Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-09 / 6. szám
1980. január 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Képernyő ___________előtt N em kétséges, az új esztendő igazi csemegéje egy új sorozat, amely hét részben a repülés történetét van hivatva elénk tárni. Akárcsak a sikeres Autók és embereket, ezt is a franciák készítették, s benne ugyanazon erények: áttekinthető szerkezet, gazdag illusztráció, és az előadásmódban elegáns könnyedség. Ha van valami, amit a mi televíziónknak is érdemes volna eltanulni belőle, akkor éppen ez a világossággal párosuló könnyedség, amikor úgy juthatunk komoly és súlyos ismeretek birtokába, hogy a film nemcsak az agyunkat járatja és fárasztja, mint van rá eset nem egyszer ismeretterjesztő filmjeinkben, hanem kellemesen szórakoztat is. Repülni Daniel Castelle, aki írta és rendezte is a filmet, úgy nyújtja át a repülni ősidők óta vágyó ember meg-meg- újuló, majd sikerrel záruló birkózásainak, a megoldáshoz vezető út különböző állomásainak történetét, mint valami mesét. S ami igazán emberivé avatja ezt az alapjában műszaki tárgyú filmet : bármilyen kísérletről is légyen szó, benne mindig az embert, a nyugtalan keresőt, az újra áhítozó, kíváncsi lényt villantja fel. Az embert, akinek a szárnyas (gépmadár megteremtésében ősi vágya teljesül, aki már a görög időkben mítoszt teremt magának az űrbe jutásról, s aki évszázadokon át kísérletezik — az első részben Leonardo próbálkozásaival is találkozhattunk —, hogy az elérhetetlennek tűnő magasságokat meghódíthassa. Ma már a repülés igazán mindennapi dolog: a légen villámsebesen átsuhanó szuperszonikus láttán már nem is gondolunk azokra az erőfeszítésekre, amelyek e szédítő eredményeket lehetővé tették. A repülés történetét bemutató film ilyen értelemben tisztelgés a hős elődöknek is, ugyanakkor a ritkaság számba menő dokumentumok bemutatásával gondolatban mi nézők is végigjárhatjuk egy technikai fejlődés kevésbé vagy teljesen ismeretlen útjait, s benne átélhetjük az emberi k'- teljesedés vágyát. Az első rész láttán bízvást állíthatom: A repülés története sláger lesz a képernyőn. Megoldását tekintve újdonságnak számíthat az új év első napján sugárzott Eötvös-víg játék is; ugyanis nem volt még példa rá, hogy egy immár klasszikus alkotó művébe egy mai szerző úgy szóljon bele, mint ahogyan Gyárfás Miklós tette az Éljen az egyenlőség televíziós bemutatójában. A vállalkozás érdekes, még ha némiképp vitatható eredménnyel járt is. Az ember ugyanis nehezen tudta eldönteni, hogy a televízió Eötvös szatirikus vígjátékát akarta-e igazán a nézőkkel megismertetni. vagy pedig csak afféle drámai apropót keresett, hogy demokráciánk tárgyában Gyárfás Miklós legszemélyesebb mondandóját adhassa körze a képernyőn. Igaz, nem tett ő mást, mint afféle széljegyzetekben megfogalmazta és kimondta azt, amire a tévéjáték nézése közben nekünk kellett volna gondolnunk, hogy tudniillik nemcsak a múlt században, hanem ma is léteznek olyan honpolgárok, akik másképpen vallanak szavakban, mint ahogy azután cselekednek a valóságban; akiknek csupán szólam a demokrácia, s nem pedig vezérelv a cselekvéshez. Gyárfás úgy „beleélte” magát szerepébe, (Antal Imre „személyesítette meg”) hogy igazán élvezetes gon-, dolattársítási játékot produkált az Eötvös-komédia bemutatójával. Még akkor is, ha a gondolati párhuzamok nem mindig találtak telibe, ha olykor kissé erőszakoltan húzta is rá gondolatait — fogadott prókátorként — „védencének” mondandójára. A vénasszonyok nyara Az új esztendő első műsorhetébe — örvendetes — mai magyar szerző drámájának televíziós premierje is jutott, nem látszott tehát egyáltalán meg a televízió műsorán, hogy végé-hossza nincs ünnepek után vagyunk: