Szolnok Megyei Néplap, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-13 / 291. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. december 13. Eurorakéták Ésszerű magyarázat nélkül z új amerikai rakéták Nyugat-Európá- ban való elhelyezésének tervéről óhatatlanul az a képtelenség jut az eszünkbe, hogy az atomháborúnak egyáltalán lehet győztese. Különösen képtelen ez az elképzelés, ha a legújabb atomfegyverekre gondolunk, amelyeknek célba juttatásához mindössze négy percre van szükség. Nyugaton is sokan tudják, világosan látják, hogy egy atomháború esetén a győztes maga is a legyőzötté válik, vagy ahogy ők fogalmaznak: „a győzelem gyümölcse hamuízű lesz”. De ez csak az egyik oldal, a reálisan gondolkodók álláspontja. A másik oldal — főleg a fegyverkezési tervek kidolgozóinak — véleménye egészen más. A NATO még mindig a „preventív háború” álmát dédelgeti, holott a Szovjetunió már számtalan tanújelét adta béketörekvéseinek. Az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsa ennek ellenére már 1954-ben így vélekedett: „Ha lehetséges egyetlen csapással elpusztítani az Amerika megsemmisítésére irányuló veszélyt, ezt a csapást végre kell hajtani”. Ez az amerikai „stratégia” azóta sem változott, miközben Washingtonban már hosszú ideje a „feltartóztatás”, illetve „elrettentés” fontosságával magyarázzák a mind feljebb szökő katonai kiadásokat, az esztelenségig felduzzadt fegyverarzenált. A közvélemény megtévesztése, félrevezetése így köny- nyebb. Legalábbis ez a véleménye Robert Aldrige-nek, aki tizenhat éven át foglalkozott az amerikai atomfegyverekkel. Aldrige tavaly májusban írta az egyik amerikai folyóiratban, hogy bár a hivatalos megfogalmazásban a hangsúly mindig a „feltartóztatás” stratégiájára esik, s az úgynevezett „megelőző csapás” csak ritkán kerül szóba, valójában mindig ez utóbbi befolyásolja a Pentagon fegyverkezési terveinek készítőit. Ugyanakkor azt próbálják elhitetni a nyugati közvéleménnyel, hogy a Szovjetunió katonai fölényben van, és az amerikai középhatótávolságú rakéták e fölény semlegesítését szolgálnák. alójában az amerikai kongresszus tavalyi költségvetési dokumentumában, a hadikiadásokra fordított összeg tárgyalásakor maga is elismerte, hogy „a fenyegető szovjet SS—20 típusú rakéták egyelőre csak csökkentik a nyugati atomerő fölényét”. Ami nyilván annyit jelent, hogy az amerikai hadsereg vezetőinek véleménye szerint a nyugati katonai fölény létezik. A szakértők arra figyelmeztetnek csupán, hogy ez a fölény csökkenj de semmi kétség, azért továbbra is létezik. Ezek után mivel lehtet megmagyarázni az amerikai rakéták Nyugat-Európába való telepítését, különösen, ha figyelembe vesszük a szovjet javaslatot, amely azonnali tárgyalásokat sürget a középhatótávolságú atomtöltetű rakéták számának csökkentéséről? Jóhiszeműen csak azt mondhatjuk: a NATO tagországai adósak még ennek a kérdésnek az ésszerű megválaszolásával... APN—KS Vietnam az elmúlt két év során kétoldalú szerződésekkel szabályozta gazdasági és tudományos-műszaki együttműködését a délkelet-ázsiai térség országaival. 1977 óta tart rendszeres kapcsolatot Vietnam egyik legfontosabb kereskedelmi partnerével, Hongkonggal. 1978-ban export-import társaságot alakítottak a forgalom bonyolítására, kereskedelmi hitelek felvételére. 1978. januárjában írták alá Vietnam és Malaysia képviselői azt a megállapodást, mely a két ország kapcsolatát kívánja elősegíteni. Ugyancsak 1978. januárjában írtak alá Thaiföld képviselőivel kereskedelmi és gazdasági egyezményt, mely a két ország együttműködését szabályozza. 1978. novemberében Indonéziával írt alá Vietnam kereskedelmi, tudományos-műszaki együttműködési szerződést. Szerződés szabályozza Szingapúrral — a másik hagyományosan fontos partnerrel — folytatott kereskedelmet is. Angarszk Fenyőillat az üzemcsarnokban Az angarszki kőolajfeldolgozó üzem szennyvíztisztító berendezései Amikor Angarszkban hozzáfogtak Kelet-Szibéria legnagyobb petrolkémiai kombinátjának építéséhez, sokan vitáztak arról, milyen színe lesz a város fölött kialakuló smognak: fekete, mint Londonban volt, vagy fehér, akár Los Angelesben. Ám Angarszk nem kívánt smogban élni. Az ipari üzemeket a város határán túl építették fel. A várost félkörben park övezi, s a lakónegyedeket érintetlen erdősáv választja el a