Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-29 / 23. szám
1980. január 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az újszászi községi könyvtárban mintegy 23 500 kötet és 55 féle folyóirat közül válogathat a 2100 beiratkozott olvasó Megfontolt forintok MŰVELŐDÉS ÉS GAZDÁLKODÁS Az idei év szigorúbb gazdasági intézkedései bizonyos mértékben a művelődési intézményeket is,érintették. Nem feltétlenül úgy, hogy ezentúl kevesebb pénzből kell gazdálkodniuk, a hangsúly inkább az állami támogatás reálisan megtervezett, megfontolt, takarékos felhasználásán van. Készül a Magyar zenetörténet RADIQ / n íHí u> i/uMccu i A jó, az életközeli riportok rendszerint attól válnak érdekessé a hallgató számára, hogy túlmutatnak közvetlen témájukon. S mindez nemcsak a nagyobb lélegzetű, időben is hosszabb műsorokra vonatkozik, de — például — a „Déli krónikában” vagy az „Esti magazinban” néhanapján hallható, jól „montírozott” mini- riportokra is. E rövid riportok egyébként a rádió talán legsajátosabb, legegyénibb műfaját képviselik — a reggeli, déli, esti hír és információs műsorok savát- borsát — érzésem szerint — ezek adják. Húszas stúdió — az éjszakáról Riportműsor volt a javából a Húszas stúdió kedden este elhangzott „Sok idegen jár az éjszakában” című adása. Az éjszaka világáról, az éjszaka sajátos társadalmáról, különleges, a nappali fényben nem jól látható figuráiról készített műsor könnyed — érdekesnek indult. Ám ahogy telt az idő, s az éjszakai élet egyre több emertípusa szólalt meg Hegyi Imre mikrofonja előtt, úgy vált a műsor is egyre erőteljesebbé és mélyebbé. Konfliktusok, érzelmek, szélsőséges emberi helyzetek és sorsok villantak fel, antiszociális magatartásformák rajzolódtak ki. A riporter és a szerkesztő teljesítménye egyaránt elismerésre méltó: nem a furcsaságokat, különlegességeket gazdagon kínáló alapanyag felszínén maradtak, hanem jól szelektálva — s elutasítani valót — részesítették érdekes élményben, szellemi izgalmakban a hallgatót. Pedig köny- nyen meg lehetett volna „bukni” ezzel a műsorral, anyaga alapján könnyen válhatott volna valamiféle kuriózumhajhászó „Kék fény” különkiadássá. Kilátó — Abháziára Ismeretlen vagy kevéssé ismert kultúrákra, irodalmakra ablakokat nyitni hálás — s egyben rettenetesen nehéz — feladat. A Magyar Rádió ebből a „kulturális importból” alaposan kiveszi a részét — a hosz- szabb felsorolás helyett hadd emlékeztessük a Szolnok megyei rádióhallgatókat a néhány hónappal ezelőtt sugárzott kitűnő észt—magyar műsorra. A rádió irodalmi folyóirata, a Kilátó ezúttal Abhá- zia, a Szovjetunió egyik legkisebb köztársasága irodalmára „tekintett ki” — a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában készített nyilvános felvétellel. Megejtően szép műsor volt, veretes, nemes népköltészeti anyagból válogatva; jeles abház és magyar művészek interpretációjában. A Kilátó vadonatúj kezdeményezése — bemutatni a Szovjetunió kis népeinek irodalmát egy-egv műsorban — nem pusztán kulturális jelentőségű, de jól szolgálja a szovjet—magyar barátság ügyét is. Röviden A Rádiónapló legutóbbi adását a külpolitikái rovat munkatársai készítették, a műsor vendége Berecz János. az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője volt, s megszólaltak az adás során külpolitikai szakértők is. Mit ígér a nyolcvanas évek kezdete a világpolitikában? — erre kerestek választ a műsorban megszólalók. Az adásba — természetesen — beépítették a hallgatók kérdéseit is, amelyek