Szolnok Megyei Néplap, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-16 / 12. szám
1980. január 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ülést tartott a megyei tanács vb Tegnap ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Megtárgyalta többek között a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és az elsődleges faipar területi állami irányítása korszerűsítésének tapasztalatait. Tájékoztató jelentést fogadott el a tanulóifjúság honvédelmi nevelésének helyzetéről. Importot pótol A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat három üzemében évente negyvenezer köbméter bútorlapot gyártanak a kenderfeldolgozás hulladékából, az egykor tüzelésre használt pozdorjábóL A berendezések jóval több bútorlap előállítására alkalmasak, több pozdorjanyersanyag azonban nem áll rendelkezésre. Ezért a fontos, importpótló bútorlap gyártásá- nák növelését, egyben az értékes berendezések teljes kihasználását faforgács bekeverésével oldják meg. A Délalföldi Pincegazdaság szolnoki palackozó üzemében naponta mintegy 350 darab 20 literes szódavizes ballont, és közel 800 üveget ^öltenek meg. Ezzel kielégítik a város és a környék igényeit Amíg szunnyad a keszeg, a potyka Egész délelőtt olvadt. A faluszéli porta nádtetős alsóépületének ereszén szapora csöpögés vékonyítja a jégcsapokat. Délidőben amúgy is mindig kihaltak a tiszabői utcák, így télvíz idején még inkább. Kovács Sándort is csak a néhány órányi, csalóka enyheség csábította le a folyópartra. Hosszan elgondolkozna nézi a lassan pörögve sodródó jégtáblákat, a Fegyvernek felőli kanyar ködös szürkeségébe vesző, dermeöt-ál- mosan hömpölygő Tiszát. Hamar megbánom a kérdést: mi más dolga is lehetne ilyenkor a halásznak? Naponta 1500 csomót — Cigarettaszívásnyira van csak a házam, mindennap leszaladok megnézni, mikori kezdéssel bíztat a víz .Épphogy csak két-há- rom fokra melegedne már fel az idő, máris szerelném föl a ladikra, és rántanám be a motort. A fenékzaj, a hálótól biztosan meghajtaná annyira a keszegféléket, hogy megteljen a haltartó bárka alja. — Tulajdonképpen mettől meddig tart a halászszezon? — Mikor milyen az ősz. hogy jön a tavasz. Most például meghúztam a folyót, már az én halászterületemet, karácsony meg szilveszter között is. Másfél mázsa óévért, busát, amúrt vittem újévre a halászati szövetkezetbe. Kezdeni pedig, mondom, máris kezdenék- az új szezonhoz. Csak hálóval persze, mert a varsákat majd február közepe táján rakhatjuk ki. Akkorra már nem kell jégvonulással számolnunk. Reméljük. Nem mondanak a rádióban olyan időjárás-, meg vízállásjelentést, amit meg ne hallgatnék ... A Búzakalász utcai szép családi ház udvarán a két bogárszemű unoka vékonykeményre szánkázta a téli szünidőben a havat. A házigazda .kezében serényen jár a vetélő, szürkületig, mondja, ki akarja javítani a lugas merevítődrótja, és a hósapkával telelő halászszerszámoknak felállított állvány közé feszített hálót. — Hogy mit csinál a halász, amíg szunnyad a keszeg, meg a potyka? Jut a, téli napok mindegyikére valami tenni-venni való. Ezzel a tükörhálóval csak itt férek, a szabad ég alatt. Az új varsákat bent kötögetem a fűtött alsókonyhában. Az elmúlt nyáron is sok jogtalan vámszedője akadt a Tiszának. Mégcsak hogy orvhalászok! De ellopják a szerszámokat is! Nekem huszonhét varsám lett oda a száz- egynéhányból. Azokat kell pótolni, meg két új háló is kell... — Ügy látom, haladós munka... — Látszani úgy látszik. Nem is ez a javítgatás a nagy dolog. Hatvanszemes új hálóból naponta száz sort tudok megkötni. Aminek nekifogtam pirity háló, kétezer soros, megtart, mire elkészül vagy két hétig. Egy új varsa 244 soros, ezerötszáz csomót kell hozzá megkötni. Szerencsére jól bírja még magát az édesapám, sokat segít... Hétvégi ház a kunyhó helyén A valóban kellemesen fűtött alsókonyhában gyorsan fogy a jókora gombolyagról a perionzsineg. Idősebb Kovács Sándor ezt a hálót már nem magának köti. — Segítek a Sándor fiamnak, merthogy január, február, oszt