gyáraktól. A tizenöt lakótelepet örökzöld tajga veszi körül. A széles sugárutakat fasorok szegélyezik. A fák elnyelik a forgalom zaját. A terekre emlékeztető udvarokban évszázados fenyőfák állnak. Ez a város- szerkezet a minimumra csökkentette az ipari eredetű szennyezőanyagok káros hatását. A probléma azonban mégsem oldódott meg. A 60-as évek közepére Angarszk körzetében a levegő és a vizek szennyezettsége meghaladta a megengedett szintet. A vegyelem- zések kénmonoxidot, kéndioxidot, kénsavat, nitrogén- dioxidot, kénhidrogént, fenolt, ammóniát mutattak ki. Akkor alakult meg a városi környezetvédelmi bizottság, amely igen széles jogkörrel rendelkezik. Nemcsak koordinálja az üzemek, tudományos és tervező intézetek erőfeszítéseit a természetvédelmi rendszabályok kidolgozása és megvalósítása során,, hanem ellenőrzi is azok végrehajtását. Az elmúlt tíz évben az angarszki üzemek mintegy 70 millió rubelt költöttek a szennyvíztisztító berendezések korszerűsítésére. Az ipari termelés növelése mellett pedig sikerült az ötödére csökkenteni a légkörbe jutó szennyező anyagok meny- nyiségét. A petrolkémiai kombinátban most épül a második biológiai víztisztító rendszer, egy derítőmedence és a zárt rendszerű vízellátás blokkja. Ezzel párhuzamosan kívánnak javítani az üzemben a dolgozók munkakörülményein is. Az új munkások mindig csodálkoznak, hogy egy vegyipari üzem csarnokaiban érezni lehet a fenyvesek illatát. A kombinát óriási légkondicionáló rendszerét egy tízkilométeres, a tajgából kiinduló csővezeték táplálja. Az őserdőből jut el a hűvös, tiszta levegő az üzem csarnokaiba. A berendezés több mint ötmillió rubelba került. Hasonló intézkedésekre a város más vállalatainál is sor került. Tizenöt évvel ezelőtt a cementmű tonnaszámra bocsátotta ki a port a levegőbe. • Ma már nyugodtan lehet akár fehér öltönyben is sétálni az üzemben anélkül, hogy félni kellene, hogy a ruha összepiszkolódik. Az elektromos filterek 99,9 százalékban kiszűrik a port. A cementmű területe inkább árnyas sétautakkal tarkított parkra emlékeztet. Angarszk és más petrolkémiai központok tapasztalatait a jövőben hasznosítják majd Szibéria feltáratlan vidékeinek birtokba vétele során, a nagyon sérülékeny élővilágnak védelmére is. Amerikai elnökválasztás II gépezet működése ... elnökváflz amerikai íasztások egyik jellegzetessége, hogy a hivatalban levő elnök mindig elnyeri saját pártja elnökjelöltségét. 1884 óta nem volt* példa arra, hogy a két nagy amerikai párt, a demokraták és a republikánusok közül bármelyik is megtörte volna ezt a hagyományt. Jelenleg azonban az Egyesült Államok olyan helyzetben van, amelyet az ország történelmében — békeidőben — páratlannak lehet minősíteni. Az infláció, a munkanélküliség és a gazdasági visz- szaesés együttes jelentkezése mögött ugyanis rendkívül feszített energia-helyzet húzódik meg. E különleges helyzet miatt az elnökválasztási küzdelem a szokásosnál jónéhány héttel korábban kezdődött meg. Mindez indokolttá teszi, hogy mielőtt a két nagy párt lehetséges jelöltjeivel és azok esélyeivel foglalkoznánk, áttekintsük az amerikai választási harc bonyolult mechanizmusát. Az egyes pártok jelöltjeit a különböző riválisok közül egy úgynevezett „jelölt-választási konvenció” szemeli ki. Ezt általában mindkét párt a voltaképpeni választás előtti július közepe és augusztus közepe között tartja. A hagyományok szerint ugyanis az úgynevezett „Munka Napján” (Labor Day), szeptember első hétfőjén már megkezdődik a harc a két kiválasztott jelölt között. Mind a demokrata párt, mind a republikánus (köztársasági) párt jelöltválasztási gyűlésén a résztvevő delegátusok állás- foglalása dönti el a küzdelmet. E küldöttek azonban nem elsősorban személyes döntésüket közük. hanem egy adott állam delegátusai, blokk-szerűen állnak egyik, vagy másik jelölt oldalán. Ennek két alapvető következménye van. Az első természetesen az, hogy mindkét pártban mindegyik pályázó igyekszik megszerezni magának egy-egy államban a delegátusok blokkjának tá-- mogatását. így született meg az Egyesült Államokban az „előválasztások” (angol szóval: primary) intézménye. Ezt 1908 óta alkalmazzák. Itt a dolog lényegét tekintve arról van szó. hogy mindkét párt külön-külön afféle „próbaszavazást” tart az egyes államokban. Ezeken az előválasztásokon dől