Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-29 / 23. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. január 29; Ahol a tanácsi dolgozó „terem” A gyakornoki rendszer előnyei Kiállítás — tanulságokkal Az idegenforgalom árnyoldalai Csempészett kvarcórák jninden mennyiségben A karcagi középiskola 4. b osztálya angol—kémia tagozatos, és a 25 diák túlnyomó többsége az egyetemek, főiskolák felé kacsingat. Jól eligazodnak a világ eseményeiben, a tudományok, művészetek, politika kérdéseiben, érdekli őket minden. Kíváncsi voltam, hogy mit és mennyit tudnak az emberek ügyesbajos dolgait intéző tanácsok munkájáról, hiszen elképzelhető, hogy közülük valaki a következő évtizedekben hasonló területen tevékenykedik. íme a válaszok: Az iskolában keveset — Kávéznak ... Mindig körmölnek ... Csinálják az aktákat... A nagyanyám falun él, 70 éves és motoradót küldtek ki neki... Ha a kutya megdöglik, ahhoz két tanú kell... Csúnya, nehezen érthető a hivatali nyelv. Akadt néhány ellenvélemény is, de összességében kiderült: a tanácsi dolgozók munkáját alig ismerik, és kevés tapasztalatuk zöme a negatív példák felsorolásában, az ügyintézés fonák oldalainak felvillantásában merült ki. Tévedés ne essék, ez nemcsak karcagi példa, mert Tiszafüreden, Kunhegyesen, Szolnokon is nagyjából hasonlóak voltak a válaszok. Ügy tűnt, kissé megmosolyogják az „iratgyártókat”, és különösen a fiúk, hallani sem akarnak „efféle” pályákról. Tiszafüredről senki, Karcagról mindössze Tiba Anna jelentkezett — igaz, második helyen megjelölve — az Államigazgatási Főiskolára. A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban két jelölt akadt. Csömör Csaba így érvelt: — Keveset tudok a leendő munkahelyemről, viszont édesapám dolgozott a tanácsnál, és mesélt is róla. A srácok húznak, hogy aktakukac leszek, de én mégis ide adom be a továbbtanulási kérelmem. Szövetkezeti áruház épül Komlón Szövetkezeti alapon hozzák létre Komló első bevásárló közipontját. A helyi áfész nyolcvanmillió forintos költséggel építteti meg a mecseki bányászváros legnagyobb áruházát. A terv szerint az idei bányásznapja nyitja meg kapuit a vásárlók előtt az új kereskedelmi egység, amely a Mecsek legmagasabb csúcsáról a „Zengő” nevet kapta. Balázs Éva érve meggyőzőbb. — Tavalyelőtt egy hónapot dolgoztam a megyei tanácsnál. Régi iratokat rendezgettünk, hagyatékokat néztünk át. Akták kerültek elő olyan családokról, amelyekben csak egyetlen ember maradt életben mire a háború véget ért. A halottak helyett éltek, vádoltak a lapok, és én ott, akkor értettem meg, hogy ezek nemcsak papírok, hanem emberi sörsok, ügyek, tragédiák emlékei. Mindezek elintézése szívet, emberséget kíván — ezért szeretnék tanácsi dolgozó lenni. Az út: az Államigazgatási Főiskola. Igaz, az alig két éve megnyílt intézmény körül még sok a bizonytalanság, hiszen sem a szülők, sem a nevelők, sem a diákok nem ismerik eléggé. (Noha megyénk diákjai már részt vettek tavaly is az iskola úgynevezett nyílt napjain.) Létrehozásával ugyanis automatikusan megszűnt a Tanácsakadémia, és átadta helyét a magasabb alaposabb felkészültségű tanácsi ügyintézőket képző főiskolának. Képzés magasabb színien Bizonytalanság ide, meg oda, azért volt aki felfedezte” az intézményt, hiszen tavaly is tíz Szolnok megyei érettségizett került be hallgatói közé. Igaz, az iskolapadból történő jelentkezés csak a felvétel egyik módja. A másik út a nappali tagozat az úgynevezett