térben és időben megléhető- sen széles skálán mozogtak; egyebek mellett ez biztosította az aktualitás mellett az érdekességet is. — eszjé — Mértéktartóbb s talán ezzel együtt gazdaságosabb is lesz egy-egy művelődési intézmény működése, esetenként azon az áron is, há bizonyos — nem elsődleges — szakmai célok, feladatok megvalósítása lelassul, illetve későbbi időpontra tolódik. A megye két művelődési házában érdeklődtünk, hogyan tervezték meg munkájukat, hogyan gazdálkodnak ebben az évben? Fontos az együttműködés A jászberényi Déryné Művelődési Központban Papp Imre igazgatóval beszélgettünk. — A városi tanácstól kapott támogatás összege nem csökkent — mondta. — Saját bevételi tervünkkel együtt 1 millió 800 ezer forintból gazdálkodhat az intézmény ebben az évben. Az összegben nem szerepel a Szövetkezetek Jászsági Népi Együttesének nyújtgtt támogatás, amely évente 400— 450 ezer forint. Nos, tulajdonképpen ennyire számíthatunk egyelőre, de reméljük, megkapjuk a megyei tanács céltámogatását „Nyitott ház” programunkra. — Vállalatoktól, intézményektől kapnak-e anyagi támogatást? — Néhány évvel ezelőtt még 400—500 ezer forint volt a különböző munkahelyektől kapott támogatás ösz- szege. Ez az ösáfeeg azonban jócskán megcsappant. Tavaly már csak 40 ezer forintot kaptunk. Ugyanakkor a három szövetkezeti ágazat növelte a népi együttesünknek nyújtott támogatás összegét. Azt hiszem, a nagyvállalatok szociális-kulturális alapja túl kevés ahhoz, hogy a munkahelyi művelődés feladatainak végrehajtása mellett a városi művelődési intézményt is támogatni tudják. Éppen ezért az együttműködés más formáit erősítjük. Kissé tréfásan „szellemi kitelepülésnek” nevezzük azt a tevékenységünket, amelyet a város különböző munkahelyein, klubjaiban folytatunk. Segítséget nyújtunk a művelődési bizottságok munkájához, a szocialista brigádok kulturális tevékenységéhez, a munkásklubok működéséhez. —• Nem egyoldalú kissé ez a kapcsolat? — Nekünk fontos feladatunk a munkásművelődés támogatása. Ennek igyekszünk is eleget tenni. Nem vagyunk egyedül, társadalmi vezetőségünk, a munkahelyek kulturális életének irányítói partnereink ebben. A kapcsolat sokkal eredményesebb és tartalmasabb annál, mintsem „pénzkérdést” csináljunk belőle. — Azért a kultúra is pénzbe kerül... — Ez nem vitás, és nem mondom, hogy teljesen elégedettek vagyunk mostani pénzügyi helyzetünkkel. Ne tűnjön szerénytelenségnek, de ha figyelembe vesszük eredményeinket, talán több támogatást is megérdemelnénk. — A művelődési központ a város közművelődési életének irányítása mellett — módszertani központként — a járás kulturális életének alakulásáért is felelős. Az igények nőttek, a kulturális kiadások növekedésének üteme viszont mérséklődik. Hogyan ellensúlyozzák ezt? — Elsősorban a helyi lehetőségeket kell kihasználni. Nagyon fontos és ésszerű azoknak az intézményeknek az együttműködése, amelyek bármi módon is érdekeltek a közművelődési feladatok végrehajtásában. Ide tartoznak a vállalatok, üzemek is. A munka csak ily módon válhat hatékonyabbá. Ez az alap, emellett a művelődési központban néhány egyéb intézkedésre is sor került. Gazdaságos működésünk érdekében csak olyan rendezvényeket terveztünk, amelyeknek kiadásait fedezik a várható bevételek. Minden programunk belépődíjas lesz, noha ez bizonyára kellemetlenül érint jónéhány embert. Nem növeljük a szakkörök, művészeti csoportok számát, ezzel együtt még nagyobb hangsúlyt fektetünk a meglévők munkájának minőségére. Ésszerű