itt a nyár, kellenek a szerszámok. Kicsit hangosabban kérdezzen, megromlott most télre a hallásom. Jól mondja, halász család a miénk. Szövetkezeti halász család. Mind a ketten alapító tagjai voltunk a mostani Felszabadulás Halászati Tsz elődjének, még negyvenöt nyarán. Húszévesen Sándor volt akkor a legfiatalabb köztünk. — Szóval, apóról fiúra szállt a halászmesterség. És tovább? — Ezt csinálta, a Tiszán halászott már az apám is, meg a nagyapám is. Én két éve, nyolcvanesztendősen hagytam abba. Még akkor is a legtöbb halat adtam le a szövetkezet nyugdíjasai közül. Hogy tovább? Tizenkét unokám közül egyikük se mutat hajlandóságot a ladikkal, hálóval, varsával va- mibe nő bele, mire öregszik majd meg. Alighanem Sándor fiam az utolsó halász a családban, meg nyilván Tiszabőn is. — A restebb hallást leszámítva, úgy látom, szép haló kenyérkeresésre. A nyolc dédunokám meg ki tudja lász-öregséget ért meg egészségben ... — Hót kívánom magának, úgy járjon a kezében a toll nyolcvankét éves korában, mint az enyémben a vetélő! -Persze nehéz lett a szívem, amikor az orvos azt mondta, nem szállhatok többet ladikba. Szerencsére a félre tett pénzünkből meg az egyik fiam segítségével építettünk egy hétvégi házat. Hol van már a szőke Tisza! A feleség, idős Kovács Sándorné nem állja szó nélkül: — Sokat soroljuk így, a téli munkák közben, hogy de megváltozott a halászok élete, munkája. Valaníikor én is sok hálót javítottam, kötöttem, most meg, látja, tízórais szatyrokat horgolok a dédunokámnak. Az uram még naponta evezett fel a zsákmánnyal Dohától Szolnokig, én a hátamon vittem a halaskosarat a piacra. Ifjabb Kovács Sándor rábólint: más mostmár a halászat. Meg a folyó az is más, mint régen. — Hol van már a szőke Tisza! Már két éve is, amikor szedtem fel a varsát, ha nem is akadt fel benne hah éreztem a súlyán, hogy egy nap és egy éjjel vastagon berakodtak szennyel a hálószemek. No és a tiszavirág? A hetvenes árvíz után, ahogy visszahúzódott a folyó, a réteken, meg a szántásokon kint vesztek a lárvák. Lapátolni lehetett. Azóta nem láttam tiszavirágzást ... Szóval Így, emlékezve, beszélgetve, szorgoskodva telik a napjuk télvíz idején a halászoknak, s közben várják, hogy enyhüljön az idő, melegedjen a víz, mozduljon a hal, pattanjon a rügy 3 parti fűzeken... A tiszabői halász-Kovácsék portájáról a kerítés végéig kísér a felerősített Petőfi-adó hangja: a Tisza középső szakaszán part menti, gyenge jégzajlás ... a vízállás Szolnoknál mínusz hetven centiméter, tizenhét százalék... a folyó Tiszabőnél - enyhén árad Temesközy Ferenc Az anyag ne vesszen el... (6) Divat és pazarlás Szinte egyik évről a másikra növekedett meg híveinek addig nem túl népes tábora; divat lett a villamos fűtés sokféle formában. Ahhoz, hogy valaki új. egy kilowattos fogyasztású készüléket kapcsolhasson a hálózatra, első lépésként, 20 000 Ft kell. Bányászati '— bányanyitási — beruházásra, mert csak így kerülhet majd fűtőanyag a készüléket működtető villamos erőmű kazánjaiba, végül is — nem egészen szerencsésen fogalmazott, jelenleg sok vitára okot adó rendeletnek kellett Tavaly az ország minden egyes lakosára 86 liter sör jutott, aminek ára — átlai- got számolva — 900 forint. Annyi, amennyit zöldségre, zöldségkészítményekre ugyanabban az esztendőben kifizettünk! S ez bizony már kérdőjel az ital divatja mellett, bár rámondhatjuk: a magánzseb állja, s kinek- kinek joga eldönteni, mire adja ki jövedelmét. Vannak azonban költségesebb divatok is — szerény jövedelmű család fogyasztási kiadásait eltorzító gépkocsitartás például. Gyakran sáfárkodunk rosszul javainkkal, forrásainkkal, s ez sajnálatosan Műszaki bizományi üzletek szinte futószalagon adják ki az ún. közületi blokkokat, s rajtuk leggyakrabban az áll: kép- és hangrögzítő berendezés. Egyszerűbben: képmagnetofon. Valamire való sportköröknek éppúgy dukál ez manapság, mint a két főből álló szervezőcsoportnak, akik látták másutt a kívánatos eszközt, s bebizonyították: számukra is nélkülözhetetlen. Majd