VÁLASZ: Pártunknak a békére, az enyhülésre, a leszerelésre irányuló vonala megvaló­sítása, az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán meghatározott békeprogram / valóra váltása során sok min- I dent sikerült elérni.-— Ha 1 nagy általánosságban fogal- ; mázzuk meg, a legfontosabb, ■ amit elértünk, az hogy sike­rült megszakítani a tragikus körforgást: világháború — rövid lélegzetű béke — újabb j világháború. Száztizenöt napos folyama­tos üzem után a Szolnoki Cu­korgyár befejezte az 1979/80- as kampányt. A szezonvégi gyorsmérleg — bár alapos elemzésre még nem volt mód — minden területen jelentős előrelépést mutat. A tavalyinál 20 nappal rö- videbb lett a szezon, ami a répa tárolási veszteségeinek jelentős csökkenését eredmé­nyezte. Az okök közül első­sorban a Kábái Cukorgyár 100 napos, első kampánya szerepel, amely 320 ezer ton­na répa feldolgozásától men­tesítette a környező cukor­gyárakat. Ezzel együtt mér­séklődött a répatermő terü­let, és tervszerűen átrendez­ték a cukortermelő körzete­ket is. Az idén PetőháZa, Ka- ba, Ercsi térségéből is került répa Szolnokra. így az egész iparágban azonos időtartamú lett a feldolgozás, ami a szál­lítási költségek ellenében is jelentős hasznot eredménye­zett. összességében a beér­kezett 566 ezer 643 tonna cu­korrépából 66 ezer 36 tonna cukrot nyertek az idén. Az előző szezon próbaüze­me után ebben a kampány­ban debütált a répalaborató­rium, és vele a cukortarta­lom szerinti répaátvétel. A 20 milliós beruházással ké­szült laboratórium Szolnokon vizsgázott először, és az itte­ni tapasztalatok alapján ter­jedt el az egész iparágban. A Venema nevű holland be­rendezés a répa cukortartal­mát határozza meg, objektív módszerekkel, és a termelők ez alapján különböző vétel­árat kapnak. Jó ez a gazdasá­goknak, hiszen a jobb répát jobban megfizetik. (A tisza- földvári Lenin Termelőszp- vetkezetben hektáronként 49 A hetvenes és a nyolcva­nas évek fordulóján azonban jelentősen bonyolultabbá vált a nemzetközi helyzet. S a né­peknek meg kell tudniuk az igazságot, azt, hogy ki felelős azért. Kertelés nélkül kimon­dom, ezért az imperialista erők, mindenekelőtt az Egye­sült Államok meghatározóit körei a felelősek: „azok, akik a feszültség enyhítéséi, aka­dálynak tekintik annak út­jában, hogy megvalósítsák agresszív elgondolásaikat, há­borús pszichózist keltsenek és beavatkozzanak más né­pek belügyeibe. Vegyünk például egy olyan fontos szerződést mint a SALT—II: a szerződés meg­valósítása nagy lépésnek nyitna utat a leszerelés te­rén. Mint ismeretes, a szer­ezer forintos árbevételt je­lentett a cukorrépa, míg a mezőtúri Dózsában ugyanez a szám alig haladta meg a húszezret). Jó a cukorgyár­nak is, hiszen a jobb répát kisebb fajlagos költségekkel tudják feldolgozni. Szépség­hiba, hogy a laboratórium objektív méréseit és a cukor­gyár belső ellenőrzését meg­kérdőjelezve a TESZÖV ál­landó ellenőrt küldött a ré­paátvételhez. Ez egyedül a Szolnoki Cukorgyárban van így, a többi gyárban megelé­gedtek a szúrópróbaszerű el­lenőrzéssel. Mindenesetre a répaátvétel körüli eddigi ke­vés panasz az idén teljesen megszűnt, és a termelők a ta­valyi 848 forintos répaárral szemben most 960 forintot kaptak átlagosan tonnán­ként. A gyárban pedig keve­sebb répa kell azonos cukor­mennyiséghez. A termelés körülményei is javultak: tovább csökkent az egy kilogramm cukor előál­lításához szükséges gőzmeny- nyiség. Sikerült tovább javí­tani a vízfelhasználást is, ami különösen a környezetvéde­lem szempontjából jelent so­kat, de a szennyvízbírságot is csökkenti. A szennyvíztá­rozó most megkezdett építé­se várhatóan teljesen meg­szünteti ezt a problémát, hi­szen a 90—120 napig tárolt víz szerves szennyezői ennyi idő alatt teljesen elbomla­nak, tiszta víz kerül majd a Tiszába. A leülepedett szeny- nyet talajjavításra, a kör­nyékbeli mocsarak feltölté­sére használhatják. A tározó 130 millió forintba kerül, amiből eddig 25 millió érté­kű munkát végeztek el. A cukor mennyisége mel­lett a minősége is fontos mu­ződés az egész világon támo­gatásra talált, beleértve az Egyesült Államok NATO-szö- vetségeseit is, támogatja azt a nemzetközi közvélemény széles köre is. De mit tett a szerződéssel James Carter kormányzata? Alighogy alá­írták a SALT—II szerződést, az Egyesült Államokban máris megkezdték annak le­járatását, a ratifikációs eljá­rást pedig a szerződés ellen­ségei — az Egyesült Államok kormányköreinek közremű­ködésével — arra használták fel, hogy a végtelenségig megnehezítsék a ratifikációt. Carter elnök azzal a dönté­sével, hogy meghatározatlan időre befagyasztják a SALT— II szerződés kongresszusi vi­táját, újabb vonással egészí­tette ki ezt a káros folya­matot. Az Egyesült Államok