tervézés A jászfényszarui művelődési házban Faragó Mária igazgató azzal kezdte a beszélgetést, hogy nem is annyira a pénz megszerzése, mint annak ésszerű felhasználása a „művészet”. — Szerencsére nincsenek pénzügyi gondjaink — mondta. — Alapvetően nem változott a költségvetésünk az idén sem. A tanács csaknem 200 ezer forint támogatást ad, a helyi termelőszövetkezet és az üzemek több mint 150 ezer forinttal járulnak hozzá művelődésünkhöz. Ez utóbbi különös szerencsénk. A tanács 1973- ban két társközségünkkel közösen közművelődési alapot hozott létre, . amelyre minden évben szép „summát” fizetnek be a vállalatok, termelőszövetkezetek. A pénznek idén is száz helye lenne, de megpróbáljuk rangsorolni a feladatokat. — Melyek a legfontosabbak? — Bekapcsolódtunk a járás „Nyitott ház” akciójába, Szeretnénk létrehozni egy audiovizuális stúdiót, amelyet a könyvtárral közösen használnánk, s természetesen nem feledkezünk meg hagyományos közművelődési feladatainkról sem. Jól átgondoltuk terveinket, mielőtt papírra vetettük őket. A rendezvényekről például mindenkinek az volt a véleménye, hogy inkább kever sebbet tartsunk, de színvonalasabbakat. A színvonalnak azonban ára van. így aztán lemondtunk arról például, hogy koncerteket rendezzünk a faluban. Egy híresebb zenekar, énekes számunkra megfizethetetlen. Tartunk viszont pódiumműsorokat, ahol kiváló művészek lépnek a közönség elé. A nagyobb rendezvényeket mindig valamilyen alkalomhoz kötjük, gyermeknapon, nőnapon, egyéb ünnepeken a vállalatok vállalják a költségek egy részét. Közösen az iskolával — Butaság lenne egy ekkora faluban szétaprózni az anyagi és szellemi erőket — folytatta. — Az iskolával például már évek óta közösen működtetünk szakköröket, s amit ott megtalál a gyerek, azt már a művelődési ház nem kínálja neki. Nincsenek átfedések, mint ahogy a munkahelyekkel is megbeszéljük, ki mit vállal az éves feladatokból. Az sem igaz, hogy az emberek nem áldoznak a kultúrára. A fiatalok különösen sok társadalmi munkát végeznek az intézményben, és végül is ezzel ismét csak pénzt takarítunk meg. Én úgy látom, ez az év sem lesz nehezebb, mint a többi volt, ha a művelődési ház ésszerűen, megfontoltan végzi feladatát. Igazság szerint rá is kényszerül erre. Ha kiürül a kassza év közben, ezentúl nem nyílik meg sem a tanács, sem a munkahelyek „zsebe” egykönnyen, hogy pótolja az elpazarolt forintokat. T. E. A Magyar Tudományos Akadémia társadalom- tudományi intézetei néhány évvel ezelőtt hozzákezdtek szakterületük történeti összefoglalásának szerkesztéséhez. Noha az érintett szakmák úgy érzik, nem érkezett el e szintézisek létrehozásának ideje, sok alapkutatás hiányzik még. Ebből kiindulva azonban sohasem készülnének el a tervezett munkák, hiszen a történetkutatások területén sohasem mondhatjuk, hogy már mindent tudunk. A Zenetudományi Intézet is hasonló gondokkal találta magát szemben a Magyar zenetörténet írásakor. Szinte egyidőben kéll elvégezni az anyaggyűjtést, a feldolgozást és az összefoglalást. Továbbá olyan újabb emlékek is előbukkantak, amelyek ha nem is változtatják meg az eddig kialakult képet, legalábbis módosítják. Az ötkötetesre tervezett Magyar zenetörténettel kapcsolatos munkálatok 1970- ben kezdődtek és most jutottak el odáig, hogy kézzelfogható eredmény született. A Rajeczky Benjamin szerkesztette első kötet lényegében késznek mondható, 1980-ban nyomdába lehet adni. A kötet 1526-ig tekinti át a magyar zenei őstörténetet, a középkori