nem „ürült ki” a képernyő. Péntek este láthattuk A vénasszonyok nyarát, amelyben Maróti Lajos három életre összezárt nő lelkivilágának pontos, mesteri rajzát adja, s amelyet Léner Péter hasonlóan pontos, gondos és avatott rendezéssel vitt a képernyőre. jól teremtette meg a dráma szorongató hatását — három nő szenvedi a tehetetlenség érzésével az egy, fedél alatt élés lélekölő sablonjait, megszokásait — és jól adta vissza a történet groteszkségét. Szép, tiszta munka, és ritkán tapasztalható színészi remeklések. Mindenekelőtt a nagymama szerepében Bulla Elmát csodálhattuk meg. aki lenyűgözően állította elénk azt a jó szándékú nagymamát, aki szeretetével öntudatlanul mérgezi meg e családi „közösség” levegőjét. De méltó partnerei Temessy Hédi és Gyöngyössi Katalin is. s ebben a rendezői gondosság is tetten érhető. Léner Péternek legfeljebb néhány teait- rális gesztust róhatunk fel negatívumként, például. a befejezés szépelgő képeit. Röviden Hogy egy színházi előadás közvetítése is lehet jó avagy rossz, azt tapasztalhattuk a Legenda a lóról csütörtök esti sugárzásakor. Nem éppen kellemes tanulság, de érezhettük, mennyire zavaró, ha adott pillanatban a kamera nem odafigyel, ahol a legfontosabb történik, ha a technika a maga nemében nem tökéletes, milyen bosz- szantó volt a szeszélyesen ingadozó hangerősség, hol hallottuk, hol nem a színészeket, de túl ezeken a konkrét kifogásokon, illetve gyengeségeken, azt is beigazolva láthattuk, hogy az a fajta tarka színpadi világ, a teljes színpadot mozgósító játék, amilyen a Legenda is, sajnos elveszti varázsát a szűkös képernyőn. A Legenda a lóról úgy hasonlított a képernyőn pompás, élettől duzzadó színpadi eredeti valójához, mint egy színes festmény fekete-fehéren rosszul sikerült reprodukciójához. V. M. Nemzetközi fotókiállítás Ötvenezer látogató tekintette meg eddig a Nemzetközi Újságíró Szövetség, a Kubai Újságíró Szövetség, valamint az Interpress szervezésében Havannában megrendezett nemzetközi fotó- kiállítást. A méreteiben és művészi színvonalában minden eddigi hasonló fotótárlatot felülmúló rendezvényt a kubai forradalom huszonegyedik évfordulója, a december 31-ével véget ért nemzetközi gyermekév, valamint a Kubai Újságíró Szövetség közelgő negyedik kongresszusa tiszteletére szervezték. Bécsi Üvegcipö Ismét Molnár-darabot játszanak Bécsben: a Volks- theater az Üvegcipőt tűzte műsorára Rudolf Jusits rendezésében, aki nemrég egy másik Molnár-művet, a Liliomot vitte sikerre. A bécsi Presse kritikusa némi fa- nyalgással fogadja az előadást, melodrámának találja. Felemlíti a Budapesten 1924-ben először bemutatott Molnár-mű magánéleti hátterét: az író, negyvenes éveiben járva beleszeretett az akkor tizenhat éves Darvas Lilibe és „ijedtében” feleségül vette régi barátnőjét — ettől azonban igen gyorsan elvált, és 1925-ben már szabad emberként érkezett Darvas Lilivel Bécsbe, majd össze is házasodtak. Sástó: kirándulóközpont Országos jelentőségű kirándulóközponttá fejlesztik a Mátra déli oldalán Sástó környékét. A kirándulóközpont beépítésére, megtervezésére országos pályázatot hirdettek. A pályázati kiírás már átvehető a Magyar Építőművészek Szövetségénél, s a kész terveket legkésőbb április 14-ig kell elküldeni postán a Gyöngyösi Városi Tanács műszaki osztályának. A legjobb munkákat díjazzák és megvásárolják. Közművelődési ügyintézők továbbképzése Csütörtökön folytatódik az üzemi közművelődési ügyintézők továbbképzése a jászberényi Lehel Klubban. A harmadik foglalkozás témája: feladatok az általános, a közép- és felsőfokú felnőttoktatás, a szakoktatás és a szakmai továbbképzés területén. EREDMÉNYES ÉVET ZÁRTÁK Az SZMT közművelődési intézményei A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége a közelmúltban a Ságvári Endre Szakszervezeti Művelődési Központ és az SZMT Központi Könyvtárának munkájáról tárgyalt. Megállapította, hogy az intézmények az elmúlt évben eredményesen hajtották végre közművelődési feladataikat. A munkásmüvelödés otthona Az alig több mint egyéves múltra visszatekintő szak- szervezeti művelődési központ beváltotta a hozzája fűzött reményeket, folyamatos, tervszerű munkájával jelentősen hozzájárult a munkás- művelődés fejlődéséhez. Hatékonyan segítette a munkahelyeken folyó kulturális, tö- megpolitdkai és világnézeti nevelést. Területi munkájának meghatározója az „Alkotó emberért” pályázathoz csatlakozó negyvenegy üzem támogatása, valamint a nagyvállalatok közművelődési munkájának segítése volt. Különös gondot fordított a vállalati művelődési bizottságok továbbképzésére, a szocialista brigádök, valamint a szakmunkástanulók körében végzett közművelődési munkára. Jó együttműködést alakított ki mind a szakszervezeti, mind a tanácsi köz- művelődési intézményekkel, társadalmi és törr.egszerveze- tékkel, ami ugyancsak hatékonyan járult hozzá a munkahelyi művelődés feladatainak megoldásához, a művelődési központ nevelési feladatainak végrehajtásához. Érdemes megemlíteni néhány sikeres akciót, közművelődési rendezvénysorozatot is. Kiemelkedő volt például az „Ilyennek látom szüleim munkahelyét” című megyei ’ gyermekraj zpályázat illetve -kiállítás, amelyet az elkövetkezőkben több munkahelyen is bemutatnak. Nagy érdeklődés kísérte a munkás- fiatalok országos vers- és prózamondó versenyét, az „Élni tudtunk a szabadsággal” című vetélkedősorozatot. A művelődési központ javaslatára több üzemben rendeztek honvédelmi heteket. Említettük már, hogy az intézmény fontos feladatának tekinti a vállalati művelődési bizottságok munkájának támogatását és a szocialista brigádok kulturális tevékenységének kibontakoztatását. Ez utóbbi érdekében szervezte meg például a szolnoki üzemek szocialista brigádvezetőinek fórumát, amelyet nagy érdeklődés kísért. A művelődési bizottságok körében végzett munka egyik leghatékonyabb formájának pedig a közművelődési szabadegyetem előadásai, a megye városaiban és nagyközségeiben rendezett előadások, vitasorozatok bizonyultak. Nem feledkezhetünk meg azonban az intézmény módszertani kiadványairól sem, amelyek nagy segítségét nyújtottak az üzemek, vállalatok, de a társintézmények közművelődési munkájához is. A művelődési központ jelentős eredményeket ért el az esztétikai, művészeti nevelés terén. A 605-ös Ipari Szakmunkásképző Intézettel közösen elindította például a „Szakmunkástanulók színháza és hangversenye” sorozatot. Színvonalas kiállítást rendezett a munkásszállókon élő emberek szabad időben készült munkáiból. A Képcsarnok Vállalat Aba-Novák Termének közreműködésével kiállításokat vándorokat a megye üzemeiben, vállalatainál. Az eredmények mellett természetesen jó néhány feladat vár még megvalósításra. Ilyen például a nagyüzemek mellett a kisebb vállalatok közművelődési munkájának eddiginél hatékonyabb támogatása, a területi munka helyes arányainak kialakítása, tervszerűbbé, tudatosabbá tétele. Rendszeresebbé kell tenni a munkásszállókon rendezett kulturális, szabadidő- programokat, valamint tovább kell szélesíteni a művelődési központ munkáját segítő társadalmi aktivisták körét. Az intézmény idei munkáját már ezek figyelembe vételével végzi. Könyvtárak az üzemekben Alapjában véve eredményes munkáról. adhatott számot az SZMT Központi Könyvtára és könyvtári hálózata is, annak ellenére, hogy az állományellenőrzés elhúzódása, valamint a központi könyvtár felújítása némiképp hátráltatta a feladatok teljesítését az elmúlt évben. A lemaradást azonban ellensúlyozza, hogy az idén már