kény­szerítette rá NATO-szövetsé- geseire 1979 decemberében azt a határozatot, amelynek tató. Kevesen tudják, hogy a hófehér és a barnás színeze­tű cukor egyformán édes, minden cukor 99,99 százalék szaharózt tartalmaz. A cukrot színmintákhoz hasonlítva mi­nősítik és a munkaverseny eredményét is egyik szem­pontként ez határozza meg. A szabvány előírásainak nem megfelelő cukor nem kerül ki a gyárból. A fehérebb szín sokszor csak a szemcsenagy­ság következménye, gondol­junk csak a kubai finom­szemcsés cukorra, vagy a kristálycukorból őrölt porcu­korra. A karbantartás tavaly na­gyon jól sikerült. A kampány után szétszedett, felújított, illetve kicserélt berendezése­ket a próbaüzem során elle­nőrizték, majd az újraindítás után kezdődött a tulajdon­képpeni feldolgozás — eddig. A szeptemberi indítás során először hagyták el a próba- üzemelést, és azonnal a kam­pánnyal kezdtek. Sikerrel, mert komolyabb üzemzavar, amely a gyártás félbeszakí­tását követelte volna, nem fordult elő. A módszert a szolnoki gyár alkalmazta el­sőként a cukoriparban. Ezzel nemcsak az egyszeri indítás 600 ezer forintos költségét ta­karították meg: az azonnali munkába lépés a szolnoki dolgozók nagy erkölcsi sike­re is. A 115 napos szakadatlan munka után most a karban­tartás, a felkészülés hónap­jai következnek. Az üzem felújítása 90 millió forintot emészt fel, ebből 30 millióba kerül az új beruházás, amely a sűrűlétárolás megoldásával a kapacitásbővítést teszi le­hetővé. Az irodákban sem tétlenkednek: az 1980/81-es most elkészült terv tulajdon­képpen csak 1980-ra szól. Hosszú idő óta először ígéri ugyanis munkásainak a cu­korgyári vezetés, hogy a ka­rácsonyt mindenki családjá­val töltheti majd; a kam­pány addig véget ér. K. I. (Folytatás a 2. oldalon.) Véget ért a cukorgyári kampány > Húsz nappal hamarabb > Az ellenőrzés ellenőre t ­> Próbaüzem nélkül n TARTALOMBÓL: Az egyre drágább víz 0 magánpraxis élettana A harmadik generáció A csillagda kálváriája ÖT ÉV ALATT 322 milliárd forint társadalombiztosítási ellátásra A fejlődést jelző grafiko­nok közül az ötéves tervidő­szak eddigi négy esztendejé­ben a társadalombiztosítási juttatásoké növekedett a leglendületesebben: 1979-ben körülbelül 60 százalékkal volt magasabb, mint 1975-ben, vagyis a társadalombiztosí­tási juttatások növekedési üteme jóval gyorsabb volt, mint akár a termelésé, akár a nemzeti jövedelemé. Nyug­díjra, táppénzre, családi pót­lékra, gyermekgondozási, ter­hességi-gyermekágyi segélyre és egyéb társadalombiztosí­tási célokra 1975-ben 45,3 milliárd, tavaly 72,5 milliárd forintot költöttek, az idei terv pediig 77,5 miliiárddal számol. így öt év alatt csak­nem 322 milliárd forintot fordítanak társadalombiztosí­tási szolgáltatásokra. A lakosságnak csaknem 20 százaléka kaip nyugdíjat, mintegy 280 ezren veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt, kereken kétmillió gyermek után fizetnek csalá­di pótlékot. Az ötödik ötéves tervidő­szak kezdete óta a kormány­zat újabb intézkedéseket tett a társadalombiztosítási ellá­tás fejlesztésére, a nyugdí­jasok helyzetének javítására. A nyugdíjak évenkénti eme­lésének legkisebb összegét 1976. január 1-én 30-ról 50, 1978. január 1-én 70 forint­ra emelték. A különböző fo­gyasztói áremelkedések el­lensúlyozására 1976.' június 1-én a nyugdíjakat és a családi pótlékot 60, 1979. jú­lius 1-től 180 forinttal növel­ték. 1977. január 1-től a me­zőgazdasági szakszövetkezeti tagokra is kiterjesztették a gyermekgondozási segélyt, 1978. január 1-én lépett élet­be az az intézkedés, hogy a továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlékkal együtt a nyugdíj összege az eredeti kereset 100 százalékát is el­érheti, s a' nyugdíjkorha­tárt betöltő dolgozó — ha továbbra is munkaviszony­ban marad — a ledolgozott évek számától függően 3—12 nap pótszabadságot kap. 1978. szeptember 1-e óta a fog­lalkozási betegség miatt megrokkant egyes dolgozók kivételes kártalanítást kap­nak, 1979. január 1-től pe­dig felemelték az alacsony összegű nyugdíjakat, ami 1,3 millió idős embert érin­tett. Az új nyugdíjasok hosszabb szolgálati ideje és a magasabb bérátlag nyo­mán az átlagnyugdíj igen di­namikusan emelkedik. Az új, sajátjogú nyugdíjak átlag­összege például 1978-ban az előző évi 2388 forintról 2471, 1979-ben pedig már 2500 fo­rint fölé emelkedett. A társadalombiztosítás egyéb területein is dinami­kusan növekszik' a juttatá­sok összege, amely egy-egy dolgozóra számítva már túl­haladta az évi 12 000 forin­tot, ez egyben azt is jelenti, hogy évente egy-egy dolgozó átlagosan 3,2 havi kereseté­nek megfelelő társadalom­biztosítási juttatásban része­sül. szemben az 1971. évi 2,2 havi bérnek megfelélő ösz- szeggel.

Next

/
Thumbnails
Contents