gyakornoki rendszer. Gyakornokoknak — korlátozott számban — olyan jó és jeles eredménnyel érettségizett fiatalok jelentkezhetnek, akik tanácsi állományban kívánnak dolgozni, és szükség van rájuk, őket elhelyezik a tanácsokhoz, ahol „szalagrendszerben” megismerkednek a szervezés, pénzügy, iktatás stb. alapelemeivel, és mindezeken túl Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek szállítási vezetői továbbképző értekezletet tartanak ma 9 órától Szolnokon a ME- SZÖV-székházban. Az idén január 1-től érvényes áru- fuvarozások áralkalmazásáról dr. Petőfi László ésZisa- dányi Éva, a KPM pénzügyi főosztályának főelőadói táhetente felvételi előkészítőre járnak a megyeszékhelyre. Valamennyien szerződéses viszonyban állnak a megyei tanáccsal, és egy év múlva sikeres felvételi esetén 3 évig ösztöndíjat kapnak. Viszonzásként — végzés után — ugyanannyi ideig a megyében dolgoznak. A fegyvemeki Tatár Ibolya is hasonló „cipőben jár”. — Tavaly érettségiztem Kisújszálláson ügyvitel tagozaton, és jelenleg a karcagi városi tanács gyakornoka vagyok. Nem csodálkozom, hogy a diákok nem ismerik a hivatali munkát, hiszen én is másképp láttam mindent az iskolapadból. Mert lehet, hogy egy gépelt, kézzel írott papír a kívülállónak „csak” akta, az ügyfélnek viszont elintézendő, fontos kérelem. Ezért az itt dolgozóknál elengedhetetlen a kedvesség, közvetlenség, szakértelem. Ügy tűnik, a kétféle jelentkezési mód közül a gyakornoki a jobb, hiszen a felvételiző itt már bizonyos ismeretekkel rendelkezik a választott pályáról. Akták és emberek Akár középiskolából, akár gyakornokként, akár máshonnan jelentkezik felvételizni valaki az Államigazgatási Főiskolára, két dologgal számolnia kell. Először: bekerülni nem könnyű, hiszen öt-hatszoros a túljelentkezés. Másodszor: a lakosság ügyeinek intézése jóval több és egészen más, mint egyszerű papírmunka. Ehhez a megfelelő iskolai végzettségen kívül türelem, kedvesség, tapintat, megértés is szükségeltetik. Jövőre végeznek a főiskola legelső évfolyamának hallgatói, akiket számtalan községi, nagyközségi tanács vár. Elvégre, rájuk hárul az emberek tanácsokat érintő kérelmének, mindennapi gondjainak, az eddigiektől gyorsabb, pontosabb, egyszerűbb, színvonalasabb elintézése. D. Szabó Miklós jékoztatják a szakembereket. Csábi József, a megyei tanács szállítási főmunkatársa aktuális szállítási, fuvarozási feladatokról beszél. Az ipari szövetkezeteknél dolgozó szállítási vezetők február 4-én, a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek munkatársad pedig február 5-én vesznek részit a továbbképzésen. Öntözővíz — gazdaságosabban Ez évben új vízdíjrendelet lépett életbe; módosították az évtizedekig változatlan térítési díjat; a mező- gazdasági nagyüzemeknek az eddiginél magasabb árat kell fizetniük a felhasznált öntözővízért. A változásokról és az ezekből származó tennivalókról Fodor Sándor, a MÉM öntözési szolgálatának a vezetője a következőket mondotta az MTI munkatársának: — Az új vízdíjrendelet gyakorlatilag annyit jelent, hogy növekedett az öntözővíz értéke, a felhasználó üzemek alapvető érdeke, hogy a 450 ezer hektár öntözhető területen gazdaságosan, ésszerűen kamatoztassák a mesterséges csapadékpótlás lehetőségét. Ehhez a munkához sokoldalú, hathatós támogatást nyújt a MÉM öntözési szolgálata. Gyűjtik a rizsét Javában folyik a téli rő- zsegyűjtés az Alsó-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatósághoz tartozó