Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-27 / 22. szám
1980. január 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Üdvözlet északról A Tartui Állami Néprajzi 1Múzeum szemet-lelket gyönyörködtető néprajzi anyagából nyílt kiállítás a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeumban. A káprázatos szépségű tárlat elsősorban észt testvérnépünk egykori hétköznapjaiból ad ízelítőt. Különösen a népviselet, lakáskultúra, és a használati tárgyak kiállított anyaga gazdag, de remek népi-ötvösművészeti, s más kézműipari munkákat is láthatnak az érdeklődők. Jellegzetes női ruhák, viseletűk még a századfordulón is általános volt, de ünnepi alkalmakkor néhány településen - főleg a szigeteken - még ma is hordják Különböző főkötők, stólák, érdekességük a buzsáki motívumokhoz és a kun hímzéshez való hasonlatosságuk Bevált-e a 11 napos tanítási rendszer? Nem nehéz visszaemlékezni arra az időre, amikor az országnak szinte valamennyi általános iskolájában, a tantestületi szobákban beszédtéma volt: beváltak-e a kísérleti szabad szombatok a kijelölt iskolákban, jó-e nekünk, ha általánossá téve a kísérleti elveket, országosan is bevezetik a 11 napos tanítási rendszert? Általában, elképzelhető-e a kéthetenkénti szabad szombat az alsóíokú oktatási intézményekben akkor, amikor éppen a diákok napi túl- ' terhelését akarjuk csökkenteni. Itt illik megjegyezni, hogy manapság már igen kevés szó esik — és méltán, — a túlterhelésről, kezdjük belátni, mi, szülők is, hogy nem kell annyira félteni a tananyagtól a gyereket. Azóta az eltelt másfél év bebizonyította: az iskolák többségében egyik, másik napon valóban sor korült a „nulladik”, vagy a hetedik óra beiktatására is, vagy arra, hogy a tanév a megengedett határig meghosz- szabbodjék. A kísérletből — rendelettel — országos gyakorlattá lett tanítási beosztás értékelését mostanság végezték el több oktatásirányítási fórumon. Érdemes néhány szót szólni a tanulságokról. n diák érdeke Tanácsi, minisztériumi számvetések és a Pedagógusok Szakszervezetének közelmúltban elvégzett elemzése ad nagyjából azonos képet az eltelt hónapokról — s mindjárt cáfolatot is a korábbi aggályokra. Először is a diákok érdekeiről: a nulladik vagy a hetedik óra beiktatása az intézkedést követő első időszakban még okozott zökkenőket. Később az általános iskolák nagy többségében sikerült összevonásokkal, a kapott órarendi minták figyelembevételével is — természetesen — a tanév minden napjának jobb kihasználásával eljutni addig, hogy a gyerekek tizenegy nap alatt el tudták sajátítani az erre az időszakra előírt tananyagot. Jöhetett tehát a pihenésre szánt szabad szombat. n pedagógus „szabad szombatja” Megállapították a szakemberek azt is, hogy a diákok a szabad szombat, a lecke nélkül eltöltött két pihenőnap után jobb kedvűek, kevésbé fáradékonyak, iskolai munkájuk hatékonysága javult. Ugyanez nem tapasztalható a pedagógusoknál, mert jónéhány iskolában az igazgatók sajátos módon értelmezték a szabad szombatok eltöltését: különböző társadalmi munkákra, illetve tantestületi apróbb-nagyobb tennivalók elvégzésére sűrűn berendelték a szabad hétvégeken is a nevelőket. Az érdekvédelmi szervek máris felléptek e szabálytalan „munkarend” ellen. A 11 napos tanítási rend a kisebb, nagyobb gondok, helytelen értelmezések ellenére is megfelelően vizsgázott az általános iskolákban. Kérdés: milyen lehetőségei vannak annak, hogy teret hódíthasson a középfokú tanintézetekben is? Jelenleg 87 középiskolában tanítanak, kísérletképpen a 11 napos munkarend szerint. Nem történtek ugyan még elemző értékelések a tapasztalatokról, de az első jelzések viszonylag kedvezőek. — Ugyanakkor jónéhány megyében, még több középiskolában vonakodnak a kísérletektől is. Melyek az ellenérvek? A nevelőtestületek szerint a középiskolákban, (különösen a szakközépiskolákban) ma is túlságosan leterhelt a tanuló és a pedagógus. A szakkörök, a különböző fontos', továbbtanulásra, gyakorlati foglalkozásokra történő felkészítések sok helyen jelenleg is igénybevették a hetedik órát — nem ritka a nyolcadik órai elfoglaltság sem. Hivatkozási alap: például az új tantervekkel, megszokásukkal, alkalmazásukkal kapcsolatos átmeneti terhelés, másrészt a fakultáció túlmunkát is kíván. Nem beszélve arról, hogy jövedelemcsökkenéstől, a túlórák elveszítésétől is tart a nevelők egy