zenei életet és a korabeli népzenét. Az érdekesebbnél érdekesebb témákon, az udvari zene és a gregorián stílus ösz- szevetésén, a kora reneszánsz zenei intézmények bemutatásán túl a zenetörténet írásakor felfedezett területre is kitekint az ösz- szeállítás, nevezetesen arra, hogy a XV. században a kottaírásnak egy kifejezetten magyar változata honosodott meg hazánkban. Az első kötet lektorálásakor szerzett tapasztalatok arra sarkallták az intézet munkatársait, hogy útjára indítsák a Zenetudományi dolgozatok című belső sorozatot, s segítségével hozzák nyilvánosságra a kutatások egyes részeredményeit. Így lehet elkerülni, hogy a Magyar zenetörténetben olyan aránytalanságok mutatkozzanak, amelyek a most napvilágra került forrásokkal részletesebben foglalkozzanak a régen ismert, de fontosságában az újat felülmúló adatok rovására. A Csomasz Tóth Kálmán és Pap Géza által szerkesztett, a 16. és 17. század zenetörténetét taglaló második kötet mintegy egyharmada elkészült már. Az egy- és többszólamú, valamint az egyházi éneklés mellett szó lesz ebben a részben az ekkor kialakuló tánczenéről, az egyes városok (Sopron, Pécs) zenei életéről és a magyár zeneszerzők jelentős műveiről is. Az öt közül a harmadik kötet van a legelmaradottabb stádiumban, az, amely a 18. század magyar zenéjének ismertetését tűzte ki célul. Míg ugyanis a 19. század zenetörténetéről már több tanulmány készült, s az anyag cédulákon, katalógusrendszerekben vár feldolgozásra; addig az előző rész munkatársai még csak az anyaggyűjtésnél tartanak. Az ötödik kötetből számos, az 1945 utáni idők zenetörténetével foglalkozó ta-. nulmány már nyilvánosság elé került. De ahhoz, hogy a 20. sz. teljes szintézise kikerekedjen a rendelkezésre álló anyagból, bizony még sok aprólékos levéltári munka is elvégzésre vár. A kutatóknak többek között át kell böngészniük az elmúlt évtizedek hangversenyműsorait s fellapozniuk a folyóiratok és a napi sajtó zenei anyagát. S hogy mikorra láthatjuk együtt a könyvesboltokban a Magyar zenetörténet öt kötetét? Nehéz lenne ezt pontosan meghatározni. Az első kötet — remélhetőleg — néhány éven belül kapható lesz. Hogy a többi rész mikor jelenik meg. az még sok mindentől, többek között a munkatársi gárda megszervezésétől is függ. Az intézet tervei között szerepel, hogy a köteteket a bennük foglalt anyag illusztrálására hanglemezsorozattal teszi teljessé, előnyben részesítve a régebbi korok alkotásait. Továbbá a magyar zene országhatárokon túli népszerűsítése érdekében a zenetörténetet angol nyelven, némiképp rövidített és részben átdolgozott kiadásban is szeretnék megjelentetni. M. Zs. Az Országos Hematológiai és Vértranszfúziós Intézet legfontosabb feladata a vérellátás biztosítása és különböző vérkészítmények gyártása. Innen látják el a főváros kórházainak mintegy felét a műtétekhez szükséges vérrel és vérkészítményekkel, illetve egyes készítményekből az egész országba szállítanak. Magyarországon harmincéves a véradómozgalom. Ezidő alatt a véradók száma megtízszereződött, ugyanakkor a vérellátás módszere-is fejlődött. Ma már minden beteg csak azt a véralkatrészt kapja, amire szüksége van. Egy véradó véréből az intézetben hétféle készítményt tudnak előállítani. Az intézet feladatai közé tartozik még a gyógyítás-megelőzés, a tudományos kutatás, az orvos-továbbképzés, az ország vérellátásának szervezése és a veseátültetések előkészítése is. Képünkön: a vérkészítményeket fagyasztva száritó berendezéssel vízmentesítik