kétezer-négyszáz hektárnyi hullámtéri erdőségekben. Motoros fűrészekkel vágják le az öreg fűzfák koronáját, metszőoUó- vai nyesegetik a gallyakat. A -munkát ötletes újítással könnyítették meg. Olyan állványt készítettek, amelyen biztonságosan dolgozhatnak a fűrészek kezelői és sokkal gyorsabban haladnak a munkával. A kitermelt rozsét a gát- örházakhoz szállítják és kazlakba rakják. Folyamszabályozási vagy árvédelmi célra három évig használhatók fel, utána az elöregedett gallyakat tüzelőanyagként kiadják a dolgozóknak. Megoldódik a társközségek vízellátása Tegnap tárgyalta a tisza- szentimrei Községi Közös Tanács idei fejlesztési és költségvetési tervét. A községi tanácsnak 1980-ban 7 millió 584 ezer forint áll í-endelkezésére, amelynek 71 százaléka felsőbb tanácsi hozzájárulás. A fejlesztési alap 1 millió 400 ezer forint és az idei társadalmi munkavállalások értéke is meghaladja a 2 millió forintot. Jó hír a társközségek lakóinak, az idén elkezdődik a tpmajmonostori és új- szerifgyörgyi vízműhálózat és telep építése. Zömmel társadalmi munkában tovább folytatódik a tisza- szentimrei főtér rendezése és a „székközségben” júniusban elkezdik a fogorvosi, egészségügyi koplexum építkezési munkálatait is. Érdekes és tanulságos kiállítást láthatnak a fővárosba látogatók a Belügyminisztérium Népköztársaság útja 55. szám alatti kiállítóteremben. „Az idegenforgalom árnyoldalai” című kiállítás célja mindenekelőtt a megnövekedett turizmus lehetőségeivel visz- szaélő bűnözők közelmúltban elkövetett bűncselekményeinek bemutatása, a turizmussal kapcsolatos bűnözés megelőzése. Két kiállítóteremben, 88 tablón ismertetik a vám és devizaszabályokat, a Büntetőtörvénykönyv ide vonatkozó paragrafusait, a törvény megsértőivel szemben alkalmazott büntetési eljárásokat. Tizenegy tabló a külföldre kiutazó magyar állampolgárok jogait és kötelességeit tartalmazza. Megtörtént esetek alapján figyelmeztet: senki ne vállalja a postás szerepét, ne hozzon-vigyen levelet, csomagot, ha nem ismeri pontosan, mit tartalmaz a küldemény. A kiállítás egyik üveg- szekrényében elkobzott kvarcórák tömege, a másikban műszaki cikkek, számítógépek, elektronikai műszerek. Ezeket a vám megkerülésével akarták az országba csempészni. Ugyanígy a külföldről származó ékszereket, aranytárgyakat, melyekből milliós hasznot reméltek a csempészek. Megismerhetjük a csempészet más módszereit is: 1979. márciusában a Báthory-exp- ressz egyik kocsijának tetőterében 38 ezer zlotyt rejtettek el, február 21-én az Orient-expresszen az ülés alatt nagyösszegű forintot találtak. Egy Bécsben dolgozó jugoszláv vendégmunkás 900 ezer forintot akart Zasztavája benzintankjában Magyarországra csempészni. Néhány külföldi állampolgár hazánkon keresztül hamis útlevéllel kísérelt meg szökést. Akadt olyan is, aki az embercsempészetet vélte kifizetődő üzletnek — de ráfizetett. S hogy ezek a kísérletek meghiúsultak, ez a vám- és határőrség jó munkájának köszönhető. Tavaly 10 millió személy- és tehergépkocsi kelt át határainkon, a forgalom ellenőrző pontokon pedig összesen 47 millió 536 ezer útlevelet kezeltek a határőrök. 