része. Középiskolások aggályai Társadalmi érdek is az iskolai szabad szombatok hozzáigazítása a népgazdaság más területeinek munkarendjéhez, természetesen figyelembe véve az oktatás sajátos körülményeit és viszonyait. A szervezettebb munka, a tanítási órák mainál jobb kihasználása a középiskolákat is közelebb hozhatja a 11 napos tanítási ciklus előnyeinek, hasznának felméréséhez. Ehhez kell jól átgondoltan megteremteni a feltételeket a partneroknak, elsősorban a tanácsi szerveknek és a tantestületeknek. Várkonyj Margit KÖNYVTÁR ÉS KÖRNYÉKE Van jó példa (Az előző részben egy új, a megváltozott feltételek következtében kialakult olvasói szokást — ismertettünk — annak érzékeltetésére, hogy a növekvő olvasói igényeket csak jól szervezett könyvtári mechanizmus képes kiszolgálhi. A tiszafüredi könyvtár olvasómozgalmi adatai egyenletes fejlődésről tanúskodnak. Országos összehasonlításban is jó könyvtárnak számít, természetesen az azonos kategóriájú könyvtárak között. A jó munkához megvannak az anyagi feltételek is.) A járásban: vegyes a kép Tiszafüred járási székhely, a könyvtár a járás tanácsi fenntartású könyvtárainak" hálózati-módszertani központja. Képesek-e a munkatársak kellő figyelmet, energiát fordítani a járás könyvtáraira is? Tizenkét könyvtár szakmai támogatásáról kell gondoskodniuk. Van viszonylag gazdag, jó állományú könyvtár — félévenként változó vezetővel, van jó gyűjtemény — esős időben beázó épületben, van elhanyagolt állomány — elhanyagolt épületben, van nagyközség — ahol évtizede képtelen a tanács megfelelő színvonalon biztosítani a személyi feltételeket. És vannak megalapozottan, jól működő könyvtárak. A hálózat képének megfelelően alakult a járási könyvtár területi munkája. Volt, ahol ez a tűzoltáshoz hasonlított leginkább. Például Tiszaszőlős esetében, ahol hosszas utánajárással, kapcsolatkereséssel sikerült megnyugtató megoldást találni. Tiszasző- lősön 1978-ban 3 forinton alul volt az egy lakosra jutó könyvvásárlás értéke — s tavaly ez a könyvtár már megfelelően működött. A járási könyvtárnak — sajnos — meglehetősen sokat kell foglalkoznia újonnan munkába álló könyvtárosok közvetlen segítésével. Hogy milyen hátrányok forrása a meglehetősen gyakori csere, arra kifejező példa a következő: 1978-ban a járás lakosságának 21,82 százaléka volt könyvtári tag. Kunmadaras, Tiszaderzs, Ti- szagyenda, Tiszaszentimre, Tiszaszőlős, Tornaj monostora szerepelt az „átlag alattiak” listáján. A felsorolt községek mindegyikében változott a megelőző két évben a könyvtárvezetők és könyvtárosok személye — néhol többször is. Ilyen körülmények között szinte hiába készítenek a központ könyvtárosai működési, működtetési leírásokat mintául. Mintaként szolgálhat Akadnak persze ellenpéldák is. Abádszalókon 1975- ben korszerűsítették a könyvtárat, amelyben több mint 23 ezer kötetes, szakértő kézzel kialakított állomány várja a településen élőket. Tiszaroffon az eredmények egyelőre váratnak magukra, de a könyvtár működési feltételeit a tanács egyre magasabb szinten biztosítja. Tiszaőrsön a közeljövőben költözik ú j helyére a könyvtár. A tiszaőrsi nagyközségi közös tanács és a járási könyvtár közös elképzelése szerint az új és nagy őrsi könyvtár lesz a közös tanácshoz tartozó másikkét község, Tiszaigar és Nagy- iván központi intézménye is. Az elképzelés — részleteiben is — nagyon megalapozott és a későbbiek során talán mintaként szolgálhat a közös tanácsú községek jelenleginél korszerűbb könyvtári ellátásához. A hálózat eredményeiben, az egyes településeken megtett kisebb-nagyobb előrelépésekben ilyen vagy olyan módon benne van a járási könyvtár munkája is. A példa ereje A járás településeinek vezetői, könyvtárosai a füredi könyvtárról vehetik a mintát. De ha a szomszéd falu könyvtárának javuló eredményeit („ahol már valami sikerült”) tekintik követendőnek — úgy is jó. A jó példa vonzó, a hálózat működésének talán a legnagyobb mozgatórugója lehet a jó példák „ragadóssá” válása. Enélkül a legszívósabb hálózatszervező munkával sem lehet eredményt elérni. A járási könyvtár gondoskodik a legfontosabbró]. Minden könyvtár állomány- gyarapítását ellenőrzi. s ahol kell, beavatkozik a gyűjtemény alakításába. S ez — ezidőtájt — tényleg a legfontosabb, hiszen a könyvtárak — a fejlődés kétségbevonhatatlan jeleként —meglehetősen nagy, a járás egészét tekintve átlagon