el, hogy egy-egy állam republikánus. illetve demokrata választói pártiai'k melyik jelöltjét részesítik előnyben. A második következmény, ami a szisztémából adódik, az, hogy minél több lakosa van egy államnak, annál nagyobb a delegátusok száma és így politikai súlya. Ezért minden pályázó különös súlyt helyez a legnagyobb államok (Kalifornia, New York. Illinois, Texas, stb.) előválasztásain aratott győzelemre. Jelenleg például általános a vélemény, hosv a demokrata párton belül a Carter és Kennedy közötti párharc március és május között a New York. Kalifornia és Illinois államokban tartott előválasztások során dől el. A két párt jelödtválasztási konvenciói ily módon mér az előválasztások eredményeire támaszkodva ítélkezhetnek afelett: melyik demokrata, illetve republikánus jelöltnek van nagyobb esélye arra, hogy a végső párviadalban elnyerje az elnökséget. Ez nemcsak a jelöltek személyes sorsát dönti el. Az elnökválasztásokon ugyanis a Fehér Ház lakóján és helyettesén, az alelnökön kívül megválasztják két esztendőre a 435 tagú képviselőházat és hat esztendőre a 100 tagú sze- Nnátus egyharmadát is. Ráadásul ezzel egyidőben választják tucatnyi szövetségi állam kormányzóját és több százezer helyi tisztségviselőt az államügyésztől a seriffekig. A helyes jelölt kiválasztása tehát egy egész apparátus, többszázezer ember politikai karrierjét érinti. Az előválasztások eredményei ezért csak erőteljesen befolyásolják, de nem döntik el véglegesen a jelölt személyét. Kulisszák mögötti bizalmas tárgyalásokon, a hírhedtté vált „füstös szobákban” dől el, hogy végül is ki kerekedik felül. E bizalmas vitákban az egyes államok delegátusainak módjuk és joguk van arra, hogy megváltoztassák korábbi álláspontjukat és „átálljanak” egy másik jelölt oldalára. A két jelölt kiszemelése után a már említett szeptemberi Labor Day jelenti az „i^azi” elnökválasztási harc kezdetét. A szisztéma bonyodalmai azonban ezzel még nem érnek véget. Az Egyesült Államok lakossága november első keddjén adja le voksát és általában természetesen az a jelölt győz, aki (illetőleg amelynek pártja) több szavazatot kapott. Technikailag azonban a szavazók nem magát az elnököt, hanem az elektort testület tagjait választják meg. Ebben a testületben az egyes államok lakosságuk arányában vannak képviselve. (Kaliforniának pl. 45, New Yorknak 41, Illinois és Texas államnak 26—26 szavazata van.) Ezért itt is döntő jelentősége van annak, hogy a 11 legnagyobb állam a két versengő jelölt közül melyiket választja. Miután a legnépesebb államoknak egyben a legtöbb elektoruk is van. általában a szavazat- többség elektor-többséget is jelent. Az amerikai történelemben azonban két ízben előfordult, hogy a kevesebb szavazatot elnyerő jelölt kapta meg az elnökséget. (Ez úgy lehetséges, hogy egy pályázó esetleg számos kisebb államban jelentős szavazattöbbséggel nyer, a sorsdöntő nagy államokban pedig kis szavazattöbbséggel veszít.) A szavazás napján az éjszakai órákban az állampolgárok leadott szavazatai és a velük általában párhuzamosan érvényesülő eléktori szavazatok ismerete alapján már kiszámítható, hogy ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke. folyamat E bonyolult második szakasza, a két nagy párt jelöltje közötti párharc még távol van. Az érdeklődést egyelőre még az első szakasz, a februártól nyár derekáig tartó előválasztások kötik le. — i. — e. — Sugárutak a tajgában Uszty-Ilimszkben, az újonnan épült Béke sugárúton ezekben a hetekben gyakran látni bútorokkal, háztartási gépekkel, különböző ruhaneművel felpakolt teherautókat, aminek a magyarázata: száz és száz család költözik be új otthonába. A lakás- avatók valamennyien a város cellulózgyárának építői és dolgozói. A gyár a KGST-országok együttes összefogásával épül, a szocialista integráció Komplex Programjának keretében, s a tervek szerint már az idén termelni fog. Feladata, hogy a beruházásban résztvevő testvérországok papírigényét kielégítse. Három éve sincs még, hogy a város kinőtte a hatalmas víztároló balpartját, és megjelentek az első házak a villamoserőmű gátjának másik oldalán is, de a jobbparton azóta elkészült lakások máris 20 000 embernek nyújtanak korszerű, kényelmes otthont. Angarszk az évszázados tajgában épült (el. Az ősi fenyőfákat mindenütt meghagyták az új város lakótelepein