1978-ban 5 millió 431 ezer magyar állampolgár utazott külföldre és ez a szám nem csökkent a múlt évben sem. A kiállítás látogatói számára naponta kétszer levetítik „Az idegenforgalom vámszedői” című filmet, szerdán és pénteken délután 3—6 óra között vámügyi kérdésekre adnak választ, útlevél ügyekben kedden és csütörtökön ugyancsak az említett órákban lehet a vám- és útlevélhatóság tisztjéhez fordulni, személyes ügyekben. A közönség tájékoztatását segíti továbbá, hogy a helyszínen házi jogtanácsadó kiadványt és vámárutájékoztatót is kaphatnak a látogatók. A kiállítás március 20-ig tekinthető meg Budapesten, ezután a bűnügyi tárlat anyagából készített válogatást az ország minden megyeszékhelyén bemutatják. B. I. SZOLNOKON Szállítási értekezlet A Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetében a FITOTRON-ban - a genetikai és nemesitési kísérletekre szolgáló összkomfortos növényházban — beérett a búza és az árpa A horgász öröme M ég srác koromban kezdődött .— mondja Tömpe Imre bácsi. — Újpesten laktam 1949-ig, néhány perc járásra ott volt a Duna. Mégis aktív horgász csak itt, Szolnokon lettem. Több mint huszonhárom éve! A feleségemtől ajándékba kaptam egy felszerelést, Nevetséges, ha visz. szagondolok: nem tudtam mit kezdeni vele! Még zajlott a jég. de kimentem a Tisza-partra. Gyakoroltam a dobásokat, a sógor felügyelete mellett... Mindig attól féltem, hogy a horog beleakad a fülembe ... Hunyorogtam minden dobáskor, mint rossz gyerek a pofon előtt, de belejöttem. Nem szeretem a halat, a feleségem szintén nem szereti. De azt a nagyszerű érzést, ami a kapás pillanatától a szákolásig tart — csak a sporthorgász ismeri. El sem tudja képzelni, milyen sürgés előz meg egy-egy egésznapos horgászást! A lótetű-. a gilisztaszedés után tele van hólyaggal a tenyerem, anynyit kell ásni. De megéri! Még akkor is, ha hal nélkül térek haza. Nem a legnagyobb halat akarom megfogni. Életem eddigi legnagyobb hala öt kiló nyolcvan dekás csuka volt. Kipreparáltam — szép pofája van. A vizek partján szinte észrevétlenül fedezem fel a természet szépségeit, a vízivilág titkait. Minden horgásznap hagy valamilyen emléket bennem. Ismerem a víz mélységét, szinte méterről méterre. Tudom, hol akad be a horog! Tudom, a megakasztott halat merre kényszerítsem, hogy ne bújjon a tuskó alá, a nádgyökér közé. Sok esemény történt velem a vízen és a vízparton, a bőrig ázástól a vízbe esésig. A horgásztársak segítőkészek, de roppant titoktartók. Ha látná. micsoda sumákolás megy egy- egy versenyen! A szatyrokból lopva szedik elő a saját készítésű „pontycsemegéket”, Pedig volt már olyan verseny, hogy hatvan versenyző közül egyetlen halat nem fogott senki! Volt egy régi ismerősöm, egy aranyos kis öregember. Kovács bácsinak hívták. Húsz év alatt sokszor kérdeztem: — Fogott-e, Kovács bácsi? Mindig azt mondta: — A, dehogy! Semmit! De azért mindig horgászott. Egy alkalommal egymás mellett horgásztunk. Én egy barátommal voltam. Az öreg kirántott a vízből egy másfél kilós pontyot! — Láttad? — kérdezte a barátom. — Láttam — mondtam. Nemsokára a kisöreg öszszepakolt. Ott ment el mellettünk, rákérdeztem: — Van-e hal? — A, még mozdítás se! — Ejnye — szól oda a barátom —. láttuk, hogy fogott egyet! — Na az az egy — so- molygott a kisöreg a kalapja alól. A közeljövőben ünnepeljük az egyesület megalakulásának harmincadik évfordulóját. A napokban vettük meg az ajándékokat. Tizennyolc alapító tagunknak szerzünk velük egy kis meglepetést. Közel háromezer tagja van az egyesületünknek. Van munkám bőven. Probléma is — ajaj! De nem akarok ünneprontó lenni. Úgy érzem, egy nagy család vagyunk. Ami összetart, összeköt minket: a víz. a természet sze- retete, a barátság, és nem utolsó sorban a halfogás izgalma. öröme! Iluh István