lényegesen jobb körülmények között végezhetik munkájukat a központi könyvtár dolgozói. A SZOT 300 ezer forintos felújítási támogatása révén a raktárak alapterülete 50 négyzetméterrel növekszik, ezáltal mintegy 18 ezerrel több könyv elhelyezése válik lehetővé. A kölcsönzőben s az egyik raktárban új fémállvány-rend- szer enyhíti a raktározási gondokat. A központi könyvtár felújítása mellett jelentős még, hogy Martfűn gyermek-, illetve zenei részleggel bővült a szakszervezeti könyvtár, s a letéti könyvtárak egy részében nagyobb könywálaszték áll az olvasók rendelkezésére. A központi könyvtár hat új letéti könyvtárat is létesített. Kis mértékben bár, de nőttek a könyvbeszerzésre’ fordítható összegek is, ezzel egyidőben a hálózat könyvállományának tartalmi gazdagodása is megfigyelhető. Tovább emelkedett az olvasási igény és színvonal, az eddiginél többen kölcsönöznek művészileg és tartalmilag egyaránt értékes könyveket, örvendetes, hogy növekedett a fiatalok olvasási kedve, ebben jelentős szerepe van az üzemi KlSZ-szervezeték kulturális nevelőmunkájának is. Előtérben a politikai, műszaki könyvek Az üzemi könyvtárosok nagy kedvvel és lelkesedéssel foglalkoztak gyermekolvasóikkal. Nem mondható azonban ez el minden esetben a felnőtt olvasók, különösen a műszaki értelmiség körében végzett munkára, s műszaki könyvek propagálására. Mint ahogy esetenként nem kielégítő a politikai könyvek helyi propagandája sem, annak ellenére, hogy tovább gyarapodtak a korszerű politikai műveltséget szolgáló könyvek. A központi könyvtár is csak részben — kiállítások rendezésével, a kölcsönzési munka színvonalának javításával, a politikai könyvnapok megrendezésének segítésével — valósította meg a politikai irodalom népszerűsítésében vállalt feladatait. A hálózat könyvtárai azonban, főleg az önálló könyvtárak, jelentős eredményeket értek el az általános műveltség gyarapításában. Az érdeklődés felkeltésére jó alkalmat adtak az elmúlt év irodalmi évfordulói, a könyvhetek. A szakmai műveltség növelésében főleg azok, az üzemi könyvtárak értek el eredményeket, amelyek megfelelő kapcsolatot építettek ki a műszaki könyvek népszerűsítésében érdekelt szervekkel, intézményekkel; tanácsi könyvtárakkal, könyvterjesztőkkel. A központi könyvtár bekapcsolódott a szakszervezet nevelési feladatainak végrehajtásába is. A már említett gondok miatt — az állományellenőrzés elhúzódása, felújítás — azonban csak részben tudta teljesíteni vállalt kötelezettségeit. A hiányosságok ellenére is elmondható, hogy az SZMT Központi Könyvtárának dolgozói az elmúlt évben óriási erőfeszítéseket tettek munkatervi feladataik végrehajtása érdekében. Célkitűzéseiknek nagyobb hányada megvalósult. T. E. Árpád-kori falu a Mecsek alatt “V" Ott, ahol a 6-os műét a Völgységből érkezve Me- cseknádasdot megkerüli, majd éles kanyarral nekivág a Mecseknek: e kanyar szögét vaskos kis templomtorony zárja le. Sokan elhaladnak mellette; akik megállnak — nem bánják meg. Árpád-kori falu a szépen helyreállított kis templom a temetővel történelmünk tanúi közé tartozik. 1235-ből már Írásos emléke van ennek az Árpád-kori településnek és templomának, amely akkor Szent László király nevét viselte. Érdemes kívül-belül megtekinteni, mivel a régi, lényegében 'román stílusú falusi templomépítészetet • hiven tükrözi. Német nemzetiségi tájház, amelyet egy vendégfogadóban hoztak létre. A tájház bemutatja a régi paraszti, pontosabban a parasztpolgári házat, konyhát és szobát, bútoraival és edényeivel, s néhány mesterséget. A szépen helyreállított tájház a falunak a műúttól távolabbi végén, fönt a domboldalon található: a helybeliek készségesen útbaigazítják a vendéget, az Oreg-patak hídján át s föl a hegynek vezető közön