felüli mértékben fordíthatnak pénzt gyarapításra. Vagyis: a jó könyvek szaporodnak. Szabó János VÉGE Művészek az NDK-ból Találkozó Günther Eberttel és Werner Schinkoval Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban pénteken este Günther Eber íróval és irodalomkritikussal, valamint Werner Schinko festő- és grafikusművésszel találkoztak az érdeklődők. A művészek az NDK kulturális életébe adtak betekintést, és válaszoltak a közönség kérdéseire, amelyek szép számmal érkeztek hozzájuk. Többeket érdekelt például, hogy az NDK-ban milyen segítséget kapnak a fiatal képzőművészek, írók a pályakezdéshez. Werner Schinko a következőket válaszolta: — A fiatal képzőművészek a főiskola elvégzése után az NDK művészeti szövetség tagjelöltjeivé válnak. — A szövetség figyelemmel kíséri munkájukat, noha kész művet ekkor még nem vár tőlük, bizonyos fejlődést megkövetel. A fiatalok egykét évig 300—400 márka anyagi támogatást is kapnak. Müveiket a főiskola elvégzése után három évvel szakmai zsűrinek kell bemutatniuk. Amennyiben a munkájukról kialakult vélemény kedvező, felvételt nyernek a művészeti szövetségbe, s ezzel jogot is a szabad művészi tevékenység folytatására. — A fiatal írók sokkal nehezebb helyzetben , vannak — vette át a szót Günther Ebert. Nekik nincs főiskolájuk, egyetemük, saját maguknak kell megküzdeni a tudásért, az elismerésért. Eléggé kockázatos utat választ, aki írásra adja a fejét, hiszen, ha elhagyja eredeti szakmáját, lemond fix jövedelméről, nem biztos, hogy írásaiból meg tud élni, ha viszont két foglalkozást űz — mondjuk mérnök egy gyárban s emelett ír — előbb-utóbb kimerül, nem bírja a kettőt összeegyeztetni. Az NDK-ban nagyon kevés fiatal vállalja ezt a kockázatot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az igazán tehetséges, kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatal írók nem kapnak meg minden erkölcsi és anyagi támogatást alkotó munkájukhoz. A következő kérdést Werner Schinkonak tették fel. — Az NDK-ban a festők, grafikusok, szobrászok művésztelepeken, vagy egymástól elszigetelten élnek? Milyen támogatást kapnak az állami szervektől? — A szolnokihoz hasonló művésztelep nincs az NDK- ban, azonban az utóbbi időben egyre több műtermes lakás épül a lakótelepeken. A művészek különösebb anyagi támogatást nem kapnak, megbízásokból élnek. Én például — mondta Werner Schinko — kiadók és újságok számára is dolgozom. Egy hallgató azt a kérdést tette fel, hogy mennyire ismerik az NDK-ban a magyar írókat, költőket? — A kiadók nagy számban jelentetik meg a szocialista országok íróinak műveit, így sok magyar író és költő is ismertté vált az NDK-ban — mondta Günter Ebert. A legnépszerűbb talán mégis Petőfi Sándor, akinek verseit nagyon szeretik hazánkban. A mai magyar irodalmat elsősorban — a sajnálatosan már elhunyt — Örkény István neve fémjelzi az NDK-ban. Nagy szerepe van ebben annak, hogy Macskajáték című darabját nagy sikerrel mutatták be náiunk. Említhetném még Fejes Endrét, aki Rozsda- temető című könyvével vált népszerűvé az NDK-beli olvasók körében. — Mennyire élő a színházak és az írók kapcsolata? A színházak hogyan jelenítik meg a mai irodalmat? — hangzott a következő kérdés, amelyre szintén Günther Ebert válaszolt. — A színházak és az írók kapcsolatairól nem mondhatnám, hogy kielégítő. A színházak csak elvétve kérik fel az írókat színpadi művek írására. Általában az írók kilincselnek egyik színházból a másikba, azt remélve, hogy színpadra állítják műveiket. Nos, ez sajnos elég ritkán történik meg, ezzel azt is elmondtam, hogy a kortárs irodalom nem megfelelő mértékben van jelen színpadjainkon. A művészek még jóné- hány kérdésre válaszoltak. Többek között elmondták, hogy az NDK-ban igen népszerű időtöltés az olvasás. Egy lakos átlagosan nyolc könyvet vásárol évente, és ez kedvező aránynak bizonyul. Ugyancsak nagy a könyvtárak és a múzeumok látogatottsága is. Az emberek rendkívüli módon érdeklődnek a múlt kulturális értékei iránt, szívesen olvassák a külföldi és német klasszikus műveit, de népszerű a kortárs irodalom is. A kiadók nagy gondot fordítanak arra, hogy a szocialista országok irodalma megfelelő helyet kapjon a könyvkiadásban, de az értékes nyugati irodalmat is eljuttatják olvasóikhoz. Óriási gond viszont a papírhiány, amely sok esetben gátat szab a példányszámúknak. TE Járomfa és sörös kupa