rögzítik rajta — a későbbi alapos elemzés érdekében —, miként emeli a hat kilogrammos darabokat három percenként le és fel a sajtológépről a kezelő... Lenne sokkal egyszerűbb szervezni, fölmérni, elemezni való? Bizonyára. Most azonban képmagnó a divat; ez a „korszerű” ...! gátat állítania az elektromos fűtés terjedésének útjába. Említhetünk hivatalos mezben megjelenő divatot: napjainkban a lakásállománynak már fiz százaléka tartozik a távfűtéssel ellátottak közé, az ilyen otthonok száma 1970 és 1978 között megháromszorozódott. Ez nem baj, az viszont sokkal inkább, hogy a szóban- forgó lakások többségében nem szabályozható a fűtési hőmérséklet; kitalálták tervezők, beruházók, azt az új módit, ami biztos forrása a pazarlásnak. egyaránt igaz az egyéni és a közös fölhasználásban, fogyasztásban. Népi ellenőrök vizsgálata tárta fel: ugyanazon közigazgatási egységen belül hasonló rendeltetésű gyermekintézmények egv-egy négyzetméterének költsége között — az ún. bekerülési összeg alapján — másfélszeres, háromszoros különbségek találhatók. Az egyik helyen úgy gondolkodtak: legyen az új intézmény a büszkeségünk. A másikon: minél több gyermek juthasson a falakon belülre. Aligha kétséges, hogy a társadalom számára melyik a vonzóbb gondolkodásmód. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején sorozatban szerveztek — bár: nem teljesen indokolatlanul, hanem az ellátás visszatérő zavarai miatt — különböző termelőüzemek öntödéket. Ma az országban ennek a divatnak az eredményeként 220 öntöde működik, ám a termelés kétharmadát az üzemek tíz százaléka állítja elő! S szinte már természetes ezek után, hogy a nemzetközi átlagtól — az átlagtól, és nem az élmezőnytől! — egyharm aduval, felével elmarad az ilyen hazai gazdasági egységek termelékenysége. Sajnos, általában jellemző egyéni és közös gazdálkodásunkra, hogy nem érzékeljük megfelelő módon a megváltozott világot, a különféle javak átértékelődését, a takarékosság — aminek csupán legkezdetlegesebb foka a pazarlás fölszámolása — fő jellemzővé válását. Hiszen rendelettel kellett korlátozni nem régen a luxus- jellegű irodabútorok vásárlását, ahogy intézkedések serege kísérli meg rászorítani a fölhasználókat a számítógépek megfelelő kamatoztatására. Tavaly 588 ilyen berendezés működött az országban, 1970-ben még csupán 120 volt. A gyarapodás örvendetes lenne, ha mindenütt megteremtenék az ésszerű alkalmazás föltételeit. ám tavaly például termelésirányításra az összes gépórának 8,3 százalékát vették igénybe. Bz értéket érezve Sok jó dolgot hozhatnánk divatba, a többször felhasználható göngyölegektől a több célra alkalmas közösségi intézmények — azaz: átalakítható belső terű építmények — kedveltté tételén át egészen a hibátlan minőségű árukig. Az ilyesfajta divatnak azonban eddig nem adott megfelelő ösztönzést sem gondolkodásmódunk, sem a közgazdasági környezet; a mennyiségek varázsa tartott fogva bennünket. Nehéz szabadulni tőle! S azért, mert hosszú időn át elszoktunk attól, hogy mindent a valós értékén érezzünk, értékeljünk; vásároljunk meg, használjunk fel. Cikksorozatunk viszonylagos terjedelmessége sem adott többre módot, mint arra: hogy ennek a tételnek: az anyag nem vész el, csak átalakul, sokféle értelmét, gyakorlati ellentmondásosságát érzékeltessük. Mert valóban nem vész el az anyag, eszköz, mindaz, aminek értéke van, ám gyakran úgy alakul át, hogy haszna semmi, pazarlódik, mert selejt- té, hulladékká válik. Most tartunk ott, hogy a környezet — a tőlünk független világgazdasági, s a tőlünk függő belső, helyi környezet — mindezt éreztetni kezdi velünk. E kihívás, ha tetszik, ha nem, választ kíván. Mészáros Ottó VÉGE Magánzseb, közös pénztár Képmagnó, öntödével A Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyar mati gyáregységéből a hatvart százalékát exportálják. A Szovjetunió, Cseh Szlovákia, Mongólia és az NSZK vásárt» "I ott jgyártott felsőruházati cikkekből Pótolni kell huszonhét varsát, megjavítani la kövek- gyökerek rongálta hálókat
